Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-15 / 193. szám
8 1992. AUGUSZTUS 15. \ Irodalom—művészet £_______Bisztray Ádám: Az oszlopos óra Pénteky a 7-es buszból - még a piros miatt várakozva - meglátta apját, aki a Patyolat előtt föl-le sétált. Szokása szerint hátratett, összekulcsolt kezében hintázott az örökbama szatyor,, amelyet valami elnyűhetetlen ballonszerű anyagból szabtak. Az összecsukható ernyő kampós fogója is felvette lépteinek ritmusát. Pénteky még mindig ölében tartotta az oszlopos órát, félt helyéről felállni, mielőtt a megállóba érnek. Szeretett apjával találkozni, de hát ez az órajavíttatás külön szervezést, telefonokat igényelt. A Bertalan Lajos utcában találták meg azt a műhelyt, amely antik órákkal is foglalkozik. Néhány lépcső vezetett le a pulthoz. Szakállas, harmincas fiú fogadta őket.- Várjanak egy keveset, szólok Dóri bácsinak. O a mester. A köpcös, ősz-veres férfi óvatosan, mintha ereklye volna, messzire tartotta magától az órát, és nyilatkozott.- Ezemyolcszázötven előtt készült, se évszám, se név, vagyis magyar munka. A németek precízebbek, azt is datálják, amit nem kell. Megbillentette a lantformájú sétálót. Ezüst hangok törtek fel a romos szerkezetből.- Negyedes ütő, nem akármi, de az olcsóbb változat. A két oszlop is csak ezüstözött sárgaréz. Háromezer - szögezte le a mester.- Tudja, ez valamikor apám íróasztalán állt - szólalt meg az öreg Pénteky. - A háborúban valaki eltörte a csiszolt üvegbúrát, különösen anyósom imádott port törölni, ezért hiányoznak a mutatók. Pénteky nem alkudott, ehhez soha nem értett. Amikor Dóri bácsi hazahozta az órát, s az zengve ütötte a négy negyedet, majd az egész órák szerinti hatot, Neszti a pohárszék közepén helyezte el, a ferrarai arany-kék festésű tálca előtt. Másnap, azaz szombaton apja boldogan vette észre, hogy az óra újra együtt van a családdal. Ünnepi volt mindannyiok- ban az érzés, mintha valaki, nem is valami, feltámadt volna poraiból. Tárcájából egy régi fényképet vett elő. Előbb letette kávéját és a kanalat. Pénteky jól ismerte ezt a mozdulatot, mely a családi nagyebédek után következett eszmélése óta. Apjára nézett, aki hetvenesen is rövid, gondosan nyírott szőke bajuszt viselt, és alig őszült.- Az órával együtt jár a fényképe. Ez nagyapád íróasztala, itt húszéves vagyok, nagyanyád ötven. Látsz egy ajtót, ott születtem. Közben a nyitott ablakon át hallották, ahogy a partifecskék vacsorálni indulnak, és újra ezüsthangon zendül az óra, mint ha ő is részt venne a délutánban. Ki tudta akkor, azon a májusi napon, hogy nem lesz több nagyebéd? Egy hétig talán járt, zenélt a régi óra, de amikor Pénteky felhúzta, elállítódott a szerkezet, és fals hangok törtek elő. Apja kivizsgálásra feküdt be, de már nem tért vissza a kórházból. Neszti megharagudott az oszlopos órára, mert rossz jelnek tekintete.- Nem tudok majd aludni tőle, mindig apukára emlékeztet.- Ne legyél babonás, egyszer úgyis fúvatok hozzá búrát! Nagyapámé volt, mint a tábori lámpás, nincs több örökségem tőle. Pénteky, amikor ezt mondta, s ki tudja hányadszor, mint végső érvet, egy másik történetre gondolt, ami őt is meghatározta, még a nevét is. Apja torontáli volt, Temesváron járt a piaristákhoz, de 920-ban már nem érettségizhetett magyarul. A minisztériumból kiküldött elnök Alexand- ruként szólította, apja Sándort mondott, az elnök rárivallt, hogy renegát. Erre a maturandus megfordult, s bevágta maga mögött az ajtót, hogy hullott körben a vakolat. Sándor Gyula akkor lett Pénteky, mivel ez a név nem „alexandrusítható”. Amikor Pesten beiratkozott a Műegyetemre, anyai nagyapja nevét vette kölcsön. A két név között valójában csak egy árok volt, valahol Makó táján a kukoricásban, amely a két országot, apjának múltját és jelenét elválasztotta. Pénteky ebbe született bele, és soha nem lett yolna ereje nevén változtatni. A hang is fülében volt.- Nomen est omen. Pénteken jelentkeztem, fiam, a makói csendőrőrsön. Ez volt második születésem. Mint hadiárva, még ösztöndíjat is kaptam a Szentim- rében. Tudjad, ezért mindig elsőnek kellett kollokválnom. Meg gyalog jártam, nem villamoson... Pénteky egy napon, vásárlásaiból jövet, felhívta Laczait, az órást, aki a földszinti szárítóhelyiséget bérelte, és sárga cégére kinn függött a kapu mellett. Faluhelyen bizonnyal garabonciás hírében állt volna. Nemcsak titkos festő volt, de hajó- és repü- lőgépmodelleket is készített, szőke haját pedig varkocsba kötötte. Mindig a bisztróban ebédelt, mert felesége ott szakácsko- dott. Pénteky vei naponta üdvözölték egymást déltájt. Pénteky általában az oszlopos óra ügyében szólt, Laczai pedig az útirányt kérdezte, bár tudta-látta a tele vagy üres szatyrokról, honnan jön, merre tart. Laczai is megspektálta az órát.- Ha fúvat búrát, megcsinálom, addig nincs értelme, csak porosodik. Vagy a pénz hiányzott, vagy az idő és alkalom. Pedig címet is kapott. Pénteky olykor azt hitte, nem is szabad ezt az órát rendbe hozni, mert ez egy ügy végét jelentené. Az öreg Pénteky egész filozófiai építményt rakott az ember és a természet valamiképpen sebesült teremtményei fölé.- Fiam, amit használsz, a szerszám is csorbul, de a nyele a kezedhez szokott, aztán egymást segítitek-tökéletesítitek, ahogy a munka kívánja. Ez pedig szerződés közted és a tárgy között. Élet- elemünk a hiány, mint az eredendő bűn. Lehet, végzetes dolog volna egyszer üvegből búrát fúvatni e zengő-zenélő szerkezet fölé, mert akkor a tökély, a hibátlan- ság megkívánhatóvá tenné, esetleg tolvaj kezére juttatná. Pénteky a romosán megörökölt oszlopos órát is ezzel a szemmel nézte. Talán soha nem szabad a sérült, de fontos tárgyakat megjavítani. Lehet, apjának emléke így marad folytonos, ezért beszélnek róla azóta is. / Bertók László: Ölel és szétfeszít a kép A Akárha rejtvényt fejtenék vízszintes és függőleges apró kockákra hull az ég és hirtelen értelme lesz ragyog a tüdőben a szesz v__ _________________ á ll a sorok között a szék , augusztus hosszú vége ez csillagokon jár aki lép veszíteni is nyereség olyan tiszta a végleges szóra a szó kékre a kelt még akármi lehet a vCfs dobog a semmiben a perc ölel és szétfeszít a kép. Szenti Ernő grafikája ( \ Ferenczes István: Széttördelt eclogák jönnek el érted lobog már lángja az irtott avarnak krumpliszár füstje lomhul a földre miként az elrongyolt zászló a szélben csattogva szétszáll az égen a varjúsereg rád hull te kedves rád mintha a hóra milyen kár érted és milyen kár értünk zsoltáros ködökben már nem is látlak messzi vagy mint a a zápor akár a tenger éjjeli szirénák kék szomorúsága vonatkürtök gyásza tudná csak felidézni a nyárból alig-szerelmünk szédületéi királyi vadászok megsebzett ordasa zengi a század széttapsolt tereire gyönyörű hiányát testednek árvaságát aranykaput tartott a vállad a vállad leomlik lázra szaggatja szíved harangja nyakadra kötélként szorulnak a ráncok széttördelt eclogák jönnek zörögve érted latrok és cédák tanyáznak már szemeidben hónaljad málnaillatát a huzat szagolja senki sem fog szeretni ha már nem szeretlek partra vetett halként múlik el combod ágyékod törtszárnyú társtalan holló melled kunhalmán margaréta-téren mint kápolna a falu fölötti dombon siratja istent rézérc-mellbimbód Géczi János: GÉGECSŐ (Hajnóczy Péter emlékének) A romos pálinkafőzde körül rozsdával beíTúzott bádoghordók, pattant abroncsok a nyúl szarszárazra összetöp- pedt szőlőszemek. A cefreszagú délutánt egy szódásszifonját elagyta műanyagcső uralja, arasznyi hosszú, savófehér, s egyik végén napmelegtől kérgessé változott gumikorong. Ott fekszik a diópácos asztalon, kecskedarazsak kilátóhelye. Pontosan követhető a tüll- számyak röptette testek mozgása, érzékelhetőbben, mint a Balaton-parti tömeglüktetés, a lassú vitorlák, a jegenyék hajladozása. A püspöki jószágkormányzóság hajdani birtokának közepén áll a felvidék legnagyobb présháza-pincéje: hátulról ráfut, elfedi a hegy, előtte azonban kiterjedt teraszos udvar, szélfogóval, meszelt madáritatóval, fává nőtt jázminnal, három-négy évenként elfagyó fügefával, amely azonban tavaszról tavaszra megújul, levendulával, tárkonnyal. A rozmaring hiányzik. Pedig anélkül egyetlen felvidéki szőlősgazda sem élhet meg. Az nem lehet, hogy itt, amíg a papi birtok növényei tenyésztek, ne lett volna néhány dézsás rozmaring, csak letörték, ellopták, tövét kiszárították. Mondom a tulajdonosnak, hozok rozmaringhajtást, és nézem, mint törnek szilánkokra a fénysugarak a mozgékony darázsszámyakon. A pincébe beállítanak a szőlőhordó társzekerek: most vagy ötvenszemélyes körasztal a helyén, a faltőben gönci hordók, prések, dugózógép, vincellérszerszámok. A régi megmaradt eszközei, tárgyai. Ami még föllelhető volt a környéken. De ezeket nem használhatták a Cholnoky testvérek, az apjuk, a városi duhaj notabilitás nem ilyenekhez szoktatta őket. Sívó nyarakon ezt a házat bérelte népes családjának a főjegyző úr. O Veszprémben, a fiai itt és az arácsi kocsmákban ittak, s promenádon és kokettériák- ban udvaroltak a gyógyhely mellbeteg, láztól izzó kisasszonyainak. Akkor már élt e fügefa: félig puhult termését a másnapos gyomor megnyugatására használta László, meg arra, hogy a természettudós báty ülepe alá csúsztassa a kiadós estebédnél. Az arácsi szabad strandra nem lehet kutyát vinni. Itt sosem szerették a kutyákat. Már a három testvér is elverte maga mellől a kóbor, fürdőzni vágyó ebeket. Hajnóczy sem szerette, aki cellaszobája polcán állandóan ott tartotta Jenő nagy földrajzkönyvét. Igen, ha a borókát, tu- ját, füzet lespricceli egy kutya, elhal a fa kérge, leperzselődik a levele. A strandot, ahonnan puskalövéssel jelezték, hogy hajnali früstökre készül haza a három fiatal úr, látni lehet a ház teraszáról. Ha lettek volna lakói az épületnek, innen láthatták volna azt a csődületet, amely körbevette az óriás termetű Hajnóczy Pétert. Amikor rosszul lett. Az alkohol gyengítette le a szervezetét, s az enyhe mellhártya- és tüdőgyulladás ölte meg. Köhögött, nem jutott levegőhöz. A felesége szódaszifoncsövet dugott le férje torkán, azzal szívta le a slejmet, tisztította a tüdőt a váladéktól. De urát orvos sem tudta megmenteni. A városka kórházában boncolták. Halotti maszkot senki nem tudott csinálni róla. A bonc- nok, aki nap mint nap a házunk udvarába települt drinkbárba jár kávézni: sietve készítette el, s adta ki a jegyzőkönyvet. Nem szeret szesztől puffadt tetemet trancsírozni. A darazsak a gégecső műanyagját rágják: állapítom meg, s figyelmezete- tem a sárgán világító ház tulajdonosát. A napokban egérfészket bontottam ki - feleli -, Komfort feliratú nylonzacskókból állt. Errefelé újabban már a vörös mókusok sem félnek. Hinnem kell O.-nak. Tegnap éjszaka kiültünk a sétálóutca betonkávájára, a Cholnoky-ház alá, megbeszélni, hogy milyen lenne a három Cholnoky-kiad- vány. Veszprém készül, hogy tudomást vegyen szülötteiről. Mindhárom fiú külön kötetet kap. Dugó leült mögénk, majd elfeküdt, szokása szerint a ka- kukkfűágyás közepében (merthogy kedvét leli az illatos növények szagol- gatásában, a kertünkben is rendre a szibériai temye egérszürke szigetében szöszmög), amikor O. egy állatkára figyelmeztet. A volt takarékpénztár lépcsőházának kukái közül trappol elő a mókus, ide-oda cikázik az az éjjeli járókelők hosszú csizmás lábai között, majd betelepedik, kutyabosszantóan, a bánáti fás bazsarózsa és a sárga moharózsa közé. Nem hittem O.-nak, nem a szememnek. Még a dühödt p.ulinak sem, hiszen általában patkányt kerget, és macskákat ver. Mókusok tehát vannak. A parkban, amely közepén álló épületben valamikor dolgoztam, s a helyiek csak Davidikumként ismerik, éltek mókusok. Azokat etetve ért a telefonhír, hogy Hajnóczy meghalt, és a kérés, hogy segítsek intézni a temetkezési vállalatnál a Pestre szállítást. Nem akartam (mertem! - javítom magam) megnézni. Az arcátlan szobrászok egyébként se találtak alabástromgipszet a maszkvé- telhez. Hajnóczyt életében egyszer láttam. Szép férfi volt. ^Nagyon szép. És a nők is, akik körülvették. A New York kávéházba jött egy könnyű rőt bundás nővel, nagy társaságban - de csak kettejüket Figyeltem. A tükrök közül léptek elő. És a közelembe ültek, konyakozni. A szőke asszony a hátán hagyta a bundát, aztán apró vállrándítással a szék karfájára ejtette. Akkor csattant el festetlen arcán a pofon. Hajnóczy ütötte meg, áthajolva az asztal márványlapja fölött. Arcon csapta. Nagy volt a tenyere. A nő lezuhant a földre, a mókusszőrbunda utána. Hajnóczy egy mozdulattal emelte fel mindkettőjüket, s ismét ütött. Az asszony vonítva sírt. De néhány perc múltán csendben ültek, és szörpölgették italukat. (Utóleg E. tudatosítja bennem, hogy még vblt egy alkalom, amikor láthattam: az egyetlen szerkesztőség, ahová szerettem bejárni, a régi Mozgó Világ, lerobbant helyiségei mindig nyitva álltak a szerzők előtt. Onnan vágódtam ki, amikor egy taxiból kiszállt apró írógépével egy kóválygó férfi. De nem ez lepett meg. Hanem hogy selyempapírba csomagolt süteményeket egyensúlyozott egyik tenyerén. Krémesek voltak, azokra tud úgy tapadni a zizegő papír! Óvatosan vitte - de kinek?) Lemegyek a darazsakhoz, látom, az eresz alatt a fészkük. Konyakot csöppentek a gégecsőre, dühödten támadnak. Igen, ez az a hely, ahol László első regénye, a Piroska játszódik. Ő sem tudott magánál kevesebbet írni. Mit kezdjek ezekkel a kopár megállapításokkal?
