Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-08 / 134. szám

10 Sportextra 1992. JUNIUS 8. Körkérdés a testnevelőkhöz Tanárnő dzsúdószerelésben, sítalpakon és bokszkesztyűkkel Még mielőtt sokáig szaporíta­nánk a szót: legfrisebb körkérdé­sünkkel a testnevelőket fogtuk faggatóra. Arra kerestük a választ, milyennek tartják tantárgyuk je­lenlegi oktatási színvonalát, vala­mint az új törvénytervezetet; meg tudják-e valósítani elképzeléseiket a jövőben; valamint mennyire kap­nak „szabad kezet” munkájuk­ban? Véleménykutatásunk során az alábbi válaszok születtek: Kővári Lászlóné (Szolnok, Széchenyi Gimnázium): - Úgy gondolom, nem oktatási törvényre van szükségünk, hanem pénzre. Mint a városi diáksport bizottság elnöke mondom, az önkormány­zattól egy héttel ezelőtt kaptunk először támogatást, így se jutott DSE-énként több mint 20-30 ezer forint. Az a véleményem, hogy csak beszélnek arról, mennyire ki­emelten kell kezelni az iskolai test­nevelést, a diák- és tömegsportot, ugyanakkor a megvalósítás messze elmarad. Van jó néhány fó­rum, meg elképzelések, de ezekből még semmi nem valósult meg. Mi mindenféle pályázatot írunk, és azon keresztül próbálunk pénzhez jutni, egyelőre azonban csaknem üres a zsebünk. Ennél nagyobb gyalázatról nem tudok. A tervezet­ben egyébként tetszik, hogy az órákat közelebb hozza az élethez. A lányoknál be lehet építeni a ze­nés, táncos, testhez álló elemeket, ami szabadabbá tesz a 45 percet. Fiúknál második osztály végén, harmadik elején megjelenik a hiú­ság. Nem mindegy, hogyan néz­nek ki, ezért ők az óra egy részét erősítéssel töltik. Különben ez a diáksport megérne egy külön mi­sét... Kalla Tibor (a jászberényi Nagyboldogasszony Katolikus Ál igazgatója, egyben testneve­lő): - Az új tervezet szerint a tan­testületek maguk dönthetik el, mi­re használják fel a keretóraszámot. Az őszi, testnevelők részére rende­zett OTSH konferencián András- falvy miniszter úr kihangsúlyozta, hogy a testnevelés órák számát fel lehet emelni - a magyar, a történe­lem és az idegennyelvek kivételé­vel bármely tantárgy rovására . . . Én mint „szakmabeli” meg tudom tenni, hogy bővítem az óraszámot, de ahol az igazgató nem sportos szemléletű, semmilyen előrelépés nem várható. A diáksportról szól­va: nem lehet elvárni, hogy a kol­légák csupán jószántukból dolgoz­zanak, ehhez is pénz kell. Márpe­dig a tanáraink tavaly december 31-ig alamizsnáért, nettó havi 1200 forintért (!) tartották délutá­nonként a foglalkozásaikat. Most már, hogy a sportésoport-támoga- tást is megvonták, minden a bi­zonytalan pályázatokon múlik. Er­re pedig az iskolai sportéletet nem lehet építeni. Kocsis István (Baross Szakkö­zép- és Szakmunkásképző, Szol­nok): - A Nemzeti alaptanterv-ter- .vezet rendkívül nagy szabadságot ad. ugyanakkor igen képzett test­nevelőket igényel. Egy általános iskolai tanárnőnek például dzsú- dófelszerelésben, nyakában bokszkesztyűvel, lábán sítalpak­kal, kezében súlyzókkal kellene megjelenni az órákon. Nálunk, kö­zépiskolában például olyan anya­got írtak elő gyorsasági állóképes­ség fejlesztésére, hogy 2x6x120 méter. Gyűrűn többek között vál- látfordulást, billenést kellene vé­gezni a tanulóknak. Ugyanakkor, ha általánosból minden képzettség nélkül kerül hozzánk a diák, há­rom embernek kell felsegíteni a szerre. Ráadásul az ilyennek ked­ve sincs a munkához. A tervezetet (relfisán megvalósíthatónak tár­nom, de csak igen komoly létesít­mény- ps személyi feltételekkel, fizikális felkészültséggel, és min­dennapos testneveléssel, kiegé­szítve délutáni foglalkozásokkal. De már az jó, ha az irányt meg­szabjuk, és a szabadidősport felé orientáljuk a gyerekeket, szakta­nácsokkal ellátva, amiből a későb- bikeben meríteni tudnak majd. Nagy György (Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola): - Az egyik leg­nagyobb gondot nálunk az jelenti, hogy össze kell mixelni azt, amit kell és amit lehet. Konkrétan a mi iskolánkban 28 csoport van, így egy héten maximum egyszer tu­dunk bejutni a terembe, az aulai órákon pedig vigyázni kell, ne csapjunk nagy zajt. Az új törvény- tervezet az úszásoktatást már úgy kezeli, hogy tudott, és nem számol azzal, milyen „hozott” anyaggal jön a tanuló az általános iskolából. Mit csináljak akkor, ha a felkerülő elsős osztály 32 tanulójából 28 nem tud úszni? Természetesen számomra ebben az esetben az a tosítsunk, a sportágakat pedig csak eszközként használjuk a test edzé­séhez? Szalay Ferenc (Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola): - A tervek szerint 1995-96-ra Szolno­kon önálló, közös főiskola jön lét­re, amihez majd egy közös sport- koncepciót kell leadnunk. Ennek központi célja, hogy minél több hallgatót mozgassunk meg. Ná­lunk jelenleg „fakultációs rend­szer” működik. Hogy ez mit jelent pontosan? Az első év az úszások­tatásra épül. Sokan úgy kerülnek hozzánk, hogy nem tudnak úszni, őket meg kell tanítani, a többiek­nek pedig a másik három úszásne­met kell gyakorolni. A második év első fele a kajak-kenué, ezt köve­tően pedig 10-12 sportág közül vá­laszthatnak a diákok. Mindenhol a főigazgató, illetve arektordönti el, kötelezővé teszi-e a testnevelést. Szolnokon az, heti két órában. Összeállította: Kocsis Erika lényeg, hogy megtanuljanak, és a heti 2-3 órában minél többet mo­zogjanak. Alapkérdés a tárgyi fel­tétel is. Hiszen, hiába akar a 700 lány felemáskorlát gyakorlatokat végezni, ha nincs hozzá szerünk, sőt helyünk sem, ahol elhelyez­nénk. Utassy László (Jászapáti, Ál):- Nekem itt helyben nagy gondja­im vannak. Négy-öt éve elkezd­tünk egy folyamatot, amihez a sze­mélyi feltételeket folyamatosan megteremtettük, a tárgyi lehetősé­geink viszont nincsenek meg. Mindenki azt szajkózza, legfonto­sabb a 6-10 évesek testnevelése, erre mi egy pici, hol poros, hol sáros udvaron tartjuk az órák zö­mét. Pár évvel ezelőtt egy mezei futóversenyre alig lehetett össze­szedni néhány embert, mire idén nem volt elég egy különbusz. Igaz, a városban van négy tornaterem - az önkormányzat is ezzel hozako­dik elő -, de mind nagyon pici. Ráadásul kiszámoltam: ha éjjel kettőkor, sőt a nap 24 órájának mindegyikében tartanának ezek­ben órákat, akkor sem fémé be minden osztály hetente háromszor. Rendkívül nagy szükségünk lenne a fokozottabb támogatásra. Fancsali Ildikó (Szajol, Ál): - Az új törvényben nem világos szá­momra, mi az elsődleges cél: a., a mozgásigény felkeltése, az állan­dó sportaktivitás biztosítása, a mozgáskultúra csiszolása; b., ki­mondottan a sportágak oktatása, ahol a gyerekeknek adottságaiktól és érdeklődésüktől függetlenül meg kell ismerkedniük (küzdeni­ük) az atlétika, a torna, a labdajá­tékok alapjaival; c., mérhető „dol­gokat” és versenyzőket kell kivá­logatni a testnevelő jó munkájának bizonyítására (futógyorsaság, ug­róerő, hajlékonyság stb.); d„ vagy a fő mérési szempont a gyerekek egészségi és edzettségi állapota le­gyen? Tehát speciális képzést biz­Másfél évtized piros-feketében Tóth Zoli nem akarta befejezni A sportvilág sűrű forgatagá­ban számos „napszámos” mel­lett mindig akadnak olyan egyé­niségek, akik miatt érdemes kilá­togatni a meccsekre. Jórészt azért, mert váratlan megmozdu­lásaikkal új színt képesek kever­ni a játékba, vagy éppen ellenke­zőleg: szívós, kitartó és nem utol­sósorban hűséges, mindig meg­bízható magatartásukkal ragad­ják magukkal a többieket. Az ilyen sportemberek szobrot ér­demelnének már életükben. Ők azok, akik akarva-akaratlanul történelmet írnak egy-egy tele­pülés történelemkönyvébe, és tö­megeket képesek maguk mögé állítani a jó példa megtestesítői­ként. Mint ahogy tette ezt Tóth Zoltán is, a szolnoki kosarasok excsapatkapitánya, a szurkolók „Zolikája". Most harminchárom évesen visszavonulásra készül, de nem egészen önszántából. Vajon kiből is lett az Olajbányász legkitartóbb, szinte elnyűhetetlen játékosa?- Itt születtem Szolnokon, de a gyermekéveimet Kisújszálláson töltöttem. A karcagi mezőgazdasá­gi szakközépiskolában aztán már éreztem magamban, hogy a moz­gás nem fog hiányozni az életem­ből, sőt... Bene Csaba, Baja Sán­dor és Tóth Imre tanár urak keze alatt minden sportágat megszeret­tem. Atlétikában a távolugrás ment a legjobban, fociban és kosárlab­dában serdülőként megyei bajnok­ságot nyertünk. Mondhatom bát­ran: jó alapot kaptam Karcagon.- Gondolom, akkor Szolnokon már könnyen sínre kerültél.- Várjál még, hiszen először a Vegyiművekhez kerültem mint igazolt focista. Miután nézetel­térésem támadt az edzővel, köny- nyen hagytam magam elcsábítani a Kékesi Pista által, aki abban az időben az NB Il-es kosarasok irá­nyító játékosa volt. Éppen ezért kezdetben csupán a bedobok kö­zött kaptam helyet. Katonaidőmet a Kiliánon töltöttem, ahonnan rendszeresen kijárhattam, Gajdos János „parancsára”. Persze ott bent elindultam minden létező hadseregversenyen, nehogy szó érje a ház elejét. Egyébként ekkor voltam a legjobb fizikai állapot­ban.- Mikortól kaptál profi (ko- sár)munkakört?- Nyolcvankettőtöl vagyok az olajosoknál, pontosabban a kuta­tóknál. Akkoriban Treffler Tamás, a KAFÜ vezetője vett szárnyai alá, s nyugodtam kijelenthetem, most is ott „húzódom meg”. Mozgal­mas évtized következett ezután. Évről évre cserélődtek az emberek. Voltak sikereink, akadtak kudarca­ink, de az NB I. B-csoportjában már lehetett érezni, nem állunk meg. Sorba jöttek a jónál jobb já­tékosok, és csak idő és persze ren­geteg munka kellett ahhoz, hogy az egyik nagy vágyunk, az A-csoport megvalósuljon.- Három éve sikerült, aztán ta­valy egyszerűen aranyba borult a világ.- Nagyon együvé gyúrt minket Rezák Laci és Szalay Feri, a ZTE elleni meccsen aztán minden be­jött. Egyénileg is az volt a legtöbb, amit a sporttól és rajta keresztül a környezetemtől kaphattam. Nem adnám semmiért.- Igazán nem akarok ünneprontó lenni, de az idei év, azt hiszem, halványított valamit az érem csil­logásán.- Gyenge idényt zárt a csapat, én sem voltam különb. így nem cso­da, ha drasztikus változtatásokra kerül sor. Sajnos ez engemet is érint, mert nem szerettem volna még befejezni a pályfutásomat. De a szerződésem lejárt, az egyesület nem hosszabbít, ezek tények. Ér­zek még magamban legalább egy évet. Nem az első irányítóban, csak csereként, ha valaki pihenni szeret­ne néhány pillanatot. Hívtak más­hová, de tudod, tizenöt év után nem szívesen barátkozik az ember egy számára idegen öltözővel. Talán ha megalakul itt az a sokat emlegetett NB Il-es csapat, akkor lesz hol „le­vezetnem”.- A sportcsarnok igazgatói állá­sa mellett, úgy tudom, a csapat mellet szintén lesz feladatod. Nem foglakoznál szívesen a fiatalokkal?- Bár van róla papírom, mégsem akarok edző lenni.- Akkor legalább áruld el nekik itt az újságon keresztül, mi a titkod. Esetleg tanácsolhatsz valamit, ha személyesen nem tudod átadni ta­pasztalataidat.- Titkom? Hm. Nem voltam én nagy tehetség, viszonylag későn kezdtem. Sok mindent megtanul­tam, például, hogy a magasságot fizikai erővel miként lehet pótolni, és hogy mindenért keményen meg kellett dolgoznom. Különösebb ta­nácsot nem tudok adni ebben a vál­tozó világban élő fiataloknak, hi­szen a mi időnkben egészen mások voltak a szokások. Inkább köszö­netét szeretnék mondani mind­azoknak, akik segítsége nélkül nem tudtam volna végigmenni pályfutásom rögös útján. (néder) Euro ’92 - csapatok, játékosok, posztok, számok (II.) A sorsolás pillanatában fel­szisszentek a szakvezetők, mond­ván, akarattal sem lehetett volna ennél nehezebb csoportot összeál­lítani. A skótok ugyan kilógnak a sorból, de az eddigi tapasztalatok azt mutatták, a kellemetlen brit stí­lus képviselői bárkit képesek meg­szorongatni. Aztán ahogy telt az idő, s közeledik a rajt pillanata, a hozzáértők szemében úgy csök­kent egyre inkább kétesélyessé a továbbjutás kérdése. A politikai változások alaposan közrejátsza­nak abban, hogy az egykori Szov­jetunió Eb-ezüstérmes gárdáját - már FÁK néven - a hollandok és a németek mögött csak a harmadik helyre rangsorolják. Pedig névso­rukat látva nem lenne szabad leírni őket, könnyen ráfizehet az a gárda, amelyik félvállról veszi az ellenük való mérkőzést. A kezdetben egyik favoritként emlegetett egységes német csapat Mattheus kiválásával elvesztette karmesterét, és jelenleg kérdésesnek tűnik, az új irányító - Sammer - mennyire lesz képes fe­ledtetni az Inter kiválóságát. A hol­landok változatlanul Európa- klasszis játékosaikban - Van Bas­ten, Gullit, Rijkard, Ronald Koe- man - bíznak, a döntőbe várják ma­gukat. A 2. csoport csapatainak kerete: Skócia kapusok 1. Andrew Gorám (Glasgow Rangers) 12. Henry Smith (Hearts) védők 2. Richard Gough (Glasgow Rangers) 4. Maurice Malpas (Dundee United) 8. David McPherson (Hearts) 9. Stewart McKimmie (Aber­deen) 15. Tom Boyd (Celtic Glasgow) 17. Derek Whyte (Celtic) 19. Alan McLaren (Hearts) középpályások 3. Paul McStay (Celtic) 10. Stuart McCall (Glasgow Rangers) 11. Gary McAllister (Leeds Uni­ted) 16. Jim Mclnally (Dundee Uni­ted) 18. Dave Bowman (Dundee United) támadók 5. Alistair McCoist (Glasgow Rangers) 6. Brian McClair (Manchester United) 7. Gordon Durie (Tottenham Hotspur) 13. Pat Nevin (Everton) 14. Kevin Gallagher (Coventry) 20. Duncan Ferguson (Dundee United) Független Államok Közössége kapusok 1. Dmitrij Harin (CSZKA Moszkva) 12. Sztanyiszlav Csercseszov (Szpartak Moszkva) védők 2. Andrej Csemyisov (Szpartak Moszkva) 3. Kahaber Chadadze (Szpartak Moszkva) 4. Ahrik Cvejba (Dinamo Kijev) 5. Oleg Kuznyecov (Glasgow Rangers) 17. Igor Komyejev (Espanol) 20. Andrej Ivanov (Szpartak Moszkva) középpályások 7. Alekszej Mihajlicsenko (Glasgow Rangers) 8. Andrej Kancselszkisz (Man­chester United) 9. Szergej Alejnyikov (Lecce) 16. Dmitrij Kuznyecov (Espa­nol) 18. Viktor Onopko (Szpartak Moszkva) 19. Igor Legyakov (Szpartak Moszkva) támadók 6. Igor Salimov (Intemazionale) 10. Igor Dobrovolszkij (Servet­te) 11. Szergej Jurán (Benftca) 13. Szergej Kirjakov (Dinamo Moszkva) 14. Vlagyimir Ljutyi (Duisburg) 15. Igor Kolivanov (Foggia) Hollandia kapusok 1. Hans van Breukelen (PSV Eindhoven) 13. Stanley Menzo (Ajax Ams­terdam) védők 2. Berry van Aerle (PSV) 3. Adri van Tiggelen (PSV) 4. Ronald Koeman (FC Barcelo­na) 5. Danny Blind (Ajax) 17. Frank de Boer (Ajax) 18. Wim Jónk (Ajax) középpályások 6. Jan Wouters (Bayern Mün­chen) lf j 8. Fr^nH-iRijkaard (AC Milan) 10. Ruud Gullit (AC Milan) 14. Rob Witschge (Feyenoord) 15. Aron Winter (Ajax) 16. Peter Bosz (Feyenoord) támadók 7. Dennis Bergkamp (Ajax) 9. Marco van Basten (AC Milan) 11. John van’t Schip (Ajax) 12. Willem Kieft (PSV) 19. Eric Viscaal (Gent) 20. Bryan Roy (Ajax) Németország kapusok 1. Bodo Illgner (1. FC Köln) 12. Andreas Köpke (Nürnberg) védők 4. Jürgen Kohler (Juventus) 5. Manfred Binz (Eintracht Frankfurt) 6. Guido Buchwald (VfB Stutt­gart) 14. Thomas Helmer (Borussia Dortmund) 19. Michael Schulz (Borussia Dortmund) 20. Christian Wöms (Bayer Le­verkusen) középpályások 2. Stefan Reuter (Juventus) 3. Andreas Brehme (Intemazio­nale) 7. Andreas Möller (Eintracht Frankfurt) 8. Thomas Ha:ssler (AS Roma) 15. Michael Frontzeck (VfB Stuttgart) 16. Matthias Sammer (VfB Stuttgart) 17. Stefan Effenberg (Bayern München) támadók 9. Rudi Völler (AS Roma) 10. Thomas Doll (Lazio) 11. Karl-Heinz Riedle (Lazio) 13. Andreas Thom (Bayer Le­verkusen) 18. Jürgen Klinsmann (Interna- zionale)

Next

/
Thumbnails
Contents