Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-08 / 187. szám
Jász-Kun Kakas Kakascsípések Régi szlogen mai változata: Nosztalgiázó munkanélküliek sóhaja: „Miénk a gyár! ” ¥ Ketten dumálnak Villámtréfa- Olvasta, eladó egy magánhelikopter!- Az USA-ban?- Nem!- A KGST-piacon a lengyel csencselők árulták?- Nem!- Szabad a gazda.- Kis hazánkban, Magyarországon Szilágyi úr árulja Tiszac- segén!- Ti-sza-cse-gén he-li-kop- tert?!- Naná, majd Tiszacsegén ke- csegét!- Megáll az ész! Kinek van ma annyi pénze, hogy helikoptert vegyen...- No, nem annak, aki az Ybl Bankba rakta!- A bankcsődre gondol?- Aha! Mért csak én mondhatok csődöt a feleségemnél, az Ybl Bank nem mondhat csődöt az ügyfeleinél!- Pedig már alig fizetnek a bankok kamatot. A Postabank megint leszállította két százalékkal...- Miért izgul rajta? Magának mennyi pénze van benn a bankban?- Az Yblben?- Nem. Abban, ami útba esik.- Ja, a takarékszövetkezetben! Néhány jen.-Ali-jen? Japán?-Tlem! (Nemzetközien lengeti a karját.) I-jenü (Függöny és bankcsőd lassan le...) BÖK Levelet vált Göncz s az Antall, mostanában már hetente, mintha mind a kettő netán Szilágyi Erzsébet lenne! SZEXI-LEXI Hűvelyöblítés = vagdalkozó i! politikusok kardhüvelyének tisz- 1 tán tartása önkielégítés = kisnyugdíjas szájrágása meleg étel helyett Mellbimbó = naturisták pártjelvénye Nemi szerv = egy biztos: nem politikai szervezet Villámközösülés = MDF- SZDSZ paktum • dolá Meglátom a jövőt Jóllehet, a múltamból is ködösen rémlik fel előttem egy pár dolog, a jelen pedig egyenesen aggasztó, mégis furdalt a kíváncsiság: vajon mit hoz a jövő? Fölkerestem Steinerné Prehoriczky Emmát, a környék legkapósabb jósnőjét. A terebélyes asszonyság egy használaton kívüli csűrben fogadta a kétségek között vergődő- ket a hét minden napján, reggel -nyolctól este tízig, negyedórás ebédszünettel. A szentély előtt tekintélyes sor kígyózott, vége belógott egé- : szén a szomszédos lucernásba, én azonban türelmesen letelepedtem a magammal hozott szalmazsákra. Ez a néhány nap már igazán nem számít! Beléptemkor a szúrós tekintetű szibilla éppen egy kis adag dinsztelt káposztát melegített a sparhelten. Leültetett egy régi vallatószékre, és belenézett a tenyerembe. Azt mondta, hamarosan nagy veszteség ér. Nem tévedett. Elővett egy pakli kártyát, nekifogtunk huszonegyezni, és kisvártatva elnyerte tőlem a tartásdíjra félretett összeget. Tisztelettel vegyes rémülettel néztem rá. Ezután kerek perec kijelentette, hogy a körmöm alatti piszok tisztátalan lélekre vall. Összerezzentem. Megint fején találta a szöget! A múltkor ugyanis valóban elfelejtettem lyukasztani a trolibuszon a Kertész utca és a Kassai tér között. Eközben fogott egy ócska pléhbögrét, vizet öntött bele, csipetnyi cserszömörcét szórt a tetejére, feltette a tűzhelyre, és kisvártatva közölte: a cikcakkban szállongó gőz arra enged következtetni, hogy két harcsabajszú váltóőr leselkedik rám. Nem értettem, mire céloz, hiszen még nem akadt dolgom a vasúttal, és lázasan járt az agyam, hogy megfejtsem rejtélyes szavainak értelmét. Ezt követően megkérdezte, szokott-e hasogatni a bal fülcimpám?- Nem, soha! - kiáltottam fel döbbenten, s magam is éreztem, valami nincs rendben nálam. A jósnő erre azt felelte: látszik, hogy már réges-rég elszakadtam a való világtól, és előbb-utóbb kiteszik a szűrömet a munkahelyemről. Kivert a veríték. Ismét rátapintott az igazságra. Egy idő óta ugyanis egyedül tartom a hátam a Mocsárlecsapoló és Könyvkiadó Vállalatnál. Az átszellemült látnok kifaggatott, élnek-e rokonaim Sepsi- szentgyörgyön. Elképedve bólintottam, mire közömbösen megjegyezte, nincs mit csodálkozni a dolgon, hiszen tegnap járt itt egyik másod-unokafivérem, aki mindenáron képviselő szeretne lenni. Végezetül félrehúzta a függöny gyanánt szolgáló lópokrócot, kinézett az ablakon, és azt mondta, hogy nem lá£pi a Szaturnusz g^űfűjt, amibqj^rf-a következtetőig már réggfl bevittem őket a zaciba. A jövőmről különben csak ködösen, homályosan beszélt. Azzal védekezett, hogy köti a szakmai titoktartás, de sietve hozzátette, egy-két év múlva további adatokkal szolgálhat múltamból, feltéve, ha hajlandó vagyok végre megadni neki a szükséges felvilágosítást, és magammal hozok egy bemutatóra szóló betétkönyvet. Elszoruló szívvel léptem ki az ajtón, 's közben egymást kergették agyamban a gondolatok. Vajon mire célzott azzal a két váltóőrrel? Ahogy léptem kifelé, heves szorítást éreztem. Kétoldalt hosszan lelógó bajszukról tüstént fölismertem őket! Jobbról-balról megragadtak, levetkőztettek egy szál gatyára, elszedték tőlem a maradék kosztpénzt, én pedig ámulattal eltelve néztem vissza a mindentudó csűr felé... Adamecz Kálmán Már látszik az alagút vége 2 Sztriptíziskola Moszkvában Álla Makszimovna a professzor A kazettáról a ,,Pink Floyd” szól. Larissza gyanakvóan nézeget bennünket, s csak annyit árul el a nevén kívül, hogy 27 éves. Hátraveti a haját, erotikusán mosolyog, majd szépnek vélt mozdulatokkal kikapcsolja fekete melltartóját, amelyet a muzsika ritmusára megtáncoltat a mutatóujján. Néhányat billent a derekán, lecsúszik csipkés kis bugyija, és néhány pillanat múlva kiléphet a színről.- Köszönöm - mondja Álla Makszimovna Kirmusova, de a kifejezésén látszik, hogy nem igazán elégedett. A 35 éves Álla az 1. számú moszkvai sztriptíziskola vezető tanárnője. Tanintézete a Scserba- kovszkaja 26. II. emeletén működik az orosz főváros egyik - micsoda idők! - gyermekkul- túrházában. Időtartama 2 hónap, a tandíj mindenkori átváltási árhoz igazodva 40 márka, de aki valutában fizet, az kedvezményt kap. Már eddig hatvanötén jelentkeztek, ápolónők, titkárnők, diákok, munkáslányok, mint bárhol másutt a világon. „Az iskolámból már 21 lány vetkőzik kölni, drezdai, berlini klubokban. Vannak rendeléseink Törökországból és Olaszországból is” - közli Álla Makszimova. A lányok úgy tudják, hogy azok, akik már külföldön dolgoznak, 800 német márkát keresnek fellépésenként.- S ha mást is kívánnak a lányoktól, mint táncművészetet? „Az a lányok dolga. Ha nekik nincs ellenükre...?” -igya moszkvai „sztriptízprofész- szornő”. Ferenczy Europress Jász-Kun Kakas Első lecke: tánc közben Csókszeminárium Bár a fiatalok manapság már elég korán megtanulnak csókolóz- ni, egy amerikai kozmetikai cég „esküvői csókműhelyt”' indított házasulandó párok részére. A csókszemináriumon először a csók lélektanával ismerkednek meg a résztvevők, majd a csókok különböző fajtáinak ismertetése következik. Az elméleti tudnivalókat a gyakorlatban is kipróbálják. Az első lecke a tánc közbeni csókolózás. A tanárnő, Sharon Angela a következő utasításokat adja a legényeknek: „Ennek a csóknak igazán szenvedélyesnek kell lennie. Erezzék, hogyan reszket bele a partnerük!” A tanfolyam igazi célja az esküvői csók előkészítése. A legfőbb szabály, amit a „nebulóknak” meg kell tanulniuk, hogy az oltár előtti csók se hosszú, se szenvedélyes nem lehet, „különben zavarbahoz- zuk a papot és a rokonságot is”. A csókszemináriumot annak ellenére komolyan veszik az érdekeltek, hogy a tanfolyam nyilvánvalóan reklámcélokat szolgál: a kozmetikai cég csókálló rúzsainak óhajt nagyobb népszerűséget szerezni. Ferenczy-Europress Párizsi terv: r "\ Embermentes övezet kutyáknak Jól élünk, ha úgy élünk, mint Marci Hevesen, azaz, mint a kutyák Párizsban. Főleg ha megvalósul Bertrand Bret francia szocialista képviselő óhaja. Ő ugyanis azt javasolja, hogy alakítsanak ki a francia fővárosban „embermentes övezeteket” a kutyák számára. Ezeken a területeken természetesen nem hiányozhatnak sem a „pisilőfák”, sem pedig a játszóterek. Az állatbarát újszerű ötletével azért állt elő, mert ettől a héttől kezdve - a párizsi polgármester utasítására - az ebtulajdonosok bírságot kötelesek fizetni, ha kedvenceik az utcán könnyűének magukon. A képviselő szerint ennek elejét lehetne venni, ha a fővárosi utcákon 300 méterenként homokládákat rendszeresítenének. Azt is szükségesnek tartaná, hogy legyenek külön, csak az ebeknek fenntartott övezetek, ahol kedvükre élvezhetik egymás ugató társaságát, és boldogan, zavartalanul bonyolíthatják le Tandíjukat. A felállított akadályok segítségével egyúttal megmozgathatnák a nagy jólétben elmacskásodott - azaz elkutyásodott - tagjaikat is. Ferenczy Europress • Unokahúg: Olvasta, nagybácsi, hogy egy ember megölte az anyósát? • Nagybácsi: Istenem, még mindig vannak bátor emberek a világon! Részletek Sirisaka A. Anyósok könyvéből Egy boldogtalan vő naplójából Nem tudom, melyik veszedelmesebb? Tigriskalitkában egy óra hosszat állatsze- lídítési mutatványokat produkálni, avagy egy napig egy szobában lenni az anyóssal? * Azon tűnődöm, hol lennének akkor az anyósok, ha minden férfi agglegény s minden leány agg szűz maradna? * Már annyiféle sok szaklap virágzik és tengődik napjainkban, hogy az ember valóp ban furcsállja, miért nem adnak ki egy lapot az anyósokról? Ez bizonyára rövid idő alatt világlappá nőné ki magát. * Alig tudok nagyobb lehetetlenséget képzelni, mint azt, hogy egy anyósnak Angyal legyen a neve. * A legnehezebb nyelv a kínai nyelv, a legjobb a pácolt marhanyelv s a legrosszabb az anyósok nyelve! * Az após mindig többet ér az anyósnál. Már csak azért is, mert az adja a hozományt, ez pedig csak a leányát, s még nagyobb hiba, hogy sokszor magamagát is - ráadásul. V ____ J 1 5
