Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-11 / 189. szám

T 4 Munkavállalóknak 1992. AUGUSZTUS 11. A munkavállalók ne nyugodjanak bele ... Jogi érdekvédelem a szakszervezetben Az MSZOSZ Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Képviselete Jogsegélyszolgálata már 14 éve végzi a dolgozók jogi érdekvé­delmét. A korábbi években a munkavállalók túlnyomóan álla­mi alkalmazásban álltak. A munkáltatókat korlátozták a jogszabályok és a különbböző hatalmi-igazgatási (párt- és álla­mi) szervek. A munkahelyszerzés lehető­ségei szinte korlátlanok voltak. A munkanélküliség csak a „bel­ső munkanélküliség” formájá­ban jelentkezett. Ez azzal járt, hogy a dolgozókat a munkahe­lyen belül nem gazdasági meg­fontolások miatt tartották meg vagy bocsátották el, hanem gyakran egészen más szempon­tok miatt. Ezért a munkajogi védelem főként az önkényeskedés és a korrupciós jellegű visszaélések ellen irányult. (Természetesen a nagyszámú kártérítési, illetve leltárfelelősséggel kapcsolatos ügyön felül.) Akkor a dolgozók számára a szakszervezeti jogi érdekvéde­lem csupán egyik eszköz volt, mert a sérelmezett munkáltatói intézkedés ellen lehetett fordulni akár a pártszervekhez, akár az államigazgatási felügyeleti szer­vekhez, amivel éltek is sokan. Ez a gyakorlat sokak szemé­ben - meg kell mondani, hogy részben okkal - azt a látszatot keltette, hogy a szakszervezeti jogi érdekképviselet nem létfon­tosságú a számukra. Az 1989-90-es változások az állami tulajdon jelentőségének csökkenését, a munkanélküliség egyre gyorsuló növekedését, az állami vállalatok fölötti felügye­leti jogok megszűnését is ma­gukkal hozták. Az elmúlt két év tapasztalatai azt mutatják, hogy a munkavállalók súlyos csapdá­ba kerültek: úgy érzik, hogy a szakszervezet nem tud segíteni a bajukon, végzetszerűnek érzik munkahelyük megszűnését, munkanélkülivé válásukat, ki­szolgáltatottságukat, elfordul­nak a szakszervezetektől rész­ben emiatt, és ezáltal megfoszt­ják magukat még attól a lehető­ségtől is, hogy a szakszervezet útján segítsenek magukon. Részben e munkavállalói ma­gatartás miatt is, a munkáltatók egyre nagyobb szabadságot éreznek, és egyre többször for­dul elő, hogy visszaélnek a mun­káltatói pozíciójukkal. Kihasználva a munkanélküli­ségtől való félelmet:- olyan megállapodásokat köt­nek a dolgozókkal, melyek alap­ján azok elvesztik a végkielégí­téshez való jogukat;- a törvényes munkaidőt meg­haladóan dolgoztatják alkalma­zottjaikat;- „feketén” dolgoztatják őket, ezáltal rövidebb-hosszabb ideig elvesztik a társada­lombiztosításra való jogukat;- a vállalatok privatizálása so­rán a szakszervezeti képviseletet mellőzve vagy kijátsztva a dol­gozók széles körének szociális és anyagi érdekét figyelmen kí­vül hagyják, és még folytatható volna a leggyakoribb jogsérté­sek sora. A munkavállalóknak rá kell jönniük, hogy szakszervezet nem rajtuk kívül álló - hatalmi vagy egyéb - szervezet, hanem a szakszervezetet maguk alkotják, azaz összefogni képes és akaró dolgozók szövetsége. Ha ezt fel­ismerik, kezükbe veszik a saját szakszervezetük sorsát, és nem engedik, hogy a gazdaságilag feltétlenül szükséges változások mellett ők érdekvédelem nélkül maradjanak, nemcsak közösen, hanem külön-külön a saját érde­keiket is megvédik, nem nyug­szanak bele az őket ért jogsére­lembe. Ehhez kíván segítséget nyúj­tani az MSZOSZ Jogsegélyszol­gálata azzal, hogy továbbra is a munkavállalók rendelkezésére áll. Minden héten szerdán 14-től 16,30-ig fogadónapot tartunk a Szakszervezetek Háza Szolnok, Szapáry utca 23. számú épületé­ben. A jogsegélyszolgálatot ingye­nesen igénybe vehetik a szövet­séghez csatlakozott szakszerve­zetek tagjai. A jogsegélyszolgá­lat arra is kész, hogy az egyes szakszervezeti bizottságok ré­szére adjon jogi segítséget a fel­merülő kérdésekben. Annak érdekében, hogy a leg­időszerűbb munkajogi problé­mákat minél többen megismer­jék, és a ránk leselkedő veszélye­ket lehetőleg elkerüljük - kihasz­nálva az Új Néplap által nyújtott lehetőséget -, a jövőben szeret­nénk ezen a helyen is jogi tájé­koztatást adni, válaszolni a Tisz­telt Olvasók által felvetett kérdé­sekre. Várjuk ezért megtisztelő leve­leiket vagy személyes érdeklő­désüket. I Dr. Szegedi Károlv J az MSZOSZ Jogsegélyszolgálat vezetője Az vesse rájuk az első követ . . . Bűnös-e, aki vétkezik? Hangsúlyozni kívánom, hogy rokoni-baráti viszonyban sem az APEH, sem a Munkaügyi Mi­nisztérium dolgozóival nem va­gyok. Ki kell ezt jelentenem, mert véleményt szeretnék mon­dani egy napjainkban erősödő tendenciáról. Pró és kontra. Schwarz und weiss... Maradjunk most csak a schwarznál, hiszen ma Magyar- országon sok minden megy schwarzban (feketén). Például a munka. így van ez „szederbok­ros” kicsi városomban, Tiszafü­reden is. Itt köztudottan nagyon sok a munkanélküli. Egyre több kitű­nő hegesztő, lakatos tanul itt meg falat húzni, festeni, tapétáz­ni, pincérkedni és a jó ég tudja még mit csinálni. Persze „laká­tól” és hegeszt is, de feketén! És ez szigorúan büntetendő. „Növelni kell az ellenőr­zéseket! Meg kell vizsgálni a munkanélküli-járadék folyósítá­sának jogosságát...” - harsogják a különböző médiák. Tipikus „a vízcsapbólisezfolyikmár” ef­fektus. Nézzük csak, hogy is van ez? Oké! Büntessük!... De kit? Azt, akivel elhitették, hogy ná­lunk a munka becsület dolga, azt hogy itt virágzó ipar lesz?... Vagy nézzük egy teljesen más megközelítésből; dobjunk követ arra, aki feketemunkával kívánja feltornászni magát (jövedelmét) a létminimum legalsó szintjére? Ez a „luxus” büntetendő? Talán jobb lesz, ha nem fizet villany- számlát, vízdíjat, lakbért... „...i tak dalse, und so weiter...”. És aki dolgoztatja őket? Velük mi lesz? Ok a nyomor és az ínség vámszedői - tudom, hogy ez ve­retes közhely, de igaz -, az igazi schwarzarbeiterek, feketemun­kások. Ok hogy számolnak el az APEH-hel és a lelkiismeretük­kel? P.M. r A humán szolgáltatás hivatása Melyikünk ne élné meg ko­runk - az ezredforduló - sorsfor­dulóit, amelyek személyét, csa­ládját, híünkahelyét, városát, az országot, egész Éurópát, s a vi­lágot egyik krízisből a másikba sodorják, vagy éppen új kilátá­sokat, új célokat, új lehetősége­ket csillantanak fel? Mit tegyünk, hogy a magunk­ban és magunk körül tornyosuló hullámverések ne sodorjanak el, hanem úrrá legyünk rajtuk? Van-e elegendő erőnk, meg­oldási készségünk, áttekinté­sünk nemcsak a túléléshez, ha­nem új, az eddigieknél értéke­sebb beavatkozásokhoz? Hajlamosak vagyunk a bajok, krízisek mértékét és akadályozó voltát számba venni és felpana­szolni - majd a kialakuló tehetet­lenség érzetétől szenvedni. A humán szolgáltatás akkor válik hivatássá, amikor ezt a mennyiségi szemléletet ma­gunkban és másokban átváltot­tuk az életminőség szolgálatává. Célunk, hogy ráleljünk mind­arra a szellemi-lelki társadalmi erőforrásra, amelyek a krízisek meghaladását lehetővé teszik. A krízisek meghaladása csak új szemlélettel és újfajta kivite­lezéssel történhet meg. Tekintsük át, gondoljuk újra tevékenységünk, beállítódása­ink eddigi értékét és jövőbeni lehetőségeit. A Humán Szolgáltató Köz­pontban - amely Szolnokon a vá­rosi önkormányzat intézménye­ként működik - a segítés olyan formáin dolgozunk, amelyek megmozgatják, felszínre hozzák a saját erőforrásokat. Módsze­rünk a szükséglettől függően le­het információadás - ügyintézés - terápia. Elébe megyünk azoknak a problémáknak, amelyeket ha el­hanyagolunk, később szociális és pszichés gócokká növeked­nek. A megelőzést más-más szin­teken hasznosíthatjuk. Elsődleges és hosszú távra te­kintő a mentális és beilleszkedé­si zavarok, szociális problémák kialakulásának a megelőző elhá­rítása. Eszköze a személyes és szociális képességeket fejlesztő, kialakító tevékenységek sora (személyiség- és készségfejlesz­tő foglalkozásoktól munkaalkal­mak létrehozásáig). Másodlagos prevenciót ikta­tunk be a már kialakult rendel­lenességek, zavarok időtartamá­nak csökkentésére. Idetartozik a bajok valódi okának feltárása a látható tünetek mögött, az akut krízishelyzetekben konkrét se­gítségnyújtás, a mind anyagi, mind lelki támasznyújtás. Harmadlagos szintű a preven­ció ott, ahol az átélt krízisekből a talpra állást vagy talpon mara­dást kell elősegíteni az élhető életminőség megteremtésével. Eszköze minden rehabilitációs, reszocializációs tevékenység. Fentiek megvalósítása érde­kében intézményünk elsősorban a családra, mint elsődleges szo­cializációs kiscsoportra irányítja figyelmét. Prevenciós elvű szol­gáltatásunk nagy hányada az if­júság soraiban kíván kapaszko­dókat kialakítani, és szeretne mi­nél több öntevékeny szervezke­dést előhívni, támogatni. Dr.Szőnyi Magda a Humán Szolgáltató y Központ pszichológus szaktanácsadója Vissza a fakanálhoz? A háború után a dolgozó nő volt azeszmény kép, a 60-as évek közepétől hangsúlyozottabb sze­repet kapott az anyai hivatás, majd ezt követően a kettő ötvö­zetéből létrejött az új modell: az anya és a kereső nő. Manapság a rohamosan terjedő munkanélkü­liség következtében egyre több­ször hallani ismét arról, hogy a nő hivatása elsősorban a gyer­meknevelés, az idősek, a betegek gondozása. A nők helyzetéről, lehetőségeiről beszélgettünk dr. Koncz Katalinnal, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egye­tem docensével.- Ön nemrégiben egy tanács­kozáson úgy fogalmazott: a rendszerváltás rontott a nők helyzetén. Kifejtené ezt bőveb­ben?- A leglátványosabban ez a po­litikában mutatkozott meg. A fordulatot követően a nők a köz­élet perifériájára szorultak. Mu­tatja ezt többek között a parla­mentbe^ arányuk, amely mind­össze i,3 százalék. E tekintetben Európában a legutolsók va­gyunk, csupán két országban rosszabb a mienknél ez az arány. Igen kis számban vagyunk jelen a pártok és szakszervezetek ve­zető testületéiben. Országosan a polgármestereknek csupán 16,8 százaléka nő, azok is inkább a kisvárosok élén. Ugyanez ta­pasztalható a gazdasági vezetés felső szférájában, a nagyvállala­toknál is.- A legutóbbi népszámlálás adatai szerint az egy etemet, főis­kolát végzettek között a férfiaké­nál magasabb a nők aránya. A statisztika szerint a nők iskolá­zottabbak, ennek ellenére mun- kaerőpiaci pozíciójuk rosszabb a férfiakénál. Miért? Nehéz a nőknek ismét munkába állniuk- Mert a munkaerőpiac nem az iskolázottságot, hanem a szak- képzettséget honorálja, s e tekin­tetben a nők elmaradnak a férfiak mögött. Míg az aktív kereső fér­fiak egyharmada, a nőknek csu­pán 13 százaléka rendelkezik szakmunkásvégzettséggel. De fokozódik a hátrányuk a munká­ba lépést követően is, és szinte behozhatatlanná válik lemaradá­suk, ha a szülés és gyermekápo­lás miatt rövidebb-hosszabb idő­re kimaradnak a munkahelyük­ről. Az életkor előrehaladásával és a pályán történő előmenetellel párhuzamosan növekszik a két \ nem keresete és bére közötti kü­lönbség is.- Ma sokszor hangoztatják, hogy a nők térjenek vissza anyai hivatásuk gyakorlásához. Ez a gyakorlatban viszont azt jelenti, hogy amikor a gazdaságnak szüksége van rájuk, ,,beszip­pantják” a munkaerőt, amikor nincs, „visszanyomják” a ház­tartásokba. Nem így látja?- A munkaerőpiacon az ilyen egyensúlyteremtő funkció ma már egyetlen fejlett piacgazda­ságban sem működik. Hazánk­ban sem. Nagy tévedés azt gon­dolni, hogy ezzel a munkanélkü­liség csökkenthető. A férfi és a női foglalkozások jelentős része nem konvertálható. Attól, hogy a nőket tömegesen kivonják a textiliparból, még nem lesz a bá­nyász és a kohász férfiaknak munkahelyük. Jelenleg a re­gisztrált munkanélküliek 42 szá­zaléka nő, de szerintem az év második felére a nők aránya a munkanélküliek között meg fog­ja haladni a női foglalkoztatottak arányát. Ismételt munkába állási esélyeik rosszabbak a férfiaké­nál, a hosszabb ideje állás nélkül lévők között világszerte maga­sabb az arányuk, mint a férfiak­nak. Ez a tendencia az elkövetke­zendő években Magyarországon is erősödni fog.- Mindezek tükrében erősödött Alapítvány a dolgozókért Segítség a bajban Ez év tavaszán kezdte meg működését a Munkavállalókért Alapítvány, amely Szolnok önkormányzatának, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségé­nek, valamint a Megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Érdekvédelmi Szövetségének összefogásával jött lérte. Elsődleges célja, hogy az anyagi és szellemi erőforrások összegyűjtésével elősegítse a munkavállalókat, munka- nélkülivé váltakat életpályájuk alakítá­sában, felkészítse őket munkavállalási lehetőségek elnyerésére. Mindemellett az alapítvány aktív, kezdeményező te­vékenységet kíván kifejteni a munkavi­szonyt, a munkavállalók szociális, társa­dalombiztosítási és más érdekeit érintő szabályozás, jogalkotás kialakításában, módosításában. Foglalkozik a munkanélküliség csök­kentésére alkalmas eszközök komplex alakításával, a hazai és a külföldi tapasz­talatok gyűjtésével, közreadásával. V ______________________ R észt vesz foglalkoztatási feszültségek megoldására tudományosan megalapo­zott regionális modellek kialakításában, a munkanélküliek gondjainak megoldá­sában, közreműködik természetes és jo­gi személyek konkrét programjainak ki­dolgozásában, értékelésében, gazdasá­gi, társadalmi és jogi kérdések konkrét esetekre irányuló megoldásában. Mint ilyen feladatokat ellátó szervezet várja is a konkrét megrendeléseket, elsősor­ban olyan szervezetektől, amelyek na­gyobb létszámleépítések előtt állnak. Az alapítvány egyébként nonprofit elven működik. Az egyéni problémákkal az alapít­ványhoz fordulókat az információs iro­da fogadja, amely tevékenységét az ügy­felek részére teljesen ingyen végzi. Bár most augusztusban az iroda szünetet tart, szeptember elsejétől folyamatosan minden héten kedden és csütörtökön délután 14 órától 17 óráig várja a foglal­koztatás minden területét érintő tanácsra várókat. Az eddigi tapasztalatok alapján meg­állapítható, hogy az embereknek első­sorban munka kell. Ez teljesen érthető. S habár az iroda „hivatalosan” nem szándékozott ebben az évben ezzel a tevékenységgel foglalkozni, részben technikai okok miatt sem, az igények erőteljes jelentkezése azonban arra késztette az alapítványban részt vevő­ket, hogy ezen a területen is lépjenek előre. Jelenleg tehát folyik a munkahely­közvetítés személyi és technikai előké­szítése, s ennek eredményeként e tevé­kenység is folyamatosan beépül az iroda munkájába. Az iroda egyébként a Szak- szervezetek Házának földszintjén talál­ható, Szolnokon a Szapáry úton. Az alapítvány mellett - ugyancsak a Szakszervezetek Házában - hamarosan nyit az úgynevezett szociális diszkont áruház. Itt lehet felhasználni azokat a bonokat, amelyet a szolnoki önkor­mányzat ad ki az arra rászorulóknak, a szociális segélykeret terhére. Ezek révén rendkívül olcsón lehet hozzájutni - az első időszakban mintegy 20 fajta - alap­vető élelmiszerhez. Emellett felhasznál­ják a dolgozóknak nyújtott termé­szetbeni étkezési hozzájárulást. Már ezen tevékenységre is sok igénybejelen­tés érkezett, miként a termékeket szállí­tók is szép számmal jelentkeztek eddig. a nőknek a családban betöltött szerepe?- A gazdasági helyzet, az élet- színvonal romlása következté­ben a családon belüli demokrati­kus munkamegosztás terén is visszarendeződés tapasztalható. A férfiak nagy többsége másod­állás után futkos, a háztartás ter­hei emiatt az eddiginél is jobban az asszonyokra hárulnak. Meg­nehezül és megnövekszik a ház­tartási munkára fordított idő, s a nőknek szinte egyáltalán nem marad idejük és erejük a kulturá- lódásra, a kikapcsolódásra.- Hogyan látja, mi a kivezető út a jelenlegi helyzetből?- Véleményem szerint csak a nők helyzetén javító kormány­zati szándék, illetve az azt ki- kényszerítő érdekvédelem kínál megoldást. i Újvári Gizella W Ferenczy Europress

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents