Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-12 / 216. szám
1992. SZEPTEMBER 12. Kulturális panoráma ✓ Úttörők, cserkészek és sokan mások Kicsöngetés után Megkezdődött az iskola. Szülői minőségünkben egy pillanatra föllélegezhettünk. Mert kiadások ide vagy oda, de legalább egy ideig délelőtt nincs gond a gyerekkel. Persze, ha jól tanul. Vagy legalább tanul. Ha nem csavarog. Legalább tanítási idő alatt. De mi van, ha azt látjuk, hogy a gyerekünk bandázik? Vagy ha netán észrevesszük, hogy magányos? Ilyenkor eszünkbe jutnak (ha eszünkbe jutnak, vagy ha egyáltalán vannak) saját gyerekkori közösségi élményeink... Az efféle értékálló élmények „begyűjtésére” leginkább a különböző gyermekmozgalmak alkalmasak. Alapjában véve ezért is hozzák létre őket. Gyermekmozgalmak minden rendszerben vannak, s mindegyikre jellemző, milyen kereteket tud teremteni a gyerekek közösségi neveléséhez. Nézzük, hogy ma Magyarországon - miután a mi ifjúságunkat is megpróbálták a század folyamán különféle eszmék szolgálatába állítani - mennyire szeretjük és becsüljük ifjúságunkat. Ne térjünk ki ezúttal azokra a minőségi iskolákra, amelyek igyekeznek az oktatást a neveléssel és a szabadidős művelődéssel egységbe foglalni, vizsgáljuk kifejezetten a „szabadidős mozgalmakat”. Míg pár évvel ezelőtt iskolai szabadidős mozgalom lényegében csak egy volt, az úttörőszervezet, napjainkban tucatnyi bejegyzett gyermekszervezet, - mozgalom, -egyesület működik az országban. A másfél milliósra becsült általános iskolai korosztálynak azonban ezek csak mintegy tíz százalékát tudják tagjaik sorában ... Pedig a színskála elég széles. Benne két hagyományos mozgalom vagy „szervezetcsalád” található, melyeknek vannak „közös leszármazottaik” is. Végül vannak teljesen új szerveződések is. Az iskolán kívüli, mozgalmi jellegű nevelési formák akkor kezdtek kibontakozni, amikor a robbanásszerű iparosodás az iskolai oktatást is „iparosította’ ’, a városiasodás pedig távolabb sodorta a gyerekeket a természettől és a szülői háztól. A gyökereket mind a cserkészek, mind a pionírok esetében Amerikában találjuk meg. Amikor az angol Raden Powellt az amerikai cserkészvezetők még 1910-ben a „cserkészet atyjának” nevezték, a mozgalomalapító elsorolta, melyek voltak azok a kezdeményezések, amelyekből a maga módszerét „ösz- szelopkodta”. Hivatkozott például - mint később a magyar cserkészvezetők is - amerikai Dániel Carter Beard által szervezett első úttörőmozgalomra (The Boy Pioneers), melynek az volt a célja, hogy visszavezesse a gyerekeket a természetbe, mely egyszersmind a romantikát is jelentette: a játékot, a tábortüzet, s persze a jellemes magattartást is. Magyarországon napjainkan három nagy és több kisebb cserkészszervezet működik. A Magyar Cserkész Szövetség és a Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége, valamint aleány cserkészeket egyesítő szövetség országos mozgalmaknak tekinthetők. Ugyancsak országszerte működnek még úttörőszervezetek vagy azok „utódszervezetei”. Ezeket a volt úttörővezető pedagógusok működtetik, igaz, többé már nem állami pénzből, legalábbis nem az iskoláknak szánt állami pénzből, hanem társadalmi szervezetekként, közadakozásból, szülői adakozásból, a társadalmi szervezeteknek járó állami támogatásból. Az ismertebb utódszervezetek közé tartozik a Nyírségi Gyermekunió nevű, amely volt úttörőcsapatokat fog össze, s politikamentes program alapján működik. Érdekes színt jelentenek azok a „szakmozgalmak”, amelyek szintén úttörő- és cserkészmozgalmak hagyományaira támaszkodnak, de figyelmüket művészeti, honismereti vagy egyéb szaktevékenységekre összpontosítják. Az előbbi mozgalomtípust jól példázza az Örökség elnevezésű néptánc- és folklórszövetség, melyet tulajdonképpen koreográfusok hoztak létre vidéki népi tánccsoportok összefogá- • sa céljából. Magyarország Felfedezői néven honismereti mozgalom is indult, illetve ilyen is működik, hiszen az úttörőmozgalomban is szerveztek rendszeres országjáró, megismerő utakat az iskolásoknak. Merőben új típusú iskolás szabadidőmozgalomnak tekinthető a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Egyesület, melynek létrehozását a nyugat-európai Greenpeace mozgalom mintájára egy pomázi tanítónő kezdeményezte. A Zöld Szív legutóbbi nyári táborában már tíz település ifjú természetvédői képviseltették magukat. Vannak iskolák, amelyek az országos mozgalmaktól függetlenül hozzák létre saját szabadidős szervezeteiket. Ilyen célból szerveződött a Szolnok megyében működő Tisza-tó Egyesület, mely főként a vízi sportokat nép- szenísíti az iskolások körében. És végül: számos településen kísérleteznek a gyermekönkormányzatok létrehozásával. Mintapéldaként szolgálhat a Zala megyei Tűrje nevű kisközség, ahol francia példa alapján szervezték meg a felnőttönkormányzat iskolás változatát, felelősségre, közügyekben való mielőbbi bekapcsolódásra nevelve a kisiskolásokat. Mint látható, a skála széles, a paletta színes. Léteznek és működnek pedagógiailag értékes gyerekközösségek iskolában és iskolán kívül. Csak egyben nem lehetünk bizonyosak: elegendő-e, ha csak minden tizedik gyereknek jut valamiféle közösségi háló? Trencsényi Imre Óh, azok a századeleji plakátok! Magyarországon a plakátművészetnek nincs múzeuma. Ezért aztán a hazai plakátokat sok múzeum gyűjti, s időnként kiállításokat is rendeznek kollekciójukból. Majd minden évben láthatjuk az év plakátjait, máskor egy- egy nagyobb korszak grafikai emlékei között tűnnek fel a kiállítási termekben a korabeli plakátok. Most a Kiscelli Múzeum plakáttárából válogattak egy kiállításra valót, amelyet Plakátok a főváros utcáin 1900-1914 címmel a Budapesti Történeti Múzeumban mutatnak be. Ezek a plakátok a kor új művészeti mozgalmainak voltak letéteményesei. S éppen mivel az új művészet megszüntetni igyekezett a különbséget a képzőművészetek és az alkalmazott művészetek között, ezért e mozgalmak művészei szintézisre törekedtek. Ezt a törekvést példázza a kor egyik legjelentősebb grafikusának, Faragó Gézának az életműve is, kifinomult színvilágé, életvidám plakátjai. A francia iskolán nevelkedett grafikus plakátjai jellegzetes színfoltjai voltak a pesti utcának. Mint ahogy e kiái 1 ításon is kü 1 ön csoportosítot- ták Faragó színházat, mozit, szórakozóhelyet vagy éppen a Tungsram lámpát, a Gottschlig rumot népszerűsítő plakátjait. A többi szép rajzolatú, kecses, szecessziós nőalakokat formázó plakát is a színház, a zene, a mozi világát népszerűsíti. Időben a legkorábbi litográfia a millenniumi ünnepségekre készült, 1896-ban, aztán következnek a Nemzeti Szalon, a Műcsarnok, a Művészház nya, nadrág) a népoperát, a mozgóképzőművészeti kiállításait, az új filmeket és a Beketow cirkuszt hir- színházi bemutatókat (Mici her- dető plakátok, cegnő. A párizsi asszony. Szók- (Kádár) Plakát a kiállításról (Wormser Antal felvétele) A búcsú pillanatai Miké Diána szobrairól A búcsú pillanataiból leshet* tünk el néhányat Mikó Diána fiatal szobrászművész kiállításán a Helyőrségi Klub galériájában. A monumentalitásra érzékeny szobrászművész két nagy szobra, néhány portréja és rajzai bizonyították a látogatóknak sokoldalú tehetségét. Az idős Casanova egyik utolsó, búcsúzó gesztusát rokokós hangulatban fogalmazta meg Mikó Diána. A korának egyik legműveltebb tudósa, kalandor életének utolsó állomásán, Dux- ban könyvtároskodó Casanova áll előttünk életnagyságú szoborban, gáláns meghajlásával idézve fiatal korának hódításait, gondosan háta mögé rejtve botját, melyre támaszkodva jár már jó ideje. Mikó Diána másik nagyméretű szobrán első pillantásra nem vesszük észre, hogy ez is a búcsú pillanata, egy szerelem vége, hiszen a fiatal meztelen pár még egymáshoz kulcsolódik, de moz- dulatukon már látszik, hogy megszokottak, sőt bizonyos mozdulatok már bántóak, idege- sítőek. Míg Casanova az élettől búcsúzott, eddig ez az ifjú pár csak egymástól, a szerelemtől. A falakon körben leendő szobrok vázlatait láthattuk, melyek bepillantást engednek a művész gondolataiba, a teremtés folyamatába. Láthatjuk bennük a küzdelmet az anyaggal, a formával. Zuhanó, egymásba gabalyo- dó emberi testek idézik számomra Michelangelo Utolsó ítéletét biztos rajztudások, amit már a Képzőművészeti Főiskolán kitüntetéssel jutalmaztak. A kiállított portrék szintén a szakma teljes ismeretéről győznek meg minket, akik láthattuk ezt a bemutatkozó kiállítást. Azért hangsúlyoztam, hogy bemutatkozó, mert talán meg tudjuk tartani a városnak az egyre több szállal idekötődő Mikó Diánát, s így folyamatosan részévé válhatna mindennapi életünknek munkáival. Mindehhez műteremre lenne szüksége, ahol kivitelezheti munkáit. Zsolnay László Fotó: Takács Andrea A tévé háza tájáról Hamarosan a mozikban Jönnek a lovagok Műpónik és gumimacik után igazi templomos lovagok! Vagyis, valami egészen más, mint eddig. A franciák ötlete nyomán elevenedik meg majd tizenöt részben a régvolt történet. Tizenöt alkalommal huszonöt percre a messzi, a régi korokba merülhetünk. Az epizódok közül nyolcat a franciák forgattak országukban, Spanyolországban, Bulgáriában - s a hét hátramaradt történetet mi - immáron magyar szereplőkkel is - Magyarországon. A lovagkorban a legenda szerint is lovagok éltek. Ügy hírlik, zavaros idők jártak akkoron. E férfiak jószolgálatokat tettek, hősök voltak, bátrak, a nőkkel gálánsak, szerelmesek. A Szentföldre vágytak, s nemes cselekedetekre. De sokféle rendjük volt. Köztük egy, a templomosoké. Őket az összes többi lovagtól az különböztette meg, hogy kereskedtek is. Az üzlet az üzlet. Kellett a haszon. Kellettek a kincsek, s ha voltak, akkor nyomukra kell akadni. Telhetnek közben az évszázadok. Morin úr történelmet tanít a huszadik század végi Európában, diákjai rockizni járnak, diszkóba, s Coca-Colát isznak a hamburger mellé. De a tanár úr úgy véli - nem alaptalanul -, hogy kincsért utazni érdemes, még olyan „sötét” helyekre is, mint Közép-Európa. A tét nagy, hiszen a kincs, amit keresnek, a legendás templomos lovagoké. A magyar epizódokat Mi- hályfi Sándor rendezte, s a szereplők közül méltán említhetjük Né- methy Ferenc, Bessenyei Ferenc és Bus Kati nevét. De nem csak templomos lovagok voltak. Született már e korból az ifjúság számára egy rajzfilm, a népszerű Krisztofóró, s most jön a folytatás. Tizenhárom alkalommal ez a remek rajzfilmfigura oldja meg a különböző történetek különböző megpróbáltatásait. Az előző sorozat tapasztalatait felhasználva - okulva mindabból, ami kevésbé volt gördülékeny, izgalmas - az alkotók igyekeztek mindenre szellemesebb és változatosabb, meglepetésekben gazdag, izgalmas megoldásokat találni. Kedvesek a rajzok, érdekfeszítők a történetek, és a hangok - Harkányi Endréé, Farkas Antalé, Usz- tics Mátyásé, Gálvölgyi Jánosé, Tahi-Tóth Lászlóé - csalogatok. Érdekes lehet tán az a történet is, amelyben nincs lézerfegyeres harc meg űrmanó, s nem a jövőbe, hanem a múltba kalauzol. J. A. Dermesztő szenvedélyek Wesley Strick forgatókönyve olyan erős hatást tett Richard Gere-re, hogy a darab elolvasása után nem csak a főszerep eljátszását vállalta el, hanem életében először - megosztva a feladatot Maggie White-tal - producerként is közreműködött. A filmsztár Hollywoodban ismert a minden kötöttségtől elrugaszkodott döntéseiről, amiért is munkatársai különcnek, szabadgondolkodónak tartják. Nem szokványos, Hollywood által kitermelt sztár, de a filmkészítők, csakúgy, mint a mozinézők, imádják. Az egyik ok, amiért Gere-nek megtetszett a szerep, a főszereplő férfi foglalkozása volt: dr. Isaac Barr személyében egy pszichiátert alakít.- A pszichiáterek állandóan másodrendű figurák a filmekben - mondja Gere. Alig néhány film képez kivételt, talán csak néhány komédiát és John Huston Freud- ját említhetem. Ebben a filmben végre a főszereplő pszichiátriával keresi a kenyerét. Gere-t izgatta továbbá, hogy a pszichiáter, akárcsak egy nyomozó vagy egy rendőr, állandóan titkokkal szembesül. A Dermesztő szenvedélyekben a titkok feltárása is a pszichiáterre marad. A megfelelő színésznő kiválasztásánál egyetlen név merült fel, Kim Basingeré. A szerepre való alkalmasságát nyilvánvalóvá tette személyisége és az a képessége, hogy a lélegzetet elállítsa a rá várakozó doktorban és természetesen a mozinézőkben is. A rendező véleménye szerint „Kim Basinger szakmájának elkötelezett színésznő, aki mellesleg a világ egyik legszebb asszonya is”.- Ha valakinek a külseje ennyire tökéletes - mondja a rendező -, kétszer annyit kell dolgoznia, hogy elismerjék. Kim Basinger nehéz pályát választott, de jól állja a sarat. Urna Thurman kiválasztása a második női főszerepre szintén egyértelmű volt. Heather Evans (Kim Basinger) problémás húgának szerepét játssza. Thurman korábbi alakításait mind a szakma, mind a közönség egyöntetűen díjazta. Filmjei közül legjelentősebbek a Veszedelmes viszonyok, Henry és June, valamint a Münchausan báró kalandjai. Az amerikai születésű színésznőt filmjei stílusáért gyakran európainak gondolják. Ez az első igazi hollywoodi stílusú filmje, de Thurmant különleges egyénisége és fiatal korától szokatlan érettsége máris a sztárok közé emelte. A rendező szerint a Dermesztő szenvedélyek egy thriller, amely a szereplők macska-egér játszmájára épül. Természetesen semmi sem az, aminek az első pillanatban látszik. A forldulatos film cselekménye sok meglepetést tartogat. A szereplők, a párbeszédek, a cselekmény minduntalan rejtélyesek. A filmkészítők abból indultak ki, hogy az emberek vágynak arra, hogy magukra maradjanak a rejtelmekkel, és megoldásokat keressenek. A Dermesztő szenvedélyek forgatása a Föld egyik legfotogénebb városában, San Franciscóban zajlott. A film története összefonódott magával a várossal. San Franciscoi dombjai, az öböl, a köd teszik tökéletessé egy pszichológiai rémtörténet eljátszására. A fiatal rendező, Phil Joanou kimagasló tehetsége már korábbi munkáiban megmutatkozott. Munkájának eredményeként készült el a U2 együttes nagy sikerű koncertfilmje, a „Rattle and Hum”. Első filmes produkciója volt a „State of Grace”, melynek operatőrét Oscar-díjra jelölték.
