Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-08 / 187. szám

II 4 Azt beszélik Kőtelken... V«* D. 1992. AUGUSZTUSA. Erőteljesen szegényedik a falu „Az itt élők gondjait helyben kell megoldani” Egyesek szerint a mezőgazda­ság összeomlása maga alá temeti majd a kis lélekszámú, főként az agrárgazdaságból élő kistelepü­léseket. Szerencsére itt még nem tartunk, de a jelek szerint ko­moly esély van arra, hogy a fal­vak gazdaságilag szinte kilátás­talan helyzetbe kerüljenek. Kőtelek sorsa - akárcsak a ha­sonló községeké - lényegében a mezőgazdaságban foglalkozta­tott emberek boldogulásától függ. Az ötvenes években még négyezer lakost számláló Tisza- parti településen pillanatnyilag 2300 fő él. A mintegy 1300 aktív dolgozóból ötszázan a helyi Ady Tsz-ben keresik meg a minden­napi betevőt. Ezért nem véletlen, hogy amikor az agrár-munkanél- küliségről kérdeztük Szabó Já­nos polgármestert, némi pesszi­mizmust véltünk felfedezni az arcán.- Kétségtelenül a mezőgazda­ság a legneuralgikusabb pont. Jelenleg körülbelül hatvan re­gisztrált munkanélküli él a falu­ban, de az agrárágazat átalakulá­sával sokkal több lesz. Már most érezhető, hogy erőteljesen sze­f ji. gényedik a falu, az emberek ma­gukba fordulnak, nem tudják, mit kezdjenek saját sorsukkal. Az ingázók közül sokan már most állástalanok, hisz őket kül­dik el legkönnyebben.- Ön szerint a téesz átalakulá­sa, illetve a kárpótlás végrehaj­tása után hányán fognak élni a földből?- Az átalakulás munkaerő-fe­lesleget fog teremteni. A kárpót­lás során pedig szerintem két­száz hektárnál többet nem fog­nak kérni az emberek, holott en­nek a harmincszorosa van kije­lölve erre a célra. Az öregek már nem vállalkoznak a földműve­lésre, a fiatalok pedig látják, hogy nem számíthatnak biztos jövedelemre.- Ezek szerint biztos, hogy a községnek fokozatosan növekvő szociális terheket kell felvállal­nia.- Az önkormányzat ekkora szociális teherrel már nem tud mit kezdeni. A költségvetés tíz százalékát már most szociális feladatok ellátására fordítjuk. Segítünk az idős embereken, a családosokon. Az önkormányzat például ingyen biztosít tan­könyvet és étkezést a kisiskolá­soknak.-A fiatalok elvándorlása még­is jellemző.- Ma már a fiatalok nem ván­dorolnak el azon egyszerű oknál fogva, hogy máshol sem találnak munkahelyet. De mi is fárado­zunk azért, támogatjuk a fiatalo­kat, hogy itt maradjanak. Véle­ményem szerint az itt élő embe­rek gondjait itt kell megoldani. Ehhez viszont a települések gaz­dálkodásának rendszerét meg kell változtatni. Enélkül ugyanis katasztrófa lesz... Távol a város zajától Az idegenforgalmi szakem­berek zöme minden bizonnyal nem örül, amikor a vadkemping kerül szóba. Nem véletlenül, hi­szen a nyaralásnak ez a formája nem hoz pénzt a szállodáknak, moteleknek, a gondosan kiépí­tett többcsillagos sátortáborok­nak. Kőtelek ennek ellenére szívesen látja a vadkempingező­ket, akiket a festői szépségű, még háborítatlan Tisza-part vonz ide. Az árnyékot adó óriás nyárfák alatt találkoztunk három szolno­ki családdal, akik több mint két és fél évtizede állandó vendégei a Tisza megyei partszakaszának.- Gyerekkorunk óta sátoro­zunk együtt a Tisza partján, itt azonban először vagyunk - vála- szolja kérdésünkre Papp György, a baráti társaság „szóvi­vője”. - Sokáig Sajfokra jártunk, de ott most már túl sokan van­nak, ezért jöttünk ide - folytatja.- Nem gondoltuk volna, hogy Pihen a komp, de talán nem örökre ' 7 S A valamikor jobb időket látott komp ma inkább afféle ugróalkalmatosságként szolgál a furdőzöknek. A téesz 1985 óta üzemelteti a kompot, az idén azonban nemigen volt szükség a Vihar-motor beindításához - tudtuk meg Vájjon József révésztől, aki mostanában lényegében úszómesterként tevékenykedik, felügyeli a partot. A téesznek a túloldalon 380 hektár szántója terül el, ami jelenleg műveletlen. Mivel a terület kárpótlásra van kijelölve, ezért talán előbb-utóbb újra megindulhat a rendszeres kompjárat, rajta az új földtulajdonosokkal. Ha; znek - gváltalán ú; földtulajdonosok, földhasználók. Mert ugyebár egy ingben és egv nadrágban, minden fiiiér néikúi, igencsak nehéz mezőgazdasági vállalkozásba kezdeni. Ezért Vájjon József sem bízik már abban, hogy a komp úgy fog közlekedni, mint a régi szép időkben. Hisz - mint mondta - kinek keli a föld gép nélkül? ilyen szép ez a hely - veszi át a szót Agodd Imre. Miközben a társaság férfitag­jaival beszélgetünk, a hölgyek az ebédhez készülődnek. A kem- pinggázfőzőn javában rotyog a leves, már csak a tészta kifőzése van hátra. Ebéd előtt még előke­rül a földbe ásott „hűtőszekrény­ből” néhány üveg pincehideg sör. Percek múltán már tálalva az ebéd. A társaság jóízűen falatozik, s közben megbeszélik, hogy a dél­utáni program fürdés lesz, este pedig horgászbottal zsák­mányszerző körútra indul a kis csapat. Együtt - másokért Táboroztak a vöröskeresztesek A megyei Vöröskereszt el­múlt tanévben rendezett vetél­kedőinek, pályázatainak díj­nyertes csapatai - munkájuk megérdemelt jutalmául - Kő­telken táboroztak a helybeliek által lovaspályaként ismert ár­téri tisztáson. A különböző ka­tegóriákban első helyezett ál­talános és középiskolások ötfős csapatai szakmai vezetőikkel érkeztek a megye hat települé­séről. Vacsora után tábori asztaluk­hoz invitálnak a csoportok veze­tői, a gyerekek pedig izgatottan készülődnek az esti „szív küldi szívnek” zenei kívánságműso­rukra.- Az elsősegélynyújtás, cse­csemőgondozás és az év közben folyamatos feladatot jelentő pá­lyázat területén bizonyultak leg­jobbaknak az itt táborozó gyere­kek. A megyei Vöröskereszt ez idáig is szervezett szakmai vetél­kedőket, ám közös együttlétre, jutalomüdülésre első ízben adó­dott lehetőség, mégpedig úgy, hogy minden ezzel járó költséget vállalt a rendező intézmény. To­vábbá nélkülözhetetlen segítsé­get kaptunk a kőtelki önkor­mányzattól és ahelybéli Szabad­idős Társaságtól. Érkezésünkkor jól felszerelt tábor és kulturált környezet fogadott - mondta tá­jékoztatásul és elismerőleg Pusztai János táborvezető, aki egyébként mentőtiszt és a Tisza- parti Gimnázium és Egész­ségügyi Szakközépiskola szak­oktatója. Egyhetes ittlétük alatt kirándulnak, sportolnak, fürde- nek, s nem utolsósorban együtt készülnek a várhatóan szeptem­berben rendezendő országos versenyre. A megye legkiválóbb elsősegélynyújtó ifjai a karcagi Győrffy Általános Iskola, a tö­rökszentmiklósi Bercsényi Gim­názium és a szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanulói, akik a megye határán túl is számot ad­nak majd felkészültségükről. A gyermekeket felkészítő fel­nőttek a szakma olyan művelői (többnyire nem pedagógusok), akik évek óta munkájuk és a gyermekek iránti szeretetből, önzetlenül adják tovább tudásu­kat, tapasztalataikat. Ez idáig egymással személyes kapcsola­tuk nem volt, ezért ez a tábor számukra éppúgy jutalom, mint a gyerekeknek. Meglepő, de fegyelmezési problémáik nincsenek, s ezt nemigen kell bizonygatniuk: fi­úk, lányok egyaránt a fűre terített plédeken törökülésben kucorog­va várják, vajon valamelyik fi­gyelmes társuk küld-e nekik egy számot; s ha igen, felragyognak az örömtől sugárzó’ gyermekar­cok. Ezek az ifják nemes felada­tot tűztek magák elé: segíteni bajba jutott embertársaikon. El­idegenedő, rideg, rohanó vilá­gunkban egyre nagyobb szüksé­günk van önzetlen, áldozatos munkájukra; átmért buzdítást és köszönetét egyaránt érdemel­nek. Seprősi Nehéz vállalkozni a faluban Azt tartják a faluban, hogy itt különösen nehéz a vállalkozók élete. Nos, hogy megtudjuk, mi­ért, felkerestük a Lévai családot, amelynek valamennyi tagja vál­lalkozásból él. Lévai István kő­művesként és magánfuvarozó­ként keresi meg a kenyérre valót, míg felesége egy kis ÁBC-t üze­meltet. Kezdetben jól ment az üzlet - mondta a családfő -, hiszen né­hány éve még jóval többet épít­keztek az emberek, s szükség volt kőművesre és fuvarozóra egyaránt. Mostanában inkább ki­sebb munkákkal keresnek meg, átalakításokat, felújításokat vég­zek. Szerencsére akik ismernek, megkeresnek még Szolnokról is. Ä feleség, aki gyakorlott ke­reskedő, ugyancsak csökkenő keresletről számolt be.- Tudja, amikor 1990 decem­berében megnyitottuk a boltot, még nem gondoltuk volna, hogy ennyire kevés lesz az emberek pénze. Meg lehet persze élni az üzlet­ből, de egyre nehezebb a társada­lombiztosítási járulékot kigaz­dálkodni. Érezhető a forgalmon, mikor van fizetésnap és mikor jutnak az emberek bevételhez a mezőgazdaságból. A téesz na­gyon nehéz helyzetben van, és félek attól, hogy az itt élőknek még kevesebb lesz a pénze. A család legifjabb tagja, a 11 éves Zsolt mindenesetre bízik a vállalkozás sikerében, hisz mint elárulta, ő is boltos szeretne len­ni. Képünkön Zsolt, aki szabad idejét szívesen tölti el a bolt­ban. Néhány sorban Dr. Bozsó Ferenc, kőtelki származású, nyugalmazott kö­zépiskolai tanár 50 ezer forint tőkével létrehozta a Kőtelek Ál­talános Iskolájáért Alapítványt, mely a napokban kerül bejegy­zésre. * Hunyadfalva válni készül. Az eddig Kőtelekhez tartozó, mint­egy 220 lelket számláló község kezdeményezte, hogy 1993. ja­nuár elsejétől saját kezébe ve­hesse sorsát. ( ■■ f ■ \ * Immár fél esztendeje funkcio­nál az önkormányzat által 600 ezer forintos tőkével létrehozott Kőtelek Községért Alapítvány. Már eddig is több, főiskolán, il­letve egyetemen tanuló kőtelki diák részesült az alapítvány pénzügyi támogatásában. * Az önkormányzat költségve­tésének közel 4 százalékát, mint­egy 6 millió forintot fordít az idén fejlesztésre. Ebből 350-400 ezer forintot útépítésre, 1,6 mil­liót pedig a Tisza-part kiépítésé­re költött a település. Az itt üdü­lők legnagyobbb örömére van már víz, villany a folyóparton, sőt a közelmúltban elkészült a konténeres zuhanyzó is. A fenn­maradó fejlesztési pénzesz­közöket a polgármesteri hivatal egy honvédségi ingatlanba kí­vánja befektetni, ahol pékség ki­alakítására kerül sor. Az önkor­mányzat jelenleg sütödét bérel, innen látják el a falut és környé­két négyféle kenyérrel és kilenc­féle péksüteménnyel. Az oldalt összeállította: Laczi Zoltán Fotó: Nagy Zsoll

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents