Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-03 / 182. szám

+ 12 / Az Uj Néplap Tiszafüreden 1992. AUGUSZTUS 3. EZT A KATÓT MÁR NEM KÖNNYŰ TÁNCBA VINNI... Kié lesz a közös? A Hámán Kató Termelőszö­vetkezet sok családnak évekig biztosított megélhetést. Hol na­gyobb sikerrel, hogy pedig nad- rágszíjhúzósan. Akadtak persze addig is gondok, de a „hét szűk esztendő” elkerülte a téeszt. A Hámán Kató a közepes haté­konysággal dolgozó üzemek ka­tegóriájába tartozott. Hogy mi­lyen vékony jégen állt ez a vi­szonylagos stabilitás, az csak 1990 után derült ki. Megszüntet­ték az állami támogatásokat, csökkentek a termelői árak, nö­vekedtek a gépek, a vegyi anya­gok, az energiahordozók árai. A szövetkezet ma napi pénzügyi gondokkal küszködik. Állandó­an mérlegelni kell, hogy mi a fontosabb. Kalmár Ferenc, a té- esz elnöke segít az eligazodás­ban.- Mik a gondok? Melyek a napi feladatok?- A vezetőség jelenleg az át­meneti törvény által szabályo­zott feladatok végrehajtásán fá­radozik. A tagságnak 1992. júni­us 29-ig szándéknyilatkozatot kellett adni arról, mit kíván tenni a jövőben. Ennek értelmében a tagság kétharmada - körülbelül négyszáz ember - a jövőben is szövetkezeti tagként kíván dol­gozni. A fennmaradó hányad a kiválás mellett döntött. Ehhez az átalakuláshoz feltétlenül dönteni kell a vagyontárgyak csoportosí­tásáról, majd a vagyonértékelés módjáról. Ezért most a fentiek­ben dönteni tudó két közgyűlés előkészítése a legfontosabb fel­adat. Ezt augusztus első felében végre kell hajtani. A vagyontár­gyakra, a kiválási szándékukat bejelentők, már a szándéknyilat­kozat leadásakor beadták igé­nyüket. Ezt a rájuk eső üzletrész arányában meg is tehették. A föld kivételével a vagyontárgyak nevesítése megtörtént. A va­gyonértékesítést egyszerű vagy szakértői formában lehet végre­hajtani. Füreden a nagy számú kiválás valószínűleg a szakértői forma választását teszi indokolt­tá. Gond csak akkor lesz, ha egy vagyontárgyra többen tartanak majd igényt. Ekkor árverésre ke­rül sor. Ezen az üzletrésszel ren­delkező kívülállók, később a készpénzzel rendelkező magán- személyek is részt vehetnek. Az a 194 ember, aki bejelentette ki­válását, két csoportban, új típusú szövetkezeti formációban kíván dolgozni. Az egyik a sertéstele­pet kívánja üzemeltetni, a másik szántóföldi növénytermesztés­sel, juhtenyésztéssel, tehené­szettel szeretne foglalkozni. Egy kft. alakult a tápelőállításra és -értékesítésre. Az egyéni vállal­kozókat pedig a gumijavítástól a szállításig minden érdekli. Egy­szóval nagyon színes a paletta. A központilag meghatározott fel­adatok mellett azonban a napi munkákat is el kell végezni. Most fejeződött be az aratás. A kép nem a legrózsásabb. Műtrá­gyára, gépjavításra, beszerzésre alig-alig jutott valami. És az idő­járás is inkább hátrafelé tolta a közös szekerét. Most készülni kellene az őszi munkákra, de pontosan senki sem tudja, hogy hol, mikor és mit kellene csinál­ni. Ugyanis a földterület ötven százalékára nyújtottak be igényt. Ellenben az is bizonyos, hogy szeptember 23-ig a kárpótlási törvény végrehajtása a térségben nem indul el. Mi történik azon­ban, ha később mégis végrehajt­ják? Ki téríti meg az elvégzett munkát? A remény csupán az, hogy ér­vényesülni fog az a paraszti igazság, mi­szerint: aki vetett, az aratni is fog! A téesz mindezek ellenére fizetőképes. A vezetők re­ménykednek, hogy megkapják a kedve­zőtlen adottságú te­rületeknek szánt tá­mogatást, ami körül­belül tízmillió forin­tot jelent. De most még úgy vannak, mint a szegény em­ber: vízzel kell főz­niük. Aratás után már szántják a réti földeket Aratóverseny ’92 Kecelen rendezték meg az I. Országos Aratóversenyt e hónap tizennyolcadikán. A tiszafüred- kócsújfalui „Délibáb’-csapat Nagy Zsigmond vezetésével vett részt a versenyen. Tagjai Bállá Géza, Bállá Gézáné, Kovács Sándor, Nagy Zsigmondné, Szatmári Lajos és a szakács, Ko­vács Bemát. A mezőny második felében végeztek. Néhány elgon­dolkodtató kérdésről azonban nem árt szót ejteni. A rendezvényt a tv ismert műsora, a Falutévé Magazin, Ke­cel önkormányzata, a Szőlőfürt Mezőgazdasági Szakszövetke­zet és a Magyar Mezőgzdaság Kft. szervezte. S ez sem volt problémamentes. Érthetetlen, miért nem jutott el Tiszafüredre a nevezési lap, miért kellett Nagy Zsigmondnak hosszas utánajárással, telefo­nálgatással, levelezgetéssel megtudnia a teendőket? Kide­rült, ez is olyan alkalom volt, aminek nem mindenki örült, itt is akadtak bőven ellendrukkerek. A csendes szabotálás ellenére ti­zenhárom megye negyvenhat csapata így is eljutott a helyszín­re. A verseny egyik kimondott célja a paraszti hagyományok ápolása, a kézi aratás eljárásai­nak felelevenítése volt. Hiba, ha egy ilyen versenyt csak mezőgazdasági szakem­berek, profi rendezők szervez­nek, s elmulasztják megkérdezni a népi kultúrával hivatásszerűen foglalkozó néprajzosok vélemé­nyét. Ezt az egyik előverseny rögtön bizonyította, s a zsűrit épp a tiszafüredi csapat hozta nehéz helyzetbe. A verseny egy pillanata A kévekötéshez szükséges kötélgyártás során ugyanis kide­rült, hogy a vidékünkön alkalma­zott eljárást ott más nem ismeri, és csodálkozva fogadták csapa­tunk termékét. Hasonló gondok akadtak a keresztrakás módoza­taiban is. Végül is a helyi hagyo­mányok szerinti eljárás követé­sére szólították fel a csapatokat. A hagyományőrzés nem merül­het ki az öltözködés, az eszközök sokféleségének felvonultatásá­ban, távolabbi tájak versenyzőit kár eltiltani saját hagyományaik ápolásától. A fő attrakció a háromszáz négyszögöles parcella aratása volt. Ekkor derült ki, hogy sok csapat tagjainál - így a fürediek­nél is - a munkát csak olyan em­berek ismerik, akik már meget­ték kenyerük javát. Aztán a végén minden elrom­lott. Az eredményt az elért aratá­si idő, a tarló minősége, a kasza­kalapálás és kötélgyártás, vala­mint a szakácsok által készített marhagulyás minősége alapján számították. Kihirdetésekor kö­vetkezett a botrány. Az első ti­zenöt helyezett közé ugyanis ti­zenegy helyi aratóbokrot sorol­tak, s ez a jelen lévő közönség egy részének hangos nemtetszé­sét váltotta ki. A helyiek viselkedése és az eredményt kihirdető, ismert ri­porter arroganciája nem növelte sem Kecel, sem a Falutévé Ma­gazin jó hírét. A jó hangulatúnak induló versenyt a csapatok nagy része sajnos keserű szájízzel fe­jezte be. Más formában talán szeren­csésebb lett volna az aratás e régi módszerét feleleveníteni. A résztvevők jórészt úgyis saját fiatalságukat, fiatalkori emlékei­ket keresték. Az egyik kocsi asszony odafelé menet ezt így fogalmazta meg: „. . . sose gon­doltam volna, hogy életemben még egyszer markot fogok szed­ni ..-t­A kft, csődöt jelentett? Mi lesz a Pátriával? Tavaly ez a hely még Tiszafüred legzajosabb, legforgalmasabb vendéglátóegysége volt, hollan­dok és németek egyik legkedveltebb helye. Ám 1992-re nagyot fordult a világ. A környéken csend van, csak egy félbemaradt épülettorzó jelzi, itt készültek valamire. A régi tulajdonosok megváltak az épülettől, a Hepta Kft. vásárolta meg az egysé­get. E tranzakció után újra pezsgő élet kezdődött. Építők, kivitelezők jelentek meg. Gőzerővel folyt az épület felújítása, bővítése. Ment minden, mint a karikacsapás, haladtak annak rendje-módja sze­rint. Szemünk láttára formálódott Tiszafüred egyik nevezetessége. Ekkor jött a meglepetés. Hirtelen csendbe burkolózott a táj, eltűntek az emberek, a gépek, az anyagok. És azóta sem változott semmi. Csend és nyugalom. A kft. csődöt jelentett be, elfogyott a pénze, állítólagosán az Ybl Bank krach- jának is egyenes következménye ez a félbemaradt mementó. Az ügyről sok pletyka terjed a kisváros­ban. Nem szívesen nyilatkozik senki. Hogy mi az igazság, mi lesz a Pátriával? Reméljük, a rejtély hamar megoldódik. Szervusz, Karcsi bácsi! M indig zavarban voltam, amikor találkoztunk, bár több mint tíz éve megkap­tam tőled az engedélyt a per­tura. De mégis: téged olyan nehéz volt nekem csak úgy tegezni. A tisztelet, melyet negyvenéves pedagóguspá­lyád alatt vontál magad kö­ré, tette nehézzé az egészet. Persze ez csak számunkra volt ennyire komplikált, hi­szen Te olyan természetes, közvetlen tudtál lenni min­denkivel; akkor voltál bol­dog és elégedett, ha segíthet­tél másokon. Észrevétlenül adtad át tudásokat, tapasz­talatodat több felnövő gene­rációnak. Harminc évig mint iskolaigazgató tetted ezt. Sok fiatal, kezdő peda­gógus vált melletted igazi kollégává, társsá. Te, mint a nemzet igazi napszámosa, végezted felelősségteljes munkádat. Nyugdíjba vonulásod után - amit elég nehezen vi­seltél - sem engedted meg magadnak az üresjáratot. Mindig gyümölcsfáid kö­zött vagy az üvegházban lát­talak. Boldogan játszottál unokáddal. Békében teltek nyugdíjasnapjaid. De egy­szer csak nőni kezdett körü­lötted a csend, egyre keve­sebbet jöttél a kerítéshez be­szélgetni. Hiányolt minden­ki. Amikor kórházba kerül­tél, aggódtak érted. Két hete találkoztunk utoljára. Műtét előtt még hazajöhettél, per­metezted a gyümölcsfáidat és a szőlőt. Terveztél és re­ménykedtél. Szíved azon­ban másképp döntött. Ez a döntés nagyon kegyetlen volt: július 28-án megszűnt tovább dobogni. Bodnár Károly, a tiszafüredi Zrínyi Általános Iskola nyugalma­zott igazgatója hatvankét éves korában itthagyott min­ket. Az oldalt összeállította: Percze Miklós Fotók: Tarpai Zoltán A tiszafüredi „Família Kft.” Reformélelmiszer-bolt nyílt a Baross utcában... Bőséges választékot talál az ide betérő Tudom, hogy ez itt nem a rek­lám helye, de a szomszédomban nyílt egy üzlet, melynek cégtáb­lája igencsak megmozgatta a fan­táziámat. Reformkoszt - Reform­élelmiszer - hirdeti a felirat. Ha itt vásárolok, értékes vita­minokkal, garantáltan bionövé­nyi tápanyagokkal ajándékozom meg a szervezetemet. Talán még a koleszterinszintem is rendbe fog jönni. Ha minden igaz, száz évig is elélhetek. Csak egy a bök­kenő: az árak a „hétköznapi” élelmiszerekhez képest egy pici­vel magasabbak. Persze minden relatív: a nagyvárosi reformélel- miszer-boltok áraihoz viszonyít­va itt olcsóság van. A tiszaörvényi Kovács család pár hete itt nyitotta meg üzletét. Ez nem is kft., csupán egy egy­szerű családi vállalkozás. Továb­bá - Ricsi és Misi helyett itt két csinos fiatal lány segíti a szülők munkáját. Ok bíznak benne, hogy lesz majd kereslet. És ez nem csak az itt nyaraló nyugati turistákat jelenti. Az egészség a legdrágább kincsünk, de manap­ság bizony elég sokba kerül. Jó lenne, ha hosszú sorok kígyózná­nak az üzlet bejárata előtt, mert ez azt jelentené, a tiszafüredi em­berek egészségesen akarnak élni. Többi már a kormány dolga. Én mindenesetre egyre gyakrabban szeretnék ilyen boltban vásárolni a reformpénztárcámban lévő re­formfizetésemből ! Nyergek kiállítása Szeptember végéig láthatja a nagyközönség a Magyar nyereg, füredi nyereg című kiállítást a ti­szafüredi Kiss Pál Múzeumban. A XVIII-XIX. században Ma­gyarország legismertebb nye­reggyártó központja Tiszafüred volt. Termékei elütöttek a Nyu- gat-Európában használatosoktól. Valószínű, hogy a népvándorlás során került át a Kárpát-meden­cébe. Őseink is ilyen nyerget használtak. A magyar nyereg fá­ból készült. Két, a ló hátára simu­ló nyeregdeszkából, két, ívelt nyeregkápából és az ezt összekö­tő szélesebb bőrpántból, a farszíj­ból állt. Reneszánszát a huszár- ság térhódítása idején élte.-1. z. -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents