Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-14 / 217. szám

1992. SZEPTEMBER 14. Sportextra ii Sziklatömb alatti menedékhely Szolnoki hegymászók a Mont Blanc csúcsán A Tátrát megjárt síelők közül nyilván többen átélték már, amikor a szélviharra hi­vatkozva a felvonók kezelői megálljt pa­rancsoltak előttük, például a 2000 méter fe­letti Chopokra tartva. Pedig a szlovák he­gyek „kismiskának” számítanak az Alpok­hoz képest. Nemrégiben utóbbi csúcsait vette célba néhány szolnoki hegymászó (Kollár Csaba, Kovács Attila, Papp Gyula, Póka Tibor, Tóvizi Csaba, Vágó Csaba), a Különleges Sportok Klubjának tagjai. Utuk első állo­másának a svájci Mattemhomt választot­ták, Európa egyik legismertebb és legláto­gatottabb magaslatát, amely 4477 méterre emelkedik a tengerszint felett. A bevezető­ben említett széljárás ezen a tájon még in­kább érvényes, éppen ezért ajánlatos volt érdeklődniük a várható időjárás felől. A fi­úk azt a választ kapták, még két napig bát­ran próbálkozhatnak, utána viszont saját szakállukra sem ajánlatos úrnak indulni. - Ezt tudva aznap felmentünk 3200 méterig, amíg a turistaút vezetett - kezdte élmény- beszámolójukat Kovács Attila -, másnap viszont fáradtan, néhány órás alvás után, hamarosan visszafordultunk. Közben két csoportot hoztak le helikopterrel, egy ha­lottal és egy súlyos sebesülttel. Ugyanis az egyre inkább elterjedő falmászással felka­pottá vált a sportág. Ráadásul a svájci Matternhorn az egyik legismertebb hegy, nagy kihívás, így szinte mindenki ezt szeret­né leküzdeni. Csak sokan felelőtlenül, rossz, gyakran nyári felszerelésekkel vág­nak neki. Aznap, amikor arra jártunk, kö­rülbelül száz hegymászóval találkoztunk. A fiúk elmondták azt is a Mattemhom- ról: ha jó idő van, fel lehet rá „sétálni”, másrészt nem szabad kihagyni a pakliból, hogy olyan, mint egy összedobált kőbánya. Minden mozog, tudni kell, mibe lehet ka­paszkodni. Északi fele kemény jégmászás - az Alpok harmadik legnehezebb útjaként tartják számon. Egy mászás nem mászás alapon, tervük­nek megfelelően a Mont Blanc felé vették útjukat. Az időjárás-jelentők hasonló esé­lyekkel kecsegtették őket: azonnal neki kell — indulniuk a 4808 méteres csúcsnak, más­különben egy jó időre el kell napolni ter­vük megvalósítását. Attila előbbi mellett voksolt, így még aznap elérték a 3800 mé­teres szintet Ötven méterre a menedékház­tól azonban jobbnak látták, ha hamarjában keresnek egy biztonságos sziklatömböt, ahol elhúzódhatnak az időközben támadt elektromos vihar elől. - Annyira villámlott, hogy nem volt szabad mozogni, de még a fém felszereléseinket is odébb kellett do­bálni. Igaz, egész éjszaka omlott körülöt­tünk a kő, a vájat meredeksége miatt pedig szinte végig csúszkáltunk, a reggeli ébre­désünk viszont csodálatos volt. Harminc­centis hó hullott, alattunk hatszáz méterrel úszott a felhőréteg, emellé szikrázó napsü­tés társult. Az ilyen élményekért érdemes elindulni. Később kiderült, a menedékház­ból folyamatosan aggódó szemek figyeltek minket távcsővel. Reggel 15 perc alatt fel­jutottunk hozzájuk, innen pedig délben in­dultunk tovább az utolsó menedékházig, 4300 méterre. Az éjszakát itt töltötte a két legény, akik reggel az előrejelzés ellenére szép időre ébredtek. Ha pedig így volt, miért ne cé­lozták volna meg a Mont Blanc-t A „ma­radék” ötszáz métert két óra alatt maguk mögött hagyva a következő kép fogadta őket: - Mínusz tíz fok, 80-100 km/h-ás szél és jéggel borított csúcs. Meghúzódtunk egy szélárnyékos, hóba vájt barlangba, készí­tettünk néhány fényképet, letettük a szpon­zorunk - a Szász Akku - zászlaját, majd fél óra múlva visszaindultunk. Jövőre ismét vállaljuk annak a Matternhornnak a kihí­vását, amelyet Európában legkésőbb sike­rült meghódítani. (kocsis) Jégcsákánnyal, karabínerrekkel, bivakzsákkal, pehelykabátban a 4808 méteres Mont Blanc csúcsán - Kovács Attila és Kollár Csaba íoidalháló Pintér Csaba Ha én vállalkozó lennék Csinálnék egy focicsapatot. Mert kell egy csapat. Minarik Ede örökérvényű megállapítását környezetünkre adaptálva némiképp módosítanám: kell(ene) egy (jó) csapat. No nem a luxik elleni 3-0 villanyozott fel ennyire, inkább arról van szó, ahogy mind jobban megyünk bele a bajnoksá­gokba, egyre jobban kitűnik, nem lesz gyökeres változás a közeljövőben megyénk labdarúgóéletében. NB III-as együt­teseink legalább úgy szenvednek, mint Krisztus a keresztfán, közülük egyik sem pályázhat reális eséllyel a feljutásra, leg­feljebb kacér gondolataikban fordulhat meg időnként, az Eu­rópa sokadik vonalába süllyedt magyar labdarúgás második osztálya. Éppen ezért, ha én vállalkozó lennék, összeszedném a te­hetséges srácokat, és egy csapatba „zsúfolva” a legjobb szakemberek kezébe adnám futballista sorsukat. Mondom, szakemberek és nem műkedvelők kezébe, ami nem csupán a sportszakmai munkára, hanem az egész menedzselésre ér­tendő. Komoly vállalkozó nem dolgozik egyetlen amatőrrel sem, hiszen a teljesítmény elmaradása egyenlő a deficit ter­melésével. Azt pedig a piacgazdaság nem tűri. Hogy ne a levegőbe beszéljek, megemlítek néhány fiatalt, akiket elsőkként igazolnék át a csapatomba, természetesen akkor, ha vállalkozó lennék. A jászberényi Német Gyuszi és a jánoshidai Tóth Gabi mindenképpen megfelelő lenne ék- párnak, bár a kunszentmártoni Határ gyerekről is csak jókat hall, lát az ember éppen úgy, mint a Besenyszögről a MÁV MTE-be igazolt Draskócziról, az újszászi kis Mérészről pe­dig már régebben tudom, több mint tehetség. Azt hiszem, a gólfelelőseket el is intéztük, jöhetne a középpálya és a véde­lem, a herényi Rácz Robival a kapuban. A többi számba ve­hető huszon-valahány csapatból még a hiányzó sorokat kel­lene összerakni valami vállalkozó kedvű vállalkozónak. Állí­tom, jó befektetés lenne, és rövid időn belül Szolnok megye mint szégyenfolt eltűnne a magyar futballtérképről. Olyan gárda vemé tönkre az ellenfeleket legalább az NB II-ben, amelynek játékosaiért sorban állnának a fizetőképes nagy­csapatok. Tehát az invesztíció szép lassan a nyereség köntö­sébe bújna, miközben a további tehetségek felkutatása és pallérozása folyamatos üzletmenetet biztosítana. Nem vagyok vállakozó, ám amíg jelentkező akad, addig is ajánlom soraimat a megyei labdarúgó-szövetség figyelmébe, hiszen a MÁV MTE kiesését nem tudta megakadályozni, mondván: az NB II. nem tartozik a hatáskörébe. Most azon­ban itt a feladat: nem tudom, meddig szándékoznak tehetet­lenül szemlélni a sportág vergődését, kigondoltak-e valami fejlesztési tervet, és annak végrehajtását elkezdték-e már? Gyanítom, nem. S ha sokáig az történik, hogy nem törté­nik semmi, lassan nem lesz szükség szövetségre. Mert nem lesz csapat. Egy jó csapat pedig kell!' (ni) V ________________________________J J ogosítvány nélkül autózik Hogyan és mikor lesz az em­berből autóversenyző? Milyen in­díttatás szükséges ahhoz, hogy valaki a száguldás szerelmese le­gyen? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak, mikor a 16 éves Pintér Csabát felkerestem a szolnoki Ford Tóth Service­ben. Nem véletlenül fordultam hozzá, hiszen tudomásomra ju­tott, a Skan Hamburger támoga­tásával a Hevesi Sprint Kupa te­hetségkutató autóversenyen öt­venhat induló közül az előkelő ötödik helyen végzett. Termé­szetesen ő volt a legfiatalabb, s ami meglepő, még jogosítvány­nyal sem rendelkezik (csak janu­árban kapja meg). Ez azonban nem zavarta a rendezőket abban, hogy elfogadják nevezését. Két géposztályban - 1000 ccm alatti és feletti -, 700 méteres zárt pá­lyán zajlott a viadal. Egyszerre csak egy autó tartózkodhatott a betonon, melyet kétszer kellett megtenniük a „pilótáknak”. Csa­bának még peche is volt. hiszen az első futamban pont az esőszü­net után állt rajthoz, meg is csú­szott, ezzel veszített vagy három másodpercet. Szerencsére a má­sodik körben behozta lemaradá­sát, Trabantjával feltornázta ma­gát az élmezőnybe. Ilyen bemu­tatkozás után kíváncsi voltam, milyen folytatásra számíthatnak az autósport követői. Ha minden a tervei szerint alakul, jövőre jó barátjával, Gáspár Istvánnal elin­dulnak az országos túrabajnoksá­gon, szeretne megpróbálkozni a ralikrosszfutamokkal, majd a kö­vetkező esztendőben a verseny­zői licenc megszerzése után a rali másodosztály mezőnye jelenti a közvetlen lépést számára. Csabát már egész kis korában „megfertőzte” a benzingőzös le­vegő, hiszen édesapja, Pintér Je­nő a ’70-es években hasonló ba­bérokra tört a túrakocsik bajnok­ságában. Gyerekként állandóan a műhelyben játszadozott, és gyor­san sikerült rábeszélnie szüleit egy használt gokart megvételére. Még tizenegy éves sem volt, mi­kor először vezethette a négyke­rekű járművet. Ettől kezdve nem is alakulhattak volna másként a dolgok, 1989-ben Kecskeméten elvégezte a gokartiskolát, majd autószerelő tanulónak jelentke­zett. Gyakorlati idejét nem vélet­lenül tölti Tóth Péter szervizé­ben, a Szolnok környéki ralisok valamennyien hozzá hordják a fi­nomabb beállításokra járművei­ket. Ha valahol, hát a műhelyben tisztességesen megtanulhatja a szakma Csínját-bínját. Mestere minden támogatást megad szá­mára, hogy előrébb jusson a sportág szakmai ranglétráján, s a lehető leghamarabb eljusson a Feijáncz Attila, Ranga László fémjelezte első osztályú ralisok mezőnyébe. Erre a technikai sportra is igaz az állítás: minél fiatalabb korban kezdi valaki a versenyzést, annál könnyebben érhet el eredményt. Csaba pedig csak tizenhat éves! (géléi) J 1 - nir * I IfS HBfe j L Éji H | ú Diego Armando Maradona» az argen­tin futballsztár bejelentette, hogy amennyiben a hét végéig nem születik megegyezés az olasz Napoli (Maradona jelenlegi klubja) és a spanyol Sevilla között, befejezi pályafutását. - Ha szom­batig nem rendezik az ügyemet, soha többé nem fogok játszani sem Olaszor­szágban, sem Spanyolországban, sem bárhol másutt - jelentette ki a 31 éves „isteni Diego”. Közben Joseph Blatter, a FIFA főtitkára egy interjúban közölte, hogy pontos utasításokat adott Antonio Matarresének, az Olasz Labdarúgó Szö­vetség elnökének a Maradona-ügy lezá­rását illetően. Római értesülések szerint a Napoli elnöke kész a megegyezésre, de garanciát akar arra, hogy az argentin sztár nem fog más olasz egyesületben szerepelni. A Sevilla jelenleg 9 millió dollárt kínál Maradonáért. Ä magyar bajnok és KEK-győz- tes Bramac SE csapata némileg át­alakul a következő bajnokságra. Szerződésre vár Lepsényi Sándor kapus, a fiatal Bérest kölcsönadták a PEMÜ-Honvédnak, Soóst pedig a Várpalotai Bányásznak. Új játékos Sótonyi László, valamint a Kolozs­várról igazolt balkezes román átlö­vő, Simboan Flaviu. A veszprémiek terve a bajnokságban a dobogós helyezés. Persze, a bajnoki cím megvédését tűzték ki maguk elé a KEK-ben is, és szeretnék MK-első- ségüket megtartani. A tervek sze­rint októberben lesz a BEK-győztes zágrábiak és a KEK-nyertes veszp­rémiek oda-vissza vágós Szuper Kupa kézilabda-mérkőzése, melyre szintén győzelmi reményekkel in­dulnak. Aruba szigetén véget ért az a 12 for­dulós sakkcsapatmérkőzés, amelyen a női világválogatott és a szenior világvá­logatott mérte össze tudását. A találko­zó, amelynek résztvevője volt két Pol­gár testvér, Judit és Zsuzsa is, a férfi „veteránok” 39:33 arányú sikerével ért véget. Mint Polgár László edző-édesapa elmondta, a végeredmény tulajdonkép­pen a papírformát tükrözi, hiszen az ér­tékszámok alapján éppen ez a reális kü­lönbség. A női csapat tehát nem tudott szenzációval szolgálni, ám ez aligha a Polgár lányokon múlott. Az egyéni érté­kelésben Judit a második, Zsuzsa a holt- versenyes negyedik helyen végzett. A tornán csak Polugajevszkij és Polgár Ju­dit maradt veretlen, míg meglepetésre a grúz exvilágbajnoknő, Csiburdanidze egyszer sem tudott győzni. A magyar jégkorong-válogatott 1993. március 12-21. között részt vesz a Ljubljanában rendezendő C- csoportos világbajnokságon. Az együttes a C-csoporton belül Auszt­ráliával, a Dél-afrikai Köztár­sasággal, Spanyolországgal, vala­mint a Szlovénia, Horvátország, Luxemburg, illetve az Ukrajna, Fe­héroroszország, Kazahsztán alkot­ta kvalifikációs csoportok győztese­ivel került egy alcsoportba. A két alcsoport első két helyezettjei elő­döntőt játszanak, az utolsó helye­zettek pedig kiesnek a C-csoport- ból. A magyar válogatott célkitűzé­se az alcsoport 2-3. helyének meg­szerzése. A felnőtt válogatott szak­mai vezetője változatlanul Szeles Dezső. Jószerével még a barcelonai nyári olimpia jelenti a sportvilág középponti témáját, javában folyik az események értékelése, de az Egyesült Államokban már tesznek arról, hogy 1996, Atlanta, azaz a XXVI. ötkarikás sportfesztivál is helyet követeljen magának a hírek özö­nében. Megérkezett Georgiába - köze­lebbről Savannah városába - az olimpiai lobogó, amelyet a barcelonai ötkarikás játékok zárünnepségén Atlanta polgár- mestere, Maynard Jackson vett át a so­ros rendező nevében. A zászló Savan- nahból egy nyolc kocsiból álló különvo- nattal jut el szeptember 18-ra Atlantába, ennyi idő alatt teszi meg a 2250 kilomé­teres utat. .Trabanttal szállni élvezet” - pláne, ha az ötödik helyen köt ki vele az ember. (Fotó: I. Cs.) wBmä

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents