Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-23 / 173. szám
1992. JÚLIUS 23. Kunsági Extra—Karcag Két legyet egy csapásra Nyelvi tábor Berekfürdőn Kettőt bizony, persze csakis akkor, ha a ma már - egyes elemeit tekintve - több változatban is létező - tervek valósággá válnak. Mármint a fürdésen kívül is sokféle szórakozási lehetőséget nyújtó általános szabadidőközponté és - a véle részben összefüggően megépítendő - gyógyászati célokat szolgáló rehabilitációs központé. Egy „csekélység” azonban ma még hiányzik: a megvalósításhoz szükséges pénz. Miképp vehető „egy kalap” alá két ilyen nehezen „összeférő” dolog? A megoldás az elhelyezkedésben keresendő. Ugyanis a Kunmadarasi út egyik oldalán a „Kisfürdő”, a másikon pedig a kórház található. Az érintett területen pedig a „közös’ ’ megoldás lehetőségét kínáló gyógyvizes források. Szikra Zoltán városi főépítész elmondta, hogy Berekfürdő önállósulása után Karcag jórészt fürdőzési, strandolási lehetőség nélkül maradt. Adott ugyan az úgynevezett Kisfürdő az ominózus forrásokkal, de mindössze három kis medencével, és igen „lerobbant” állapotban, például vízöblítéses WC-k és megfelelő szennyvízelvezetés nélkül. Saját strandot akarnak teremteni a városnak, de úgy vélik, nem elég a meglevőt csupán „kifoltozni”, teljesen újjá kívánják varázsolni. A munkákat lényegében megkezdték: máris készen áll egy 33 1/3 méteres tanmedence; később ennek befedését is tervezik. Jó néhány medence épül még majd, megfelelő fürdési lehetőséget teremtve. Ezzel összefüggésben a közművesítés sem maradhat el. A „szárazföldi” sportolási lehetőségeket is bővítik: a meglevő kézilabdapálya mellé újabb, több funkciójú sportpályákat, valamint teniszpályákat is terveznek építeni. Ezek majd bérel- hetőek lesznek. A vendégek „egyéb irányú” kiszolgálásáról megfelelő számú vendéglátóegység fog gondoskodni. A szabadidőközpontot egy kis mesterséges tó teszi teljessé - ha minden terv valóra válik. Ezt a ma még hiányzó anyagiak mellett egy nem túl szerencsés „társbérlet” is nehezíti. A helyi Tüzép-telep ugyanis pontosan a leendő szabadidőközpont szomszédságában van. Az önkormányzat most olyan megoldást keres, ami majdan a megfelelő kikapcsolódást, de a lakosság Tüzép-árukkal való ellátását is lehetővé teszi. Annál is inkább szükséges ez, mert a teljes körű tervek nemcsak kikapcsolódni, hanem gyógyulni vágyókkal is számolnak. A rehabilitációs központra vonatkozó elképzelésekről azonban már dr. Szabó Jánostól, a kórház igazgatójától kaptunk tájékoztatást. Tőle tudtuk meg azt, hogy a szóban forgó források vizének minősítése ma még „termálvíz”, biológiai hatásait tekintve azonban kétségtelenül gyógyvíz. Ezek - szakvélemények szerint - felülmúlják például a harkányi, a hajdúszoboszlói, illetve a Lukács-fürdői források vizeit. Érdekességként említette, hogy kémiai összetétele alapján „nem ti- pikus”alföldi gyógyvíz, sokkal inkább emlékeztet a tengervíz összetételére. Mozgásszervi, emésztőszervi és különféle bőrbetegségek (például pikkelysömör) eredményes kezelésére alkalmas. Ezért szeretnének - a kellő hasznosítás céljából - egy 80 ágyas rehabilitációs központot építeni. Ez. persze terveik „maximuma”, a „minimum” egy önálló reumatológiai osztály létrehozása a kórházban. Egyikből sincs sok - sajnos - az egész országban, tehát nagy szükség lenne bármelyikre. A ma már kész terveket most két németországi tartományban is véleményezték. Remélik azonban, hogy - a figyelem felkeltése után - „némi” érdeklődő német tőkét is sikerül mozgósítani. Nem jönne az rosszul a későbbre tervezett, teljes körű kórház-rekonstrukciónál sem... A második emeleten jelenleg két kiállítás is megtekinthető. Akár azt is mondhatnánk: kiegészítik egymást, hiszen két oly tökéletesen ellentétes hangulatot hordoznak. A kettő közül Szeivolt Katalin képzőművészeti kiállítását nyitották meg hamarabb. „Avantgárd” képeinek harsánynál is harsányabb színei, „tabu” témaválasztása (szex, alkohol stb.) első látásra bizonyára többeket megdöbbent. A képekről szinte sütő nyugtalanságot valamelyest oldják Szeifert Judit melléjük felfüggesztett szelídebb hangulatú versei. A másik teremben - egy más korosztály - Gy. Vad Erzsébet festő- és Bugyik Lajos fafaragó művész közös kiállítása látható. A hangulat: nyugalom^ kiegyensúlyozottság, harmónia. És minden bizonnyal: lelki béke.Mindkét kiállítást érdemes megnézni. Képünkön:Szeivold Katalin kiállítása Súlyos műtét: lesz-e elég vér? Pillanatkép egy megyei véradóállomásról A karcagi kórházban járva teljesen véletlenül szereztünk tudomást arról, hogy másnap kerül sor Joó Sándor kunmadarasi beteg igen súlyos műtétjére. Az ilyen beavatkozásokhoz vér kell. Sok vér. De vajon van-e mindig, amikor kell? Énnek próbáltunk utánanézni a - szintén a kórház területén levő - Véradó és Vértranszfúziós Állomáson, ahol dr. Sántha József főorvos, az állomás vezetője volt a segítségünkre. Megtudtuk, hogy a megyében - rajtuk kívül - két hasonló intézmény létezik (Szolnokon és Mezőtúron), nekik a 120 ezer ember ellátásáért felelős kórház (Karcagtól Tiszafüredig minden megyei település ide tartozik) teljes vér-, illetve vérkészítményszükségletét ki kell elégíteniük. Ez nem könnyű feladat, különösen a szív- és a keringési rendszer műtétéi igényelnek sok vért. Ezért az 1969 óta létező állomást folyamatosan fejleszteniük kellett. Kezdetben három kis helyiségben - négy szakdolgozóval - minimális felszereléssel 250 liter vért tudtak összegyűjteni. Ma már tizennyolcán dolgoznak a véradóállomáson - valamennyien rendelkeznek vértranszfúziós és haematológiai szakvizsgával -, felszereltségük a hasonló intézményekkel összevetve is igen jó, akárcsak munkakörülményeik, s ma már 1200 liter vért gyűjtenek össze - immár két éve kizárólag műanyag zsákokban. Ez a sterilitás és a jobb szállíthatóság biztosítása mellett más okok miatt is praktikusabb. Csaknem valamennyi vérkészítményt képesek előállítani, amelyeket a kórház igényel tőlük. A megyében - itt is - négy éve kezdték és jelenleg is folytatják a HIV-vírus kimutatásán alapuló AIDS-szűrést. Emellett terhesszűrést is végeznek, valamint a terhes anyák részére az „anti- D-gamma-globulin”-védelmet biztosítják. Legfontosabb feladatuknak azonban mégis a kellő mennyiségű - és minőségű - vér begyűjtését és a kórház ellátását tekintik. Köztudomású azonban - hiszen országos jelentőségű problémáról van szó -, hogy ez az utóbbi évek folyamatosan változó körülményei közepette egyre nehezebb. Alig hihető, hogy ezt - az átlagosnál jobb körülmények ellenére - ne érzékelnék.- Valóban érezzük - erősít meg a főorvos. - A fő ok az eddig véradói bázist jelentő munkahelyek megszűnése, hiszen a privatizáció után nem mindenütt „nézik jó szemmel” dolgozóik távollétét, még ilyen indokkal sem. Ezért igen nagy teher hárul a Vöröskeresztre, amelynek egyik legkiemelkedőbb feladata a véradás szervezése. Ebben természetesen mi is részt vállalunk.- Önöknél is radikálisan csökkent a véradók száma?- Kétségtelenül csökkent, de ha akár levélben, telefonon vagy táviratilag értesítjük bármelyik régi véradónkat - ha elérhetők -, életveszélyes, súlyos esetekben bármikor jönnek. Nagy örömmel mondhatom el, hogy itt műtét még soha nem maradt el azért, mert nem volt megfelelő vér vagy vérkészítmény. Nem győzöm azonban hangsúlyozni, hogy ebben a vöröskeresztes aktivisták munkája és véradóink segítőkészsége döntő tényező. Persze, mi is igyekszünk minden kívánságot időre teljesíteni.- Ón szerint a mai egoista világban mi teheti még vonzóvá a véradást?- A magunk részéről mi is megteszünk mindent annak érdekében, hogy véradóink érezzék azt a megbecsülést, amely őket joggal megilleti. Egyébként pedig a véradóünnepségek és a véradó-vérkapó találkozók néha megható pillanatai bizonyítják, hogy az élet sok nehézsége és gondja mellett él az emberekben az a fajta segítőkészség, melyet alig lehet hasonlítani másfajta humánus cselekedethez, ez pedig nem más, mint hogy akár önként, akár hívó szóra, eljönnek vért adni, s ezzel sokszor - a szó legszorosabb értelmében - életet mentenek. A strand mellett, fák árnyékában is lehet nyelvet tanulni A nyári táborozás kellemes és a nyelvtanulás hasznos oldalait egyezteti össze - szemmel láthatóan eredményesen - hetvenkét karcagi gimnazista, akik jelentkeztek a Berekfürdőn szervezett angol nyelvi táborba. Rajtuk kívül - tanárként - még öten vesznek részt ebben a sajátos tanulási-nyaralási formában, s munkájukat két végzős egyetemista is segíti. A tanárok egyike az amerikai Lyndle Lindow, a Békeszolgálat önkéntese, aki a tanévben Karcagon általános iskolásokat oktat az angol nyelvre, de „besegít” a középiskolában - így most itt is. Mindezt dr. Varga Gyöngyitől, a tábor vezetőjétől tudtuk meg, aki gimnáziumi tanár. A tanárnő elmondta, hogy nyolcnapos programot szerveztek, amely „elég és tartalmas” is. A tananyagban mindenféle téma van, tankönyveik eredeti angol könyvek, a segédanyagokat maguk sokszorosítják. A jelentkezéseknél kor, illetve osztály szerinti megkötés nem volt, bárki jöhetett. Legtöbben a volt elsősek, vannak, de olyanok is, akik Aiár végeztek, sőt felvették őket valamelyik felsőoktatási intézménybe. Négy csoportot alakítottak ki az ittlevőkből, -mégpedig tudásszint szerirít.'TA csoportok „forgószínpadszérűen” kerülnek négy tanárhoz: egyikükkel a nyelvtant gyakorolják, a másodiknál szókészletüket bővítik, a harmadiknál mindezek alkalmazására kerül sor, míg a negyediknél (ő az amerikai) társalognak. A tananyag nem könnyű, a program pedig feszített, hiszen délelőtt és délután egyaránt vannak foglalkozások. Nem elhanyagolható tény, hogy mindezért csupán 2000 forintot kell fizetni a gyerekeknek. A foglalkozások között átjárhatnak a strandra, de a fürdésen kívül is sok a szabadidős programjuk. Szervezett és spontán egyaránt van. Ezek egy része is a nyelvtanulással kapcsolatos (pl. vetélkedő). Van számítógépük is, kikapcsolódásként lehet akár a programozást is gyakorolni. Érdekesség, hogy kétszer a szülők is eljönnek a táborba, ahol főznek, bekapcsolódnak a programokba. A tábor diákjai fegyelmezetten, de jó hangulatban „dolgoznak” (vagy ha úgy tetszik: „kapcsolódnak ki”). Bizonyosan hasznát fogják látni. Élete kész regény Közhely, de igaz. Sőt aki dr. Udvardy Tibort ismeri, megerősítheti: az ő esetében ez a közhely valószínűleg kevés. Alighanem „több regényt’ ’ is megélt a 80 éves, de jóval kevesebbnek tűnő, ma is hallatlan energiával intézkedő, tétlenséget aligha ismerő „amerikás” magyar. S a regények „szűkebb” műfaja valószínűleg kalandregény lenne. A felvidéki Eperjesről származik, de középiskoláit már Hajdúböszörményben kezdte és Karcagon fejezte be. A jogi diploma megszerzése után előbb katonai, majd közigazgatási pályára került, végül külügyi szolgálatba lépett. Ekkor már a háborús évek zajlottak, az események az ő életét is alapvetően befolyásolták. A befejezés Münchenben érte, ahol a rövidesen megszervezett amerikai egyetemre hívták tanítani. Két évig „bírta”, azután átkelt az óceánon. Amerikában több egyetemen is tanított, s történészként már akkor kutatómunkát végzett. Hiába. A szíve visszavitte a katonai pályára. Feltehetőleg nem sok magyar lehet, aki az amerikai hadseregben a tábomokságig vitte. Ő igen. Magas állami kitünttések birtokosa. Nyugalomba vonulása óta történészi kutatásainak él. Persze, azt is a maga módján. Energiával, hévvel, személyes elkötelezettséggel. És most már nemcsak „odaát” - itthon is. Egészen pontosan: szűkebb pátriájában - ő mindig is annak tartotta -, Karcagon. Egykori huszárról lévén szó, nem csupán játék a szavakkal, hogy vesszőparipája van. Ez pedig nem más, mintegy olyan történelmi személyiség, akiről ma már Amerikában és Karcagon is minden évben megemlékeznek. Az előbbi helyen talán egy kissé díszesebb, ünnepélyesebb külsőségek között. . . Kováts Mihály huszárezredesről, az amerikai függetlenségi harc egykori hőséről, Karcag szülöttéről van szó. Dr. Várady Tibornak mindkét megemlékezésben - más-más módon - része van. Egyrészt az ő - és még sok-sok amerikás magyar - szívós fáradozásainak eredményeként a maDr. Udvardy Tibor gyár hős halálának napját (május 11-ét) az Egyesült Államok kongresszusa 1955-ben „Kováts Mihály-emléknapnak” nyilvánította. A Kováts Mihály Társaság azonban már 1930-tól létezik New Yorkban. S létezik, fokozatosan erősödik Karcagon is, nem kis mértékben éppen dr. Várady Tibor aktivitásának, energiájának köszönhetően. Ez évben is jelentős időt tölt itt, fáradhatatlanul szervez, elképzeléseinek olyan államférfiakat is megnyer támogatóként, mint Göncz Árpád, Antall József, Für Lajos. De egyebeket is tervbe vett: „projecteket” hozni, üzletembereket „idecsábítani”, testvér- városi kapcsolatot kialakítani valamelyik olyan „csupa magyar várossal, ahol még a néger is magyarul beszél” (pl. Woodbridge, New Brunswick stb.). Csak az emberek pesszimizmusát nem érti, passzivitásukat nem tudja elfogadni. Meg is jegyzi, hogy még a városháza előtti, gyönyörű huszárt lován ábrázoló I. világháborús emlékműről sem tudunk egy „becsületes képes levelezőlapot’ ’ készíteni. Pedig annak az oldalán pontosan harmincegy Kováts nevezetű mártír neve is ott olvasható ... Az oldalt írta: Székely Péter Fotó: Tarpai Zoltán Az emlékmű bizonyítja: Kováts Mihály leszármazottai is vitézkedtek, ha nem is tettek szert olyan hírnévre, mint a nagy előd
