Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-27 / 176. szám
r 1992. JÚLIUS 27. Azt beszélik Jászdózsán... 13 Iskolától iskoláig Kiváló tagok l eli Vilmos földijei nem almára, hanem „csak" céltáblába lőnek A Svájcból érkezett tizenkilenc tanuló most viszonozta az itteniek legutóbbi látogatását A múlt héten az olimpia jegyiben mérte össze ügyességét a két csapat. S valóban, az igazi olimpiához hasonlóan, itt is meggyújtották a lángot, népi ruhába öl^özptt lányok felhúzták a fehér\ff£Sz-. tes, piros svájci és a magyar nemzeti lobogót. Ezt követően kezdődtek a kajak-kenu versenyek, a kézilabda, a labdarúgó-mérkőzések, az íjászat, a lövészet, a futás. Megnyitójában a polgármesternő kiemelte: hagyományteremtőnek szánják a keddi napot. A rekkenő hőség ellenére becsülettel helytálltak a gyerekek. Bizonyára több iskola szeretne olyan hajókat, melyekkel a vízen versenyeztek. Egy pályázat elnyerésével sikerült megvásárolni őket. Nem kevésbé irigylésre méltóak az egyik sportszakkör íjai. Az alpesi ország fiataljai nem unatkoztak. Beutazták az Alföldet, a környéket. Na és persze a magyaros vendéglátással kapcsolatban sem lehetett kifogásuk. Az együttműködés sikere természetesen a támogatókon is múlott. Bankok, biztosítók, jótékony célú klubok adtak pénzt a jászdózsaiaknak. Az összeg háromnegyed részét a gyerekek kapták, negyedét tanszervásárlásra fordították. Szabó Károly nyugdíjas tsz- tagnak határozott elképzelései vannak a jövőről. Jó néhány dologban - úgy érzi, önhibáján kívül - mégsem lát tisztán. Rossz a tájékoztatás az átalakulásról - mondja. Nem tudja például, mennyire értékelték fel a szövetkezet vagyonának részeit. Enél- kül meg hogyan tudják, mit milyen értékben vihetnek ki. Márpedig ő szeretne kiválni a Tama- menti Termelőszövetkezetből. Hasonlóképpen gondolkodik még jó néhány személy - mutatja az aláírt nyilatkozatokat. A kiválási szándékukat határidőben jelezték, de a neheze még hátravan.- A vagyonértékelést máshol már elkészítették - mondja -, de mi semmit nem tudunk. Szeretnénk békében szétválni. A közös megegyezésre törekszünk. Viszont amikor kíváncsi voltam arra, hogy minek mennyi az értéke, megbízólevelet kértek tőlem. Beszélgetésünkbe bekapcsolódik ifj. Kiss András, aki mintegy 30 hold földre tart igényt. Jól látható, hogy közöttük és a tsz között érdekellentét van, s nem is késlekednek azoknak a dolgoknak a felsorolásával, melyeket sérelmesnek találnak.- Én el tudom képzelni a jövőt - veszi vissza a szót Szabó Károly. - Magángazdálkodóként vagy szövetkezve, meg tudunk élni. Ha alakulna egy csoport, akkor ott csak egy, legfeljebb két ember lenne, aki adminisztrációs munkát végezne. Közöttünk van főkönyvelő, volt tsz-elnök - fűzi hozzá. S kiderül, a szövetkezettel magával semmi bajuk. A problémák személyi okokra vezethetők vissza - szögezik le. Nem maradnak el ezúttal sem a példák arról, hogy tudomásuk szerint kiknek és miért kellett távozniuk. A termelőszövetkezet központjában úgy nyilatkoztak, hogy nem időszerű az átalakulásról beszélni, túlságosan képlékeny a helyzet. Akárhogy is legyen, ketten legalább vannak, akik - a sokat használt szóval élve - bizonytalanok. Svájcból a szülőföldre Tisztelendő kör Hasonló a véleménye Gulyás Jánosnak, a Honismereti Szakkör vezetőjének és Sas Oszkárnak, az iskola volt igazgatójának: a kör a legszervezettebb csoport a faluban. Mondják, egy helyi pártszervezet sem büszkélkedhet hozzájuk hasonlóakkal. Nemigen lehet csodálkozni azon, hogy a község életét érintő döntések előtt kikérik a véleményüket. Ok is igyekeznek részt venni a település dolgaival. A Honismereti Szakkör vezetőjétől megtudom, a testület anyagát megküldik nekik. Hasonló céllal működő, s közel ilyen népszerű társulások máshol is elkelnének. A politikától elfordult polgárok ilyen csoport tagjaiként is foglalkozhatnának a köz ügyeivel. Minden hónap első szerdáján találkoznak, időszerű témákat vitatnak meg. Nemrég a kárpótlás került terítékre. A közelmúlban ők gyűjtöttek egy emlékműre. Kétszer járták végig a falut, míg összejött a második világháborús emlékműre való pénz. Köztudott, hogy a tagság a tájháznál egymillió forint értékű munkát végzett. Egy nemrég meghirdetett pályázatra 14 írásművet készítettek a gyerekek. Ettől függetlenül zöSIKERES ÉV Winterhtur városából már eddig is sokan látogattak Jászdó- zsára. Ez a falu szülöttének, Erdős Istvánnak köszönhető, aki élő kapocs a két település között. A hatvanas évek elejétől rendszeresen visszajár a Jászságba. Mint felsőfokú technikumi tanár - néhány napja vonult nyugdíjba - először diákjait, majd kollegáit, a tanárszövetség tagjait hozta a Tama-parti faluba, „Dósára” - ahogyan ő mondja. A Zürichhez közeli, 90 ezres lélekszámú Win- terhturban Erdős István az Ifjúsági Kulturális Egyesület elnöke. Az 1200 tagú szervezet irányítása mellett részt vesz más kinti kulturális szerveződés munkájában is.- A jelenlegi kapcsolat úgy kezdődött, hogy Kosa Ferencné, az általános iskola igazgatónője felvetette: jó lenne egy diákcserét megszervezni - meséli. - Mondtam neki, számomra nincs lehetetlen. Hazaérve szóltam az egyik iskolaigazgató barátomnak, s ő megszervezte a találkozást. Mindez a múlt év októberében kezdődött.- Mikor hagyta el a Jászságot, az oszágot? Miként boldogult odakint?- 1944-ben a fasiszták deportáltak. Akkor veszítettem el szüléimét, testvéreimet. Egyedül maradtam; tizenhat éves voltam akkor. Ennek ellenére nagyon sok ismerősöm van itt, ragaszkodom szülőfalumhoz. Jó barátom például az esperes úr, több embert ismerek a dózsai téesztől is. A koncentrációs tábor 1945-ös felszabadítása után kerültem Svájcba. Életben maradásomat egy bécsi kommunistának köszönhetem. Műszaki középiskoErdös István nyugdíjas tanár rendszeresen hazalátogat Iában kezdtem, később esti egyetemre jártam. Mérnök, géptervező lettem, egy nagy gyárban dolgoztam. Ezt követően választottam a pedagógusi hivatást. Egy nagy kohászati vállalat igazgató- helyettesi állása helyett a fiatalok oktatása mellet döntöttem. Mindemellett a mémökegyesü- let országos elnöke lettem. Több könyvet írtam, az egyiket Kínában is lefordították.- Winterhtur majd százezres város, Jászdózsa egy kis község. Nem okoz ez gondot a kapcsolat- tartásban?- Mint jászdózsai vagyok itt a gyerekekkel, nem mint egyesületi vezető vagy közéleti ember. Nincs szó a testvérvárosihoz hasonló kapcsolatról. Itt a személyes ismeretségek a fontosak. Egyébként a település nagyságától függetlenül szinte ugyanazon szomorkodnak vagy örülnek a fiatalok itt és ott. Az pedig igen lényeges szerintem, hogy ezek a gyerekek megismerjék a svájci városban lakó, velük egyidős fiatalokat foglalkoztató kérdéseket. Ez fordítva is lényeges. Jó lenne, ha ez a kapcsolat egy életre szólna. Nekem igazából nem lényeges, milyen a társadalmi berendezkedés, a politikai rendszer. Szem előtt tartom: mindenhol emberek élnek. Ehhez képest végképp lényegtelen, hogy városban vagy faluban lakunk.- Ebből a személyes, érzelmi, kulturális kapcsolatból kifejlődhet-e valamilyen gazdasági egiittmüködés?- Igen. Ennek már látható eredményei vannak. Amikor egy kormányküldöttséggel Miskolcon voltam, a téesz vezetői megkerestek, hogy egy pékséget szeretnének létrehozni. Hazamentem, megszerveztem a kapcsolatfelvételt. Lám, ennek már van gyümölcse. Úgy szoktam mondani, hogy magyar maradtam, de svájci lettem. A szívem mind a két népért, országért dobog. Ahogy tudok, segítek a szülőföldemen élőknek. A tájházban a múlt héten nagy volt a forgalom mében nyugdíjasok vannak kö- Gulyás János, aki arra utal, hogy zöttük. együtt ünnepük a nők napját, a- Vigadni is kell - jegyzi meg karácsonyt, a szilvesztert. Augusztus 20-án avatják a kivilágítható kispályát. Hajói meggondoljuk, nem mindennapi eseményről van szó, hisz alig találni olyan sporttelepet, ahol sötétedés után - amikor már nem kell félni a hőgutától - is lehet játszani. Az Egyesület a Községért és Természetért szerződés keretében ’91 novemberében alakult meg a női labdarúgócsapat. Az egyesület vállalta a füves kispályával kapcsolatos munkák szervezését. Úgy tervezik, hogy nemzeti ünnepünkön szolnoki vagy egri, esetleg gyöngyösi labdarúgók avatják fel. helybéli gyermek jár ide. „Hál’ istennek” - mert ez azt jelenti, hogy felveszik más középiskolába. Harminchat fiatalt vettek fel a környező falvakból, de jöttek távolabbról is. Most huszonkilencen vannak. Két éve kezdték el a számítástechnika oktatását. A csoportok felkészültségétől függően „erősebb” és „gyengébb” programokat alkalmaznak. A kezdetek 1987-re nyúlnak vissza, amikor hozzájutottak egy Comodore számítógéphez. Kétszázharminc tanulójuk van. Az idén még csökken a gyerekek száma, de jövőre - ez egy biztató demográfiai jelzés - stabilizálódik. Nem csak a svájciakkal építettek ki kapcsolatot. A magyarlakta Kovászna megyei Nyújtód diákjai már jártak itt két éve. Jövőre a jászdózsaiak utaznak Erdélybe. A pék szakmához nem értő ember is sejti a gépek láttán, hogy ez a technika mennyire egyszerűsítheti a munkát. A májusban átadott műhelyben olasz gépeken készül a kenyér és a péksütemény. Az előbbiből öt-hat mázsát, a másikból 200 kilót sütnek. A megrendelések számának, mennyiségének növekedéséből ítélve megkedvelték az itteni termékeket a vásárlók, közöttük például a jászárokszállásiak. Az itt készített pékáru 70 százalékát egyébként más településeken értékesítik. A Tamamenti Ter- melőszövekezet kis üzeme és a kenyér-pékáru szaküzlet külön elszámolással működik. Tizenkét és fél millió forintot áldozott a tsz erre a fejlesztésre. A költségek felét világbanki hitelből fedezték, kétmillió beruházási kölcsönt vettek fel, a többi pénzt a saját kasszából vették ki. A tervek szerint három, háDélutáni előkészületek rom és fél év alatt térül meg a befektetett tőke. A beruházó tsz két lényeges szempontra figyelt: az ellátásra, és arra, hogy folyamatos bevételre tehessenek szert. Jónak ítélik meg a májusi 335 ezer forintos forgalmat. Nagyon népszerű a kannás tej. Kosa Ferencné iskolaigazgató A továbbtanulást vizsgálva az általános iskola sikeres évet zárt - tudom meg Kosa Ferencné igazgatónőtől. A diákok felét felvették gimnáziumba, illetve szakközépiskolába. A többiek szakiskolába, szakmunkásképzőbe járnak ősztől. Magának az intézménynek egy része is szakiskola. A háziasszonyképzést az elsők között indították el a megyében. Kevés Pékség az ivóból Kispálya fényárban Az oldalt írta: Szurmay Zoltán Fotó: Nagy Zsolt Az oszlopok már állnak i
