Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-15 / 193. szám
12 • • • 1992. AUGUSZTUS 15. Azt beszélik Csépán és Nagyréven Csépán a legnagyobb baj a munkanélküliség Az önállóság eddig kevés örömet hozott Csépa, a Tiszazug kieső és kies községe évtizednél tovább hármas szorításban, együttélésben pergette naptára lapjait. Tiszaug, Tiszasas volt a társ - kérdés, jó társ-e, s Csépa is az volt-e? Szerencsére ez a kérdés már különösebben nem izgat senkit. Volt, elmúlt, a község 1989. január elsején ismét önálló lett, a következő évben a pártok itt is megvívták a csatájukat, a 2300 körüli lakosság, benne 200 cigány lakos megválasztotta a 10 tagú képviselő testületet és a polgármestert. Szvoboda Tibor falubéli, sőt, egészen 1710-ig tudta itt a szép tiszazugi faluban visszavezetni a családfáját. Lantos Lászlóné főelőadó, a jegyző helyettesítője se különben, itt születtek, ide köti őket család, rokonság, munka és élet.- Valamikor, mivel a téeszen kívül munkalehetőség itt alig volt - eljáró falu volt Csépa - mondja a polgármester, s hozzáteszi, saját sorsából is ismeri ezt az életet, hiszen ő is fölszállt mindennap a Dl'TÉP buszára. ment Kecskemétre dolgozni. De eljártak az asszonyok például Kunszentre, Pannóniába meg a Tisza Cipőgyár ottani üzemébe, a férfiak a B VM-be, a Bácséphez meg a Vízéphez is. Szentes sincs messzi, a baromfi-feldolgozó is munkát adott a csépai asszonyoknak. Ám mostanra sok régi munkahelyből már a név is emlék. Következésképp:- Húszszázalékos a munkanélküliség! S/\iihiKin li bor polgármester: 20 százalékos a munkanélküliség Olyan szomorúan mondja a polgármester, hogy látszik, ennél nagyobb baj nem érhette volna a községet. Ezen egyelőre nincs is segítség, pedig az önkormányzat mellett - amely jórészt független képviselőkből áll -, a pártok is igencsak törik magukat, hogy segítsenek. Tettvágyban nincs hiány...- Ha minden jól megy, szeptemberben a gyerekeink már hozzákezdhetnek az angolnyelvtanuláshoz, külföldi segítség jóvoltából- mondja a polgármester, miközben együtt számolgatjuk, hogy az itt sem jobb jövővel biztató téesz mellett kevés a munkalehetőség. Ugye van a messze földön jó termékeiről ismert tésztaüzem, van egy varroda, meg a sportszergyártó vállalkozó üzeme, ahol majdnem harminc férfi kapott munkát. Gondolkozhatnának a vízi turizmus fejlesztésében is - egy 80 személyes horgászpálya már rég van, aztán a nádvágás is hozhatna munkát, meg pénzt a községnek. Most negyvenen a kárpótlási lehetőséggel élve beadták igényüket földre is - az elindulás napjai, hónapjai ezek. Az önkormányzat gondolkozik: az új „földesurak” igencsak semmitlenül kezdik újra az életet. Lehet, meg kéne gondolni: ha az önkormányzat venne egy traktort, s rá- bízná működtetését néhány munkanélkülire - a gazdák is jól járnának, nem uzsoráznák ki őket a géptulajdonosok. Persze tervekben nincs hiány. A 200 cigánylakos érdekében is tenni kéne. Családsegítő központ lehetőségét, életrehívását latolgatják. Aztán az idősek: egyre nő azok száma, akik már az idősek klubjába se tudnak napjában elgyalogolni. Az alpolgármester, dr.Surányi Lajosné most olyan gondolatokhoz gyűjti a falu népe véleményét: mi lenne, ha a rászorulóknak orvosi felügyelettel biztosított szobái alakítanának ki, s aki nem tudja betegsége miatt magában tölteni otthon az éjszakát, bent is alhatna? Közben az alpolgármester férjéhez, a falu köztiszteletben álló főorvosához szeptemberben öt frissen végzett orvost várnak: itt a csépai faluközösségben adja át tapasztalatait a főorvos úr, oktatja őket a családi orvoslás teendőire. O megteheti, hiszen vizsgázott gyermekgyógyász és fogorvos is.. A kunszentmártonni áfész csépai tésztaüzemében új gépet csodáltunk meg. Olaszországból érkezett nemrég, s azt itt dolgozó - nem is rosszul kereső - húsz asszony rövid idő alatt megszerette. Igen finom ízű, szép tésztákat készít, nem csoda, hogy az idén hat hónap alatt a tavalyi termelés 70 százalékát már elvitték a megrendelőknek - akik között vannak szolnoki iskolakonyhák, éttermek, s szinte minden Fü- szért az országból. A főutcán egy furcsa emlékmű - kereszt látható. A csépai pártok, emberek meg akarták örökíteni a rendszerváltozást. Nekik biztosan tetszik, hiszen gondozzák szépen. Augusztus 19-én e kereszt tövében tartanak cserkésztalálkozót Csépán: a Szent Jakab plébánia idehívta a környék cserkészeit. Csépa jövője remélhetőleg szépül, még ha most az is nagy téma, hogy a közbiztonságot kellene javítani. Már határozat van róla: szeptember elsejétől folyamatosan.de 1995-ös határidővel rendőrőrsöt szerveznek itt, sok rendőrrel, két járőrkocsival. Már most is jár erre kétnaponként rendőrautó. A pártok - még ha sajnálják is - székházukat átadták ennek az egyre fontosabb célnak a megvalósítására. I urcsa keres/1 *i Ionium A tes/tau/emhex: az olasz csodagep Nagyrévnek csak kisrévje van Nemcsak a kánikula miatt forronganak Mire változott a világ, kiderült, valahogy olyan kusza, olyan megoldhatatlannak látszó minden. Pedig hát a nagyrévi ki- lencszáz ember aligha tehet arról, ami mostanában csak úgy izzik a beszélgetésben, ha összeállnak, összehajolnak páran. A régi gazdákat izgatja: hogyan is lesz már ezután az életük, lesz-e földjük, vagy a tulajdonukkal gazdálkodik az ő örömükre is tovább a szövetkezet? Székács István polgármester maga is téesz-tag volt évtizedekig, a nagyrévi Tiszazug Tsz- ben, amelyik három falu határában vetett, aratott. A nagyréviek jó háromezer hektárja, szántóföldje, szőlője volt benne ebben a tiszakürt-inokai-nagyrévi közös kalapban, amit most senki se akar változatlanul hordani. Az első változást áhító, igénylő té- eszközgyűlésen kimondták ugyan, hogy december végéig maradjon együtt a tagság - de a vagyonnevesítés, a kárpótlás elszinte felszereletlen iskolakonyhát még tavaly visszavette, s most, augusztus közepén jókedvvel, jó körülmények között dolgoznak benne az asszonyok. Dolgoznak, mert igaz ugyan, hogy tanítás nincs - de az idősek klubjában várják az ebédet -, s az is lehetséges, hogy falulakó, dolgozó ember előfizessen náluk. Már gépesítettek, a kis éttermet is rendbe hozták, mire az iskolások jönnek, a megváltozott rendben, kényelmesen fogyaszthatják el ebédjüket. Az időseknek csak átellenbe, a szomszédba kell átvinni az étket. Egyre többen vannak olyanok is, akik még bejárnak a klubba, de mindössze 100 embert kell most ellátni ebéddel, gondozással, s ráadásul elég nagy távolságra, külterületre járnak a gondozók. Hét közben, hogy ott jártunk, az első borongós nap volt, annyi forró után. A takaros kis utcákban föltűnt: a háza előtt, az utcán Az épülő iskola kezdődött. Igaz, nem mindenki kedvére, mert sokan - s nem csak a nagyrévi téesztagok -, úgy érzik, egyre kevesebb az a vagyon, mintha húznák ki a talajt a gazdák lába alól. Ezért is vitáznak, szinte mindenhová jogorvoslatért fordultak már, aláírásokat gyűjtöttek, amelyek, ha másra nem, arra valók, hogy újból hívják össze a közgyűlést, s előtte gondosabban készítsék föl, informálják a tagságot. A polgár- mesterhez a legrosszabb pillanatban értünk. Valahol, valamelyik nagyon is hivatalos szerv visszaküldte az aláírásokkal teli lapokat - írjanak új beadványt, ilyen meg olyan alaki hibák miatt így nem jó. Beszéljünk másról, sóhajtok, s mondom, van-e hát Nagyrévnek nagy révje? - Volt, hangzik a válasz, méghozzá jó úttal, bárki átvághatott segítségével a szomszéd megyébe. De az rég volt, olyan fél évszázad van mögöttünk, amikor nem nagyon örültek az átjárásnak, a nyitott ajtónak... így bizony csak egy kis rév maradt, azt is meg kell támogatnia az önkormányzatnak. Van viszont más, s a régen e faluban élő, de a tájt születése óta jól ismerő polgármester szeme fölcsillan:- Itt 1933-ban építettek utoljára iskolát! Nohát tavaly már odajutottunk, hogy a régi, nem is mind iskolaépületnek készült iskolaházak életveszélyesek lettek. Volt, ami csendesen, be se várta ezt a minősítést, összeomlott. így aztán megnézheti bárki, olyan iskola épül a falu elején, amilyenre áhítoztunk. Fordultunk mi mindenhová, ahol egy kis pénzt reméltünk hozzá, aztán végül sikerült, az idén van rá 20 millió, jövőre 25, azután még a tornatermet is hozzáterveztettük, mert a nagyrévi gyerek is megérdemli végre a jó iskolát. Mint ahogyan a jó iskolakonyhát is. Ebben már tudott lépni az önkormányzat. A hátulja kidőlt, rengeteg gyümölcsfa roskadozik a termés alatt. Leginkább szilvafák, a hamvas, szépszemű gyümölcs igencsak kedvelt Nagyréven. Székács István polgármester: új közgyűlést kérünk ezelőtt megvettem a háztáji 300 négyszögöles szőlőt, s azon el- bodogulok a kis nyugdíj mellett, meg a ház körüli gyümölcsösből, kertészetből. De jó lenne, ha az ember tudná értékesíteni. így a szép szilva is marad, jó leszen pálinkának, úgy gondolom, hiszen nem kell.- Minek ez? - gorombán kiált a biciklis ember, s ősz fejével dühösen int az épülő iskola már emeletesre húzott fala felé. - Ha eddig jó volt a régi kisiskola, most építenek újat, amikor nagy a szegénység, az én nyugdíjam is annyi, amennyi, hogy alig élek belőle. Aztán még fizetésemelést is adnak rövidesen a tanítóknak. Mire föl? Hogy ugyanazt, a kommunizmust tanítsák, mint eddig? Ellenünk nevelték a gyerekeket, aztán most ők maradnak?- Maradjanak a gyerekek analfabéták? Gondolom, eddig is a fő tantárgy az írás, olvasás, számolás volt, nem? Miért kellene a nagyrévi gyerekeknek életveszélyes iskolába járnia? Fenn, az épülő iskola magasodó falán nevetnek a munkások. Pedig ők nem is tudják, hogy mire elkészül, s 1993 szeptemberében benépesül az új iskola. Roskadozó szilvafai alatt- Sok van belőle - mondja szép háza s gazdag termést mutató szilvafája alatt Gál István nyugdíjas téesztag. - Csak hát eső ugye kevés volt, nem biztos, hogy átvételi szabványra megfelelő a gyümölcs, meg olyan nagy érdeklődés sincs iránta. Messze vagyunk a világtól... Amikor nyugdíjba mentem, négy évvel Cial István nyugdíjas épp a hatvanadik évfordulója lesz annnak, hogy Nagyréven egyáltalán semmi, de semmi új nem épült. Lehet, ez inkább jelkép a községben, mint a még meglévő kisrév?... Az oldalt írta: Sóskúti Julianna Fotó: Mészáros János
