Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-16 / 167. szám
4 1992. JÚLIUS 16. 1 A szerkesztőség postájából Ne tegyék lehetetlenné a méhtartást! Mi, méhészek megdöbbenve olvastuk az Új Néplap július 2-i számában az állattartás szabályairól szóló, a Szolnok Megyei Jogú Város Közgyűlésének 21/1992. (VI. 23.) KR számú rendeletét, melynek 9. pontja szerint - a családi háztól számítva 50 méteren belül nem lehet mé- het tartani. Ez egyben azt is jelenti, hogy a megyeszékhelyen lehetetlen méhekkel foglalkozni. Nem tudjuk megérteni e szigort, ami véleményünk szerint az országban szinte egyedülálló. A nyolcvanas évek közepén a Szolnok és Vidéke Áfész 1400 mázsa mézet is vásárolt a termelőktől, melynek a jelenlegi ára 2-4 dollár/kg (fajtától, minőségtől függően). Mézünk mintegy 60 százalékát sajnos eddig is lopva termeltük, mert a 40 éves méhészkedésünk alatt a mezőgazda- sági szövetkezetek méheket porzásra még díjtalanul sem igényeltek, az újságban közölt jelentkezésünket sem vették figyelembe. Nem volt elég az évek óta gyé- rítő méhbetegség, a szúnyog- irtás, az állandó vegyszerezés, gyomirtás? A jelenlegi közbiztonság mellett a rendelethozók vajon kitennék-<; ^2(^1-400 ezer forintot érő értéí^k^t a határba? A rendelet meghozatala előtt kérték-e a méhszakeúíberek véleményét, és volt-e pariasz a méh- tartókra? Szeptembertől áprilisig több ezer méhcsalá'ckvan a városban, s tudomásunk! sierint a lakosságnak nincs ellene kifogása. Az idén is néhány száz méhcsaládot helyeztünk el a város szívében - szinte belopva - a hársfavirágzás idején, s tudomásunk szerint emiatt semmilyen panasz nem volt. A szomszédommal 40- 50 méhcsaládot tartunk az udvarunkban - dróthálós kerítés mellett -, miközben három-négy száz kiskorú gyerek játszik a kaptártól 1-20 méterre évek óta, gondtalanul. Kérjük az illetékeseket, hogy a családi házakra ne vonatkoztassák azt a szabályt, mely szerint 50 méter távolságon belül nem tarthatunk méhet. A törvénytisztelő méhészek nevében: Sándor János Szolnok Kárpótlás Egyszerűbben - kímélve az embereket! A kárpótlásra jogosultak folyamatosan kapják az értesítést, illetve a határozatot arról, hogy milyen értékű kárpótlási jegyre számíthatnak. A jegyek kiadásával kapcsolatban van néhány, jobbító szándékú észrevételem, amit a nyilvánosság elé szeretnék tárni: 1. A határozatban azt közlik, hogy ha 15 napon belül a jogosult nem lebbez fel, akkor további 10 nap múlva - vagyis összesen 25 nap eltelte után - a Budapest Bank helyi fiókjánál (nálunk Szolnokon) jelentkezhet a kárpótlási jegyekért. Sajnos nem a határozatban, hanem a mellékelt utasításban ad tájékoztatást arról, hogy magukkal kell vinni a határozatot és a személyi igazolványt is! így előfordul - különösen az idős embereknél -, hogy nem olvassák el a tájékoztatót, vagy elkerüli a figyelmüket, s utazhatnak újra. 2. A 25 nap eltelte után jelentkezőt - így történt velem is - az a tájékoztatás várja, hogy - bár eltelt a 25 nap - a, központ még nem küldte meg a kárpótlási jegyeket. A jogosult utázhát újra, bár nem tudják megmondani, hogy melyik nap kapják meg . .. Célszerűbb és egyszerűbb lenne, ha vagy a kárpótlási központ, vagy az illetékes bankfiók küldene értesítést a jogosultnak arról, hogy mikor mehetnek a kárpótlási jegyért. Idő- és költsétmegtakarí- tás lenne - mindenki számára. Az a véleményem, ha már nem vagyunk képesek idejében rendezni a dolgainkat, legalább feleslegesen ne utaztassuk a jogosultakat. 3. Nem értem, hogy miért nem lehet a kárpótlási jegyeket posta útján - tértivevényesen - küldeni a jogosultaknak. Miért kell ezzel a pénzintézetnek foglalkoznia? Gondolom, nem ingyen teszi, de azt a zárt borítékot, amit a banknak küldenek, a posta is elvinné, hiszen nagyobb értékeket is rábíznak. 4. Hogy a kárpótlási jegyekhez jutást - még a családon belül is - megnehezítse az utasítás, a bank a meghatalmazást csak akkor fogadhatja el, ha azt a polgár- mesteri hivatal jegyzője előtt írja alá és hitelesíti a meghatalmazó. A Ptk. ismeri a meghatalmazás intézményét, a polgári perrendtartás 196. -a pedig kimondja, hogy teljes bizonyítékul szolgál a meghatalmazás, ha azt a meghatalmazó két tanú jelenlétében írja alá. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a meghatalmazó személyi igazolványát is elviheti a meghatalmazott - nem is beszélve a férjről vagy feleségről -, akkor érthetetlen, hogy miért kell ehhez jegyzői hitelesítés? Ha a meghatalmazó - beteg vagy bármi oknál fogva nam utazhat, akkor hívja ki a jegyzőt a lakásra? Ha lehetne egyszerűbben - a jogosultak idejét és pénzét is kímélve, miért nem így csináljuk? Dr. Sz. Molnár Imre ügyvéd „Együttérzek a termelőkkel” Az elmúlt hónapokban a médiák több esetben szóvá tették, hogy a termelőktől átvett állatok (sertések) árát a felvásárlók hetek, olykor hónapok eltelte után fizetik ki. Legutóbb a parlamentben is interpelláltak az ügyben. A július 6-i Néplapban olvastam, hogy a kisújszállási kistermelő is panaszkodik, mert hetek óta nem kapták meg a sertések vételárát. Együttérzek a termelőkkel, a levél írójával, és mint fogyasztót, engem is érint az áfával drágán eladott hús és hústermék, amit 60 Ft/kg körüli élő sertésből állítanak elő. Az nem kap.érte semmit, aki megtermeli? Ez a jelenség - a kisújszállási termelő szerint - „tébolyító”. Szerintem felháborító is egyben, mert ha én a húsboltban azt tapasztalom, hogy eszi, nem eszi, nem kap mást (vidéken ez még így megy), de azonnal kérik az árát, a húsipar nemcsak a kistermelőről, rólam is húzza a bőrt. A városi ember talán a termelőt szidja a magas húsárért, a húsipar pedig hallgat. Néha el is dicsekszik vele, hogy 52 forintról 56-ra emelte a felvásárlási árat. Nehezen nyugszom meg, amikor 300-400 forintot kér tőlem a hentes húsért - szaláminak nevezett töltelékáruért, mely annyira friss, hogy kenyérre lehet kenni. Nem értek egyet a levél írójával, amikor azt kérdezi: ez a demokrácia, ezt hozta a rendszerváltás? Mondja tovább - a sokat szidott Kádár-rendszerben ilyen nem fordulhatott volna elő, akkor csak egy párt volt, ma sok van, de tehetetlenek. Nagyon nagy kár nosztalgiázni, mert ha a Kádár-rendszer nem állott volna a csőd szélén, ma is változatlan volna. A pártállam reformereje, az MSZP-sek ezt jóval előtte már látták. Ennek köszönhető a vér nélküli forradalom, azaz a váltás, mert az ország szénáját már ők sem tudták volna rendbe tenni, így aztán kritizálhatnak utólag, hogy mindent jobban csinálnának, mint az Antall-kormány. A politikai hatalomváltás megtörtént, de a gazdasági nem. Sok helyen még a régi vezér- igazgatók, vállalatvezetők vannak - jól megfizetve. Vajon mi lehet az oka a húsipar csődjének? Kik ezért a felelősek, értettek-e a szakmához, vagy csak a központi parancsot hajtották végre? A nagyvállalatok egymást tették tönkre, mindenki tartozik mindenkinek, átláthatatlan dzsungel . . . Ami ebben az országban rossz, azért a rádió, televízió - finoman elrejtve - az Antall-kor- mányt teszi felelőssé, és néha olyan szavak is elhangzanak, megjelennek a sajtóban, melyért az elmúlt rendszerben Recsk, Kistarcsa vagy legalábbis Kar- cag-Tilalmas járt volna. Itt ma mindent szabad írni, mondani, ami igaz. Nem ártana néha óvatosabban, nem olyan átlátszóan valótlannal bírálni a kormányt. A piac szabad, de a monopolhelyzetben lévők gondolkodjanak el egy kicsit, amikor a termelőtől fillérekért veszik át a kész sertést, a tejet, hogy ez nem tisztességes kereskedelem, hanem rablás. Péli István Örményes Mezőtúron a régi református temető nagyon gazos, elhanyagolt volt. Most az egyház kivágatja a cserjéket és a buja növényeket, s meglepően szép, új kopjafák, síremlékek kerülnek helyükre. Természetesen ezen a területen a szabad, illetve lejárt sírhelyeken újra temetni fog az egyház. (Fotó: N. Zs.) Változás a betegek utazási térítésénél! Több olvasónk tette szóvá, hogy a társadalombiztosító nem közhíreké kellőképpen azt a változást, mely szerint július elsejétől a betegeknek az orvosi igazolás mellé a menetjegyet is csatolniuk kell ahhoz, hogy akár a megyei társadalombiztosítónál, akár az üzemek, vállalatok, intézmények kifizetőhelyein megtérítsék a jogosan felmerült költségüket. Való igaz, hogy néhány hete lépett életbe az új szabály, de erről az igazolást kiállító orvosi rendelőkben tudniuk kell, hiszen ott célszerű mindjárt felhívni a betegek figyelmét arra, hogy most már az utazási jegyet is mellékelniük kell. Alkalmassági - bosszúsággal Június elején úgy határoztam, hogy belevágok egy gépjármű- vezetői tanfolyamba. Egy ideig simán ment minden, de amikor letelt az orvosi papír beszerzésének, bemutatásának időpontja, minden tervem romba dőlt. Nem az a baj, hogy egy pecsétértés 2-3 perces orvosi vizsgálatért 1000 forintot kell leszurkolni! (A kormányrendelettel szemben nincs mit tenni, noha a rossz döntés ellen lehetne ágálni!) Az a gondom, s nem értem, hogy a már meglévő orvosi igazolásért miért kell fizetni? Bővebben: tavaly nyáron is belekezdtem egy ilyen irányú tanfolyamba, s akkor megcsináltattam az ominózus papírt! Sajnos a tanfolyamot - egyéb okok miatt - abba kellett hagynom. Most újra felkerestem a körzeti, illetve háziorvosomat, aki megadta az igazolást, hogy ma sem gátol szervi baj a gépjárművezetésben. Július 6-án elmentem a szolnoki „Fehér Házba”, hogy pecsételjék be az öt évre szóló(!) alkalmasági igazolást. Ott az asszisztensnő az orrom alá dugott egy 1000 forintos csekket, mert ez másképp nem megy! Ha öt évre szól az alkalmassági, akkor hogy lehet az, hogy egy év múlva már nem érvényes? Úgy gondolják, hogy a sok csóró csak kibír még 1000 forintot (a fizetésem egynyolca- da) egy pecsétért? Mélységesen felháborított az eset, és az a véleményem, hogy az átalakulás nem sokat változtatott a magyar ügyvezetésen! Tóth Szilvia Halló, Távközlés? Megmutatták az Európába vezető utat! Egy hónapja vettem a bátorságot, s elindultam telefonügyben. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Távközlési Üzem főnökének ajtaja előtt várakoztam, szorongtam - nem sokáig, mert a fogadóóra megkezdése után fél perccel már D. Kovács László üzemvezető irodájában voltam, aki e csekély késésért is elnézést kért. Elmondtam, hogy távbeszé- lőállomás-áthelyezési kérelmet szeretnék benyújtani. Azonnal kaptam egy nyomtatványt, amit - mivel nem volt nálam szemüveg - a kedves titkárnő töltött ki. Kor~, \ Élethelyzet Bolt elől lopták, e] a mosógépet! Megáll az ember esze, hogy fényes nappal, a járókelők szeme láttára, a bolt elől lopták el a mosógépem. Történt, hogy június 19-én (pénteken), kéz alól vettefo^gy használt mosógépet, 1500 forintért. Csomaghordó, kétkerefeűÉi ákocsira kötöttem, azon húztam hazafelé. A szolnoki Mártírok úti ABC előtt csupán néhány percig hagytam, míg a boltban tejet, vajkrémet vettem, de már ez is elegendő volt ahhoz, hogy meglovasítsák. A kiskocsi maradt, így az a véleményem, hogy nem vihették messzire . . . Az esetet azonnal jelentettem a rendőrségen, ahol jegyzőkönyvet vettek föl, de úgy néz ki, nem találják meg egykönnyen a tettest, ha a mai napig (július 9.) még nem hallgatták meg azt az embert, akitől a gépet vásároltam - már az azonosító szám végett is. A bolt dolgozóival sem beszéltek, akik egyébként akkor azt mondták nekem, hogy sajnos nem az első eset, mert a bolt elől és a közelükben is már sok minden eltűnt az utóbbi időben. Leszázalékolt nyugdíjas vagyok, és egy csecsemő eltartásáról is gondoskodnom kell. Több pénzt nem áldozhatok mosógépre, holott most lenne rá a legnagyobb szükségünk, hiszen a kicsire sokat kell mosni. Ezért kérem, ha valaki az említett napon látta a tettest vagy tetteseket, esetleg azt is, hogy hova vitték a használt mosógépet, segítsen. Piti Sándor V __________________________________J vác s úr közben ígérte, hogy egy hónapon belül értesítenek, s amennyiben van szabad vonal, megkapom azt. Három hét múlva jött a levél! Vonal van, s a szerelés napjára is kaptam egy időpontot. Július 2- án, az értesítésen megjelölt napon és órában megérkezett Ur- bán Szabó Sándor úr és két fiatal munkatársa. Udvariasan, pontosan, tisztán és gyorsan dolgoztak, s mire lefőtt a megvendége- lésükre szánt kávé, már újra boldog telefontulajdonos lettem. A megyei távközlési üzem vezetője és munkatársai ezúttal megmutatták az Európába vezető utat. Szabó Imre Tamásné Szolnok Az utcán mindenkinek mindent szabad?! A szolnoki Széchenyi-lakóte- lepről írták olvasóink: a nyár elején a K. Bozsó Károly út 11. számú lakóépület vasútállomás felőli részén, a kövesúton egy környékbeli gyermeksereg fölfestett egy lábteniszpályát. (A kövesút az épülettől mintegy 6 méterre húzódik, és a közelben legalább 3 kiépített, focizásra alkalmas pálya van!) Azóta szinte minden este (fél héttől 9-10 óráig) a Népstadionban érezzük magunkat, mert hiába csukjuk be az erkélyajtót, az ablakokat, az állandó üvöltéstől, ricsajtól abelső szobában sem lehet pihenni, beszélgetni. Ki védi 22 óra előtt az állampolgárok nyugalmát? Vágy az utcán már mindenkinek mindent szabad? Tekintve, hogy a mi szavunk a focizókkal szemben hatástalan, falra hányt borsó, e levél útján is kérjük az illetékeseket, hogy a lakók nyugalma érdekében mielőbb intézkedjenek. A fájdalmat is feledtették Nem mulaszthatom el, hogy néhány elismerő sort ne írjak a Hetényi Géza Kórház ortopédiai osztályának dolgozóiról. Térdműtétem miatt négy hétig voltam az psztály fekvőbetege, s ez idő’ alatt tapasztalhattam az ott dolgozó orvosok, nővérek, ápolok segítőkészségét, szívélyes “közvetlenségét, mellyel nagyban feledtették a fájdalmainkat is. A számtalan figyelmesség és kedves bánásmód közül egyet kiragadva, megemlítem, hogy az orvos a műtét végeztével hozzám fordult, és azt mondta: „Köszönjük a türelmét”. Jólesett a kedves, közvetlen szó, és visszaemlékezve a kórházban töltött időre, építőn mondok köszönetét az osztály minden dolgozójának - az azóta már gyógyult betegtársaim nevében is. Arday Janka Zoltánné Szolnok Öregdiákok találkozója volt Nem mindennapi eseményt rendeztünk Kunszentmártonban a múlt hét végén: az 1949-ben végzett általános iskolai tanulók kirajzott növendékeinek 43. éves találkozójára gyülekeztünk a volt iskolánkban. Az első két osztályt polgáriban jártuk, majd - az akkori oktatási reform értelmében - átalakult általános iskolává. így mi végeztünk elsőként általános iskolát Kunszentmártonban. Kiváló osztályfőnökünk, Bal- daszty József tanár úr egy olyan osztályközösséget formált, amelynek tagjai ötévenként szívesen találkoznak egymással. Először a volt iskolánkban számoltunk be magánéletünkről, majd a Körös étteremben emlékeztünk ifjúságunkra, és alkonyaiig beszélgettünk, szórakoztunk. Sajnos tíz osztálytársunk ^összesen negyvenen voltunk) Az olda már nem lehetett velünk, az ő helyük üresen maradt, továbbá öt kedves tanárunktól vettünk azóta búcsút. Tiszteletükre, emlékükre 15 szál gyertyát gyújtottunk. és virágcsokrokkal róttuk le kegyeletünket. Jóleső és felemelő érzés volt számunkra, hogy Nyíregyházáról, Miskolcról, Budapestről és Veszprémből is jó néhány osztálytársunk érkezett. (A résztvevők többsége nyugdíjas és leszázalékolt, mivel 59-60 éves már ez a korosztály.) Kedves osztályfőnökünknek ezúton is köszönjük mindazt, amit értünk tett, és büszkék vagyunk rá, hogy összetartott, s becsületes emberré formált bennünket. Hosszú boldog életet kívánunk neki s kedves családjának. Veres István Kunszentmárton összeállította: Csankó Miklósné
