Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-08 / 134. szám

4 A szerkesztőség postájából 1992. JÚNIUS 8. Tisztázzuk: élelmiszerbolt vagy kocsma? Örültünk, amikor a szolnoki Orosz György úton szaporodtak a boltok, s köztük akadt két éjjel­nappal is nyitva tartó. Ebbéli örö­münk azonban nem sokáig tartott, mert az éjszakai üzemelés most már abból áll, hogy az inni vágyók ott zavartalanul szeszes italt vásá­rolhatnak, és a bolt előtt vagy a közelében fogyasztják el, majd ré­szegen hangoskodnak, randalíroz­nak; a házunk falát, környékét nyilvános WC-nek használják; hajnal háromkor is zavarják a la­kók nyugalmát. Volt rá példa, hogy emiatt a rendőrség intézke­dését kértük, de a telefonhívá­sunkra ki sem jöttek. Amennyiben az üzletek tulaj­donosai, gazdái nem tudnak rendet teremteni, kérjük az illetékeseket, intézkedjenek, és az éjszakai nyit­va tartást szüntessék meg. Sokan egyetértenek velünk, de ezt a levelet csak azok írták alá, akiket napközben otthon találtunk, mivel este már nem akartunk sen­kit sem zavarni - aláírásgyűjtés vé­gett. (27 aláírás) a Széchenyi-lakótelepről gatások sorozata következett. A beköltözés óta öt alkalommal je­lentek meg az említett kivitelező cég „szakemberei”, s bontottak, romboltak, tömítettek, szigeteltek, majd esőt várva, bíztak - velünk együtt - a munkájuk sikerében. Hi­ába, mert minden kezdődött elöl­ről: a beázás, a tetőbontás - noha állítólag az egész tetőszerkezet re­konstrukciója oldaná meg a prob­lémát! Most ott tartunk, hogy már a fürdőszoba mennyezete is meg­repedt; rosszabb a helyzet mint volt. És kérdezem: a végleges helyreállítási munkára meddig kell még vámunk - garanciában? Az eddig felmerült kárért, a megpró­báltatásokért ki kárpótolja az édes­anyámat? (A biztosító ugyanis ilyen esetekben nem fizet!) Hol kezdődik és hol fejeződik be egy lakás lakhatósága, s hol bujkálnak azok a gátlástalan emberek, akik a felelőtlen munkáért jelentős össze­get vettek fel!? Dr.Bondárné Sümegi Edit A közlekedés jobbítását várjuk Már reggel elfogyott a kenyér Nem tudom szó nélkül hagyni, hogy május 23-án (szombaton) a tiszakürti áfész-boltban reggel, ne­gyed kilenckor már nem volt ke­nyér. Az üzletvezető arról tájékoz­tatott, hogy a kunszentmártoni sü­tőüzem kiszállította a kereskedel­mi kenyeret, de azt a 70-8,0 Erzsé- bet-kenyeret, amit ugyancsak megrendeltek, elfelejtették kocsi­ba rakni. (A számláról viszont nem felejtették le ...) Ereszcsatorna a lakásban Az a véleményem, hogy egy kenyérsütő üzem nem hivatal, ahova á felelős emberek ráérnek nyolcra, fél kilencre bejárni, s amint a példa mutatja, a 7 órai kezdés' sem elegendő, mivel a munka zömével, a kenyérszállítás­sal addigra végeznek a dolgozók - úgy, ahogy. Megjegyzem, nem az első esetről van szó. Varga Ferenc Kunszentmárton Ötször bontották a tetőt Beteg, 74 éves, egyedülálló édesanyám nevében fogtam tollat, hogy a nyilvánosság elé tárjam azt a gondot, ami évek óta keseríti az életét, s így a miénket is. Úgy tű­nik, számunkra már megoldhatat­lan az a probléma, ami a szolnoki nyugdíjasház falain belül szinte az őrület határáig kergeti az embert. Édesanyám öt évvel ezelőtt költözött be az említett - az ÉP- SZÖV tervezésében és kivitelezé­sében, a beruházó OTP finanszíro­zásában átadott - új otthonába. (A kisebb hibákra egy, a tetőszerke­zetre 10 év garanciát vállaltak.) Sajnos hamar kiderült, hogy a ter­vező és kivitelező - józan ésszel fel nem fogható elképzeléssel - a kö­zös csapadékvíz-levezető csövet a fürdőszobát áthidalva, könyök­csővel vezette át a fali csatlakozó­ba. Ez gyakorlatilag egy vastag ereszcsatorna zubogó zaját viszi a kis lakásba. Mégis ez volt a kiseb­bik kellemetlenség, mert hamaro­san cseppekben, majd sugárban folyt az esővíz - a levezető csator­na mellett - a fürdőszobába. S el­kezdődött a kálvária. Földi József, a ház közös képviselője a meg­mondhatója, ezt követően mennyi és milyen idegtépő éjjel-nappali ri­asztás, jegyzőkönyvezés, a javít­Olvastam a Jászkun Volán igazgatójának sajtótájékoztatójá­ról közölt írást (V. 22.), mellyel kapcsolatban - az utas(ok) oldalá­ról szeretnék néhány észrevételt tenni. Sajnálatosnak tartom a jegy nélkül utazók magas számát, vi­szont nehezményezem, hogy emi­att a díjak emelésének gondolatát is szóba hozták. Megjegyzem, hogy a bliccelők nagyobb része nem a szegény emberek, hanem a viszonylag jól élő ügyeskedők kö­zül kerül ki. Hogy egy ajtón mi­képp sikerül csúcsidőben a felszál­lás, majd elválik, de az, aki nap mint nap közlekedik és már látott egy négyajtós csuklós buszra tö­meget felszállni, az tudja... Legjobban az irritált, amikor az igazgató úr kategorikusan kijelen­ti, hogy nyáron leállítják az 1G, 2G, 22, 23 jelű buszokat, ritkítják a 4, 4A, M24-es, valamint az 1-es buszok járatait; az 1 -es ritkítását az 1A járatok sűrítésével oldják meg. Felháborodásom abból fakad, hogy a leállított járatok helyett nem ad a Volán közel egyenértékű alternatívát. Kérdem én: a József Attila-lakótelep környékéről hogy jutunk ki - a 2G járat nélkül - a TVM-hez és a többi, cukorgyáron túli a munkahelyekre? Például: ed­dig a Vosztok útról a 6.15-kor in­duló járattal közlekedtünk, ami 6.40 óra körül van a TVM-nél, így feltehetőleg erre a pillanatra várt, mert odaugrott hozzá és szemen loccsantotta egy pohár borral. Káplárra is hullott belőle, méltatlankodva törölgette magát:- Mint két bohóc a cirkuszban! Borsos még ültő helyéből belerúgott ellenfelébe, majd fellökte magát a székéből és megfeszített nyitott tenyerével pofon vágta. Az ütés erejétől Németh hanyattesett volna, ha a vendégek el nem kapják.- Gyere ki, ha akarsz valamit, ott kint lejátszhatjuk. A fiú támadásra számítva a falhoz lépett és box alapállást vett fel. Németh elindult, de hagyta, hogy szomszédjai lefogják, csak a vállát rángatta, mintha ki akarna szabadulni. Teli torokból kiabált:- Te énhozzám nem nyúlhatsz egy ujjal sem, mert te itt idegen vagy, én pedig bennszülött.- Ha bennszülött vagy, hordjál üveggyöngyöt.- Ezt az országot az én apám, az én nagyapám és száz másik ősöm építette nekünk és nem jött-ment cigányoknak. Neked itt nincs semmi keresnivalód, magunk között akarunk lenni... - szavai rekedt kiáltozásba fulladtak. Borsos még mindig ütésre emelte az öklét, de hogy a támadás már nyilvánvalóan elmaradt, nevetségesnek találta ezt a pózt, leengedte a kezét. Németh elhallgatott, nyomasztó csend támadt. Borsos még egyszer körülnézett, de pillantását senki sem viszonozta, sem ellenségesen, sem egyetértőén. Az asztal mellett ülők elfordították a fejüket, poharukat szorongatták, vagy az abrosz szélét gyűrögették. Sporttáskáját a vállára kanyarította, ujjai hegyét egetlen búcsúként hozzáértette Káplár a vállához, majd kilépett az utcára. Szinte futva vágott neki a Városligetnek, kapkodva szedte a levegőt, hagyta, hogy könnyei végigfollyanak az arcán:- Meg kellett volna ölni, hogy végre békén hagyjanak! Hiába került ki látszólag győztesen az összecsapásból, úgy érezte, teljes és végleges vereséget szenvedett. Nem csak verseinek egyetlen megjelenési esélyét vesztette el, de emberi méltóságában is megalázták, a társaság kivetette magából, mint egy idegent. Beállt egy kocsmába és blokkot váltott egy deci rumra, egyetlen hajtásra megitta. Hirtelen eszébe jutott, hogy az a mód, ahogy Németh kezelte kéziratait, mennyire hasonlít Martin magatartásához, ugyanaz a nemtörődömség és sértő lenézés árad belőle. Eltöprengett, miért érezhették úgy mind a ketten, hogy ezt vele szemben megengedhetik maguknak.- El fogok számolni velük, el fogok számolni velük - hajtogatta magában. Borsos napokig nem lépett ki albérleti szobájából, feküdt vagy olvasgatott az asztalon könyökölve. Főbérlői többször is benyitottak hozzá attól tartva, hogy megbetegedett. A fiú egy közömbös mozdulattal elküldte őket, csak időnként kérte, hogy hozzanak fel neki ennivalót a Közértből. Ha elfáradt az olvasásban, kibámult az ablakon; eső nem esett, szél sem kavarta a levegőt, a házak közötti szűk terekben megrekedtek az autók kipufogott gázfelhői. Olyan sűrűnek tűntek, mintha el lehetett volna söpörni őket. 144 ♦V ’ A 7 órára beértünk. A 2G jelzésű busz hetente egyszer-egyszer ed­dig is kimaradt, de a 2-es busszal a Mezőgépig utazva, az lG-re át- szállva, ki lehetett jutni a munka­helyekre. Az IG, 2G eltörlésével ez lehetetlen, mivel a 2-es buszhoz nem lesz csatlakozás. AzT-es busz ugyanis csak 6.20-kor és 6.40-kor indul a végállomásról, tehát nincs átszállási lehetőség - különösen, ha még ezeket a járatokat is ritkíta­ni szándékozzák. Mivel nincs kon­kurencia, a drága autóbuszjegyá­rak mellett utazzunk talán Volán­taxival? Természetesen minden utasnak sajátos a problémája, de a kívána­lom egy: szeretnénk idejében és zavartalanul eljutni a munkahe­lyeinkre! Nagy Tibor Szolnok tisztánlátásért Úgy vélem, észrevételem köz­érdekű, amikor felteszem a kér­dést: Mi köze a Pákozdi csata év­fordulójának (szeptember 29.) a „bűnös szocializmushoz”? Ho­gyan lehet a magyar honvédség el­ső nagy győzelmét az elmúlt negy­ven évvel párhuzamba hozni; Bu­davár 1849. május 21-i visszafog­lalását a magyar honvédség napjá­vá emelni? Ez az utóbbi győzelem phiriuszi volt - érthetetlen ember- és időáldozattal. A Pákozdi csata az első olyan katonai megméretés, amely bizonyította, hogy a magyar honvédség képes visszaverni egy komolyabb támadást is, ami a füg­getlen magyar állam létét veszé­lyezteti. Tehát 1848. szeptember 29-e a Magyar Honvédség szüle­tésének napja, és ezt a sikert az elmúlt negyven év semmilyen for­mában nem tudja elhalványítani. 1848 decemberében a fővárost fel­adó és a székhelyét Debrecenbe áttevő kormány - a hadsereg és saját sorait rendezve - az olmützi alkotmány kibocsátása után olyan hadjáratot produkált, amely párját ritkítja a magyar történelemben. (1849 februárjában Ferenc József által kimondja: Magyarország minden jogától megfosztva, Ausztria koronatartományává deklaráltatott.) 1849. február vége ' és április közepe között - több csa­tában diadalmaskodva - a Dicsősé­ges Tavaszi Hadjárat végkifejlete volt Buda ostroma, illetve vissza­foglalása. Görgey tábornok, kinek szerepe vitatott a szabad­ságharcban, ahelyett, hogy a több csatában tönkrevert ember- és ha­dianyagától nagyrészt megfosztott osztrák sereget kiűzte volna az or­szágból, inkább Buda ostromába fogott. Ami a tömegek szemében nemes cselekedet volt, az straté­giailag jelentéktelen, politikailag pedig a nullával egyenlő. Ez az elhibázott döntés volt a szabad­ságharc negatív fordulópontja. Az egyhónapos időveszteség elég volt Ausztriának arra, hogy levegőhöz jusson a harcban; feltöltötte sere­gét, valamint diplomáciai úton is sikert aratva, megegyezett az orosz cárral, hogy 200 ezer katonával se­gíti a magyar szabadságharc leve­rését. Budavár visszafoglalásának egyenes következménye lett az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletétel. Tehát nem értem én, mint egy­szerű halandó, a kormányban ülő történész urákat, hqgy miért ünne­peltetnek a Magyar Honvédséggel Amikor a többség akarata érvényesül... *E?(pressz — ajáníva S. F. monogrammal küldött levelére vár tőlünk választ az a kis­nyugdíjas olvasónk, aki a tüzelővásárláson kívül már semmiféle nagyobb kiadást nem bír a nyakába venni. Márpedig a községük „keresztutcájában lakó fiatalabbak, tehetősebbek” kövesút építését kezdeményezték. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 17-18 ezer forintba kerül majd családonként, de mint írja: Amikor az útépítésről szóló listával házaltak, nem járultam hozzá, mert a kis nyugdíjamból már egy forintot sem adhatok ki ilyen célra. Különben is: én évente egyszer veszem igénybe az utat, amikor a tüzrevalómat hozatom haza. És ezt akkor intézem, amikor még száraz az idő. Erre föl azt mondták, úgyis ki kell fizetnem a rám eső részt és javasolták, vegyek föl OTP-kölcsönt . . . Most arra szeretnék választ kapni - mint a lap régi olvasója -, hogy kényszeríthetnek-e az útépítési költség bizonyos hányadának kifizetésére? Mert ezt jogsértésnek tartanám!” Tisztelt Olvasónk! Először is azzal kezdjük, hogy problémáját, tiltakozását megértjük, hiszen a kis nyugdíjából jó, ha egyáltalán ma meg tud élni az ember, és nem szorul másokra. Azonban, ha az önerős útépítéshez az utcában lakók 70 százaléka hozzájárult, akkor az a kisebbségre nézve kötelező. Ezt a jelenleg érvényben lévő rendelke­zés lehetővé teszi, tehát nem jogsértő. Ám azoknál a családoknál, egyedül vagy társsal élő lakóknál, akik nem tudják az útépítés költ­ségét viselni, az összeget a házingatlanra terhelik. (Végső soron az esetleges leszámlázok, rokonok öröksége csökken ennyivel.) Ne feledje, a kövesúttal jelentős mértékben nő a ház, a telek értéke! Tekintve, hogy az idén épülő út költségének kifizetése jövőre válik esedékessé, Önnek minden esélye megvan arra, hogy - a pol­gármesteri hivatalhoz benyújtott kérelme alapján, méltányosságból - részletfizetési kedvezményt, vagy akár haladékot is kapjon. De együtt reménykedjünk abban, hogy 1993-ban jobb körülmények között élhetünk, hogy az akkor folyósított nyugdíjakból már útépítésre is áldozhatnak az emberek. U lew v3 /.iS-v, c egykori elhibázott döntést, mely­hez sok vér tapadt? Az országot pedig ugyanazokkal, az oroszoktól „levetett’ ’ fegyverekkel és azokkal a katonákkal védjük, akiknek le­szerelés után nem lesz munkahe­lyük. Ennyi erővel ünnepelhetnénk 1526. augusztus 29-ét is (mohácsi csata), a honvédség napjaként. A kormánynak, az Ország- gyűlésnek, a bizottságaiknak is in­kább azon kellene elgondolkodni­uk, hogyan „sikerült” - minden erejüket latba vetve - 3 millió sze­gény embert csinálni egy stabil középosztályból, 800 ezer munka- nélkülivel spékelve? Laki József Szolnok Búcsú az iskolától A karcagi Kováts Mihály Álta­lános Iskola 4. b. osztályos tanulói búcsúznak az alsó tagozattól, s egyben Gyarmati Gyuláné tanító nénitől, aki a betűvetésre, olvasás­ra, a számolás tudományára taní­totta őket, s a tantervi anyagon kí­vül még számtalan ismeretre. Most, több évtizedes tanítói gya­korlatát befejezve, nyugdíjba ké­szül, aki fiatalos lendülettel lelkes támogatója, buzdítója volt a testne­velés tagozatos osztálynak, s a ta­nulók - Szecskó Alfréd testnevelő tanár irányításával - jelentős sport­sikereket értek el; a megyei atléti­kai versenyeken mindig élen jár­tak. Szép egyéni, említésre méltó győzelem volt, amikor Kohári Viktória két I., egy II. helyezést szerzett, Kocsis Barbara és Kovács Ildikó egy-egy III., Magyar Miklós I-n-III„ Hajdú Sándor II I., Hajdú István III., Nyester Tibor pedig há­rom II. helyezést. (A csapat többi tagjai: Csomos Ninetta, Kovács Zsuzsa, Federics Judit, Feig Zsu­zsa, Havasi Szilvia, Kundra Zol­tán, Boruzs Sándor, Buzalka Csa­ba.) Az atlétikai versenyek mellett rendszeresen szerepelnek a játékos sportversenyeken és a kosárlabda­bajnokságokon is. A négy év alatt szerezett 148 érem közül 67 arany, 68 ezüst, 13 bronz. A tanár úr fáradozását köszön­jük, további munkájához sok sikert kívánunk. De gyermekeink nem­csak a sportban értek el kiemelke­dő teljesítményt, hanem a megyei matematika versenyen is, ahol Laczi József II. lett. Gyarmati Gyuláné tanító néni négyéves ki­magasló, lelkiismeretes munkáját ezúton is köszönjük, és nyugdíjas éveihez erőt, egészséget, sok bol­dogságot kívánunk. A 4. b. osztály szülői munkaközössége és tanulói Hozzászólás cikkünkhöz Bízzuk a történészekre Az utolsó szó jogán című, má­jus 23-i cikk szerint, az 1956-os eseményekkel kapcsolatban lezár­ták a jászberényi dossziét. Jól tet­ték, hiszen valamennyi cikk önma­gában is tele volt ellentmondással. Talán igazából még a tősgyökeres jászberényi lakosok sem tudják tel­jes részletességgel, hogy mi, s ho­gyan történt. A sok feljegyzés alap­ján a történészek biztosan ki fogják deríteni a teljes igazságot, de erre még a mostani időszak nem alkal­mas. És azon ne csodálkozzanak, hogy nem mindenki vállalja a nyi­latkozást, vagy nem adja a nevét hozzá, hiszen még az újságíró sem teljesen-Védett. Mindenesetre egy nem léhyegtelen észrevételem ne­kem is van, mely a következő: ’56. november 4-én, a déli órákban a jászberényi főtemplom tornyában voltak géppuskások! A Petőfi utcá­ból kanyarodtam ki a főtérre, ami­kor a posta előtti részen rohantak az emberek és a torony felé muto­gattak. Akkor láttam, hogy a to­rony felső részén, ahova a zászlót szokták tűzni, gépuskacsövet dug­tak ki, lefelé tartva mozgatták, és a toronyból hangos beszéd szűrő­dött. Hogy lövést adtak-e le, nem tudom, mert egy időben több hely­ről , a város különböző részéről hal­latszott puskaropogás. Egy pilla­natra úgy tűnt, hogy fentről is lőt­tek, de az lehetett a lövések vissza­vert hangja is. Hát erről ennyit. Egy tősgyökeres, Jászberényt szerető lakos Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
Thumbnails
Contents