Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01 / 181. szám
[ 12 Múltunk —j elenünk 1992. AUGUSZTUS 1. A Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum és a Tiszazug című pályázati felhívásunkat. Remélhetőleg sikerül vele a múzeum, a helytörténet iránt oly passzív kunszentmártoni gimnazistákat is megmozdítani. Őszre szeretnénk összeállítani Kun- szentmárton ’30-as, ’40-es éveiről fotóalbumunkat. Kilencezres üvegnegatívkészletünk egyedülálló és állandóan előhívható dokumentumként őrzi a városka két világháború közötti épületeit, lakóit, öltözködésüket. Sokáig dédelgetett álmunk, a filmklub születőben van. Tekintettel a helyi moziterem kultúrálatlan állapotára, alapvető szükségletet elégítünk ki vele. Néhány órai változatosságot nyújtunk természet-, tudományos és a filmtörténetbe tartozó filmekkel a horror- és ak- ciófilmdömpingbcn. A jövő év feladata Iája Kunszentmárton s részben a Tiszazug történetét, iparát, néprajzig mutatja be sok érdekes dokumentum/és tárgy felhasználásával. A település első említése még az Árpád-korból való (1212- 15 „Mortun”), IV. Béla a kunoknak adja a területet. A XVI. században a Radych-Bosith családnak vannak itt birtokai, majd Szapolyai Jánosé lesz. Többször is elnéptelenedik a török korban, majd 1717-20 között újra telepítik Jászapátiról és Jászalsószentgyörgyről. Térképek, régi iratok vallanak ezekről az évekről. Szépen dokumentált Kunszentmárton várossá válásának és a város életének időszaka (1807-96), az iskoláztatás története, a kunszentmártoni nyomdászat, lapkiadás. Az iparosok jelentős szerepet töltöttek be a település történetében. Már 1765-ben létrejön az első céh, amely huszonnyolc mestert tart számon, hat szakmából. Mivel ekkor Kunszentmárton nem tartozott a városi rangú települések közé, ez rendkívül nagy dolog volt. A fennmaradt iratok, tárgyak a 19. század mesterembereinek történetét követi végig az Ipartestület megalakulásáig. Ebben a cellában kapnak helyet a múzeum legszebb „Bozsik kerámiái”. Bozsik Kálmán díszkerámiái nemcsak Kunszentmárton lakásbelsőit díszítik szinte minden társadalmi rétegnél, hanem rányomta bélyegét a mester a város külső arculatára is. A párizsi világkiál- Iításra is eljutott, Badár Balázzsal együtt díjazták műveit. A tiszazugi települések gazdálkodáKépeinken a kiállítás nehány részlete látható a népi táncok oktatásának és egy tánc- tábornak a megszervezése. Őszi kiállítási terveink igen gazdagok. Megújítjuk állandó s unalomig látott tárlatunkat. Szeptember végén nyitjuk cukrásztörténeti, valamint A Tiszazug régészete, A víz szerepe Kunszentmárton életében című új, állandó kiállításainkat. Szeptemberben még láthatók Séra Erzsébet tűzzománcai és batik- munkái. Tervezzük egy cella eredeti börtönformára való berendezését is. A kiállításrendezésnél azonban sok gondot okoznak a vizes falak. A vakolat kívül-belül folyamatosan omlik, pusztul, s erre a központi fűtés bevezetése jelentene megoldást. Raktárgondunkon az önkormányzat is segíthetne, mivel eddig semmiféle támogatást tőle nem kaptunk. Kimondhatatlan öröm volt számunkra, hogy végre június 30-án a képviselő- testület elé kerülhetett a múzeum ügye. S bár három képviselő is akadt, aki a múzeum mellett emelt szót, s egy valaki vétózta csak meg a téma napirendre kerülését, bár ő is arra esküdött föl, hogy a város javát szolgálja. Őszre talán megnyerhetjük a közömbösöket, hogy áldozzanak erre a múzeumi célokra, színvonalas kiállításra jelenleg kívül-belül alkalmatlan épületre. Most látható állandó és időszaki kiállításunk. A volt börtönépület három celsáról, állattartásáról, a nagy hagyományú körösi és tiszai halászélet emlékeit mutatja a harmadik cella tárgyanyaga. Hamarosan nyíló időszaki kiállításunk Séra Erzsébet tűzzománcai. A tűzzománc művészete az utóbbi időkig meglehetősen ismeretlen - vagy csak apró ékszerek formájában ismert - a nagyközönség előtt. Pedig ősrégi művészet, nagyjából időszámításunkkal egyidős, s legfeljebb a kivitelezés módja és tartalma változott évszázadokon keresztül. A rézlemezen (vagy nemesfémlapon) magas hőfokon megolvadó üveg ékszerként pompázva időtlenül megőrzi fényét, szépségét, színeit. Séra Erzsébet a tűzzománctechnikái közül először az úgynevezett kapat eljárással ismerkedett meg. Ez hasonló a batikolás lépéseihez, mert az alapozott lemezre több lépésben kerülnek fel a színek, a megfelelő formában kikaparva és ráégetve. Alkalmazza a rekeszzománc- és a sodronyzománc-eljárásokat is. Szívesen kísérleteznek a festői, oldott hatások elérése céljából. Témáinak egyik csokrát a népi díszítőművészet ihlette. Máshol a nő mint jelenség áll a középpontban, madárral vagy más élőlénnyel. Kedveli a képen egyre sokasodó vallási témákat. Ezen tárlat alkotásai az eddigi alkotói út egy- egy szakaszának termékei. A Kunszentmártoni Helytörténeti Gyűjtemény a lelkes gyűjtőmunka után 1968-ban kapott végleges helyet a volt Nagykun Kerületi Börtönben. 1985 óta múzeumként működik, főállású muzeológussal. Kertjével, ódon börtönfalaival egy „másik” Kunszentmárton, egy különálló színfolt a város térképén. Az épület 210 éves, eredetileg a Jászkun kerület börtöne volt. Kör alakú kápolnáját a hagyomány siralomháznak nevezi, bár halálos ítélet végrehajtására ismereteink szerint nem került sor. Ezen a helyen őrizzük a Tiszazug tárgyi, szellemi kultúráját. Adattárunk a megye többi múzeumával összehasonlítva is egyedülállóan gazdag. A hely- történészek munkái, pályázati művek, céhes iratok, régi kunszentmártoni újságok, néprajzi gyűjtések alkotják a 2480 tétel magját. Pincéinkben raktározásra alkalmatlan helyen tároljuk Kunszentmárton múltjának relikviáit, melyek penészednek, porladnak. A tárgyi anyag zömében néprajzi, de raktárunkban van több, értékes Bozsik Kálmán-kerámia, Sáray Sz. Albert fényképész műtermi felszerelése is sok más érdekesség mellett. (2720 tárgyat tartunk nyilván.) Két- ezerhatszáz könyv szolgálja a néprajz, a történelem és a művészetek kutatóit szakkönyvtárunkban. Három éve gyűjtjük a megyei lap (Új Néplap) városunkra vonatkozó cikkeit. A folyóiratok közül a Jászkunság, a Honismeret, a História, a Múzsák és más múzeumi lapok állandóan hozzáférhetők. Kétezerszáz fotónegatív egészíti ki néprajzi, történeti gyűjteményünket; 195 színes diapozitívunk van. Külön fotótörténeti ritkaság a megyében az a kilencezer üvegnegatív, melyet Sáray Sz. Albert és Kiss István készített. Őszre tervezzük ebből az óriási halmazból egy album összeállítását az 1920-as, ’30-as évek Kunszentmártonáról. Videotárunk kiépítése a technikai, pénzügyi feltételek hiányában nagyon keservesen és lassan indult. Kunszent- mártonban a múzeum az egyetlen alkalmas hely arra, hogy a városról készült felvételeket megőrizze és bemutassa a polgároknak, az érdeklődőknek, a turistáknak. A kiállítások rendezése mellett - amely alapfeladataink közé tartozik - rendszeresen szervezzük nyelv- tanfolyamainkat. Célunk olyan nyelv- oktatási központ kialakítása, ahol a Tiszazug nyelvet tanulni vágyó lakói megtalálják az igényeiknek, tudásszintjüknek megfelelő nyelvi csoportot a legszélesebb nyelvskálán, a legmagasabb szinten képzett tanárok vezetésével, a legfejlettebb technikával fölszerelve. Tarthatatlan állapot, hogy Kun- szentmártonból és a környező falvakból 50 kilométerre (Szolnokra, Kecskemétre) járjanak el idegen nyelvet tanulni. Ősztől német, angol, francia, olasz nyelvtanfolyamokat indítunk. (A németet több szinten is.) Júliusra hirdettük meg idegen nyelvi táborunkat alsó tagozatos gyermekek számára. Szívesen működnénk együtt a munkanélküliek képzésében (üzletkötő-tanfolyam idegen nyelvi része stb.) a kunszentmártoni munkaerő-hivatallal is, ha mutatna valamelyes hajlandóságot erre. Múzeumbaráti körünk a kezdeti érdektelenség ellenére folyamatosan nő energiában, létszámban. Rendszeresen hívunk előadókat a különböző tudományágak képviselői közül. Népi gyermekjátékok című pályázatunk legszebb darabjait jelenleg is megtekinthetik a múzeumban. Ősszel papírfigurák készítésére szeretnénk rábírni a helybeli gyerekeket, s a legjobb munkákat a Szóra- katénusz Játékmúzeum origami körének kiállításával együtt mutatjuk be. Ki- küldtük az iskolákba Utcánk története Régészeti terepbejárások eredményei Az Új Néplapban korábban már írtam a terepbejárásokról, érintve azok eredményeit. Most röviden ezekről szeretnék írni. Kunszentmárton környéke régészeti- leg viszonylag jól kutatott terület, Ka- licz Nándor korábban is végzett terep- bejárásokat, bár akkor leginkább az őskor emlékeit gyűjtötte. Több ásatás és leletmentés volt például Öcsöd környékén, ahol a neolitikum, a vaskor és a népvándorlás kora emlékeit keresték, vagy említhetném Kunszentmártoni, ahol jelentős népvándorláskori anyag jött a felszínre. Topográfiai munkánk során az ismert lelőhelyek mellé még több mint hatszáz újat sikerült feltérképezni. Az újkőkor legkorábbi szakaszának, a Körös kultúrának (i. e. 5500-4500) jellegzetes durva, kézzel formált és körömdíszítéssel ellátott kerámiáját több helyen is felfedeztük. Jellemző erre a korszakra, hogy igen nagy mennyiségű edényt „gyártottak”, ezért a lelőhelyeken igen intenzíven jelentkezik a kerámia, egy esetben még egy erdőben is sikerült a kerámiát gyűjteni. Ezt a korszakot a kronológiában az alföldi vonaldíszes kúltura (i. e. 4500-3600) követi, mely elnevezését az edények mintája után kapta, több, már feltárt telepe mellett újabb lelőhelyek kerültek elő. Ennek az időszaknak kései folytatása a tiszai kultúra (i. e. 3600-3100), mely az elterjedése miatt kapta ezt a nevet. Ebben az időben már a kerámiakészítés igen magas színvonalú volt. Bár az edények még nem gyorskorongon készültek, mégis nagyon finom anyagú és díszítésű, festett darabok kerültek ki a műhelyekből. Ezeket a lelőhelyeket a magasabb kiemelkedésű partokon találtuk meg, ami arra utalhat, hogy az egykori vízjárás magasabban volt. A rézkor (i. e. 3000-2000) emlékeinek legjelentősebb része Tiszaug környékén került elő, ahol ásatás is kutatta ezt a korszakot. A bronzkor (i. e. 1900900) hosszabb korszakot ölelt fel, ezért jelentős számú lelőhelyet sikerült lokalizálni, említeni kell itt a nagyrévi Zsidóhalmot, ami tulajdonképpen névadója egy bronzkori kultúrának, és egy leletmentés során a környékét is kutatták. A vaskor (i. e. 800-250) mindkét szakaszára jellemző, hogy közel sincs annyi lelőhelyünk, mint a megelőző korszakokból. Ennek több oka is lehet, (például az akkori népesség kisebb száma, vagy az, hogy a lelőhelyeket nem tudták megbolygatni a mezőgazdasági műveléssel, így a felszínre is kevesebb lelet került). A következő nagyobb korszak már a népvándorláskort megelőző időszak, melynek első és legjelentősebb képviselői a Kaukázus felől érkező szarmaták, akik az i. sz. I. századtól élnek az Alföldön, több száz évig. Nagy mennyiségben gyűjtött jellegzetes szürke, korongon készült kerámiájukat szinte mindenütt megtaláltuk, még olyan helyeken is, ahol a földrajzi környezet arra utal, hogy vízjárta területen vagyunk. Ennek a magyarázata az lehet, hogy az éghajlat szárazabb volt, tehát kisebb volt a vizek állandó szintje. A népvándorlás korában a hunok, majd a germánok és a sort zárva az avarok telepednek le a Körös és Tisza környékében. A két utóbbi közül az avarság leletanyaga a legjellemzőbb, több faluhely mellett két temetőjüket is megtaláltuk, és feltártuk a veszélyeztetettség miatt Öcsöd határában. Kisebb számban, de felszínre jött a germán népek hagyatéka is. A honfoglaláskori, és különösen a középkori faluhelyek, melyek közül többet lehet azonosítani az oklevelek alapján, bőven szolgáltatott új adatot erről az időszakról. A terepbejárások eredményeire támaszkodva kezdődött ásatás Nagyrév határában a Sáp nevű középkori falu és monostor helyén. Krivec/.ky Béla Ötvösmester sírja Kunszentmártonban 1928 végén a Körös folyótól mintegy 400 méterre az avarkori régészet mindmáig egyedülálló leletét találták helybéli munkások gödörásás közben. Az előkerült leletek megmentése Pájer Lajos nevéhez fűződik - aki egyébként fontos leletet juttatott el ebben az időben a Szentesi Városi Múzeumba -, majd a lelőhely hitelesítésében Csallány Gábor és Csallány Dezső szerzett elévülhetetlen érdemeket. Mi is került elő a Habranyi-telep telkein? Egy avarkori temető - amely nem is túl gazdag - kilenc sírja van, és még egy szarmata temetkezés. Nem is igen vesztegetnénk szavakat ezekre a sírokra - habár több érdekes megfigyelés is kötődik hozzájuk (állattemetkezés, fülkesír stb.), ha az 1. számot kapott gödörből nem a VI-VII. század első felének egyik kiemelkedően fontos lelete, egy ötvösmester műhelye és személyes tárgyai kerülnek elő. Az eltetemett férfi mellé fektették kedvenc hátaslovát, őt magát pedig teljes fegyverzetben fektették a sírgödörbe. Felsőtestét lemezpáncél védte, a harcban hosszú, vasnyelű lándzsát és egyenes, egyélű vaskardot használt. Ez a fegyvertár pontosan megegyezik a legkorábbi ábrázolásokon megtalálható, félelmetes, belső-ázsiai fegyverzetben megjelenő avar harcos felszerelésével. Igen valószínű, hogy harcosunk részt vett Baján kagán Bizánc ellen viselt hadjárataiban, sőt azt is feltételezhetjük, hogy ötvösműhelyének berendezése egy részét is ott vette vagy zsákmányolta. Minden bizonnyal innen származnak a kétkarú bronzmérleg, a fémek finom kimérésére alkalmas, hitelesített súlyok vagy a „sárkányalakos” bronzcsat. A műhelyhez tartozó többi darab a korszak öv- és lószerszámdíszeinek elkészítésére alkalmas úgynevezett verőtő. Ezeken az öntött bronz mintákon trébelték a vereteket. A Szentes környéki temetőkben több bronzveretről is gyanítható, hogy ebből a műhelyből került ki. A vastárgyak többsége szerszámokhoz tartozott. Többféle fogót és kalapácsot lehetett rekonstruálni a töredékekből. A nagy mennyiségű vas- és „bronzhulladék” pedig valószínűleg alapanyagul szolgált a mesternek. A fejlett ötvösmesterségre több más lelet is utal a Kárpát-medencében. Szentes környékén lehetett még egy műhely, melyből több tárgy is bekerült a helyi múzeumba. Lovával együtt temettek el egy ötvöst Rákóczifalván, ám a kirabolt sírból mindössze egy fogót, egy kalapácsot és négy verőtövet lehetett megmenteni. Préselőmintát ismerünk Pan- csováról, valamint Biskupijából. Találtak egy-egy darabot Adonyban, Zselicz- kislakon, Fönlakon, Gátéren és Erdélyben is. De mindmáig a legteljesebb a kunszentmártoni lelet, s a korszak legépebb páncélja is innen került múzeumba. Mit is tudtunk meg ebből a rövid ismertetésből? Ötvösünk valószínűleg még az ázsiai steppéken vagy a nagy vándorlás alatt születhetett. Az új hazába fiatal emberként, nehéz fegyverzetű harcosként érkezett - ami egyben azt is jelenthette, hogy családja legalábbis a középréteghez tartozhatott, hiszen a drága páncélt, lándzsát, kardot, harci mént csak így tudták megvenni részt vett a Bizánc elleni hadjáratokban, ötvösfelszerelésének egy részét is ott zsákmányolta vagy vette (a mesterséget valószínűleg még a nagy hírű ázsiai mesterektől tanulhatta, de ismerhette a bizánci ötvösök által használt eszközöket is). Az, hogy sírját egy közösség temetőjében találták meg, a közösséghez tartozását mutatja, sírjának a temetőn belüli helyzete pedig azt, hogy kissé elkülönült a többi „egyszerű” halandótól. Mesterségének gyakorlását a más temetőkből előkerült tárgyak igazolják. Valószínűleg idős korában halt meg, köztiszteletnek örvendve, amit műhelyének gondos sírba helyezése is igazol. Dr. Madaras László Az oldalt szerkesztette: dr. Madaras László
