Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-16 / 219. szám
1992. SZEPTEMBER 16. Hazai krónika I iif*i kerámia ' u--------^H------“"A több mint 600 éves mezőváros egyik nevezetessége, a túri kerámia. A k ézmüvesipar az 1800-as évek elején, a „füstös” (fekete) kerámia készítésével kezdődött, majd később Hódmezővásárhelyről vették át a mázas kerámia készítésének ismeretanyagát. A mezőtúri kerámia igazi hírnevét idős Badár Balázs és a Badár dinasztia tagjai alapozták meg. Ma több népművész és az Agyagipari Kft. készít kerámiát az alföldi városban. Képünkön az 1874-ben készített emberfejű boroskancsó. („mihóknak” nevezték). MTI-Fotó: Medgyasszai Gy. Béla Bár zörög a haraszt... „Szerencsés” mese a Szotév-rejtélyről Ugye, reménytelen helyzetben érezné magát az az Olvasó,' ha a vásárolt áru minősége miatt reklamálna, de érveit úgy söpörnék le, mint kellemetlen rovarokat szokás elhajtani. Pedig egy kis kitartással, rafinériával, van remény orvoslásra. Okulásul adjuk közre Ignácz János szolnoki olvasónk Szotév-rejtély című írásunk kapcsán beküldött dokumentum-gyűjteményének rezüméjét. Ignácz úr 1990. áprilisában habarcsot vásárolt a Szotév Rt. üzeméből. Bepucolta vele házát, ám rövidesen le kellett verni róla a vakolatot, mert az úgynevezett mészkukacok az egész belső festést és tapétázást használhatatlanná tették. Kárának megtérítését kérte a Szotévtől (1991. májusában) és többszöri levélváltás, szakértői vizsgálat után 1992. január elejére megtudhatta: semmiképpen nem számíthat kártérítésre. E levelezgetés után nagyot gondolt Ignácz úr, ésiújra feldobott egy, a Szotévhek címzett borítékot. Nem igen türtőztette magát, írásának egyik passzusa így szól: „ E témában éppúgy felelősség terheli a híres-hirhedt Szotév Rt.-t, mint a Majoros, Mohácsi-Bugán, a volt MER- KUR-os Csűri, a Május 1. úti Simon, az Alaman-dűlő,... és még sorolhatnám esetekben. Ja, csak ezek az esetek személyes érdekek miatt fordultak elő, de nem saját pénzen. Fenti eseteket éppúgy megszellőztetem néhány újságban mint az ausztriai építkezést anyaggal együtt, a számoló- és számítógép “beszerzéseket”, az Ausztriában felépített cserépkályhával kapcsolatos napidíj egy részének visszavételét, stb". És mit tesz Isten, a titokzatos utalások után Ignácz János pár napon belül megkapta hetvenezer forintos követelését. Elgondolkodtató eset. Csak nem alapos oka volt, hogy a zsarolásnak engedtek az rt. illetékesei? - merülhet fel a váratlan fordulat hallatán. Lehet, egy újabb Szotév-rejtélyre tapintottunk rá, vagy talán éppen a rejtélyek magyarázatára bukkantunk?... Majd mindegy. Nem igen bízhatunk benne, hogy a talányokra megoldás érkezik. Hiszen a megszólalást vállaló levélírónknak is csak szobái málá- sát látva jutott eszébe, a Szotév egykori szállításvezetőjeként mennyi adut is gyűjtött a kezébe és csupán a kártérítés (és a bosszú?) vágya játszatta ki vele az ütőkártyákat. Az alkalomra gondosan összegyűjtött iratait mindenesetre köszönjük. Nem is oly megfejthetetlen rejtélyeink gyűjteményét igen szemléletes példával gyarapította. V. Sz. J. / \ Jótékony esti árnyak Lakótelepi este. Jó, nem falusi tömény romantika, de azért módjával holdvilág, két panelfal közt előadva. Bátortalan tücsökzene is, és persze szúnyogfelhő, távolról kocsmai dajdajozás, s mindehhez a kukák bűzös lehellete. Néha egy-egy megvadult motor robbantja szét a csendet, rá mélyebb fekvésben kipufogó nélküli 1500-as Lada égzengése válaszol. Egyszóval lakótelepi csend. Csendélet. A szemeteskonténerek között csonttá so- ványodott kutyák kóvályognak, csomós szőrű macskák tekeregnek. És morogva vetik rá magukat minden fogyaszthatónak tűnő szemétre, bűzlő hulladékra. Az est árnyai közül szinte fluoreszkáló aura veszi körül az állatbarátokat. Fiatal srácok lopják le az elspórolt szalámivégeket a családi asztalról, és etetik a cicákkal, az éhségtől szédelgő kutyusokkal. Nyugdíjas néni literes tasakból tejet mér szét a gazdátlan háziállatok között - szemérmesen persze, az árnyékba húzódva. Kis barátom egy műanyag flakonból egész kis etetővájút fabrikált és önkiszolgáló éttermet üzemeltet a kóborló négylábúak - nak. Esténként eltűnődöm, miért kell elbújniuk ahhoz, hogy állatbarát-érzelmeiknek szabad folyást engedhessenek? Miért van az, hogy egy „macsek” zavarászása valóságos népünnepély mellett zajlik - ám ugyanannak az állatnak a futó dédelgetése szemérmes magányt kíván. Jó, legtöbben egy pillanatnyi döbbenettel reagálunk arra, ha a nélkülözéstől éppen haldokló állatot látunk. Nyugtatjuk magunkat, elfoglaltságunk mellett sajna nem jut rájuk figyelem. És egyáltalán: igazán nem baj, hogy ezek a hazátlan jószágok elpusztulnak, s nem terjesztenek betegséget, miegyebet. Mert ha indokolni kell a tehetetlenségünket, fenemód leleményesek vagyunk ám! De miért nem találunk ideológiát arra, hogy évezredes társainkat megtartsuk magunk mellett? Ha már a fajtájukból kineveltük az önálló élelemszerzés képességét? Ha már a hozzánk való ragaszkodás miatt feladták autonómiájukat? Az embernek azért annyi felelőssége lenne e világban. Annyi, amennyit végiggondolni talán nem is szabad. De azért a kóbor állatokat szeretni kellene. Hisz a legolcsóbb gesztus ez arra, hogy lelki nyűgeink egy részétől megszabaduljunk.- palágyi ____/ N incs félsz az áfésznél „Tudunk válaszolni a kihívásra” Elbúcsúztatták tisztségétől Szilvasán Pált, az áfészek országos szövetségének elnökét. Jólértesültek tudni vélik, hogy utódja a jelenlegi elnökhelyettes, Bartus Pál, a Jászsági Áfész elnöke lesz. A leendő elnökkel az áfészek helyzetéről beszélgettünk. Hogy a piac megélénküljön- Milyennek ítéli Ón a helyzetüket?- Azt kell mondanom, hogy a mai magyar gazdaságban - annak ellenére, hogy millió gonddal küszködünk - az áfészek kezelhető állapotban vannak. A fő gondunk a fogyasztói kereslet szűkülése. De úgy véljük, hogy egy sikeres váltással - némi veszteséggel - piacon tudunk maradni. Az átalakulást végrehajtottuk és ebben a tagság többsége mellénk állt. A talponmaradást a dolog másik fele dönti el, vagyis, hogy hogyan alakul a piaci helyzet. Jelenleg sem a kormány, sem a gazdaság nem tud mást adni, mint egy szabad piacot, ahol helyt kell állni. Közben viszont nőtt a konkurencia az országban. A versenytársakat ma már nem csak a hazai - és általunk nagyon kedvelt - partnerek jelentik, hanem jelentős mértékben bent van a külföldi tőke is a nagy- és kiskereskedelemben egyaránt. A külföldiek ugyanúgy azt várják, mint mi; hogy a magyar piac megélénküljön. Nemrég részt vettem egy miniszteri tanácskozáson, amelyből azt szűrtem ki, hogy a kormánynak vannak elgondolásai a piac élénkítését illetően. Hiánycikk: a fogyasztó- A külföldi partnerek viszont olyan áruval lépnek a piacra, ami eddig nem volt: drága, de nagyon jó minőségű cikkekkel.- Ez igaz. Az áfészek viszont tudnak válaszolni a kihívásra. A piac el tudja viselni azt, hogy 280 önálló jogi személyiségű áfész legyen jelen, de azt nem viseli el, hogy 280-féle üzletpolitikát akarjon! Meg kell választani a vezérlő elveket és mindenképpen ki kell alakítanunk az elosztó rendszert. Szolnok megyében például Tisza-Coop Kft. néven alakul egy elosztó rendszer. Ezek az elosztó rendszerek még az az ősszel kialakulnak mindenütt. Ezután létrehozunk egy központi árubeszerző, koordinációs irodát, amely vagy egyesülés vagy vállalat formájában működik majd. Az lesz a feladata, hogy összehangolja az áfészek beszerzéseit, hogy nagy vevőként tudjunk megjelenni az előbb említett konkurensekkel szemben vagy éppen mellettük a magyar piacon. Azon a magyar piacon, ahol jelenleg kínálati helyzet van, és ahol igazából a fogyasztó a hiánycikk.- Mi haszna lesz az áfészek új üzletpolitikájából a vásárlóknak? i •- Szeretnénk, ha először is a tag vásárlónk észrevenné, hogy érdemes áfész-tagnak lenni. A legfontosabb és alapvető célunk, hogy olcsóbbak legyünk másoknál. Az alacsony és közép árfekvésű fogyasztási cikkek, napi élelmiszerek, tömegcikkek válnak fő profilunkká. Úgy véljük, hogy mi tömegigényt tudunk kielégíteni, és nem vállalkozunk extrákra. Bartus Pál, a leendő elnök A középréteget célozzuk meg- Mint ahogy a nyugati, betelepülő cégek is megcéloznak egy réteget, úgy - gondolom - az áfészek is.- A mi magyar fogyasztónk a középkategóriás lehetőséggel rendelkezik. A mi „családmo- dellünk” a gyermekes család, amely átlagbérből él. Arra törekszünk, hogy ők legyenek a törzs- vásárlóink.- Korábban az áfész kistelepüléseken működtetett olyan egységeket, boltokat, amelyek nem voltak nyereségesek, csak a lakosság ellátását szolgálták. Vállalják továbbra is?- Ha nem szövetkezeti kereskedő lennék, akkor azt. mondanám, hogy meg kell szabadulni tőlük nagyon hűvös, tőkés, gazdasági alapon. Mi ebből a szférából nem vonulunk ki úgy, hogy a tagjainkat ott hagyjuk. Igaz, hogy ezek nem nyereséges vállalkozások, de új formákat kell találnunk ezeknek a boltoknak az üzemeltetésére, mint például a fiókbolti rendszer. Meg kell találni azokat a formákat, amelyek igazán szolgálják a több mint egymilliós tagságunkat. Miért Piért ? - kérdezi egy kétségbeesett iskolaigazgató Tankönyvellátási probléma Tiszafüreden Idén megváltozott a tankönyvforgalmazás és elosztás rendszere. Korábban ez központi szervezéssel történt, ami 1992-re megszűnt. Ennek szellemében a Tiszafüredi iskolák a Dél-Magyarországi Piért szegedi központjával vették fel a kapcsolatot. Ez a cég a szolnoki 46-os számú lerakatát bízta meg Tiszafüred iskoláinak tankönyvellátásával. A Piért annak rendje módja szerint fel is vette a kapcsolatot az iskolákkal, többek között a Kossuth-tal is, ajánlatukra - Fekete Sándor iskolaigazgató elmondása szerint - válaszoltak és 1992. áprilisában írásbeli szerződést kötöttek. Ebben a Piért július 20-iki határidővel gondtalan tanszerellátást ígért. Az igazsághoz tartozik, hogy a Piért ezt a határidőt csak abban az esetben vállalta, ha rajta kívülálló ok nem akadályozza - nyomdai átfutás, kapacitás, stb. Idáig minden rendben is van. Augusztusban egy minisztériumi közleményből megtudhatta a közvélemény, hogy Magyarországon tanszerellátási probléma nem várható. Ez megnyugtatta a Kossuth iskola tanári karát is. Vártak türelmesen egészen szeptember el- sejéig.Azóta egyre idegesebbek. Mára elfogyott a türelmük. Százhúsz féle igényelt tankönyvből csupán ötven áll rendelkezésükre. Éjjel-nappal telefonálnak fű- höz-fához. Még a minisztériumba is írtak. A 46-os számú Piért lerakatá- tól a válasz mindig azonos: „ami a raktáron van, azt küldjük.” Csurran-cseppen is valami mindig, de az „édes-kevés”. És már túl vagyunk szeptember közepén. A tantestület tehetetlen. Nincs illetékes, aki válaszolna, mindenki másra hivatkozik, az idő pedig múlik. Addig a gyerek kénytelen „puska nélkül vadászni”. Akarom mondani könyv nélkül okosodni. Percze Miklós Felhívás Korda Sándor születésének 100. évfordulójára Egy év múlva emlékezik a világ filmművészete, a magyar kulturális értékek tisztelőinek nagy tábora a világhírű filmrendező Korda Sándor születésének a századik évfordulójára. Világszerte kevesen tudják, hogy hazánk jeles fia az angol nemzeti filmgyártás megteremtője volt, s hogy Jász-Nagykun Szolnok megyében Túrkevén, pontosabban Pusztatúrpásztón született 1893-ban. Később nagyapjánál Kecskeméten nevelkedett s viszonylag fiatalon került a fővárosba, onnan Párizsba, Kolozsvárra majd Ausztriába, valamint a világ több híres filmgyárába. A Jász-Nagykun Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális Egyesületének vezetősége és tagsága felhívással fordul a filmművészet barátaihoz, Korda Sándor szellemi hagyatékának, klasszikussá vált filmjeinek tisztelőihez és kéri támogassák kezdeményezésüket, hogy a mostoha körülmények ellenére is - szellemileg és anyagilag méltó módon emlékezzünk a szülőföld nagy fiának századik születésnapjára. Az egyesület bármilyen javaslatot, ötletet, anyagi felajánlást szívesen fogad. Címe: Nyugdíjasok Kulturális Egyesülete, 5001 Szolnok, Sza- páry út 19. Egyszámlaszám: OTP Szolnok, Baross úti körzeti fiókja: 459-98142. 837004481- 5. A támogatások felhasználásáról az egyesület az adományozókat rendszeresen és időben tájékoztatja. Az évforduló méltó megünneplésére Korda Emlék- bizottságot hoznak létre a Magyar Nyugdíjasok Országos Egyesülete Kulturális Bizottságával és más illetékes szervekkel karöltve.
