Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-28 / 177. szám

4 1992. JÚLIUS 28. =~r Azt beszélik Rákóczifalván... Utolsó esély Legyen gáz! Tizennégy hónapnak kel­lett eltelnie, hogy megkössék a gázfogyasztói megállapodást a Tigáznál - mondotta Bodács István polgármester. Fontos feltétel volt, hogy a téesz tulaj­donában lévő célvezetéket megvegye a falu. Hárommillió­hétszázezer forintba került a vétel. Szerencséjük volt, hogy a termelőszövetkezet részletfi­zetési kedvezményt adott. Tavaly augusztusban kérde­zőbiztosok keresték fel a lakoso­kat, hogy megtudják: mennyit áldoznak az önerős gázfejlesz­tésre. Az akkor kiadott kérdőív­ben 33-52 ezer forintos határt je­löltek meg. Nyolszázharminc- nyolc igen szavazatot számláltak fejlesztés mellett, a többség azonban visszautasította a felkí­nált lehetőséget. Százhatvanki- lencen úgy foglaltak állást, hogy ha a többiek belekezdenek, ak­kor ők is melléjük állnak. A leg­lényegesebb az, hogy ilyen lehe­tőség csak az idén lesz. Ingat­lanonként egy csőcsonk beveze­tése 35 ezer forintba kerülne. Ha készpénzben törlesztenek, akkor a befizetés után fél éven belül a polgármesteri hivatal közműfej­lesztési hozzájárulás címén 15 százalékot, vagyis 5200 forintot visszatérít. Ez abban az estben is igaz, ha kölcsönt vesznek fel. Ekkor a takarékszövetkezet, há­rom évre meghitelezei a bekerü­lési költséget. Ezeregyszáz la­kosra havonta 1100 forint tör­lesztésjutna. Ha az idén befize­tik a pénzt, akkor a jelenlegi jogszabályok szerint az állam­tól visszakövetelhetnek egy összeget - a községfejlesztési hozzájárulást -, s ez 15 százalé­kot jelent. A 35 ezer forintos tarifa esetében ez 5200 forint. Idén a Vörös Hadsereg útra a Napfény vendéglőig és a Rákó­czi útra vinnék be a gázt. A technika feltételeken lehet va­lamicskét javítani, de ez gyenge töltés az erős árral szemben. A falu társadalmának átala­kulása már régen elkezdődött, ám ez a folyamat a „másikra fi­gyelés” megszűnésekor a leg­szembetűnőbb. Fellazult az az ösztönös és kölcsönös ellenőr­zés, amely kordában tartotta az indulatokat. A városból kiáradó felelőt­lenség elérte a falut - állapítja meg. A városlakó kalitkában, egy dobozban él. Sokan nem tud­Közbizony­talanság így mondja Téglás Pál, a köz­ség katolikus lelkipásztora: köz­bizonytalanság van. Asztalán egy irat a közbiztonsági alap lét­rehozásáról . A plébános úr is tag­ja a kuratóriumnak. Kevés pénz van a kezükben, de aggasztóbb ennél, hogy az anyagiaknál sok­kal jobban fogy az erkölcsi tőke. A munkák javán már túl vannak Hatvanszázalékos készült­ségi fokú a tornaterem. A meg­rendelő önkormányzatnál bíz­nak abban, hogy 1993 áprilisá­ban elkészül, s nem lépik túl a 40 millió 500 ezer forintos költségkeretet. Sajnos, az áfát a jelenlegi szabályok értelmé­ben nem igényelhetik vissza. Két osztály tornázhat majd benne egy időben, ugyanis a termet függönnyel ketté lehet választani. A küzdőtér 850 négyzetméteres. Sajnos a társadalmi munka nem sikerült úgy, ahogy az a felajánlásokból várható volt. Jelentős összegeket sikerült volna megtakarítani. Jól jött vi­szont az a 10 ezer font, amit a brit nagykövetség másodtitká­rának közbenjárásának kö­szönhetően a Károly Herceg Alapítványtól kaptak. Segélyek, támogatások Kilencvenegyezer forint­ból hatvankét gyermek kap szociális támogatást havonta. A segélykeret nem merült ki. Sajnos nagyon keményen kel­lett meghúzni a határvonalat. Szigorúan veszik a környezet- tanulmányt. Az egészségügyi és szociális bizottság és a pol­gármesteri hivatal dolgozói mérik fel az életkörülménye­ket. Kilenc gyermek szaktábor­ban üdül Zánkán, 1100 forin­tot kaptak a polgármesteri ke­retből személyenként az álta­lános iskolákban végzett te­hetséges tanulók. Az önkormányzat 590 ezer forintot adott az első lakáshoz jutóknak. Hét család részese­dett ebből az összegből. A ka­matterhek enyhítésére hu­szonnégy családnak nyújtot­tak segítséget. Vizsgálják a le­hetőségét annak, hogy a jövő­ben hogyan segíthetik a rászo­rulókat. v ______________J n ak mit kezdeni magukkal. A technikai fejlődés árnyoldalai ott jelentkeznek először. Talán csak kivagyiságból rongálnak vagy lopnak, de rendszerint komo­lyabbra fordul a dolog. Nem is beszélve más bűnös cselekede­tekről, mint a zsidózás vagy a horogkeresztek falra firkálása. Ekkor még nem, is/beszéltünk az italozásról, a durva beszédről. A nagyvárosokban lehet igazán „partizánkodni”. A falut is elérte ez a hullám. Van úgy - tájékoztat Téglás Pál -, hogy az istentiszteleteken részt vevők lezárt kerékpárjaira egy külön személynek kell fi­gyelni, mert még a lelakatolt két­kerekűeket is elviszik. Aki ilyes­mit tesz, az ritkán találkozik pap­pal. Nekik nincs istenük. De úgy látszik, sok fiatalnak igazi anyja, apja sincs, mert ha lenne nem engednék, hogy gyerekeik ran­dalírozzanak az éjszakában. Nem szeretem az „elmúlt negy­ven év” agyonkoptatott kifeje­zést használni, de annyi bizo­nyos: a mai garázdák szülei nem­igen jártak templomba. Mit tud­hatnak a hitről? És az erkölcsről? A kör bezárult? Könyvespolcnyi szakiro­dalmat áttanulmányozva sem jön rá egykönnyen az ember: mi­ért nem nyitjuk ki a szánkat. Tát- va bámuljuk a történéseket. Bé­lának meg Józsinak elmondjuk a házon belül, hogy mi nyomaszt minket, de azek a gondolatok va­lahogy mégsem bújnak ki a „nyí­lászárókon”. Pedig a hátba dö­fésnél százszor jobb lenne a szemtől szembe játék.- Tudom, sok értelmiségit meg­bántok, de részükről csak apátiát tapasztalok - mondja Tóth Lajos, a Rákóczifalvi Polgárok Köre elnö­ke. - Elsősorban nekik lenne „lám­pás” feladatuk. Ezt az értelmiségi lét követeli. Többszöri kezdeményezés elle­nére sem bővül a polgárok köre. A helyi újság írógárdája sem gyara­podott. Lehet, hogy ennyire nehéz egy vonzóbb holnapot megrajzol­ni? Az alapítók a pártpolitkai célok­tól mentes csoportot hoztak létre.- Jó lenne már vállalni a vélemé­nyünket - mondja az elnök. - Ebben sokat segíthet a helyi sajtó, ám úgy tűnik, érdektelenség fogadja. A Tá­rogatót szeretnénk még jobban ki­nyimi. Az alakuláskor az volt az alapvető célunk, hogy a demokra­tikus szemlélethez illő civil társa­dalom alakuljon ki. A hazánkban megszokott sze­mélyes okon túl nehéz megszaba­dulni a külső, objektív terhektől. A lakosság jó része a mezőgazdaság­ból él - ehhez egy sajátos életstílus kapcsolódik -, mások ingáznak. Kinek marad energiája a köz­életre? Két város között Még mindig nem hisszük el, milyen fontos a rólunk kialakult kép tudatos formálása, pedig egy tudományág is foglalkozik ezzel a feladattal. A Lajtán túl pár száz lelket számláló települések rek­lámozzák magukat, itt mintha kevésbé figyelnénk erre. Szolnok és Martfű között nehéz távlatokat keresni olyan községnek, mint Rákóczifalva. Itt még is megpróbálták. Az angol és német nyelven megfogalmazott prospektus nem tengerbe dobott palacküzenet. Jelzés. Itt vagyunk, ide érdemes el­jönni. Külföldre utazó honfitársaink a hozzánk ér­kező idegenek magukkal viszik a jól sikerült kiad­ványt. Németországba, Angliába; a szélrózsa min­den irányába. Hátha ... Mit is mond ez a színes füzet? A községhatárban fellelhető szénsavmezőről ad hírt, a termálvízről; vámszabadterületekkel kecsegtető fekvéséről; a magyar tájat kedvelőknek a Tisza-partról; egy kö­zeli repülőtérről. Ha az üzenetet elolvassák, megismerik a szer­kesztők gondolatát: Mi partnerek leszünk. A szikvíz pásztora A század derekának nagy ba- juszú szovjet tanítómestere így válaszolt egy híres amerikai ze­nésznek: a dzsessz jó, de a béke még jobb. Valahogy így vannak a „vízissza’ ’ emberek is a Tisza vizével. Lehet, hogy egyeseknek jó, de jobb az artézi. Hát még ha a rákóczifalvairól van szó. Nem is pocsékolják el. Két szikvizes olyan borbavalót készít belőle, hogy „az csak na”! Nem véletlenül került szóba a Tisza vize. Furcsamód még a szolnoki vízmű dolgozóinak is Pásztor Istvántól szállítják nagy ballonokban a vizet. Nyolcvankettőtől tölti jó öreg gépével a palackokat. Nyáridő­ben 5-600 liter fogy naponta, s látszik, sok vállalat is innen ren­deli dolgozóinak a frissítőt. A töltőmasina erős szódát ké­szít. Jobban összetöri a vizet, mint a szódásszifont rázó em­bert. A csereüvegeknek ráadásul nincs meg az a hibája, mint az otthon használatos palackoknak, melyeknek ha megcsorbul a szerkezete, nem javítják őket se- hol. Szó se róla, ezek is javításra szorulnak, de van olyan közöt­tük, melyek jóval a háború előtt készültek. Ezeket rekeszben vagy klasszikus fogással, a két csőrt összefogva lehet vinni és cserélni. A víz a föld ajándéka, az üzlet nincs messze a főtértől, a tartály hamar megtelik. Pásztor István feleségének nagybátyja is szikvizes volt. Ak­kor persze fillérekért adták a szó­dát, de a csengőt megszólaltató helybéliek gyakori látogatásából úgy tetszik, nekik az üvegenkén- ti öt forintért megéri. Sport Kincs, ami van Húszezer forintot dobtak akkor össze a sportba­rátok, hogy legalább mosóport vehessenek az épü­letek tisztán tartására. Mindez a Rákóczifalva Sportegyesület első, alakuló ülésén történt. A város nagyságú községben akadnak még olyan polgárok, akik szívükön viselik lakóhelyük sportéletét. Hajdanában nem volt ilyen kiélezett a helyzet. Jól működő termelőszövetkezet támogatta a nép­szerű testedzést. A Volánnal történt egyesülés vi­szont sok helybéli önérzetét sértette. Amikor a téesz élére állította a pénzét, elkezdődött a hanyat­lás. Félmilliós tartozással és több százezer be nem hajtható követeléssel eljött a mélypont. Végül egy előkészítetlen ülésen lemondott az elnökség - em­lítette az egyik sportvezető. Húsz ember azonban összefogott, létrehozták a sportegyesületet, ám nekik nincs elég pénzük ah­hoz, hogy fenntartsák a csapatot. Az önkormányzat támogatása nélkül nem igen tudna boldogulni az Hamarosan nyit a büfé Az önkormányzat támogatása nélkül nemigen boldogulhatna a sportegyesület SE. A téesz fizeti a vízdíjat, az áramot, segíti az autóbusz üzemeltetését. Múlt év nyarán utolsó mentsvárként útjára indí­tottak egy sport kft.-t. Az akció nem sikerült, most a végelszámolás stádiumában vannak. A történtek személyi, alkalmatlansági és gazdasági okokra ve­zethetők vissza. A labdarúgócsapat még most is az NB IlI-ban játszik. A válságos időszakban is helytálltak. Mit kíván a Rákóczifalva SE? Olyan egyesületté kívánnak válni, amelyre ismét felfigyelne az egész falu. Gondolni kell az utánpótlásra. Nem csak a fociról van szó. Ideje lenne felújítani a régi hagyo­mányokat. A kézilabda, a diáksportkör feltámasz­tásával kapcsolatban már megtették az első lépése­ket. Többen érdeklődnek a kosárlabda, a sakk, az asztalitenisz után. Az önkormányzati testület szá­mára a sport támogatása és szinten tartása azért is fontos, hogy az új sportcsarnok átadását követően továbbléphessenek. Várhatóan a közeljövőben lö­vészszakosztály alakul. Erősíti a helybeliek önbi­zalmát, hogy a legutóbi versenyeken sikeresen sze­repeltek a tekézők. Az oldalt írta Szurmay Zoltán Fotó: Nagy Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents