Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-27 / 202. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. AUGUSZTUS 27. Az egyéni vállalkozók figyelmébe Nem kell annyit fizetni A megyei társada-; lombiztosítási igazgatóság tájékoztatta lapunkat, hogy bizonyos esetekben csökkent az egyéni vállalkozók TB-járu- lékfizetési kötelezettsége. Akinek a tavalyi személyi jövedelemadó-alapot képezőjövedelme nem érte el a havi 4800 forintot, vagy az idén január elsejétől, illetve ezután indította el vállalkozását - havi 2592 forintot köteles fizetni. És hogyan kell fizetni a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozók 10 százalékos baleseti járadékát? Akinek tavaly adóköteles jövedelme volt, annak a jövedelem havi átlaga a baleseti járulék alapja. Ha nem volt ilyen jövedelme, akkor az 1992. március elsejét követő időre nem köteles fizetni. Aki viszont az idén január elsejétől vagy ezután kezdte tevékenységét, annak július elsejétől havi 480 forintot kell fizetnie. Kedvezően változott a járulékösszeg fizetése július elsejétől azoknál a főfoglalkozású egyéni vállalkozóknál is, akiknek a tavalyi SZJA-alapot képező jövedelem egy hónapra eső összege 4800-8000 forint. Az eddig fizetett 4320 forint helyett az alacsonyabb összeg 54 százalékát kell járulékként befizetnie. Erről külön értesítést nem küld a társadalombiztosítás, önállóan kell áttérni az új rendre. Szervezetlen számlázás(ok)! Villanyszámlámat ez ideig mindig idejében befizettem. Most azonban mind a Titász törökszentmiklósi kirendeltsége, mind a díjbeszedést végző takarékszövetkezet kirendeltsége felháborító módon járt el. A takarékszövetkezet ugyanis jogtalanul fizettette ki velem augusztus 19-én a felszólítólevél 27 forintos postai költségét. A villanyóra-leolvasó augusztus 18- án délután járt lakásomon és hagyott egy értesítést, mely szerint augusztus 1-15-e között lehet befizetni a villanyszámlát. Ezt megelőzően semmilyen értesítést nem küldött a Titász, és mint tudjuk, kéthavonta kéllett számlát fizetni. (Júliusban fizettem is!) A takarékszövetkezet augusztus 18-án - tehát az áramszolgáltató értesítését megelőzve - már előre postázta a felszólítást! Augusztus 19-én, úgy is, mint ügyfél, úgy is, mint takarékszövetkezeti tag, felkerestem a szövetkezetét. Sajnos, vezetővel beszélni nem tudtam, a beosztottak pedig nem voltak hajlandók panaszomról (csak mint magánember) tudomást venni, és nem vettek feljegyzőkönyvet sem, hiába kértem. Azt ugyan elmondták: őket a Titász utasította, hogy ki- küldjék - tehát már jó előre - a felszólításokat, és hogy más is járt így! Ezek szerint akár tetszik, akár nem, akár igaza van az ügyfélnek, akár nincs, most már az amúgy is megemelt villany- számla mellé postaköltséget is kell fizetnünk. Bársony Menyhértné Törökszentmiklós Megjegyezzük: az eddig kéthavonta esedékes, ezután havonta fizetendő - átmeneti idő miatti - esetleges „csúszásokra” semmiképpen nem a fogyasztóknak kellene ráfizetniük! Gyanítjuk: másutt is lesznek hasonló gondok. El kellene kerülni! Túrkevén a gyógyfürdőben - ingyen Faxon és levélben is kaptunk „üzenet” a Mozgássérültek Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületétől. Aláírta: Fülöp István, az egyesület kisújszállási csoportvezetője. Témája: Megköszönik aTúr- kevei Városgazdálkodási Vállalat irányítása alá tartozó gyógyfürdő vezetőinek és személyzetének egész nyáron át tartó áldozatos munkáját, valamint azt, hogy a megye mozgássérültjei egész nyáron ingyen vehették igénybe a gyógyfürdőt, több szolgáltatással együtt. Ebben a pénzhajhászós világban öröm ilyen üzenetet közvetíteni! Elszalasztott táborozás Az 1991/92-es tanévben meghirdetett Életem legvidámabb vagy legszomorúbb eseménye című, az Új Magyarország által közzétett pályázaton én is részt vettem, és én vagyok az a jász- boldogházai diáklány, aki szintén megnyertem a tatai táborozást és egy Philips kétkazettás rádiós magnót. Lakáscímem hiányában iskolámhoz küldtek egy levelet a szerkesztőségtől, melyben kérték: írjam meg a címemet, hogy el tudják küldeni nyereményeimet, a munkámért járó honoráriumot, és a táborba utazás módjáról is tájékoztatnak. Elküldtem a címem. A mai napig választ nem kaptam, bár többször érdeklődtem levélben és telefonon. Ezért érthető érdeklődéssel olvastam augusztus 10-i lapjukban „A tatai Híd-tá- bor után” című beszámolót, miszerint részt vettem a táborban, holott csak szerettem volna ott lenni ... - panaszolta augusztus 12-én érkezett soraiban Ilonka Tünde Jászboldogházáról. Ilonka Tünde időközben minden bizonnyal kapott levelet az Új Magyarország szerkesztőségétől. Beszéltünk ugyanis az illetékes rovatvezetővel, akinek feltételezése, hogy „menet közben” valahol valamilyen félreértés történhetett. A nyári, kellemes élmény ugyan nem pótolható, de a nyereményt, a honoráriumot minden bizonnyal postázták már vagy postázzák! (A szerk.) Válogathat az autós? Naponta olvashatók az újságokban olyan hirdetések, amelyek autójavító-kapacitást kínálnak, s bizony sok hír szól arról is, hogy ez vagy az a szerviz bezárt, mert nem volt elegendő munkája. Válogathat hát az autós, kivel javíttasson. Szinte az utolsó reménysugár volt az a rendelet, amely a magángépkocsik hivatalos célú használatát akként szabályozta, hogy költségként - az üzemanyagnormán kívül - csak a számlával igazolt kiadást térítik meg. Reménykedhettek tehát a szervizállomások: többen keresik fel őket, nem barkácsolnak otthon, ha a javítási költség az új „felállás” szerint elszámolható. Augusztus első felében én is ilyen okoktól indíttatva felkerestem az Alfa Autójavító Vállalatot: vállalkoznak-e egy időszakos szerviz elvégzésére? A hibafelvevő hölgy majdnem lenyelte a tollát ijedtében arra a kérdésemre, hogy mikor hozhatom időszakos szervizre az autómat. Azon nyomban továbbította a kérdést egy öt méterrel távolabb ülő, falatozó úrnak. Két kolbász- falás közben megtudtam, hogy bármikor hozhatom a kocsit szervizre. Augusztus 13-án úgy intéztem az ügyeimet, hogy a reggeli órákban leadom a kocsit szervizre. Be is mentem, s ismét felvilágosítottak, hogy szervizt valóban végeznek, de ma éppen nem, mert a hibafelvevő főnöke elment valahova, s ő nem is tudja, hogy ilyenkor mit kellene csinálni. Ekkor értettem meg, miért akarta ijedtében lenyelni a hibafelvevő hölgy a tollát a szerviz szó hallatára, Ismereteim szerint az Alfa Autójavító Vállalat jó gazdasági helyzetben van. Szerintem európai színvonalú cég is lehetne, ha a „nagy kaszálásra” is alkalmas, alaptevékenységébe beleülő feladatokat is elvállalna - írta Túr- kevéről egy olvasónk, akinek neve és címe is a levélen található! Hozzászólás cikkeinkhez Sárkányvész Abádszalókon? Az augusztus 8-i lapban „Távozz tőlem, sárkány!” című cikkükben olyan hírrel lepték meg az olvasókat, hogy Abádszalókon sárkány vész van! A szerző - VÉSZ - tévedése csak annyi, hogy a Környezetvédelmi Felügyelőség nem az engedélyező hatóság, csak szakhatóságként vesz részt a „sárkány- eregetésben”. Talán még annyi, hogy a vélelmezett Trabant-moto- rok valójában osztrák gyártmányú, dupla gyújtókörös Rotax motorok, a sárkányrepülővel utazók fokozott biztonsága érdekében. Tény viszont, hogy szakhatósági hozzájárulásunk kiadásakorelőírj uk, milyen egyenértékű zajszint engedhető meg a lakó- és üdülőterületen. Ennek betartásáról - hála az Ön cikkének - sikerült vasárnap meggyőződnünk. Más kérdés azonban, hogy egy-egy üdülőépület, esetleg egy vadkempingező sátra (nincs belőlük kevés, és az ott felejtett szemetükből sem) fölött szabálytalanul, túl alacsonyan elrepülő sárkány rövid időre a megengedettnél nagyobb zajt okoz. Ezt nem vitatjuk, előfordulhat. A különböző életkorú, a pihenés legkülönbözőbb fajtáit választók között nehéz igazságot tenni, hiszen egyidejűleg teljesen eltérő igények jelentkeznek. Felügyelőségünk a repülés időszakának korlátozásával igyekezett e követelménynek megfelelni. A vasárnapi ellenőrzés során tapasztaltunk kisebb-nagyobb szabálytalanságokat, melyekre a szükséges intézkedést megtesz- szük. Végül meghívom a cikk szerzőjét „hangszigetelt” irodáinkba egy kis beszélgetésre a zajvédelemről, mondjuk akkor, amikor tovább bontják az Ady Endre üti csomópontban az aszfaltot. Széli Gábor zajvédelmi csoportvezető * Úgy gondolom, írásom a kívánt hatást érte el, hiszen a környezetvédelmi szakhatóság elvégezte az abádszalókiak által annyira óhajtott vizsgálatot. Más kérdés, hogy jó időpontban vizsg.ilódtak-e, és egyetlen kiszállás elegendő-e a sárkányok zavaró hatásának felmérésére. Ma is állítom, hogy a község lakóit és az ott üdülőket nem csak egy-egy szabálytalanul - és csak a vadkempingezők fölött - túl alacsonyan elrepülő sárkány zavarja rövid időre. A sárkányok rendszeresen beszállnak a falu fölé, és a légi kaland kedvéért majd a kéményeket súrolják. A földiek bosszúságára. Valóban nehéz igazságot tenni a pihenés különböző fajtáit választók között, az Önök korlátozásai azonban minden valószínűség szerint megfelelő alapot biztosítanának a kompromisszumra - csak hát előírásaikat be kellene tartan ia a sárkányok kormányosainak. Augusztus 20-i tapasztalataim szerint viszont a gépek ahelyett, hogy a víz fölött köröztek volna, mindig berepültek a falu szélső házai fölé, és ott zuhanórepüléssel rémítgették, süketítették a lakókat, a pihenőket. Ez bizony még az osztrák Rotax motorral is elviselhetetlen! Talán a tudomásom szerint nagy sárkányutazó polgármester úr is segítene a környezetvédelmi hatóság szabályainak betartatásában, ha a műanyag szárnyú masinák éppen az ő háza fölött fordulnának meg - naponta (két sárkány lévén) legalább kétszer hússzor.- vész % HL / 4 „SzemeireJel Sokfelé találkozhatunk a megyében is szemétkupacokkal, eldobált papírokkal, dobozokkal, műanyag zsákokkal a lakó- és az üdülőterületeken. Ezúttal Mezőtúron, a Berettyó partján kapott lencsevégre fotóriporterünk egy nem éppen szívderítő „csendéletet”. (Fotó: Mészáros) r. n Élethelyzet Átmeneti korszak? Síró fiatalasszony állított be^szerkesztőségünkbe nemrégiben. f üljön le, nyugodjon meg... aztán mondja el, miben segíthetünk . . . S lassan elkezdte. Még egy hónapja sincs, hogy tizenéves lánykájának tornacipőt vásárolt Szolnokon, a belvárosban. Saj- 0 nálta érte az 1350 forintot, de hát mit csináljon, a gyerek annyira vágyott rá, minden barátnője olyanban jár . . . Csak neki ne legyen? Számolt, osztott-szorzott. Nagyon megcsappan a nem várt kiadástól a konyhapénz! Végül csak megvette. Bár ne tette volna, nem érte volna annyi megalázás.- ?! Kétheti használat után a tomacsuka „felmondta” a szolgálatot: elszakadt a lábfejen a varrás. Visszavitte, mert úgy tudta: a hibás árut . . . Csak az alkalmazottal tudott beszélni, aki hímezett-hámozott, végül átvette a portékát javításra. (Igaz, a varrásnak nevezett munkát a kárvallott inkább csak barmolásnak minősítette.) Egy nap múlva a makacs jószágon ugyanott, ugyanúgy szétvált a varrás. Másodszor is visszavitte hát. Na, amit ő ott akkor kapott a butikostól! . . . Mit vár tulajdonképpen 1350 forintért? Az ma már nem is pénz! És különben is, mit gondol: a Kádár-rendszerben él? Abban az időben volt „divat”, hogy a hibás árut javították, cserélték ... A meglepődött asszony alig kapott levegőt. Félve megemlítette, kiszaladt a száján a Kermi neve ... Hát, ha harmadszor is kiszakad, elküldöm, de várhat az eredményre legalább három hónapot! - „vigasztalta” a cégtulajdonos gúnyosan. A háromgyerekes anya legszívesebben a föld alá bújt volna szégyenében és megalázottságában. (Szívesen dobálózna egyébként az ezresekkel, de nem teheti, a harmadik gyerekkel van otthon, nagyon be kell osztania a forintokat!) Próbált volna érvelni, de hiába. - Ki is írom, hogy semmiféle áruért nem vállalok minőségi felelősséget! Hiába is megy akárhová! Elmúlt már az az idő! ... - „érvelt” a bolt gazdája, s kezébe nyomott egy névkártyára írt rendeletszámot: 4/1978. III. I. BKM. A fiatalasszony akkor nyugodott meg, amikor előtte beszéltem telefonon a Kereskedelmi Felügyelőség munkatársával, aki megerősítette állításaimat: a jogszabály nem tesz különbséget magán- és állami kereskedelem között, már ami az áru garanciáját illeti. A magánkereskedőnél ugyanúgy „kéznél" kell lennie a vásárlók könyvének, mint az állami üzletben ... S ugyanúgy marad a vevőnek egy példány a beírásból, s ugyanúgy 30 napon belül választ kell kapnia észrevételeire. S végül, de nem utolsósorban: nem tart egy Kermi- vizsgálat három hónapig ... Annyi még idetartozik, hogy a második javítás után a „főnöknőtől” kapta vissza a tornacipőt a vásárló, aki akkor már „tájékozott” volt minőségi felelősségvállálás ügyben! Megváltozott a hangnem; a Kermit illetően akár már ^zilld” is lehetett volna az út, ha a vevő akarja. „Csupán” azt hajtogatta egyre a hölgy: ő szégyellne ilyen piszkos cipőt. . . Hát mitagadás, nem vitrinben tartották, de koszos nem volt az ártatlanja! Akár pontot is tehetnék az ügy végére ... Ha nem beszéltem volna néhány nappal később egy másik elkeseredett fiatalasszonnyal. Ő egy szolnoki magánkereskedésről informált. Nyitás után kedvezett a környékbelieknek, ahogy tudott. Kedves volt, figyelmes. Nyitva tartás? Látástól Mikulásig. Tavaly mire a gyerekek iskolába indultak, már otthon volt a friss péksüteménnyel, tejtermékkel, egyebekkel. De boldogok is voltak sokan a városszélen! Aztán? Szűkült-szűkült a „kör”, nincs már annyi figyelmesség, kedvesség, az idei tanévkezdésre semmiképpen nem lesz otthon a friss péksütemény, a tejtermék ... Már nem nyit olyan korán, a redőnyt is korábban lehúzza. Két esetet említettünk, de sorolhatnánk többet - sajnos! Állítólag minden nyugati mintára készül nálunk mostanság, áttérünk a piacgazdaságra, miegyebekre. Ami jó is lenne, ha ... Ha nem csak addig volna kedves, figyelmes a kereskedő, az eladó, amíg odaszokik a vásárló, hanem arra törekedne: nála is maradjon! Ne szakadjon el tőle, ne hagyja ott a boltját, inkább még olcsóbban is adja az árut, mint a konkurencia, csak a vásárlóköre ne pártoljon el tőle! Régi-régi, nem is fiatal szolnoki ismerősöm mesélte: egyik jó nevű, patinás étteremben ebéd után feketét rendelt egy vendég. (Akkor még nem volt úton-útfélen presszógép!) A pincér szemrebbenés nélkül felvette a rendelést - s hozta a kávét a szemben lévő cukrászdából! Valahogy így kellene? Majdcsak megtanulják! __________________________________________±) M ikor mennyit tejeljenek? Augusztus 18-án megjelenő lapjukban olvastam a Tejesata - biztos csőd helyett című cikküket. Hát ezen ugyanúg/élátnul- tam, mint sok egyében mostanában. Mindenki láthatta (talán tavaly?) a tévéhíradóban, hogy a Parlament előtt kiöntötték a tejet. Arra ösztönözték akkoriban a tehéntartókat, hogy kevesebb tejet vigyenek a csarnokba. Korábban egyfolytában arról papoltak a tehenesgazdáknak, hogy mivel, hogyan etessék ajószágo- kat, mitől lesz nagyobb a tejhozam. Premizálták a több tejet, aztán ugyanezt tették a kevesebbel? Szegény tehenek! - pontosabban marhák! Hát ki várja el tőlük, hogy tudják: mikor hogy tejeljenek? Most már csak azt nem értem, ha nálunk annyi a tej, hogy nem tudnak vele mit kezdeni, kényszerűségből - s hogy csődbe ne jusson a cég - tejporrá dolgozzák fel. Akkor meg minek nekünk a fene elegáns csomagolású francia tej, amit méregdrágán lehet megvenni. Higgyék el, nekem és sajnos sokunknak már a magyar tejre se nagyon telik. Egy ismerősöm mondta a minap, hogy a családnak (öten vannak) hét végére hat liter tej is kevés, de ilyen özön mennyiség már luxusnak számít náluk. Aggódom. Jövőre lesz tej egyáltalán? Vagy „spájzoljak” tejport? De miből? Kézdi Jánosné Szolnok Szerkesztői üzenetek Az Elképesztő arcátlanság című levelet „A jövő generációjáért mélységesen aggódó egyik pedagógus közösség Szolnok megyéből” küldte szerkesztőségünkbe a minap. „... kérjük... észrevételeinket változatlanul közöljék le, ha azt akarják, hogy ez nekünk rendületlen munkakedvet kölcsönözzön az új tanévre . . .” Reméljük, azért, hogy nem közöljük NÉVTELEN levelüket (néhány nappal ezelőtt e helyen bőven írtunk róla), munkakedvük nem lohad szeptemberre. Vártuk volna, hogy néhá- nyan aláírásukkal vállalják, „hitelesítik” felsorakoztatott állásfoglalásukat. Biztosak vagyunk benne, hogy azért egyenességre, nyíltságra nevelik diákjaikat - gyermekeinket, a jövő generációt! A Szapáry kávéházba be nem engedett levélíró(i)nk sorait ugyancsak névtelennek tekintjük! Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné /
