Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-16 / 167. szám

TISZA-TO Mi mennyibe kerül? Aki nyaral, úszik, fürdik, napo­zik, előbb-utóbb megéhezik, - szomjazik. Nem beszélve a gye­rekről, hiszen minden valamire­való lurkónak naponta többféle dolgot meg kell(ene) venni. Mi­heztartás végett néhány irányadó ár az abádszalóki butiksorról: to­nik 20 forint, egy szelet kenyér 4, hamburger 50, hot dog 40 forint. A korábban sokat szidott Tó ven­déglőben 200 forintból meg lehet ebédelni, maximum 250-270- ből. De olcsóbban is, mert a csontleves, sajtos tészta egy szá­zas, a babgulyás 90 forint. A sör a butiksoron 30-50 forint, attól függően, pohárnyi vagy korsónyi a lehúzott mennyiség. Mellesleg a teljesség igénye nélkül lehet még ebédelni a Malom, a Füzes, a Nádas és a Lila Akác vendég­lőkben. Továbbmenve néhány ajánlat: a szabadidőruha 4500. A műbőr Nekik jól áll a kétrészes, meg annak a fele is dzsekiket 800 forinttól 2600-ig kínálják. A selyemblúzokat 1800-ért lehet vinni, szoknyástul pedig 3600-ért. Az úszógumi 138, egy apró műanyag pancsoló 550-980. A pólókat 398-ra tart­ják, a fürdőrucikat pedig a csilla­gos égig. Érdekesség, hogy mi­nél kisebb a hölgyek bikinije, an­nál drágább. Mások szerint nem így van, függ az anyag minőségé­től is. Meg attól, aki hordja, mi­vel néhányan csak az alsót visel­ték. A többségnek jól állt ez a takarékosság. De akadt enyhén teltkarcsú is, aki jobban járt vol­na: mielőtt közszemlére tette „bájait”, először otthon, a tükör előtt nézi meg magát, s ott dönti el: hódítani akar vagy ijeszteni. Mert néha az utóbbi sikerül. Ha az ember kirándulni, nya­ralni megy, ritkán visz a batyujá­ban vízi traktort vagy bármit. Nem baj, ha efféle kiegészítő nincs, lehet bérelni a parton, a balassagyarmati Dombai Lász- lóéknál, akik feleségestül, lá­nyostul, vejestől, fiástul állják a sarat. A vízi traktor óránként 250-ért vihető. A motorcsónak, amelyik síelőt húz maga után, tíz percre ötszázba kerül. A szörf egy órára 250, a kenu is. A vízi­biciklik közül a kisebbekért óránként 200-at, a nagyobbakért 250-et kell fizetni. Ami a csúszá­sokat illeti, hajó a gatya feneke, a végtelenségig lehet folytatni a lesiklást. Egy csúszás húszas, de aki bérletet vált, százötvenért tíz­szer mehet. így már jobban meg­éri, feltéve, ha az anyag bírja. Egy szörflbajnoknö-jelölt A csúszda, lötávolból 6 TISZA-TO Halász, de legjobban a csirkepaprikást szereti Halak, madarak, nyugalom... A Szolnok megyeiek inkább a hegyekbe vágynak? Körétől Szolnokig tizenhárom hivatásos halász dolgozik egy kft.-ben. Közülük az egyik a 38 éves Pócs Sándor, aki Abádsza- lókon lakik. Úgy tetszik, nyíl­egyenes volt a pályaválasztása, hiszen az apja, nagyapja, nagy­bátyja is ezt a mesterséget vá­lasztotta. Törvényszerű, hogy ő sem lehetett más. A főszezon őszre és tavaszra esik, ami a nap­szakokat illeti, a halásznál ilyes­mi nincsen. Menni kell éjjel is, hajnalban meg nappal is, ahogy a Szükség hozza. Eddig egy 78 kilós harcsa volt a csúcsa, ámbár az édesapja tartja a családi rekor­dot egy 120(!) kilóssal. Mi taga­dás, megszenvedett vele, mire őkelme szárazra került. Mára már odavan a Tisza régi varázsa, hiszen sokszor piszkos a víz, az ikrák sem kelnek ki min­dig, így előfordul, hogy az egyik nap 3-4 mázsa is hálóba kerül, máskor meg napok alatt: semmi. A jó halászlét, halpaprikást nem ő főzi, hanem a felsége. Egyéb­ként is már annyi halat látott, hogy a kedvence: a csirkepapri­kás. Ami az árakat illeti, ezek is elég szépek. A süllő a legdrá­gább, ennek kilójáért 300-400 forintot kérnek, a harcsáért 300- at, a pontyért 90-100 forintot. A halászok a fogások zömét Szol­nokra viszik, vagy maguk érté­kesítik. Feltéve, ha fognak vala­mit, mert mint korábban szó volt róla: a halászszerencse is forgan- dó... Ha a Tisza-tavon a külön­féle vízi sportok (motorcsó­nakázás, vitorlázás, szörfö­zés stb.) művelésére főleg a délen elhelyezkedő abádsza­lóki öböl alkalmas, akkor a víz melletti kikapcsolódás nyugalmasabb formáit kere­sőknek északon érdemes ala­posabban széjjelnézniük. A csendes - többek között hor­gászásra is megfelelő - terü­leteket kedvelők részére az idegenforgalmi prospektu­sok is többnyire a Tiszafüred- Poroszló-Sarud-Tiszaderzs által határolt részt, illetve magát a Tisza folyót javasol­ják. Az ilyenfajta szórakozás barátainak fontos tudni, hogy a tározótónak a 33-as főúttól északra eső része termé­szetvédelmi terület. Akik a tiszafüredi Horgász Campingnek évek óta vissza­járó vendégei, azok nemcsak tisztában vannak ezzel a ténnyel, hanem pontosan ezért keresik fel a Tiszatour által üzemeltetett, igen szép helyen fekvő, jól felszerelt pihenőhelyet. Mert igaz ugyan, hogy - amint ez a kemping nevében is benne foglaltatik - az alkalmi tábo­rozok többsége szenvedély­ként űzi a vizek néma, pikke­lyes lakóinak kifogását, de sokan legalább ugyanilyen lelkesedéssel élnek azzal a kevés helyen adódó lehető­séggel, hogy itt a terület kü­lönleges madárvilágának szinte valamennyi képviselő­jét megfigyelhetik. Mint Sza­bó Pétemé kempingvezetőtől megtudtuk, főleg külföldről, igen sok amatőr és jó néhány profi ornitológus vendégük van évről évre, nem szólva azokról, akiket alkalmai itt- tartózkodásuk során ejt rabul a vízimadarak látványa és a természet sok más szépsége. Ez itt a fő érték, s a jelenlegi­nél több figyelmet kellene fordítani megvédésére, ami anyagi áldozatokkal is jár. Pénz ugyan mindenütt kevés van, de ha már a váfos ide­genforgalmi adót szed, töb­bet lehetne fordítani a kör­nyékbeli partszakasz megfe­lelő tisztántartására, rendbe­tételére - mondta el a vezető­nő. Ha ugyanis a csodálatos természeti környezet tönkre­megy, a vendégnek sem lesz tovább miért ide jönnie. Forgalmuk már az idén is csökkent az előző évek ha­sonló időszakához képest, sőt eddig a szezon kifejezetten gyengének mondható. Főleg a „hagyományosan” legna­gyobb számban érkező né­metek és hollandok jöttek ke- vesebben. Szabó Péterné azonban ezt nem helyi okok­nak tulajdonítja, hiszen az or­szág más vendéglátóhelyein is hasonló a helyzet. Sőt a korábbi években is mindig gyengébb volt a júniusi for­galom, amit aztán a júliusi és az augusztusi jelentősen túl­nőtt. Ebben bíznak az idén is. Az Új Néplap azon kérdé­sére, hogy mely országokból jönnek vendégeik, a vezető­nő azt válaszolta, hogy a már említett, visszatérő hollando­kon és németeken kívül nö­vekvő számban érkeznek más nyugat-európai orszá­gokból, sőt megjelentek a tengerentúliak is. Örvende­tesnek tartotta, hogy folya­matosan növekszik a hazai vendégek száma, az ország legtávolabbi megyéiből is jönnek, a legtöbben pesze a szomszédos Heves megyé­ből. Legalább annyira megle­pő azonban, mint amennyire sajnálatos, hogy igen keve­sen vannak a Jász-Nagykun- Szolnok megyeiek. Talán ők a hegyek közé vágynak ... Sz. P. 11

Next

/
Thumbnails
Contents