Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-24 / 199. szám

1992. AUGUSZTUS 24. Sportextra 7 nun' korábban műveltünk. Szel cinciik minél szélesebb alapokra fektetni a kapcsolatokat azzal a nem titkolt szán­dékkal, hogy az Expo '96 idején meg­rendezzük itt Abádszalókon a népi já­tékok világfesztiválját. Csak érdekes­ségként említem, a belgák annyira ko­molyak Veséik ezeket a játékokat, hogy Leuvenben szinte valamennyi nemzet népi szokásairól őriznek filmet, fotókat, leírásokat, tárgyakat.- Hogyan sikerült az első nagy talál­kozás? !t ''- Szerintem jól, mert sokkal többen eljöttek, mint vártuk. A Vir Tusában huszonnyolc, a családi vetélkedőben tizenkét csapat indult. A nagy meleg ellenére a közönség és a versenyzők végig kitartottak. Köszönöm nekik. V___________________J Szkanderben a zagyvarékasi Polónyi László tizenkét versenyzőt győzött le imponáló fölénnyel, elsősége elvitatha­tatlan. Az egykori sokszoros birkózó­bajnok Csatári Ferenc Kiskunhalasról, a szőnyeg után a sárga füvön is bemutatta, ötvenen felül sem vén birkózó az öreg birkózó. Néder István Fotó: Mészáros János Hagyományőrző népi és sportjátékok nemzetközi bemutatója Abádszalókon A Homo Ludens Maga a játszó ember talán legjobb megtestesítője a főszervező Báli Ist­ván, aki először csak eljátszott egy nemzetközi bemutató gondolatával, aztán hamarosan belevágott lelkes se­gítőivél eS támogatóival egyetemben a gyakorlati munkába azzal a szándék­kal, hogy- megismerjük más tájegységek és nemzetek népi és sportjátékait. Lehet, találunk közöttük óival is. amehet mi Ilyen még nem volt az abádszalóki sportpályán annyi bizonyos. Az eső hi­ányát magán viselő sárgás gyeptakaró ritka kedves vendégeket hordozott ma­gán egy álló napon át a hagyományőrző népi és sportjátékok seregszemléjén. Reggel pontban kilenc órakor ünnepé­lyes bevonulással vette kezdetét a nagy színes forgatag, népviseletbe öltözött fiatalok és idősebbek tettek tiszteletkört, hogy aztán nindenki megmutathassa, mit rejteget a tarisznyájában. A Belgiumból érkezett flamandok például egy nyitott szájú öntöttvas (le- velijbékát szerettek volna megetetni né­hány fémkoronggal, a következő játékot kilenc kuglibábura játszották három go­lyóval. Harmadikként egy spárga segít­ségével megpörgetett csigát bocsátottak útjára azzal a feladattal, hogy a majd­nem elszédült faállat minél több ember­figurát döntsön le a lábáról egy asztalon. Főleg a gyerekek kedvelték a fúvós bi­liárdot, egy kör alakú bekerített pályán egyformán elosztva négy (a régi Skoda Felicia dudájához hasonló) fújókával te­relték a pillekönnyű golyókat egymás „kapujába”. Franciaországból Picardia város kül­döttei szerepeltek. A nagy melegre való A magyar kentaur A szlovákiai Fü­lekről érkezett kis csapat a nálunk már ismert (nem véletlen) ügróiskolával, kido­bós játékkal rukkolt ki. Mi magyarok pe­dig, ahogy jó ven­déglátóhoz illik, Fa­lusi Vir Tusával hív­tuk fel magunkra a fi­gyelmet. Az öttusá­hoz hasonlóan, csak hét helyszínen mér­kőztek az ország szinte valamennyi v időkéről érkezett vállalkozó kedvű fia­talok. Sorban egy­más után rönkhají­tásban, köcsögtörés­ben, medicinlabda célba gurításában, karikaváltóban, gó­lyalábon járásban, grundbirkózásban és végül kötélhúzásban folytak gigászi küz­delmek. kórbe-korbe karikaxal tekintettel szinte sorban álltak az embe­rek a vízzel telt facipő levegőbe repíté- sénél és elkapásánál. Nem volt könnyű feladat a hordólovaglás még akkor sem, ha a játékvezető időnként mosószappant használt a súrlódás csökkentésére. Nagy tetszést aratott a kerékpáros krumplisze­dés, amely Ramburelles-ben minden jú­niusban az egész falut megmozgatja. A picardiai nyíl vesszejét nyolc méterről kellett kilőni a megadott célra, amely egy hét és egy tizennyolc centiméter átmérőjű kör. (Ezzel a fegyverrel védték a XIII. században St. Amard Les-Eaux íjászai kolostorukat a hódítók ellen.) Valószínű pincéreknek ajánlották a tá­nyérjátékot, a három méter hosszú asz­tal egyik végéről úgy kell eldobni a tá­nyért, hogy az a túlsó végén minél kö­zelebb a széléhez álljon meg. Távol keletről, Japánból is voltak „eg­zotikus” vendégek, akik bemutatták, miként lehet babbal kitömött labdákkal (otedamákkal) játszani. A Kendama a Meji-korban vált népszerűvé. Egy tizen­öt centiméteres kard alakú bot, edény alakú faedény és a lyukas labda tartozik hozzá. Két csoport a hat méter átmérőjű körben tamaire-vel szórakoztatta az ér­deklődőket, akik közül néhányat meg is tanítottak a türelmes japánok. Papírhaj­togatásban talán nem túlzás állítani: utánzhatatlanok. Legnépszerűbb formá­ja az origami, a négyszögletes, színes papírlapokból darumadár, sisak, kutya és vitorlás hajó készült. Gyermek fiú kate­góriában Helvécia csapata vitte el a pálmát Tiszasüly és Abádszalók elől, míg a leányok verse­nyét Jászkisér nyerte megelőzve a szol­noki Napsugár Gyermekház képviselő­it. Felnőtt csapatban a gyengébbik nem képviseletében győztes Tiszasüly, 2. Abádszalók, 3. Újszász. A férfiaknál Helvécia győzött, Újszász és Tiszasüly követte őket. Csapat összesítésben a Fa­lusi Vir Tusa győztese Tiszasüly, 2. Helvécia, 3. Zagyvarékas. Perdülj-fordulj! - elnevezéssel há­romtagú családok vetélkedhettek min­denféle számban a kuntolástól a külföl­diek által frissen bemutatott játékokon át a pilinckézésig. Ebben a műfajban az egri Túrái család orrhosszal előzte meg ahelvéciai Korvin famíliát, harmadikok Bakvék lettek lljszászról. I alán nem véletlenül szarnak a rendezők a nap utolso bemutatójának Kassai Lajos íjászbemutatóját. A kaposmérói fiatalember honfoglalás-kori öltözetben (nemezruhá­zat, íj, szőrén ülte a lovat) tartott lövő- és lovasparádét minden néző kitörő örömére. Nem mulaszthattuk el a villáminterjút.- Már gyerekkoromtól kezdve érdekelt az íjászat, közelebbről a honfoglalás-kori szerszám. Addig mesterkedtem, amíg szintetikus anyagból meg nem tudtam csinálni a hű mását. Néhány esztendeje műanyagüzememben sorozatban gyártom ezeket az íjakat, és bátran mondhatom: egyre nő a megrendelés.- A lovas kombinációt is ön találta ki?- Természetesen, hiszen az íjammmal csak lóról lehet igazán dolgozni, mint annak idején őseink tették. Új sportágat teremtettem ha úgy tetszik a harci művészetek terén, és terjesztem szerte a világban amerre csak járok. Legutóbb Németországban, Hol­landiában és Olaszországban vendégszerepeltem. Lassan már nem bírok eleget tenni a meghívásoknak, annyian hívnak mindenfelől.- Mi ösztönözte önt, ahogy nevezte, a sportág megteremtésében?- Engem soha nem érdekeltek a krimik és indiánkönyvek. Annál jobban a honfog­laló magyarok históriája, életmódja, harckészültsége. Magam is szőrén ülöm meg a lovat, tehát csípőtől lefelé kentaurnak kell lennem, mert az állattal, fegyverrel csak így tudok harmnikusan együtt mozogni. Én csupán a régi miliőt próbálom felidézni mutatványaimmal a magyar emberekben.- Mennyit készül naponta, vannak-e hazai kővetői?- Három és öt óra a napi edzés saját tízhektáros bázisomon, amely egy speciális kiképző központ Bárdudvar térségéban. Minden hónap első szombatján ingyenes foglakozást tartok kizárólagosan a saját tapasztalataim alapján. Akik komolyan veszik azelső foglalkozást, azok rendszeresen visszajárnak, mint például a jászdózsai íjászok vezetője Guba Imre és társai. v___________________________/ i . 5 A rf Kiemelés I arkas-nmdra

Next

/
Thumbnails
Contents