Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-02 / 155. szám

Hogyan ünnepeljünk? A rendszerváltás óta nagy gondja volt a városnak, hogy mi­lyen ünnepekről hogyan emlé­kezzenek meg, és a helyi rendez­vényeket miként szervezzék? így aztán nemrégiben összeült az önkormányzat oktatási, ifjú­sági, közművelődési és sportbi­zottsága, hogy eldöntse ezt a kér­dést. Ezek szerint március 15-ét, május 1-jét, június 30-át - mint a függetlenség napját -, augusztus 20-át és október 23-át ünnepük meg majd a városban közösen és különböző formában. így példá­ul március 15-éről koszorúzás­sal, május 1-jéről a hagyomá­nyoknak megfelelően majális­sal, június 30-áról 15 perces ha­rangszóval, s ünnepi testületi üléssel emlékeznek. S hogy a helyi jelleg is kidom­borodhasson, ezért november 11-ére, a város névadójának^ Szent Mártonnak névnapjára nagyszabású eseménysorozatot szerveznek. Ennek megfelelően már október második felében megkezdődnek a rendezvények, amelyek aztán november közepe táján fejeződnek be. A város ve­zetői azt szeretnék, ha a Szent Márton-napi ünnepségek az ott élők teljes támogatását élvez­nék. Ezért pályázatot írtak ki, és augusztus 1-ig várják a városla­kók, az intézmények és társada­lmi tömegszervezetek felajánlá­sait, ötleteit, javaslatait annak ér­dekében, minél teljesebb legyen a rendezvénysorozat, s mindenki megtalálhassa a számára leg­megfelelőbb programot. A gondok ellenére Uj terveket forgat a fejében Egy igazi vállalkozó Augusztustól megújul a városi tévé programja hogy az itteni munkám mellett a Mezőtúri Városi Bíróság elnöki teendőit is elláttam. Persze, fe­lesleges múlt időben fogalmaz­nom, mert még jelenleg is ez a helyzet, mivel Mezőtúron most sincs kinevezett elnök. Hivatalo­san végül is az idén június 1-től vagyok a Városi Bíróság elnöke, miután megnyertem a pályáza- tot.- Ón meglehetősen fiatalon került erre a posztra. Hány éves?- Harmincegy.- Hogy érzi, elfogadták a kol­légák úgy, mint vezetőt?- Azt hiszem, igen, mivel a helyi bírák véleményét is kikér­ték a kinevezésem előtt, sőt a kollégák elolvashatták a pá­lyázatomat, s végül is rám vok­soltak. Kié a Pannónia? Bozsik Mártont Kurfszent- mártonban, sőt a város határain túl is nagyon sokan ismerik. Nem véletlenül, hisz igazi nyüzsgő ember. Olyan, hogy amit a fejébe vesz, azt tűzön-ví­zen át keresztül viszi. Vagy leg­alábbis igyekszik úrrá lenni a gondokon. Tipikus vállalkozó. Valami­kor régen még gumiszerelő kis­iparosként kereste a kenyerét, aztán egyszer belevágott a ker­tészkedésbe. S ma már olyan nagy a gazdasága, hogy még messzi földről is csodájára jár­nak. Sőt a Kertészeti Egyetem hallgatói hozzá mennek gyakor­latra. Nincs mit ezen meglepőd­ni, mert virágkertészete országo­san is az egyik legmodernebb, hisz láthatják ott az érdeklődők a komputer által vezérelt izraeli csöpögtető öntözéstől kezdve a teljesen automatizált szellőzte­tő- és páráztatóberendezésekig szinte mindent. Saját laboratóri­ummal is rendelkezik, ahol nö­vényi szövettenyésztéssel fog­lalkoznak. A gazda természetesen járt már Hollandiában, a kertészke­dés őshazájában is, s mint mond­ja, az ottaniak legalább nyolcvan évvel előbbre járnak.- Régebben, jól tudjuk, nehéz volt a maszekok élete. És mosta­nában változott-e valamit a hely­zet? - kérdezem tőle.- A, dehogy - legyint egy jóko­rát'-, legfeljebb még nehezebb ie|t. Tudniillik az energia meg az egyéb költségek már világszín­vonalúak, ugyanakkor az álta­lunk előállított termékeknek nem emelkedett ugyanolyan iramban az áruk. Ráadásul a fi­zetőképes kereslet visszazuhant, miközben a termelési költségek megduplázódtak. S ennek bizonyítására Bozsik Márton elmondja, hogy gazdasá­gában-nemrégiben átálltak a széntüzelésre. Tavaly 10 ezer mázsa oroszlányi dúsított darát vettek, ami a helyszínen mázsán­ként 138 forintba került. Ám mi­re elhozták, máris 240 forintra rúgott az ára. Most ugyanez a szén, ugyanott 420 forintot kós­tál, s ebben az összegben nincs benne a szállítás költsége.- Tehát ez önmagában kapás­ból két és fél milliós többletkölt­séget jelent - folytatja, s még hozzáteszi: - Beszélhetnek itt ne­Készül a kalendárium Július 8-án ül össze az a szűkkörű szakmai stáb, amely a kalendárium létrehozásáról tárgyal. Ugyanis a kunszentiek eldöntötték, hogy a más városokhoz hasonlóan ők is kiadnak egy ilyen könyvet. Tulajdonképpen az ötlet már régebben megszületett, s így ma már komoly elképzelések vannak arra nézve, hogy mi kerüljön majd a kötetbe. így többek között a környéken folyó néprajzi és helytörténeti kutatások eredményeiről szóló írások is helyet kapnak a lapokon, sőt az sincs kizárva, hogy a közeli településeket, a Tiszazug falvait is bemutatják a könyvben, melynek szerkesztési feladatait a Városi Művelődési Központ munkatársai vállal­ták magukra. Ugyancsak ott készül el majd egy másik kiadvány is, Hisz jövőre - tehát 1993. április 25-26-27-én - Kunszentmártonban rendezik meg a háromévenként ismétlődő nagykun városok diákfiataljainak sportviada­lát, mintegy hatszáz középiskolás részvételével. S arra a nagyszabású eseménysorozatra kiadják azt a könyvet, amely az eddigi találkozók és versenyek történetét, valamint eredményeit tartalmazza majd. A városi televízió egy hónapig nem sugározza adásait. Mond­hatnánk úgy is, hogy nyári sza­badságot tartanak. Mondhat­nánk, ha nem tudnánk, hogy ez egyáltalán nem igaz. Hisz a munkatársak nem pihenéssel töl­tik majd a júliust, hanem ennyi idő kell ahhoz, hogy a technikai felszereléseiket bővítsék, s meg­teremtsék annak lehetőségét, hogy augusztus 1-től önálló csa- tomámjelentkezhessenek. Tehát ezek Idán nem kell majd kikap­csolni áz egyik műholdas csator­nát - ahogy eddig történt -, hisz a városi tévé vezetői megállapod­tak a szegedi Lénia Kft.-vei, s pénzért megvettek tőlük egy tel­jesen független csatornát. Emellett kialakítanak egy he­lyiséget, ahonnan majd az adá­sok mennek. Eddig ugyanis a Városi Művelődési Központban, s egy olyan vizes pincében volt a stúdió, ahová jóformán csak gumicsizmával lehetett bejutni. A tárgyi feltételek javításával természetesen a városi televízió műsorszerkezete is megváltozik. Ez azt jelenti, hogy nemcsak fil­Mint arról már korábban la­punkban beszámoltunk, 1991. november 1-én eladták a soká­ig felszámolás alatt álló Pan­nónia Szőrmekikészítő, Kon­fekció és Kereskedelmi Válla­lat Kunszentmártoni Gyárát. Akkoriban még úgy tűnt, hogy minden rendben lesz, hisz a vevők, a kecskeméti Ramsys Kft. vezetői nagy terveket for­gattak a fejükben. A Szanálószervezet - vagyis az eladó - 400 millió forintot kért a gyárért, s megegyeztek, hogy abból az összegből előlegként 60 milliót kifizet a kecskeméti kft., feltéve, ha a Szanálószervezet elintézi, hogy levegyék a jelzá­logot a gyárról, amit korábban azért tettek rá, mert a nagyválla­lat alaposan eladósodott. Nos, telt-múlt az idő, s a Ramsys Kft. 40 milliót ki is fize­tett az előlegből, ám a jelzálog a kunszenti gyárról csak nem ke­rült le. így a kecskemétiek nem voltak hajlandóak fizetni, mire a Reorg Rt. - ez a Szanálószerve­zet utódja - május 20-án közgyű­lést hívott össze, és visszavette a gyár részvényeit a Ramsys Kft.- től. Úgyhogy most valójában nem tudni, hogy kié a kunszenti Pannónia, hisz mint a Heti Vi­lággazdaságjúnius 6-i számában írják, a Reorg Rt.-t addig az idő­pontig még be sem jegyezték, s így az hivatalosan nem is létezik. / „Úgy hiszem, a kollégák elfogadtak” Interjú Ivanov Dömötörrel, a Városi Bíróság új elnökével- Ön, a nevéből ítélve, nem magyar származású, ugye?- Valóban nem. Hisz apai nagyapám bolgár származású, és kertészete volt Tiszaföldváron. Véglegesen letelepedett Ma­gyarországon, itt kötött házassá­got, s én a gyerekkoromat már Martfűn töltöttem.- Mióta van Kunszentmárton­ban?- Immár két éve, vagyis ’90 júliusában kerültem ide. Akkori­ban osztották fel az MSZMP va­gyonát, s az itteni pártbizottság épületét kapta meg a Városi Bí­róság. Még az idő tájt elkezdő­dött a munka, ám hivatalosan csak ’91. január elsejétől műkö­dik az intézmény.- Előtte hol dolgozott?-1984 februárjában kezdtem a Mezőtúri Városi Bíróságon fo­galmazóként. Majd ’87. április elsejével bíró lettem, és polgári ügyeket tárgyaltam. Ézután 1990. január elsejével Szolnokra kerültem, s akkor már büntetőbí­róként tevékenykedtem.- Mikor nevezték ki az itteni Városi Bíróság elnökének?- Még 1990-ben bíztak meg a vezetéssel, s ’91 januárjában to­vábbi megbízást kaptam úgy, Mindenesetre elég furcsa hely­zet ez, hisz van itt egy olyan gyár, amelyik a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben is talpon van, tömérdek a megrendelésük, hosszabb távra biztosított a mun­kájuk, s úgy tűnik, hogy ennek ellenére sem akad igazi gazdája. Persze előfordulhat, hogy mégis pont kerül majd az újabb adásvé­teli szerződésre, mivel - mint Kovács István ügyvezető igaz­gató elmondta - július első nap­jaiban újból közgyűlést tartanak, ám hogy ott miről lesz szó, azt még ő sem tudta. A bundák kelendőek - a gyár nem? Mészáros János szerkesztő-operatőr a műsort állítja össze a keverőpult nál meket vetítenek, és nemcsak az eseményekről tudósítanak he­tente egyszer, hanem mindennap 24 órán keresztül lesz adás. Ugyanis a helyben készült ripor­tok, tudósítások mellett megha­tározott napokon és órákban su­gározzák majd többek között a TV-tévé és az Agro-tévé műso­rait is. Ugyanakkor beindítják a Képújságot, amely a műsorszü­net idején is olvasható lesz. De augusztustól nemcsak a tárgyi, hanem a személyi feltételek is javulnak. Hisz Dezső Dóra, a szegedi tévé volt bemondónője a kunszentmártoni városi televízi­ónál dolgozik. O és a többiek is társadalmi munkában készítik és vezetik a műsorokat. 1992. JULIUS 2. Kunsági Extra —Kunszentmárton Műsorszünet júliusban Az oldalt szerkesztette: Nagy Tibor Fotó: Korányi Éva kém vállalkozásbarát politiká­ról, mikor ez egyáltalán nem igaz. Bizonyisten gondolkodtam már rajta, hogy abbahagyom az egészet.- Nem mondja ezt komolyan...- Nézze, a jelenlegi bankpoli­tika olyan, hogy nem lehet egy­könnyen hitelhez jutni, és így a különböző fejlesztésekbe is le­hetetlen belevágni. Egyenesen öngyilkosság ma több mint 30 százalékos kamatra pénzt föl­venni, hisz nincs az a vállalko­zás, amiből ezt ki lehetne gaz­dálkodni. Szóval kész ráfizetés az egész. ' Ennek ellenére - mint megtud­tam -, Bozsik Márton mégis grandiózus terveket forgat a fe­jében. Csak egy példa: már meg­vette a két Zetort, hogy ha visszakapja a korábban elvett földet, tudjon rajta gazdálkodni. Ugyanakkor kész vannak a ter­vei annak a bevásárlócentrum­nak is, amelyet a városközpont­ban szeretne felépíteni, s tervezi, hogy létrehoz egy saját vágóhi­dat is. Ezek megvalósításához már kért kölcsönt, de eddig még nem kapott... Nincs uszoda és sportcsarnok A városbeliek is jól tudják, hogy az iskolai testnevelés és a diák­sport meghatározó jelentőségű te­rülete a testkultúrának. A testneve­lés fontossága ugyanis abban van, hogy egészségesebbé teszi az em­bert, kiegyensúlyozottabbá a sze­mélyiséget, s megtanítja a sporto­lót nagy teljesítmények és a sike­rek elérésére, de a kudarcok fe­gyelmezett elviselésére is. Ám hogy ezen a területen jól menjenek a dolgok, az anyagi, tár­gyi és személyi feltételeket bizto­sítani kell. A helyi önkormányzat erejéhez mérten minden támoga­tást megad. Mint megtudtuk, az iskolai diáksportszervezetek mű­ködésére tanulónként 80-100 fo­rint jut, ugyanakkor a városi diák­sportversenyekre az idén 63 ezer forintot biztosított az önkormány­zat. De pályázatok útján is igye­keznek pénzhez jutni a helybeli sportegyesületek. így például a megyei versenysportalapból két egyesület - a KÚTE és a Kosárlab­da Klub - összesen 310 ezer forin­tot kapott. Ami pedig a tárgyi feltételeket illeti: a városban öt tornaterem, ugyanennyi iskolai sportudvar, egy városi sporttelep, egy kondici­onálóterem és két teniszpálya ta­lálható. Valamennyi szolgálja a di­ák-, a szabadidő- és a versenyspor­tot, ám ez még mind kevés. Hisz a megyében lévő kisvárosok közül egyedül csak Kunszentmártonban nincs uszoda és sportcsarnok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents