Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-17 / 194. szám

' 1 1992. AUGUSZTUS 17. Sportextra 7 Antall József: „Önök a magyar sport lovagjai!” Ki van a Vízügy SE hálójában? A nagyszerű magyar olimpiai szereplést köve­tően Barcelona sportoló hősei, sportvezetők, edzők vehették át pénteken az Országház Kupola­csarnokában jól megérdemelt állami kitüntetései­ket. Göncz Árpád rövid köszöntőjében emlékezett arra a bő két spanyolországi hétre, amely kiváltot­ta az ország csodálatát. ,Magyarország vágyott erre a sikerre, és Önök fényesen helytálltak Barce­lonában, igazolták a felfokozott várakozásokat’’ - emelte ki a köztársasági elnök. Később azt fejte­gette, a sok-sok kiemelkedő dolog közül a legfé­nyesebb az emberi teljesítmény. Márpedig a XXV. Nyári Olimpiai Játékokon - többek között - 11 bajnoki címet szerzett magyarok éppen e téren értek el klasszisteljesítményt. Ebben a sikerben benne foglaltatik szülőtől kezdve a sportdiploma­táig mindenki. És egész Magyarország is, amely­nek polgárai valósággal „beledajkálták” a győzel­meket a pompás magyar sportolókba. Ezután a Magyar Köztársaság elnöke - a mi­niszterelnök előterjesztése alapján - a Barceloná­ban elért kiemelkedő eredményekért, a játékokra való felkészülés kimagasló szervezéséért, a ki­emelkedően szerepelt sportolók felkészítésében végzett munkáért a következő kitüntetéseket nyúj­totta át: Magyar Köztársasági Érdemrend Középke­resztjét: Damyi Tamás és Egerszegi Krisztina úszóknak, Gallov Rezsőnek, az Országos Testne­velési és Sporthivatal elnökének, dr. Schmitt Pál­nak, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének, Ko­vács Pálnak, a Nemzetközi Vívó Szövetség örö­kös, tiszteletbeli tagjának. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti­keresztjét vette át: Kőbán Rita kajakozó; Szabó Bence kardvívó; Kiss László vezető edző; Széchy Tamás vezető edző. A Magyar Köztársasági Érdemrend Kiske- resztje kitüntetést kapta: Czigány Kinga kajako­zó; Dónusz Éva kajakozó; Farkas Péter birkózó; Gyulay Zsolt kajakozó; Hajtós Bertalan cselgán- csozó; Kovács Antal cselgáncsozó; Mészáros Eri­ka kajakozó; Ónodi Henrietta tornász; Repka Atti­la birkózó. A Magyar Köztársasági Arany Érdemke­reszt kitüntetettjei: Ábrahám Attila kajakozó; Bujdosó Imre kardvívó; Csípés Ferenc kajakozó; Kolczonay Ernő párbajtőröző; Mizsér Attila öttu­sázó; dr. Nébald György kardvívó; Rózsa Norbert úszó; Fábián Lászlóné edző; Kocsis Ferenc edző; Kovács Tamás szövetségi kapitány; Maráczi Er- nőné szövetségi kapitány; Moravetz Ferenc szö­vetségi kapitány; Szőnyi János szövetségi kapi­A Bingo magyarországi igazgatója Szabó Bence tisztikeresztet kapott, inig „csak" olimpiai érem jár. (Fotó: MTI) i kis Bencének tány; Unyatyinszky Mihály edző; Zarándi Csaba mesteredző; Vajda Vilmos szövetségi kapitány. A Magyar Köztársasági Ezüst Érdemke­reszttel kitüntetettek: dr. Abay Péter kardvívó; Csák József cselgáncsozó; Fidel László kajakozó; Hegedűs Ferenc párbajtőröző; Kovács Iván pár­bajtőröző; Köves Csaba kardvívó; Kulcsár Kriszti­án párbajtőröző; Szabó Tünde úszó; Totola Gábor párbajtőröző; Angyal Zoltán vezető edző; Papp László szövetségi kapitány. A Magyar Köztársasági Bronz Érdemke­reszt kitüntetést kapták: Béres Zoltán ökölvívó; Czene Attila úszó; Csősz Imre cselgáncsozó; Ko­vács István ökölvívó; Mizsei György ökölvívó; Zala György kenuzó. Antall József miniszterelnök „zárszavában” először arról szólt, hogy a magyar nemzet mindig is nagyra becsülte történelme során a kultúrát. Azon belül is a szellemi és testi nevelés egységé­ről szólt mint olyanról, ami alapvető, lényeges egy ország történelmében. A miniszterelnök hangsú­lyozta; erre az egységre már Eötvös József, az 1848-as független kormány minisztere is felhívta a figyelmet a múlt században. Antall József végeze­tül azt mondta: azok, akik a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetést vették át, „érezzék magukat a magyar sport lovagjainak.” Túl elevenen élnek még bennünk a barcelonai sikerek, ezért vélhetően kevesen gondolnak arra, hogy jövő­re és két év múlva is lengek; »világ­versenyek, sőt Atlanta is alig keve­sebb mint ezemégyszáz nap múlva fogadja a XXVI. nyári olimpikono­kokat. És hogy ott és mindenhol szerte a világban meg tudjuk őrizni sporttekintélyünket, újabb és újabb tehetségeket kell felnevelnünk, kiké- peznük, felvérteznünk. Bizony eh­hez egyre több pénz kell, nem csak a válogatott csapatoknál, hanem azok­ban a „műhelyekben”, ahol a mun­ka dandárját végzik, és ahová az el­ismerésből igen kevés jut el néhány nagyobb eredmény megszületése esetén. Egy ilyen műhelynek lehet nevezni a Vízügy SE-t is, ahol min­den esztendőben kiugrik egy-két te­hetség, hogy a régi időket ne is em­legessük. Ä rendszerváltoztatás ala­posan megtépázta költségvetésüket, napi garasos gondjaik mellett nem volt könnyű az életük. Talán most változik a helyzet, ugyanis olyan szponzorra leltek, amely számottevő segítséget nyújthat az elkövetkezen­dő esztendőkre. Pénteken nyitotta meg kapuit Szolnokon az ÍBERHUNG Kft. ab­ban a reményben, hogy Debrecen, Szeged, Székesfehérvár, Sopron és a főváros után itt is minden partnere megtalálja majd benne számítását. Az OTSH mint engedélyező, a Vízügy SE pedig részesedőként tart­hatja a markát abban az esetben, ha beindul az üzlet a játékos kedvű egyének örömére is. Ä spanyol-ma­gyar közös vállalkozás hazai igazga­tója, Pedro Garcia Ramos rövid be­mutatkozással kezdte a beszélgetést.- Ötvenkét éves spanyol, ponto­sabban madridi üzletember vagyok. Fiatalkoromban egy harmadosztályú focicsapatban söprögetőt játszottam. majd egy madridi kis egyesület elnö­ke voltam tizenkét esztendeig. Ott nyitottam meg első bingotermemet azért, hogy a sportolókat segítsem.- Miként került kapcsolatba a ma­gyar partnerekkel?- Spanyol nagykövetük, Gecse Attila volt kezdetben segítségemre, ő hozott össze az OTSH vezetőivel, a többi csupán részletkérdés. Megál­lapodásunk szerint nyolc százalékot fizetünk nekik a bevételből, amely­ből ők visszautalnak egy bizonyos öszeget a sportba , jelen esetben a Vízügy SE részére.- Egykori sportmúltja vagy inkább az üzleti vénája hozta Magyaror­szágra?- Nem tagadom, az üzleti érdeklő­dés vetett elsősorban „partra” ben­nünket, de azt is el kell mondanom, hogy az ÍBERHUNG elnöke, Angel Arcos úr másként is gondoskodik a sportról. Előzetes számításaink sze­rint a kétszázalékos tiszta nyereség egynegyedét ugyancsak visszaára­moltatjuk az egyesületekbe.- Gondolom, a szerződéseket ko­rábban megkötötték. Most, miután a spanyol vízilabda-válogatott lecsú­szott a döntőben az olimpiai arany­éremről, nem változtak a feltételek?- Ugyan ne vicceljen! Egyelőre mi megvertük magukat Barceloná­ban, és a másodikok lettünk, míg, ha jól tudom, a magyar válogatott a he­tedik helyen végzett. Ön szerint ak­kor kinek kell a segítség?- Hány esztendőt teiyeztek Szol­nokon?- Egyelőre öt évre szóló engedélyt kaptunk az OTSH-tól, ám cégünk olyan, mint egy házastársi kapcsolat: örökre hűséges szeretne lenni.- Vannak-e kikötéseik az eredmé­nyesség terén?- Nem. Dyenről nincs szó, minden eddigi partnerünknek mi tartozunk hálával. Ámbár személy szerint örülnék, ha a vízügyes vízilabdázók sorra nyernék a bajnokságokat. De ez nem követelmény, csakis jó kí­vánság.- Hagy fogjam szaván akkor. Ki­nek szurkolna mondjuk a Vízügy SE - Cataluna BEK-döntőn? r Mind a kettőnek, és azt kíván­nám, kivételesen legyen döntetlen az eredmény. Mi meg azt: vállakózásuk legyen sikeres. (néder) Tömegsport Hittel és sporttal az emberekért Évtizedeken keresztül az ünnepek körül mindig a kötelező jellegű sport­napokon való részvétel volt a jellemző. Ezzel a hagyománnyal szakítva az idén a MT-gyülekezet vállalta magára azt a Fogadás a Pelikánban Családias hangulatú összejövetel színhelye volt minap a Pelikái Szálló Vadásztenne. A barcelonai paraolimpiára Szolnokon készülő asztalitenisz-válogatott tiszteletére rendezett fogadást a Tisza HSE és a Magyar Mozgás- korlátozottak Sportszövetsége. A várost dr. Lengyel Györgyi alpolgármester képviselte, és jelen voltak mindazok is, akik valamilyen módon segítették a felkészülést. Először Csípés Ferenc egyesületi elnök gratulált az eddig elért eredményekhez, majd a nemrégiben véget ért olimpián kimagasló teljesítményt nyújtó magyar sportolókat meg­említve elmondta, hogy reméli: paraolimpi- kon társaik is hasonló sikerekkel térnek haza szeptember közepén. Ézután „tanítványai” nevében Apor György edző kért szót. Megígérte, hogy min­dent megtesznek a jó szereplés érdekében, és megköszönte, hogy megfelelő körülmények között tudnak megyeszékhelyünkön készülni a nagy megmérettetésre. Külön köszönetét mondott Lesskó Lászlónak, aki évek óta se­gíti munkájukat, és meghatározó szerepet tölt be a mozgássérültek asztaliteniszsportjában. Végül Lesskó László a Tisza HSE nevében egy-egy nemzetiszínű zászlócskát ajándéko­zott az olimpiára utazó versenyzőknek, mint­egy „szerencsehozó-talizmánként”. Ki tudja? Hátha valóban szerencsét hoz. Talán most sikerül Asztaliteniszező paraolimpikonként szű- kebb hazánkat Erdei Ilona fogja képviselni Barcelonában. Az újabb magyar bajnoki cí­mek miatti gratulációk és az olimpiára szóló szerencsekívánatok között akadt néhány per­cünk beszélgetésre is. Először az eddig elvég­zett munkáról kérdeztük.- Az országos bajnokságig egyesületem­ben, a Tisza HSE-ben készültem, múlt a hé­ten pedig itt Szolnokon zajlott edzőtáborozás. Úgy érzem, eddig jól ment minden, remélem, a következő hetekben már nem jön közbe semmilyen probléma.- Hogyan, mivel telik az utazásig hátralévő idő?- Mától ismét egyedül edzek, de már csak heti két-három alkalommal. Különben pihen­ni fogok, talán még a tiszai szabad strandra is kijutok. Augusztus 22-én tesszük le az olim­piai esküt, és akkor kapjuk meg a formaru­hánkat. A hónap végén, 29-én pedig már uta­zunk.- Milyen eredmény várható az asztalite­nisz-csapattól? - Ez nehéz kérdés. Nagyon ki­egyenlített a mezőny, és - bár komolytalanul hangzik - ezen a szinten már az is sokat szá­mít, hogy milyen kemény padlón áll az asztal. Ha kedvező lesz a sorsolásunk, és kijön a lé­pés, bárki nyerhet érmet közülünk. Az elmúlt években az összes világversenyről eredmé­nyesen tértünk haza, remélem, most sem lesz másként. Hogy én hogyan szerepelek, az attól függ, mennyire fogok izgulni. Eddig a nagy versenyeimen mindig a döntő pillanatban szerepet, hogy a sportolni, mozogni vágyó embereket - fiatalabbakat és idősebbeket - egyhetes sportren­dezvény-sorozatra toborozza össze, „Nyári sportnapok a Tiszaliget- ben” jelszóval. Vasárnap, az első napon a mél­tán népszerű kispályás labdarúgás volt műsoron. A tornát tíz csapat részvételével rendezték meg a Sportcentrum salakos pályáin. A többé-kevésbé alkalmi társulások - amelyek tagjai egyébként a hétköz­napok során, szabadidejükben is többször találkoznak barátságos fo­ciderbikre - két ötös csoportban könnérkőzéses rendszerben döntöt­ték el a helyezéseket, majd az azo­nos helyen végzettek újabb össze­csapásokon alakították ki a végső sorrendet. A színvonalra nem lehe­tett panasz, hiszen az igazi amatő­rök között akadt olyan csapat, amely a városi bajnokságban is elő­kelő helyet vívott ki magának. Ezért a küzdelem kemény és ko­moly volt, a gólöröm NB-s találko­zók hasonló jeleneteit idézték fel. Talán érdekes lehet, hosv az első akkal összemérni erejüket. Részvé­telükért egy-egy ajándékpólót vi­hettek haza a gyerekek. A rendez­vénysorozat további programjában szerepel még a szintén sok ember szórakozását biztosító lábtenisz (ma 17 órától), dekázóversennyel összekötve. A keddi napon a Tisza- parti sétány ad helyet a futószá­moknak. Ott a 300 m-es ovimara- tontól kezdve az általános iskolá­sok 2 km-es megmérettetésén kívül a középiskolások és a felnőttek próbálkozhatnak a távok teljesíté­sével. Ezeken kívül a nagy érdeklő­déssel várt 20 órás kosárlabda-mér­kőzés színesíti tovább a programot (csütörtökön), előtte szerdán pedig gyerekek játékos vetélkedőjére ke­rül sor. Mindezek után, ha valaki szeretné megismerni, megtudni, mit takar a HIT-gyülekezet, mi a programjuk, megtekintheti a 21-én tartandó evangelizációt, ahová ter­mészetesen minden érdeklődőt sze­retettel várnak, amelynek sikerét fokozhatja a néhány meghívott rockegyüttes. A gyülekezet önerő­ből rendezi meg a nyári sportnapo­buktam el, mert idegileg nem bírtam a fe­szültséget. Talán most megszakad ez a rossz sorozat. Úgy legyen ... SZÁNAKOZNI VAGY ELFOGADNI? Mozgássérült. Ha ezt a kifejezést halljuk, feltételes reflexként rögtön a következő csatlakozik hozzá: „Jaj szegény beteg, annyira sajnálom!”. Pedig nekik a legkisebb mértékben sincs szükségük szánalomra, de sokszor még segítségre sem. Jó néhányan közülük teljesen hétköznapi emberek módjára dolgoznának, szórakoznának, sportolnának - ha hagynák őket. Sajnos azonban még nagyon sok ember nem jutott el a felisme­résig: azért, mert valaki különbözik az átlagtól, még nem biztos, hogy kisebb teljesítményre ké­pes. Vegyünk egy egyszerű példát. Milyen magasra tud ugrani egy átlagember? Körülbelül 120- 140 centiméterre. Tegyük e szám mellé a következőt: az amputált lábú - tehát csak egy lábuk van! - magasugróknál 201 centiméter a világcsúcs. Első pillanatban lehet hitetlenkedni. Azután az emberi teljesítőképesség és akaraterő csodájáról regélni. De a következő lépés már az, hogy elfogadjuk a másságot. így talán előbb-utóbb eljutunk arra a szintre, hogy teljesen egyenrangú félként kezeljük a mozgássérülteket. Inkább előbb. Az Alma es tarsai (sóletben) csatára ját. (Fotó: Novak) három helyezettnek nem ajánlottak fel értékes díjakat, mégis szívesen és önfeledten vettek részt a játék­ban. A két benevezett serdüíőcsa- patnak külön minitomát írtak ki a rugalmas szervezők, hogy a focipa­lántáknak ne kelljen a felnőttkorú­l'ejjel veszélyezteti az FC David kapu­kat, némi segítséget a Sportcentrum és az Olajbányász SE biztosít szá­mukra a sikeres rendezéshez. Cél­juk: ,Az emberekhez eljusson az üzenet, a biblia üzenete’ ’ - mondta Kormos Ferenc, a rendezvénysoro­zat egyik szervezője. Albert

Next

/
Thumbnails
Contents