Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-23 / 173. szám
1992. JÚLIUS 23. Kunsági Extra—Túrkeve 9 Kell-e program (és milyen) a táborozáshoz? Túrkeve romániai testvérvárosa Nagyszalonta. Gyerekek és kísérőik második éve táboroznak kölcsönösen itt meg odaát, erről mesél Talpalló Piroska népművelő, a honismeretinek nevezett táborozások fp szervezője:- Már ’90-ben nyaraltak itt szalontai gyerekek, de közben jött az ötlet, hogy olyan tábort kellene csinálni, ahol tanulnak is valamit. Kitaláltam, hogy csinálunk egy nyári egyetemet. Ennek még az is az előzménye, hogy tavaly voltak kint keviek Szalon- tán, az Arany-ünnepségen. Akkor megállapodtunk az idei túr- kevei tábor szervezésében, cserébe ők meghívtak minket a Gal- bena-völgyébe... Már januárban elkezdtem szervezni, mindenféle pályázatot adtam be meg kérelmet, mert annyi pénzt nem lehetett kérni a szülőktől, mint amennyibe ez kerül. Még mindig várjuk, hogy kapunk-e pénzt... Július öttől tizennégyig lett volna a táborunk, de mivel nem kaptuk meg a támogatást, végül is tíznapos lett. Délelőttönként előadás volt Nagyszalontaés Túrkeve íróiról...- Ne haragudjon, ,Nagyszalonta írói” - ezt értem, de túrke - vei írók?...- Hát igen, Nagyszalontának ott van Arany, Zilahy meg S inka... Túrkevének négy, kevésbé jelentős, vagyis inkább kevésbé ismert írója van, Kupa Árpád, Gajzágó Salamon, Szabadffy Elek... A táborban volt két nap, amikor játszóházat szerveztünk, volt szövés, hímzés, gyöngyfűzés, kosárfonás, korongozás. Ezek reggel kilenctől kettőig tartottak, délután strandra mentek a gyerekek, este meg lovaglás volt és táncház. Nagyszalontáról huszonkilenc gyerek volt, hárman jöttek Kiskunfélegyházáról, egy Várpalotáról, kettő Budapestről, nyolc pedig túrkevei volt... A szalontaiak között volt három román anyanyelvű gyerek is, de jól beszéltek magyarul.- Bizonyára beszélgettek a gyerekekkel a táborozás végén, mi az, ami a legjobban tetszett nekik?- Volt kétnapos kirándulás Pestre. Az az igazság, hogy ezt az első két napra kellett volna tenni, és nem a végére, mert egyfolytában azt várták, annyira erre voltak kihegyezve... Énnekem legeslegjobban a szalonnasütés tetszett..., csillagok voltak...-No és a gyerekeknek?- Azt hiszem, a lovaglást szerették a legjobban. És a táncházat. Azt hiszem, kun táncokat tanultak. A „botolót” a kislányok is megtanulták... Ez a botoló odahaza talán még jól fog jönni,gondolom némi keserűséggel. Es Talpalló Piroskával egyetértünk végül is abban, hogy a „tudományos előadások” voltak a legkevésbé népszerűek, talán ezek még elhanyagolhatók (de legalábbis le- csökkenthetők) lehetnének a jövőben. Hisz odaát a túrkeveiek hasonló „örömökben” nem részesültek tavaly, és nem hiányzik nekik az „egyetem” az idén sem. Csak arra a csodálatos tájra, a kötetlen programra, a játékra, a barátkozásra vágynak... Összekapirgálták . . . Érdekes, tanulságos történetről számolt be Kaszanyai András alhadnagy, a túrkevei rendőrőrs parancsnoka:- Most aránylag csend van, komolyabb bűncselekmény nem történt. A múltkori beszélgetésünkkor említettem, hogy betörtek a posta épületébe, éppen akkortájt kerestük a tetteseket, akiket azóta sikerült azonosítanunk. Az egyik sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatal, a másik egy fiatalkorú, közismert bűnöző. A tetőn keresztül a hajnali órákban behatoltak a postára, bent feltörték a vasszekrényt és a vaskazettákat, ezekből vittek el körülbelül nyolcvanezer forint értékű sorsjegyet, a legtöbbet ebből a kaparósból, és valamennyi készpénzt. A riasztó megszólalt, a környéken lakók észlelték is, kinéztek, semmit nem láttak, a rendőrségnek nem is szóltak. Azt hitték többen, hogy próbálják a riasztót. Pedig szerintem vasárnap hajnalban négy órakor nem jellemző, hogy riasztót próbálgassanak... Hétfőn reggel vették észre a takarítók, hogy bent voltak a postán a betörők. Elkezdődött a nyomozás, most szerdán délután úgy tűnik, hogy körülbelül megvannak.- Mit jelent ez a körülbelül?- Kisújszállásról állítottak elő két fiatalembert, akik az ellopott sorsjegyekből próbáltak beváltani, tehát amit lekapartak. Mivel ez szigorú számozá- sos sorsjegy, lehetett azonosítani... Aztán mintegy negyvenezer forint értékű sorsjegy, amit még nem kapargattak le, teljes egészében meglett, és vissza is adták a postának. A két elkövető közül csak az egyik van őrizetben, ő folyamatosan több bűncselekményt is elkövetett, vagy tízrendbeli betörést egy társával, aki szintén katona. Már régóta a látókörünkben voltak, csak éppen semmi konkrét adatunk nem volt róluk. Most „összekapirgálták”... Nyáron a művházat az eb* k érdeklik Nyár van, meleg van. És van egy csomó ember, aki éppen a szabadságát töltené el hasznosan vagy kellemesen, és itt van a tanulók hosszú, talán túlságosan hosszú vakációja. Gondoltam, bizonyára Túrkevén is lehetnek jó néhányan, akik tartalmas programra vágynak, amit miért ne kaphatnának meg épp a művelődési házban? . . . Hátha itt nincs „uborkaszezon”. De van, ezen sajnálkozott a „művház” vezetője, Cikkely Anna is:- Nyáron nem mutatkozik valami nagy érdeklődés a művelődési ház iránt. A szakköröket lezártuk június közepén. Táncos rendezvényeket nem szerveztünk itt, mert a kerthelyiséges sörház meg a strand elviszi a fiatalokat. Legközelebb augusztus 20-án lesz a Resistan együttes három éve hagyományos találkozója, az ország minden részéről hazajönnek a volt zenekari tagok, s akkor itt egy négyszázötszáz személyt vonzó báli rendezvényre számítunk. Hogy mégis mondjak valami közelebbit, ebtenyésztők egyesülete alakul a városban, és most 24-én lesz az alakuló ülés. Ennyi programunk van...- Abszolút semmilyen műsort nem kínálnak?- Hát csak a nyugdíjasok klubja működik. De augusztus első két hetében zárva leszünk, felújítás lesz, nagytakarítás, és az udvaron a játszóteret akarjuk befejezni. Ezt mi magunk csináljuk saját kezűleg, az ablakmosástól elkezdve a függönyök kimosásáig. Az idén festünk és meszelünk is. A gyerekek játszóterét úgy tudjuk megcsinálni, hogy tavaly pályáztunk, kaptunk rá százezer forintot, meg a polgármesteri hivataltól kétszázezret. Ilyesmiket képzeltünk oda, hogy fából készült vonat, mérleghinták, kispa- dok, homokozó stb. Élég nagy udvarunk van, és eddig nem volt hasznosítva.- Milyen gyerekek Vehetik majd ezt igénybe?- Elsősorban arra gondoltunk, hogy a szakkörbe járó gyerekeket a szünetben ez leköti. Másrészt meg, ha bejön a szülő vagy a nagyszülő sakkozni, lengőte- kézni vagy akármit csinálni, addig a gyerek ott kint rohangász- hat.- Tehát erre a nyárra nem terveztek szabadidős programokat a gyerekeknek?- De, több mindenbe besegítettünk. Most zárult a napokban egy honismereti tábor, erről majd a kolléganő bővebben beszámolhat ... Csevegés hideg ser mellett Az egyik hely, ami „felszívja” az embereket nyáron, az a Jager Serház. A készülődésről hónapokkal ezelőtt beszámoltunk. Most már, hogy „üzemel”, egy korsó „ser’ ’ mellett cseveghetünk a gesztenyefák alatti hűvös kerthelyiségben az egyik főnökkel, F. Tóth Lajossal:- Ezt a helyiséget egy betéti társaság formájában üzemeltetjük ketten egy társammal. O egy kft.-vel dolgozott Tiszafüreden, gyakorlatilag az ötlet onnan származott, hogy ők ott megízlelték ezt a sört, ott megismerkedtünk az üzlet vezetőjével, és ő mondta, hogy esetleg Túrkevén is lehetne egy ilyen Jager sörözőt csinálni.- Mi a különlegessége ennek a sörnek?- Az, hogy ez egy szüretien ászok sör, természetes alapanyagokból van, semmi kiegészítő anyagot nem tartalmaz. Itt helyben készítjük a sört, ez mindig friss, itt főzzük, itt csapoljuk.- Csak közben lehűtik...- Igen, és huszonegy nap érésideje van, ennyit várni kell vele. Azt mondják egyesek, hogy zavaros, pedig dehogy zavaros, csak szüretien...- És nem erős.- Erős ez, csak csalós. Azért nem érzi erősnek, mert nincs benne szénsav, ami rögtön felnyomja, ahogy az ember megissza, fel is szívódik. Ez nem szívódik azonnal, ez későbbi időben szívódik föl. A szűrt sör szemre szebb, de ízre nincs olyan jó, mint ez, ez sokkal zamatosabb.- Mitől ilyen olcsó? - kérdem, mivel egy korsó „ser” 22 forint, hajói emlékszem (később szívódott fel).- Attól, hogy itt állítjuk elő. Nekünk gyakorlatilag járulékos költség csak a dolgozók bére és az alapanyag ideszállítása, de egy teherautóval másfél hónapra elegendő alapanyagot egyszerre ide tudunk hozatni; ezt Tiszafüredről kapjuk, a Jager Kft.-től.- Három hete nyitottak, ugye. Milyen a forgalom?- Amikor megnyitottuk, volt egy nagy felfutás, most kezd letisztulni, kik járnak ide, kik nem. De ahogy elnézem, jó lesz ez a forgalom.- Nincs ez félreeső helyen?- A ház adott volt. Egy lerobbant épületet vettünk meg, azelőtt óvoda volt, de megszüntették, mert az épületet életveszélyesnek nyilvánították.- Most nem az?- Nem. Teljes mértékben felújítottuk, aláfalaztunk. Ami megfogott bennünket: ezek a nagy gesztenyefák... Ezt a helyet a városban sehol nem lehetett volna kialakítani. Csináltunk ide egy platzot, ahol lehet táncolni, van egy ideiglenes színpad... A későbbiekben terveink vannak a hátsó hatalmas udvarral, ahova akarunk egy nyitott színt csinálni, ami körben nyitott, különben fedett, ha elered az eső, nem kell elmenekülni.- El tudom képzelni, hogy nyáron jól jövedelmező a serháza. De mi lesz télen?- Hát igen, a tél gond lesz. De vannak elképzeléseim. Egy billi- árdasztal már van bent, még egyet beteszünk, épp az imént beszéltem egy sráccal, aki játékautomatákat legálisan forgalmaz... Veszünk vagy három játékautomatát is. És szombatonként diszkót szeretnénk csinálni.- Hányán férnek el a benti helyiségben?- Ülve vagy liatvanan.- Konyhájuk nincs?- Nincs. De az étkezést a különböző rendezvényeken meg lehet oldani másképp is. Itt hagyomány, hogy a birkát csak bográcsban lehet megfőzni, máshogy nem is szabad, mert meg sem eszik az itteniek. Volt már olyan rendezvényünk, hogy kint, bográcsban megfőztük a birkapörköltet.- Titok-e, mibe került ez a vállalkozás?- Nem titok. Egymilliónégyszázezerbe került a ház, körülbelül másfél millióba a felújítás, és hárommillióhétszázezer maga a berendezés. Reményeink szerint három év múlva ez a befektetés megtérül. Ami engem illet, ha Túrkevén járok, ehhez egy-egy korsó sörrel magam, is szívesen „hozzájárulok”. Az ólait írta: M.H.L. Fotó: T.Z.
