Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-25 / 175. szám

1992. JÚLIUS 25. 12 Azt beszélik Kuncsorbán... Önkormányzati gondok A bajokat az orvos is látja Ilyenek - mint tudjuk - szinte valamennyi településen „számo­sán” vannak, nem kivétel ez alól Kuncsorba sem, amint az a Cza- kó Lászlóné jegyzővel történt be­szélgetésünk során kiderült. A jegyzőnő szerint az a tény, hogy 1990. január 1-jéig társközség (Örményes társközsége) voltak, ma is „mindenre rányomja bélye­gét”. A szétválás óta bizonyos - addig is létező - kedvezőtlen fo­lyamatok felgyorsultak, de újak is jelentkeztek. Evek óta csökken például a la­kosok száma, de ennek üteme most gyorsabb. Tavaly kilenc- száz felettiről „fogytak” nyolc­százhetvenre. Ha ez így megy to­vább... Az okok: több az elhalá­lozás, kevesebb a születés, na­gyobb az elvándorlás. És sajnos, a munkanélküliség is, amely az utóbbi fő oka. Tipikus kistelepü­lési sors... Mint ahogy az is, hogy tovább romlik a község közlekedése, a környező településekkel való összeköttetése, pedig eddig sem volt túl „fényes”. így viszont csaknem elszigetelődtek. Az tör­tént ugyanis, hogy a Jászkun Vo­lán több járatát is megszüntette Fegyvernek és Örményes, illetve Mezőtúr és Törökszentmiklós vonatkozásában. Márpedig a községnek pontosan e települé­sekkel alakult ki jelentősebb in­gázóforgalma. Arról nem is be­szélve, hogy a legközelebbi vas­útállomás is éppen Fegyvemek­Kuncsorba címere (frissen fel­derített anyag a polgármesteri hi­vatal történelmi gyűjteményéből) Örményes. A Volán azt ígéri, hogy a „menetrendszűkítés” csak a nyári hónapokra vonatko­zik. De itt úgy gondolják: az ör­dög nem alszik... A kuncsorbaia- kat az egészben az bosszantja a legjobban, hogy a Volántól még csak meg sem kérdezték az itteni önkormányzatot. A másik „aktuális” gond az egyházi ingatlanok visszaigény­lése. A katolikus egyház az óvo­dára, a református az iskola egyik épületére jelentette be igényét, mint egykori ingatlanára. Konst­ruktív megbeszélések után a „fe­lek” - az önkormányzat és az egyházak képviselői - megfelelő­nek tűnő kompromisszumot kö­töttek, amely azonban az utolsó pillanatban meghiúsult. Most az egyezkedés tovább tart, s az sem kizárt, hogy a vitát végül jogi úton rendezik. Egyenlőtlen feltételek A helyi áfész-bolt Kuncsorba árukkal, fogyasztá­si cikkekkel való ellátásában fon­tos szerepet játszik az áfész ve­gyesboltja. Mondhatnánk, ma is, mert korábban a bolt monopol­helyzetet „élvezett” a község­ben, ma pedig van egy hasonló profilú „maszek” bolt is. Sőt... Bálint Gyula boltvezető el­mondta, hogy az utóbbi időben forgalmuk visszaesett. Ennek egyik okaként azt említette, hogy az embereknek ma nemigen van pénzük, másrészt a közelmúlt években igen sok tartós fogyasz­tási cikket forgalmaztak, ame­lyekkel - a jelek szerint - „a falu feltöltődött’ ’. Kérdésünkre, hogy miért nem „mennek lejjebb” az árakkal, azt felelte, hogy így már „nem érné meg a cégnek fenntar­tani itt a boltot”. Persze, nem lenne alapvető gond, ha „nem lennének egyen­lőtlenek a feltételek”. Főleg a „fekete konkurenciára” panasz­kodott a boltvezető, mint mond­ta, a minap is „egyszer csak’ ’ va­laki elkezdett olcsó cigarettát árulni egy teherautóról... „Ezek­kel” ők nem tudnak konkurálni. Reklamálnak is a polgármesteri hivatalban, de nekik meg - ezt mondják - „nincs jogosítványuk ellenőrizni, korlátokat szabni”. Ezt hívják patthelyzetnek... Bíz­nak azonban abban, hogy „a helyzet idővel javul”, hiszik, hogy van jövője Kuncsorbán az áfész-boltnak. Ez derült ki beszélgetésünk so­rán, amikor az orvosi rendelőben felkerestük dr. Hidasi Pált, a köz­ség helyben lakó doktorát. Utób­bit azért érdemes kiemelni, mert ez bizony egy Kuncsorba nagy­ságú településen nagy dolognak számít. Pedig az orvosra mindenütt nagy szükség van, ahol egyre több az idős ember, ott különös­képp, hiszen gyengébb az egész­ség, több a gyötrő „nyavalya”. A falu fokozatos elöregedését min­dig az orvos konstatálhatja elő­ször. Persze az orvos más kedvezőt­len irányú szociális folyamato­kat is érzékel. Mint mondta, „a falu elszegényedése a rendelő­ben is lecsapódik”. A fiatalab­bak közül egyre többen vannak munka nélkül, helyben nincs is esélyük találni, hát másutt keres­nek. Ezért is csökken a szüle­tések száma, s - annak ellenére, hogy az újszülöttszám az utóbbi két évben minimálisan növeke­dett - folyamatosan fogy a lakos­ság. Maga a rendelő egyébként igen takaros kis épület, talán az egyik legszebb a községben. Tá­gas, tiszta és szép belülről is. A felszereltségével sincsenek je­lentősebb gondok, ami van, az a Az orvosi rendelő betegek szükséges alapellátásá­hoz lényegében elég. Ez persze nem jelenti azt, hogy maradékta­lanul, nagyon elkelne például egy EKG-készülék. Mint min­den, azonban az eszközellátott­ság feltételei is fokozatosan ne­hezednek. A laikus számára megdöbbentő volt hallani, hogy az orvos határozottan eredmény­ként említi meg azt, hogy igé­nyeiknek megfelelő mennyiség­ben tudnak beszerezni egyszer használatos orvosi eszközöket (fecskendőket stb.). Mint mond­ta, egyelőre... Jo a hangulat az idősek klubjában Csaknem szemben a polgár- mesteri hivatallal, a főút túlolda­lán található Kuncsorbán az „Idősek klubja”. A kicsi, de ott­honosan berendezett helyiségek­ben valóban klubélet folyik, mégpedig hetente hétfőtől pénte­kig, mindennap reggel nyolctól délután négy óráig, ahogy azt Pe­res Mihályné gondozónő elme­sélte. Huszonhat idős ember jár ide több-kevesebb rendszerességgel, közülük körülbelül húszán szinte mindennap itt vannak. Nyugdíja­sok, hetven éven felüliek, akik már nemigen tudnak otthon tevé­kenykedni, többségük magá­nyos. Mindössze egyetlen házas­pár akad közöttük. Mit is jelent itt a klubélet? Dé­lelőtt többnyire beszélgetnek, té­vét néznek, újságokból olvasnak fel hangosan - hiszen többen már gyengén látnak -, az asszonyok közül sokan varrogatnak, kézi­munkáznak. A hangulat jó, erre legfőképpen két, eredeti humor­ral megáldott bácsi jelenléte a ga­rancia. Ebéd után jön az elmarad­hatatlan kártya, van, aki lepihen, ám ezzel - sajnos - igencsak „csínján kell bánni’ ’, mert kevés a helyük az ilyesmire. Idős emberek esetében mindig gond az orvosi ellátás, így van ez Délelőtti időtöltés az idősek klubjában itt is. A gondozónő szerint jobb lenne helyben megoldani, de sze­rencsére nincs messze az orvosi rendelő, akit kell, átkísémek, sür­gős esetben pedig természetesen ide is kijön az orvos. Recept­íratásban, a gyógyszerek kiváltá­sában ők segédkeznek. Az „ők” pontosan két személyt jelent: Pe­res Mihálynén kívül a jelenleg szabadságon levő vezetőnőt. A két alkalmazott nem sok, hiszen a gondozáson kívül az „idős­klub” működtetésének vala­mennyi gondja-baja az ő „vállu­kat nyomja”, de amit kell, azt el tudják végezni. Hogy ez így van, azt nem kis mértékben az intézményt fenn­tartó polgármesteri hivatalnak köszönhetik, amely valamennyi anyagi és tárgyi feltételt igyek­szik mindenkor biztosítani szá­mukra. Nagyon meg is vannak elégedve, bár túlzott igényeik nincsenek. Abban bíznak, hogy a „jelenlegi szintet’ ’ a jövőben is tartani tudják. Akkor a további­akban is meglesz az ok a jó han­gulatra. Nem lehetne valamire használni? Kevés lehangolóbb látvány van, mint egy üres, elhagyott és elhanyagolt épület. Ha ere­detileg valamikor nemesebb céokat szolgált, akkor külö­nösen. Nos, Kuncsorbán ilyen épü­let ma a művelődési ház (amely ezen elnevezésre - je­len állapotában - a legkevésbé sem szolgál rá). Kihasználat­lan, üresen áll. Berácsozott, nyitott ablakai reménytelenül ásítanak a benti sötét helyisé­gekre. A bezárt bejárat mellet­ti - egykor rendezvényekre fi­gyelmet felhívó - hirdetőtáb­lák is kopottak, üresek. A ka­pu, a kerítés bedőlt, „romos”. E látvánnyal nemigen áll összhangban a tető újnak tűnő (talán Bramac?) cserepezése és a ház körüli meglehetősen nagy kert (mi minden lehetne itt?) frissen kaszált füve. Va­lamiféle „fenntartás” tehát folyik... A megyét járva, több he­lyen is láttunk példákat ha­sonló épületek - többféle célú - vállalkozásba vételére. Tes­sék mondani: nem lehetne ezt is valamire hasznosítani? A község érdekében... Címzetes geológus a tanyán A véletlen néha különös dolgo­kat művel. Jót is, rosszat is. Ezúttal témát sodort az utunkba. Pontosab­ban minket sodort a „téma” köz­vetlen közelségébe. Kuncsorbáról kifelé jövet fotós kollégám az egyik útmenti tanya udvarán gépe­zetet hajtó szélkereket, s más, sajá­tosan díszített, ismeretlen funkció­jú „építményeket” fedezett fel. Bementünk megnézni. Nem bán­tuk meg. A tanya gazdája, Bogdán Zoltán, egykori tsz-tag ma már 71 éves. Parasztember, mindig is annak val­lotta magát, büszke is erre. Sokat látott, bejárta Európa nagy részét. Néha a saját lába vitte, néha mások- például egyenruhában, nem jó­szántából. Aztán a téeszbe sem ép­pen saját elhatározásából lépett be, de tudomásul vette a helyzetet - úgysem tehetett ellene semmit. Amúgy meg a politika soha nem érdekelte. Ha csak ennyi történt volna vele, sorsa akár tipikus közép-európai parasztsors is lehetett volna. Még­sem az lett. Bogdán Zoltán ugyanis- autodidakta módon - képezte ma­A „címzetes geológus” gát, tanult. Nem akármit, és nem akármilyen szinten. A föld szere- tete és ismerete, a benne lejátszódó kémiai folyamatok megértésének igénye fokozatosan elvezették őt az ásványok, kőzetek világába, amelynek egy életre szerelmese lett. Egy idő után bejárt - ma is jól ismerik ott - a szegedi József Attila Tudományegyetem földtani tan­székére. Sokan nemigen értették, mit keres egy korosabb paraszt­ember a diákok között. Aztán ami­kor letette a negyedéves egyete­misták számára kötelező geológiai vizsgákat, még jobban meglepőd­tek. S mivel a „terepen” náluk lé­nyegesen otthonosabban mozgott, és sok év alatt felhalmozott isme­retekkel rendelkezett, ezekből is átadhatott valamit. Mondja: ő „címzetes geológus”. A Magyar Földtani Társulatnak már több év­tizede tagja - mutatja a 25. éves tagsága alkalmából kapott emlék­plakettet. Gazdag ásványgyűjte­ménnyel büszkélkedhet. Az őskö­vületek között a fésűskagylótól kezdve az ammonitesig sok min­den megtalálható nála. Még teljes mammut- és őselefántfogak is. Másik „bolondériája” a gépek- szerkezetek építése. Az áramter­melő szélkeréktől kezdve az óráig megszámlálhatatlan gépezetet fab­rikált már. Csak hát nincs pénze rá, és most már ereje, egészsége sem nagyon. Ezt sem tanulta sose isko­lában. Alighanem született, ösztö­nös műszaki tehetség. Többek kö­zött ezt bizonyítja, hogy katonako­rában a szolnoki reptéren szolgál­va addig ügyeskedett, amíg a repü­lőgépek közelébe kerülhetett. Nem tudni miképp, de eredménnyel „főzte” parancsnokát: az a levegő­be engedte: megtanult gépet vezet­ni. Ötven repülőórája van, Mes- serschmidtektől az AN-2-esig több év alatt sok típust „kipróbált”. Bogdán Zoltánt egy dolog ér­dekli: alkotni (korábban egy keve­set szobrászkodott, festegetett is). A szarvasi arborétumból 350 nö­üselefántfog vényfajt (köztük értékes fákat is) telepített sok évvel ezelőtt a tanyá­ja köré. A föld a téeszé volt - két éven belül az egészet „elpucol­ták”. Szabadtéri kőparkot is terve­zett a hazai hegységalkotó kőzetek bemutatására. Ehhez azonban egy ember ereje kevés, támogatást meg nem kapott. Saját készítésű darabokat is tartalmazó óragyűjte­ménye betörők martaléka lett. Mégis elégedett embernek vall­ja magát. „Szenvedélyei” mellett mindig a családjának élt. Hitét, jö­vőbe vetett bizalmát, aktivitását soha nem veszítette el. Csak az ereje lenne több, az egészsége len­ne egy kicsit jobb... Az oldalt írta: Székely Péter Fotó: Tarpai Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents