Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-22 / 198. szám

12 • • • 1992. AUGUSZTUS 22. Azt beszélik Kunmadarason Ha szól a rendőr, agyonveijük!(?)- Nt/./.tk ezt a menny e/ctel ... Kunmadarason az eredetileg jóváhagyott költségvetés több mint tíz százalékát segélyezésre fordítják. A segélykeret mintegy hetven százalékát a lakosság jó húsz százalékát kitevő cigány­ság kapja. Ebben a tekintetben a magyaroknál jóval előnyösebb helyzetben élnek tehát, mégsem elégedettek. A faluszéli Újsoron a számuk­ra épített lakásoknál Bakos Imre, az Erzsébetvárosi Cigányszö­vetség megyei elnöke sorolja pa­naszaikat:- Megkérdeztem a falugyűlé­sen, hogy mikor kövezik ki az utat a cigánysorokon, de máig sem kaptam választ. Ez is abból adódik, hogy a fajgyűlölet az egész önkormányzatnál meg­van. Szociális kérdésekben sem kapjuk meg azt a támogatást, amit az önkormányzat a kor­mánytól megkap. Nem tudjuk azt sem, hogyan fogjuk beisko­láztatni a cigánygyerekeket. Itt, az Újsoron v;^ százhúszan lak­nak, de senkinSc sincs munkahe­lye. Közhasznú munkán is csak tízen, tizenketten dolgozhatnak. Vagy húszán körülfognak bennünket. Ömlik a panasz ezer­féleképpen. Invitálnak, nézzük meg, milyenek a lakásaik. Az egyik állami erőből épült házhoz kalyibaszerű építmények tapad­nak. Egymás hegyén-hátán vagy húszán laknak a portán. Nehéz eligazodni, ki a házigazda. Illés Imre, Nagy Miklósné vagy Jó­nás Béláné. A lécből, sárból ké­szült mennyezetet csak az isten tartja. Illés Imre kifakad:- Nem segít az önkormányzat. Azt mondják, miért nem takaré­koskodtunk, hogy rendbe hoz­hassuk a házat. Egy kis vereke­désért tizenöt évet ültem, hogy takarékoskodtam volna? A cigányok udvarain egy ka­pavágás sem esett. Azt mondják a helybeliek: ők vetnek, a cigá­nyok meg aratnak . ..- S mi lesz, ha jön a tél? - kérdem tőlük.- Kivágjuk a fákat az erdőből. Ha szól a rendőr, agyonverjük - mondja egyikük. Rajtam kívül senki sem kapja fel a fejét... Nézem az állami erőből épült házakat, a hozzájuk ragasztott putrikat, s arra gondolok, hogy érdemileg mit jelentett a cigány­telepek felszámolása. Most már egy helyett ezerfelé vannak a putriszerű épületek. A cigány­ság helyzetének javítását talán a munkára szorítással, a munka biztosításával kellett volna kez­deni és folytatni, mert anélkül feneketlen kút előtt állunk, amely mindent elnyel, és soha­sem tömődik el. Testközelben a puszta Minden lakott helyen túl, a ké­pünkön is látható hortobágyi (de még Kunmadarashoz tartozó) pusztaságban, a volt csőszház helyén van a Hortobágyi Nemze­ti Park őrének tanyája. A házi­asszony Telekiné, Mária néni a park őrének édesanyja. Piros­pozsgás, víg kedélyű, vendég- szerető néni. Az idetévedőket nem számítva, innen még táv­csővel sem lehet élő embert fel­fedezni. Kézenfekvő a kérdés:- Hogy tudott itt megmaradni?- 1970-ben, amikor idekerül­tem, rengeteg eső volt, nem lát­tam mást, csak a vizet. Azután megszoktam, később megszeret­tem ezt a helyet. Mondogattam is a férjemnek, hogy kezdetben, ha tudtam volna, hogy ennyi időt eltöltők itt, megszöktem volna. Kopár, kiégett a határ, csöpp­nyi parázstól is lángba borulna tán a puszta. Marika néni mente­geti:- Tavasszal szép ez. Annyi vadvirág díszük, hogy az ember sajnál rájuk lépni, de nem tehet mást, mindent elborítanak. Min­den kék és sárga. A nádtetős karámban birkák bégetnek. Marika néni elmoso­lyodik:- Az a vendégkarám. Egyszer valaki megkérdezte, hogy birkák is jönnek vendégségbe, de hát máshonnan ered az elnevezés. Valamikor pártvezetők, minisz­terek tanyáztak benne. Én főz­tem nekik.-Mit? Marika néni: - Megszerettem ezt a helyet- Többnyire lebbencslevest és csirkepaprikást.- S mit ittak?- Ki ezt, ki azt. De ne higgye, hogy nagy duhajkodások voltak itt. Akkor legalábbis nem, de amikor a téesz kezére került a vendéghodály, akkor már min­den előadódott. A volt „ereszd el a hajamat” már a múlté. A kutyák is behú­zódnak a birkatrágyakockákból épített vagy nádkunyhós óljuk­ba. Marika néni szobájában telet idéző cserépkályha szorította ki a kemencét.- Mivel fiit télen?- Egy kis fával csinálok para­zsat, arra rakom a birkatrágyát. Szenet nem veszünk.- A szomszéd milyen messzire lakik?- Itt télen egyáltalán nincs szomszéd. Van úgy. hogy hete­kig, hónapokig nem jár erre sen­ki. Nyáron más. Akkor a közel­ben vannak a gulyások, a juhá­szok. Megnyugtató, hogy hozzá­juk szaladhat az ember, ha vala­mi baj van. Hiába keresem a pusztán dele­lő állatokat, üresnek, kifosztott- nak tűnik a látóhatárig fedezetlen táj.- Sajnos, nehéz időket élünk, szinte ki vész a jószágállomány - jegyzi meg Marika néni. - Ami­kor idejöttünk, a téesznek is nagy nyájai voltak itt elöl, amarról meg az állami gazdaság állatai legeltek. Most már alig lehet el­adni a gyapjút. Ha nem itt él­nénk, mi sem tartanánk birkát, de hát itt bőven van legelő. Csak akkor kell őket terelgetni, ha túl­mennek az elégen. A puszta zavartalan szépségét megóvandóan földbe ágyazott kábelen érkezik ide az áram.- Megígérték, hogy kutat fúr­nak, s berendezik a fürdőszobát is - reménykedik Marika néni. Nem is olyan régen a szovje­tek bombatere is a közelben volt.- Itt, a ház felett fordultak a repülők a célra. Csak úgy reme­gett minden. A végén majdnem megszoktuk, de azért csak jobb a csend.- A szovjet katonák bejártak a tanyába?- Egyszer lóháton jöttek, ejtő­ernyőt árultak, de mivel nem vet­tünk tőlük, nem jöttek többet. A Teleki-tanya madarta\ lat hol Akinek arany az élete A kiégett határból a náddal szegélyezett mocsár szélére hú­zódott a magyar szürke gulya. A jószágok ott még találnak táplá­lékot' s olthatják szomjukat is. A vizet messze földről vezetik az állatok és a madárvilág fenntar- tásáfiQz. Szürke gulyának három csordása volna, ha volna, de egyikük meghalt, a másikuk mo­torbaleset okozójaként börtön­ben van. így aztán a 370 jószág gondja Fekete Józsefre szakadt. A gulyából hatvan jószágot elad­tak a Hortobágyi Nemzeti Park­nak. A többi maradt az állami gaz­daság tulajdonában.- Hogy alakul az élete? - kér­dem a gulyástól.- Úgy, ahogy igazítom... Este vagy akármikor hazamegyek Nagyivánra. Teszek tarisznyát, meg a kocsmába is elmegyek, azt se felejtsük el. Aztán kijövök a pusztára - ha tudok.- Rádiót szokott hallgatni?- Nem.- Akkor maga nyugodt em­ber...- Mikor, hogy.- Mikor nem nyugodt?- Mindig kerül valami baj. Be­teg a jószág vagy elromlik a mo­tor.' A-Félesége van?- Nincs. Arany az életem.- Főzni szokott?- Igen. r St mit ?-4------------------------------------------------­.M..I R endőrőrsöt létesítenek A volt pártházból rendőrőrsöt létesíte­nek. A Kunmadarason is növekvő bűnö­zés szükségessé teszi a rendőrök létszá­mának növelését és munkakörülményeik javítását. A kivitelezők az átalakítás befejező sza­kaszánál tartanak. Három szolgálati lakás is várja az új rendőröket. Felvetődött a polgárőrség szervezésének gondolata is. Többen kifogásolták, hogy ebbe a szervezetbe azok nem kívánnak be­lépni, akiknek leginkább van féltenivaló- juk, könnyen ebek harmincadjára kerülhet­nek anyagi javaik. Azok megőrzését má­soktól várják. I tolso simítások a rendőrőrs epuleten i.t.\fú n /’./n «ivót. • rr do >|. »•> >n J ixr «;• í : ÚV ni A jc ik 0. I- .r i;' n* tp > A. I A\ Jil \ üjU.Ifi I*' 'A "'*.4 ­* • ""T . ! —--------;------i--------:------I—kül A gulyás így megy „taris/.nyat tenni' \F :- Mit főznék, hát lebbencset. ról. Anyám szokott csirkét vág­- S nem unja? ni.- Ha unom, unom, ha nem, nem. Meg aztán hozok otthon­- Min főz?- Gázon. Van a szálláson. Második világháborús emlékmű Avatás előtt A közeli hetekben állítják fel Somogyi Árpád szobrászművész alkotását, a II. világháború köz­ségbeli áldozatainak emlékmű­vét. A fagyoskodó, puskájára tá­maszkodó magyar katonát ábrá­zoló szobor már a kunmadarasi községházán van. Még nem dőlt el, hogy melyik magasabb be­osztásban lévő vezető és mikor avatja fel az emlékművet. Új útalapok, aszfaltozás A madaras! önkormányzat jócskán örökölt lakossági hozzájárulás­sal épített útalapokat. Aszfaltburkolatukra két év alatt közel tízmillió forintot költöttek. Az idén tíznél több utcában építik meg az útalapot. Ezt a munkát a korábbi gyakorlattal ellentétben csak minimális lakossági hozzájárulással végzik. Mintegy öt kilométernyi útalap kiépítéséről van szó. Az oldalt írta: Simon Béla Fotó: Mészáros János r

Next

/
Thumbnails
Contents