Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-02 / 155. szám

Kunsági Extra—Kunhegyes 1992. JULIUS 2. Napirenden: a BHG, benzinkút- felújítás, háziorvosi szolgálat A legutóbbi képviselő-testü­leti ülésen több, a település szempontjából jelentős téma te­rítékre került. így a testület ven­dége volt a BHG központi gyára termelési igazgatóhelyettese. Tájékoztatójából kiderült,-a haj­dani gyárrendszer egykori 10 ezer dolgozójából mára már mindössze 4 ezer 200 maradt. A leépítés, üzembezárás sajnos alaposan érintette a helyieket is, ahol az ezer-egynéhányszáz fog­lalkoztatottból mindösze ötven­négyen maradtak: ők őrző-, va­gyonkezelő munkát végeznek. A visszafejlődés, elbocsátások oka prózaian egyszerű: a BHG gyárainak termékei korszerűtle­nek, ráadásul a világ több orszá­gában a jóval modernebb készü­lékek olcsóbbak. (Ez bizonyára így igaz, nincs jogunk kételked­ni; csupán az újságírónak adódik a kérdése: miért nem foglalko­zott a mérnöki kar a gyártmány­fejlesztéssel időben, és ezért megrekedtek az 1970-es évek szintjén? Miért nem léptek ko­rábban, amikor esetleg még menthető lett volna sok vidéki üzem, munkahely?) A városháza szerződést kötött az egyesített egészségügyi és szociális intézménnyel arról, hogy dr. Prágerné dr. Kádár Magdolna, dr. Jakab Zoltán, dr. Illés Anna és dr. Kiss István lesz­nek a háziorvosok, dr. Varjú Éva pedig a házi gyermekorvos. Kí­vülük két nyugdíjas orvos, egy volt üzemorvos, tüdőgyógyász szakorvos, szülész-nőgyógyász és két fogszakorvos is él a tele­pülésen. A felsorolásból kiderül, hogy összesen tizenkét orvos te­vékenykedik a városban. Arról is határoztak, hogy a XX. sz. áldozatainak emlékmű­vére alapítványt létesítenek, és az elgondolást támogatja az ön- kormányzat. A jelenlegi tervek szerint az emlékmű a református nagytemplom kertjébe kerülne. Üj hír az is, hogy a volt Víz- gépészeti Vállalattól az önkor­mányzat átveszi a tanműhelyt, amelyben hatvanegy gyereknek biztosítható szeptembertől a gyakorlati oktatás. Ami a település belterületén lévő benzinkutat illeti, a MÓL Rt. nem mondott le arról, hogy esetleg újat építsen, de ez annyi­ra a jövő zenéje, hogy jelenleg a mostanit szeretnék korszerűsíte­ni. Ezzel a képviselő-testület is foglalkozott, és hosszú vita után úgy döntött: tudomásul veszi a részvénytársaság ajánlatát, a modernizálást, ugyanakkor a testület kijelentette, ezt ideigle­nes megoldásnak tekinti, és kéri a MÓL Rt.-t, ha lehetősége lesz, tegye meg a szükséges intézke­déseket egy új kút építéséhez, amelynek már a külterületen megvan a helye. Megtörtént a keresztelő Aki régebbi ismereteire hivat­kozva netalántán Kunhegyesen a Vízgépészeti Vállalatot keresné, ne tegye, mert ilyen cég már nin­csen. A közelmúltban keresztelő történt, a vállalat új neve: Hydro- gép Kft. A létszámuk hatvan­négy, és úgy tűnik, ennyi ember­nek erre az évre akad, lesz mun­kája. A vállalások egy része, akár korábban, Németországba kerül, ahová különböző környe­zetvédelmi építkezésekhez ké­szítenek légtisztító szűrőket (fil­tereket), azok vezetékeit, vas- szerkezeti elemeit. Új hír, hogy Fehérgyarmatról jelentős meg­rendelést kaptak egy ezer köb­méteres, közel öt ven méter ma­gas, kehely alakú víztorony épí­tésére. Ezt a munkát - amely Ami szem-szájnak ingere húszmillió forint értékű - már ja­vában csinálják. Némi gubancot csak az okoz, hogy a szerelés folytatásához is pénz kell, nem is kevés. A bökkenőt az jelenti, hogy futnak a jogos követelésük után, hiszen a különböző vállalatok, cégek mintegy 10 millióval tar­toznak nekik. Remélhetőleg nem május, akarom mondani jú­lius 40-ig .. . Ottjártunkkor a könyvtár ol­vasótáborának hetvenöt kisdiák­ját éppen vízbe vitték a kísérőik. Egyébként-ez a szaktábor június 15-től július 9-ig tart, mégpedig hetente két alkalommal, hétfőn­ként és csütörtökönként. Harminc meccs, huszonkilenc pont A kunhegyesi aranylábúak újonc létükre derekasan helyt­álltak, hiszen a megyei első osz­tályban a tizedik helyet szerez­ték meg: harminc meccsből hu­szonkilenc ponttal. Szó ami szó, erre, hogy újonc, Gorzás Lu­kács, a csapat trénere, edzője, mindenese olyan allergiás, akár én az akácvirágra. Mondván, amiért harminc év alatt három­szor kiesett a település csapata, ez a gárda mindig is a megyei első osztályban terelte a bőrt. Van igazság a dologban, és mint hallottuk, nem is a szakmai munka volt a legnehezebb, ha­nem az összetartás. Ugyanis - nem elírás - a tizenkilences ke­retből tizenheten)!) munkanél­küliek. Ráadásul három ember katona lesz, és leszerelni csak egy fog. Tény: öt-hat poszt váro­mányosa a biztos, a többi a jövő zenéje. Július 15-én kezdődik a felkészülés az újabb szezonra, és végül álljon itt azoknak a neve, akik átlagon felül teljesítettek az elmúlt bajnokságban: Antal Ist­ván (ráadásul Karcagról járt át), Szabó György, Varga György, Kiss Sándor, és a fiatalok közül Bodnár Tamás. Kívülük Török Gábor is igazi húzóembernek bi­zonyult mindaddig, amíg nem sérült meg. A Mezőgazdasági és Ipari Szak­munkásképző Iskola diákjai szak­mai gyakorlaton rendsodrókat ké­szítettek, gyártottak. Ezek a dara­bok megvásárolhatók, és a befolyt pénzt a diákok életkörülményei­nek a javítására fordítják. Érdek­lődni a helyszínen lehet. Az egykori Költségvetési Üzemből a hangzatos nevű Bar- batus (Bakkecske) Kft. alakult. A cég megvásárolta a Tüzép úgynevezett külső telepét, ahol erő- és munkagépek árusításával foglalkoznak. A teljesség igénye nélkül lehet itt például venni ju­goszláv traktorokat 600, 800, 882 ezerért, de a 77 lóerősért már másfél millió dukál. Kínálják magukat vetőgépek, kultiváto- rok, fűkaszák, rendsodrók, be­tonkeverők, vaskapuk, kerítés- oszlopok, kukoricamorzsolók, - darálók, fejőgépek is. A készle­tet most töltik fel, és az itt tárolt érték előreláthatóan 30-35 millió lesz. Éppen ezért kérik az érdek­lődőket, hogy a vasútállomás melletti telepüket lehetőleg munkaidőben (7-től 16-ig) ke­ressék fel. Aki netalántán más­kor szeretne bejutni, gondolja meg, mert éjszakánként az őrön kívül négy német juhászkutya is „szolgál”. Természetesen száj­kosár nélkül, szabadon !.. Berci másfél éves kos, és szerfölött pipa, ha valaki incselkedik vele. Ilyenkor nekifut, és pillanatnyi mérgében legszívesebben felöklelné á vele szemben állót. Ha ez egyszer-kétszer nem sikerül, Berci lemond a bosszúállásról. Kos, de úgy tűnik, azért okos (is) __ ír ta: D. Szabó Miklós — Fotó: Mészáros János A gyerekek költségei jelképe­sek, minndenkinek száz, azaz egyszáz forintjába kerül össze­sen ez a tábor. Igaz, a könyv­tárnak százezerbe, amelyet az utolsó fillérig ők állnak. Jobban mondva az önkormányzat meg- c előlegezte nekik ezt az összeget, miután a megyei kulturális bi­zottságtól egy fityinget sem kap­tak. (Rosszmájúak szerint kellett nekik kortéskedniük a korábbi könyvtárvezető mellett!) Akár így volt, akár nem, tény: az összeget az utolsó petákig ne­kik kell kigazdálkodniuk. A fog­lalkozások reggel nyolctól dél­után négyig nyúlnak, az ebédre- valót rendszerint bográcsban fő­zik, és temérdek népi gyermek- játékkal, népdallal ismerkedtek, ismerkednek meg. Ráadásként a kisebbek Holló­kő, a nagyobbak Sárospatak ne­vezetességeit keresik fel. Termé- szetesen a jeles épületek rövid históriáját maguk a gyerekek ismertetik, mivel erre a fog­lalkozások közötti szünetekben a könyvtár gazdag választéká­ból nagyszerűen fel lehet készül­ni. Új elnök az áfész élén A Közép-tiszavidéki Áfész volt elnöke, Tóvízi Zoltán vala­mivel több mint negyven év munkában eltöltött idő után nyugdíjba vonult, és ebből az al­kalomból megkapta a Szövetke­zeti Érdemrendet. A mintegy 7 ezer 700 tagot számláló áfésznek az új elnöke Bodnár János, a korábbi főköny­velő, vagy hivatalosan fogal­mazva: közgazdasági főosztály- vezető lett. O egyébként 38 éves, Számvi­teli Főiskolát végzett, nős, egy gyermekük van. Ami külön ér­dekességnek számít: egy sze­mélyben a Kisgazdapárt helyi el­nöke is. Ez a párt jelenleg 240 tagot számlál. Az áfész a tavalyi esztendőt szerény, mintegy 830 ezer forint értékű nyereséggel zárta. Az új vezető elképzelése szerint a jö­vőben meghatározó lesz, hogy a szövetkezet miképpen bírja tar­tani az árversenyt a magánkeres­kedőkkel. Ezért szeretné kiépíte­ni az ehhez szükséges nagyke­reskedelmi láncot, illetve most már valóban elkezdeni a terme­lés szervezését. Elvégre hogy mi minden kell, azt mindig a keres­let, a piac törvényei határozzák meg. Akár áfész-szintről nézi az ember, akár máshonnan. Divat a hirdetés, és erre nagyszerű alkalom kí­nálkozik a nagy ABC előtti deszkatáblán. Aki a bútorbolt felől közelíti meg a terepet, ajánlatos, ha bakancsot húz, hiszen a közeli tanulmányozáshoz át kell hámoznia magát a kiadós esők következté­ben nagyra nőtt dudvatengeren. Megéri a zöldöve­zet leigázása, mert kelleti itt magát a táblán jósze­rével minden, ami szemnek, szájnak ingere. így: tanya kiadó vagy eladó, azután töméntelen kisebb- nagyobb ház, Lada, bobtail (ó-angol) kutyaköly- kök, felsorolva az édesapuci, anyuci vérvonalával, eredményeivel. A fázósabbak már most gyűjthetnek a hordozha­tó cserépkályhára, esetleg telekre Érdenvaműszaki beállításúak vasesztergára, a kisgazdák élőhású süldőre, napos- és előnevelt csirkére, álomszuszé­kok éjjeliszekrényre, fotelágyra, esetleg fekete-fe­hér tévére. Az óllal rendelkezők bikaborjút is vásárolhat­nak, ha pedig még padlás is akad, galambot, mert annak ott a helye. Még a cár katonái voltak A katolikus temető hátsó ré­szében, ott, ahol az akácbokor és a zöld az úr, három egyszerű em­léklap, kőtábla adja tudtul a lenn nyugvók személyét. Mindahá- nyan a cár katonái voltak, ma­gyar hadifogságba kerültek, és Kunhegyesre adták őket dolgoz­ni. Megúszták az első világhábo­rú csatatereit, és amikor már azt hitték, vége mindennek, egyszer tényleg vége lett mindennek. Novák Valentin 25 éves cári orosz katona volt, és Galicka Gu- bernában született Lengyelor­szágban. A garat menti tályog 1916. június 5-én végzett vele. Felvételünkön az ő emlékoszlo­pa látható. Petren Alexander 28 évet ért meg, és a spanyol beteg­ség 1918. október 26-án gyűrte le. Maknov Ivánnak 29 esztendő jutott, ő tanyán lakott Kunhegye­sen. Malakov községben szüle­tett, és 1918. november 10-én jött érte a kaszás. Vele is a spa­nyol betegség, nátha végzett. Ne­kik jutott szolid síremlék, mivel Kunhegyesen akkortájt görög keleti kereskedők laktak, és va­lószínű ők nyúltak a bukszájuk­ba. Ugyanide temették el a 30 éves Marsen Albino olasz hadi­foglyot, aki 1918. október 26-án hagyta itt az árnyékvilágot. Egyébként Parza községben, Udinese mellett született. Utána se kőkereszt, se emlék nem ma­radt, csak egy jeltelen halom. És ez a kis írás, elsősorban Bollók Emil esperes-plébános úr gyűjtő­munkája eredményeképpen... Vízbe vitték őket Reggel héttől délután négyig Megvásárolható diákmunkák

Next

/
Thumbnails
Contents