Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-17 / 194. szám

1992.. AUGUSZTUS 17. Sportextra 11 r \ Oldalháló Esküvői szentségtörés Hosszú idő után a minap esküvőre voltam hivatalos. Né­mi feladatom is akadt a frigyei kapcsolatban, amelynek - kedves kolleginánkról lévén szó - megkülönböztetett buzga­lommal próbáltam eleget tenni. Hogy aztán nagy kanállal lapátoljam magamba az ilyenkor szokásos finomságokat. Kijelölt asztaltársaságom egyik fétfi tagja csupán az új­házi tyúklevesig tai;totta tiszteletben a fiatalok számára élet­re szóló eseményt. Még mielőtt a második fogást felszolgál­ták volna, szentségtörő módon témát váltott. Naná hogy a foci gurult be az asztalra. Eleinte próbáltam közömbös ma­radni, ám tíz másodperces „önmegtartóztatásnál’' nem bír­tam tovább. Lőttünk, passzoltunk, cseleztünk, ahogy (ilyen­kor nem) illik, mígnem hirtelen ráközelítettünk megyénk labdarúgására. E ponton valami csuda pofát vághattam, mert a csinos felszolgáló ismételten jó étvágyat kívánt. Tényleg. Nyakunkon a következő évad, és azt vesszük ész­re, hét NB Ill-as csapatunk jelenti labdarúgásunkban a csú­csot - morfondíroztam magamban. Földrajzban jártas lá­nyom segítségével gyorsan végigpásztázam az országot, és megállapítottam: más megyék nem követték rossz példán­kat. A legszegényebbek is ki tudnak állítani legalább egy NB ll-es gárdát, nem beszélve a tehetősebbekről. No de ez van. Ezt kell, vagy kéne szeretni. A dolgok tény­szerűsége lassan rádöbbenti az embert, jelen esetben a szur­kolót arra, országunk eme régióját a futballtérképen majd­nem fehér folttal jelzik Tiszafüredtől Abonyig, Jászfénysza- rutól Gyomaendrődig. Ezt az állapotot tudomásul venni leg­alább akkora bűn lenne, mint amekkora volt idáig hagyni süllyedni a sportágat. Most már nem volna szerencsés a bűnbakok molesztálása, inkább a kiutat kellene megkeresni. Igen ám. De ki legyen a zászlóvivő, és kiket toborozzon alá? Ha végignézem a szóba jöhető csapatokat, nem tudok optimista lenni. Vajon melyikük merne most NB ll-es terve­ket szövögetni? Pedig ilyen sanszot, álhit az egy csoportba sorsolás kínál, azt hiszem, kihasználnának az élelmesek. Hét „hazai’ ’ együttes a Mátra-csoportban! Szentségtörő asztaltársam igen frappáns ötlettel állt elő a dobostorta majszolása közben. Szerinte a hetek, ha akarnák, megcsinálhatnák maguk között a bajnokot. Gyors fejszámo­lással kiokoskodta, ha a közösen kijelölt feljutónak mind a hatan leadnák a pontokat ősszel és tavasszal, akkor az tuti huszonnégyet tudhatna magáénak, amelyhez legfeljebb még ugyanannyi lenne szükséges úgymond „élesben". Csakhogy ez akkora bunda, amekkoránál már láttunk jóval nagyobba­kat is. Persze nem lakodalomban. (ni) V J Szülinapi ajándék „Mintha térképbe zuhannék __” A bban ugye semmi különös nincs, ha egy tízéves kislány ra­gaszkodik az édesapjához. Az is természetes, hogy a szerető és gondos apa kézen fogja kíváncsi csemetéjét, és elviszi oda, ahol idejének jó részét tölti. Nehezíti a dolgot, ha ez a bizonyos hely történetesen repülőtér, és a papa korábban hivatásos ejtőernyős volt. Hát még ha az is kiderül, hogy a leányzót fölöttébb érdekli az ejtőernyőzés! A szolnoki Papp Ritával vala­mi ilyesmi történt. Mióta az eszét tudja, elkíséri apukáját a repülőtérre, és persze már régóta szerette volna kipróbálni: milyen érzés onnan fentről kiugrani. Nemrég nagyszerű alkalom kí­nálkozott erre. Néhány hónapja német vendégei voltak az ejtőer­nyősklubnak. Látogatásuk végén megígérték a „stramm kislány­nak”, ha visszajönnek, elhozzák azt a tandemfölszerelést, amivel különösebb előkészületek nélkül lehet ugrani. Akkor Ritán kívül talán csak az ígérettevő Joachim Rosenthal vette komolyan a mondottakat. Mindenesetre a német oktató jú­lius végén visszatért Szolnokra, és valóban elhozta a hevedert, így hát amikor a kislány legkö­zelebb kilátogatott a papával a reptérre, már minden készen vár­ta, „csak” a szülői beleegyezést kellett megszerezni. Mivel édes­apja nagyon jól ismeri az ejtőer­nyőzés szenvedélyét (15 éves korában ugrott először), ez sem jelenthetett akadályt. Különben is közeledik a leányzó 10. szüle­tésnapja, az ilyen ünnepi kíván­ságokat pedig illik teljesíteni. Ezután egyetlen problémát kel­lett még áthidalni. Rita könnyű nyári ruhában érkezett, ami ugyan tökéletesen megfelelt a közel 40 fokos hőségben, arra azonban kevésbé volt alkalmas, hogy ejtőernyős-felszerelésként funkcionáljon. Persze gyorsan előkerültek a megfelelő ruhada­rabok, és néhány perc múlva az örökmozgó kislány „bevetésre készen” várta, hogy ráadják a tandemugráshoz szükséges he­vedert. Ez valójában nem más, mint néhány erős pánt, ami ösz- szeköti a két ugrót; olyan hatást keltve, mintha kengurumamát látnánk a kicsinyével. Még néhány jó tanács, aztán a gép a levegőbe emelkedett. A fe­délzetén természetesen ott volt a papa is, aki végig azt bizonygat­ta egy szem lányának, hogy még visszafordulhat. Tette ezt egé­szen addig, amíg el nem érték a 2300 méteres magasságot. Ek­kor Rita kiadta a parancsot: „Ugorjunk”! És 1992. július 31- én este hat óra körül Papp Rita Joachim Rosenthallal elhagyta a repülőgépet. Tizenegy másod­percig zuhantak, amíg kinyílt fe­jük felett az ejtőernyő. Ez idő alatt az apa - aki természetesen utánuk ugrott - ősz hajszálainak száma hatványozottan megnőtt. Aggodalomra azonban semmi ok nem volt, szerencsésen - a kislány számára talán túl gyor­san is - földet értek mindannyi­an. Ritát saját bevallása szerint leginkább a szabadesés nyűgözte le. „Olyan volt, mintha belezu­hannék a térképbe” - mesélte édesanyjának, aki kartográfus­ként dolgozik. 0 különben csak utólag értesült a „parti- zánakcióról”, ami talán jobb is, mert féltette volna a kislányát, de amellett nagyon büszke rá. Az élelmes leányzó „útközben” sem feledkezett meg anyukájá­ról; megfigyelte, hogy a Holt-Ti- sza nem egészen olyan patkó alakú, mint ahogyan ábrázolni szokták. Rita tehát átesett a tűzkereszt­ségen, túl van az első ugráson. Reméli, hogy továbbiak követik majd, de addig még jó néhány évet várnia kell. Egyedül ugyan­is csak 15 éves kortól szabad ug­rani. Az azonban biztos, hogy addig sem fog tétlenül ülni, hi­szen sport tagozatos osztályba jár Tapody Lászlóhoz, főként kosárlabdázni és úszni szeret. Ha már az úszásnál tartunk: a papa mostanában búvárkodik... (SZS) Hinni keli az elvégzett munkában! Vallja Török Ferenc cselgáncsedző Egy hete értek véget a XXV. Nyári Olimipai Játékok Barcelonában, je­lenleg javában tart még az érmesek és helyezettek ünneplése. Esélyeseink kö­zül ugyan többen - Darnyi, Egerszegi - „szállították” a tőlük elvárt győzelme­ket, de néhányan bizony elmaradtak a kitűzött céltól. Az, hogy Helsinki után mégis az egyik legsikeresebb ötkari­kás játékokat zárhattuk, köszönhető az úgynevezett meglepetés aranyakat produkáló, a felkészülés időszakában reflektorfényen kívül dolgozó sport­embereknek. Ha választani kellene a legnagyobb meglepetést, a legváratla­nabb eredményt hozó sportágak kö­zül, nagy valószínűséggel a cselgán- csozók kapnák a legtöbb szavazatot. Egy arany, két ezüst és egy bronz­éremmel (Japán mögött!) a második helyen végzett a magyar csapat az éremtáblázaton, alaposan felborítotva a papírformát. A sikerek hátteréről, a sportágra gyakorolt hatásáról Török Ferenccel, a Szolnoki Repülőtiszti Fő­iskola HSE cselgáncsszakosztályának vezető edzőjével beszélgettünk.- Mennyiben változott a sportág tekin­télye az olimpia óta?- Azt hiszem, nem kell hangsúlyoz­nom, sporttörténelmi dolgot vittek vég­hez válogatottjaink, hiszen eddig legfel­jebb bronzérem jutott a sportágnak a nyári játékokon. Az olimpia előtt ha nem is mi voltunk az esélyesek, de azért már képviselőink letették névjegyüket a kon­tinensvetélkedőkön: Csák és Hajtós fel­nőtt^ Kovács junior EB-aranyérmes volt. Igaz, az ázsiai versenyzőkkel csak a vb­ken találkoztak, s ott még nem sikerült dobogóra kerülniük. A mostani ered­ménylista óriási lökést adhat a sportágnak, hi­szen sok gyerek szeret­ne Kovácsék nyomdo­kaiba lépni. Nyugodtan mondhatom, mostanság öröm a tatami környé­kén munkálkodni, úgy érzem, ázsiónk megnö­vekedett.- Szakmai szemmel nézve minek köszönhe­tő, hogy Kovács Antal egy csapásra az isme­retlenségből a világ él­vonalába ugrott?- Paksi edzőjével, barátommal, Hangyási Lacival együtt jártunk a TF-re, így első kézből hallhattam felkészülé­sük menetét. Több ösz- szetevője van sikerük­nek. Olyan speciális edzésmunkát végzett Tóni, melyet a Testne­velési Egyetem tudo­mányos kutatóinak se­gítségével állítottak össze. A srác magassá­gából adódóan kimon­dottan a gyorsasági ál­lóképesség fejlesztését helyezték előtérbe. Ez­zel elérték, hogy sokkal „pörgősebben küzdött, mint ellenlábasai. Az elmúlt évi világversenyeken valamennyi számba vehető ellenfelét felvették videóra, ele­mezték, így mindenki ellen kész, kidol­gozott taktikával léphetett szőnyegre. Ennyire aprólékosan egyetlen dzsúdós sem készült, ami óriási előnyt jelentett számára. Azt hiszem, ha ma újra rendez­nék súlycsoportja viadalát, ismét az ő nyakába akasztanák az aranyérmet.- Ha jó! tudjuk, szolnoki cselgáncso- sok is aktívan közreműködtek az olimpiai felkészülésben.- Németh Tibor, Szűcs Zoltán, Boros Jenő és Farda Krisztina végig a válogatott kerettel dolgo­zott tavasszal. Most a saját sze­mükkel is láthatták, edzéseken tapasztalhatták, micsoda hatal­mas mennyiségű munkát végez­tek Moravetz Ferenc irányításá­val azok. akik nemzetközi ered­ményeket akartak elérni. Ha szá­mukra más hasznot nem jelent az elmúlt pár hónap, csak azt, hogy rájöttek, hinni kell az el­végzett munkában, már megérte jelen lenniük.- Idén még több versenyt is rendeznek, mi várható a Tisza- parti fiataloktól?- Szeptember végén Lengyel- országban egy nemzetközi juni­orviadalon képviseli színeinket Farda Krisztina, majd november­ben Izraelben az EB-n lép tata­mira. Remélem, a dobogó köze­lében végez. Ősszel kerül sor a hazai nemzeti bajnokságokra, ahol néhányan - elsősorban Szűcs Zoltán és Rasch Péter - jó eredményekkel rukkolhatnak ki. Első osztályú csapatunkkal sze­retnénk stabilizálni helyünket a legjobbak közt, ezért a „lyukas” súlycsoportokban idegenlégió- sok szerepeltetése sem elképzel­hetetlen. Ha a városi sportiskola végre beindul, remélem, mi is szélesíteni tud­juk a sportág alapjait. Addig két kollé­gámmal, Borhi Csabával és Németh Ti­borral tanfolyamokat szervezünk, tobo­rozzuk a gyerekeket. (géléi józsef) Farda Krisztina (csípődobás közben) FB-éremre pályázhat mmm Befejeződtek a csoportküzdelmek a Görögországban zajló női kosárlabda if­júsági Európa-bajnokságon. A magyar válogatott utolsó mérkőzésén, Kalama- tában 76:73 (42:20) arányú győzelmet aratott a görög együttes ellen, ezzel cso­portjában a 4. helyen végzett, s az 5-8. helyért folytathatja a küzdelmeket. IQ. Gyimesi János edző a következőket mondta az összecsapásról: - Nagyon nagy sikerként könyveljük el ezt a győ­zelmet. Főleg az első félidőben reme­keltek játékosaink, bizonyítja ezt az is, hogy sikerült jelentős előnyt kiharcol­nunk. Fordulás után, amikor már 26 ponttal is vezettünk, a lányok megtor­pantak, s ezzel felhozták az ellenfelet. A hajrá izgalmasan alakult, hiszen leg­jobbjaink sorra kipontozódtak, így az utolsó öt percet már magas játékos nél­kül játszottuk végig. Az A-csoport vég­eredménye: 1. Független Államok Kö­zössége 2. Bulgária 3. Csehszlovákia 4. Magyarország 5. Olaszország 6. Görög­ország. A világ legjobb atlétái az olim­pia után sem pihennek: az IAAF Mobil Grand Prix-sorozat külön­böző állomásain igyekeznek gya­rapítani pontjaik számát. Az au­gusztus 21-i, berlini viadal való­ságos sztárparádé lesz. Pályára lépnek az amerikai Santa Monica Track Club versenyzői - a nyolc­szoros olimpiai bajnok Carl Le­wis vezérletével. Lewis egyébként Berlinben elindul 200 m-en, s edzője, Tom Tellez szerint az olimpiai stadionban minden felté­tel adott ahhoz, hogy „szuperidő­vel” érjen célba tanítványa. Le­wis, aki a 200 méteren nem tudta kiharcolni az olimpiai részvétel jogát, Berlinben a szám kiválósá­gaival mérheti össze erejét. Az in­dulók között lesz honfitársa, a barcelonai aranyérmes Mike Marsh, a második helyezett na- míbiai Frankie Fredericks, a ne­gyedik helyen célba ért brit John Regis. Hogy a világbajnok Mi­chael Johnson rajthoz áll-e, az csak a hét elején dől el. Célba ért Japánban pénteken az a nemzetközi autós rali, amelynek részt­vevői 15 ezer kilométeres utat hagytak maguk mögött: Párizsból kiindulva ju­tottak el a végállomásig, a tokiói város­házáig. Berlin, Varsó, Moszkva, majd kompon átkelve a japán szigetek volt az útvonala a 31 autósnak, akik között olyan neves személyiségek, mint Fran­cois Mitterrand francia és Borisz Jelcin orosz államfő sofőrjei vezették végig az utat. Jelcin személyesen is üdvözölte a rali résztvevőit Moszkvában, az egy hó­napos próbatétel fénypontja azonban alighanem az volt, hogy valamennyi in­duló baleset nélkül érkezett a célba Pénteken a Három Szív étte­remben együttműködési megálla­podást írt alá a Debreceni VSC női kézilabda-szakosztálya és az Internationale Sport Agentur osztrák-magyar cég. A dokumen­tumot dr. Jakab Sándor ügyveze­tő elnök, illetve Rácz Mariann és Roland Steidl tulajdonosok látták el kézjegyükkel. Dr. Jakab Sán­dor elmondta, hogy a szerződés 1992. augusztus 1-től 1994. július 31-ig szól, s a sportügynökség er­re az időszakra 140 ezer német márkát biztosít a debreceniek­nek. Ez csak az alapösszeg, a kü­lönböző címekért - bajnokság, hazai és kupagyőzelem - további summa illeti meg a szakosztályt. Czékus Lajos, a Magyar Labdarugó Szövetség főtitkár-helyettese arról tájé­koztatta az MTI Sportszerkesztőségét, hogy változás történt a Magyar Kupa sorsolásában. Az eredeti párosításban Putnok - Salgglas (NB ll-es) és FTC - SBTC (NB III-as) mérkőzések szerepel­tek. A két salgótarjáni klub azonban egyesült, így az új párosítás szerint az 1. fordulóban augusztus 19-én Putnok - SBTC-Salgglas mérkőzés lesz, a Fe­rencváros pedig játék nélkül jut tovább. A salgótarjáni klub a jövőben az NB II- ben szerepel majd.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents