Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-06 / 133. szám

Jász-Kun Kakas Első ajtó- Péter atya, miért nem nyitják ki a középső meg a hátsó ajtót?- Azért fiam, mert az Úr úgy ren­delkezett, hogy mától csak az első ajtón lehet bejönni!- De mi az Istenért?! Azaz bocsánat ... Mi az oka?- Az, hogy sok volt a bliccelő! Mert a Mennyországba se lehet csak úgy ki-be járkálni! Végső soron mi is csak a belépők árából tartjuk fenn magun-' kát. És az utóbbi időben az érkezők száma nőtt, a bevételünk pedig csök­kent. Tudod, a jelek szerint a Jótét lelkek sem mindig olyan jótét lelkek. Sőt az Angyalok sem mind angyalok ... Az Úr nem is tehetett egyebet, valamiből csak működtetni kell a cé­get!- De miért nem ellenőrizték a blic­celőket?- Dehogynem ellenőriztük! Az Úr gyakran küldött egyszerre két-három kerubot is lángoló karddal, hogy bün­tessék meg vagy űzzék ki a bliccelő lelkeket, de nem voltak azok hajlan­dók egy árva mannát se fizetni bün­tetésül. Mindenféle trágárságokat ki­abáltak a kerubóknak, sőt az is előfor­dult, hogy elvették tőlük a kardot, és azzal kergették le őket a lépcsőn . . . Ez így nem mehetett már tovább!- No és hogyan ellenőriznek most?- Nagyon egyszerűen! Én itt állok az első ajtónál, és figyelem, hogy fel- mutatják-e a bérletet vagy kilyu­kasztják-e a belépőt. Aki nem, azt nem engedem be!-Bérletet!? Ide!?- Hát igen, a jobbak azért kaphat­nak ... De nem ingyen, csakis mennyei mannáért!- Hm ... No és mit csinál csúcsfor­galom idején? Ha olyankor minden­kit itt akar beengedni az első ajtón, a lelkek még letapossák egymást a nagy tülekedésben.- Hát igen . . . Szóval, olyankor mégiscsak kinyitom a középső meg a hátsó ajtót is.- Nagyszerű! A bliccelők meg, gondolom, egyenesen be, a tömeggel együtt. Ez aztán a következetesség!- De olyankor az Úr megint küldi a kerubokat a lángoló karddal! Per­sze ... De egyébként is, mit vitat­kozom én itt veled?! Hiszen nem is ez a dolgom! Be akarsz menni?-Természetesen.- Van bérleted?- De atyám! Hiszen én még csak most jövök a Purgatóriumból...- Persze, persze . . . Akkor van belépőd?- Sajnos, az sincs. Mint említettem, egy fél órája még a Purgatóriumban voltam, és ott ugye . ..- Igen, igen. Itt az első ajtónál lehet venni. Ott, a fülkében az ügyeletes kerubtól vehetsz mennyei mannáért.- Ez nagyon jó dolog, csakhát az a helyzet, hogy nekem nincs egyetlen mannám sem. Tudja, még csak most jövök lentről...- Hogyan?! Se bérlet, se belépő, se manna?- Semmi.- És így akarsz te a Mennyországba bejönni? Tudod mit? Menj a Pokol­ba!- székely ­Borotvaélen Akiknek semmi jövedelmük nincs, azok a százszázalékos adósáv­ba fognak tartozni. * A rádiókabaré műsorszerkesztősé­ge kacagógerléket alkalmaz. * Vadászati engedély nélkül bakot lőni tilos! * Sikerült olyan nyomdafestéket fel­találni, amely mindent elbír. * Állami adósságállományunkat jó gazdaként gondozzuk, azért növek­szik ilyen szépen. * Egészségügyi reformunk azon a régi közmondáson alapszik, amely szerint „a szegény ember nem lehet beteg”. * Postássztrájk esetén postagalam­bok állnak szolgálatba. * A hortobágyi juhászok követelik a pásztoróradíjak emelését. * Farsang idején álarcosbálat ren­deznek a rablótámadók. * Szenzációs felfedezésről számol be a világsajtó: az ENSZ földrajzi tudományos intézete megtalálta a vi­lágtérképen Magyarországot. * A történészek megállapították, hogy a történelem kereke semmiért nem hibáztatható. * Kis országban csúzlival lövik a díszsortüzet. * Takarékossági okokból ezentúl minden gyerek névnapja kará­csonykor lesz. K. S. Kakascsípések Régi szlogen mai változata Több honatya és honanya az abortusz ellen van: „Lesz magyar újjászületés?” * Bök Ki orvosát gyakran váltja, annál nem lesz sosem nyerő a leosztott betegkártya! * Ketten dumálnak- Láttad?- Ühüm.- Milyen volt?- Öregem, halálra röhögtem magamat!- Én is. A hasamat fogtam a szuper beköpéseknél...- A jópofa műsorvezető szipor- kázóan vezette a műsort.- De a Torgyánhoz képest a Chaplin, a Kabos kismiska!- Tessék?! Én a Friderikusz- show-ról beszélek. És te?- Á, öregem, én a kacagtató Parlamenti Naplóról! Skót szex John a feleségével szeretkezik. Hirtelen abbahagyja az aktust. Mire az asszony kielégítetlenül szól a férjére:- Miért hagytad félbe, John?- A másik felét holnap, éde­sem .- dolá ­Uj magyar „módi” 2 Jász-Kun Kakas Vásárolni tudni kell A papa meg a lánya- Ez az öt csirkém van még eladó, nagyságám! - kínálja á portékáját szombaton délben, zárás előtt, a csarnoki kofa.- Tudja mit, válassza ki nekem a három legöregebbet! - kéri a fiatalasszony.- Ezer örömmel! - vigyorog a kofa. - Be is csomagoljam?- Igen. A másik kettőt. Tapasztalataim szerint, minden el­lenkező híreszteléssel szemben a leg­több apuka, ha ideje engedi, szívesen foglalkozik a csemetéjével. Ügyesen fürdet csecsemőt, készséges-büszkén sétáltatja a srácot s így tovább. Sőt! Öregek a hideg medencében Három kamasz, úgy 13-14 esz­tendősek, ugrál, víz alatt úszkál a hideg medencében - vagyis lelki- ismeretesen mindent végigcsinál, amit a korláton himbálózó tábla szigorúan tilt. Az észvesztő nyüzsgés egy fiar tál lánynak szól. Vakmerő pro­dukciójukkal az ő figyelmét kí­vánják felhívni. A lányról azon­ban hatástalanul pereg le a víz, amellyel merész mutatványaik során lefröcskölik. Csak tempó­zik, úszik, tempózik, úszik. És ekkor - felbukkan a meden­ce lépcsőjén a Férfi. Legalább ti­zenhat éves, meggondoltan lépe­get, nyugodtan néz körül a me­dencében. Észreveszi a lányt: - Szia, Csávosi. Te is ide szokol?- Szia, Bánát. Te is? Az idősebb férfi, a fiatal srácok szevasz Bánátjára hanyagul hom­lokához emeli a kezét, és úgy bic­cent. Belegázol a vízbe, egyene­sen Csávosi mellé, és úgy úsznak szorosan fej fej mellett, mint Ró­meó és Júlia, mint XIV. Lajos és Madame Pompadour, mint Napó­leon és Josephine. Csak néha vál­tanak egy-egy bölcs, kiegyensú­lyozott szót a víz és a lég hőmér­sékletéről. A srácok egymásra néznek:- Hányadikba jár a Bánát?- Kettővel felettünk. A harmadik füttyent. - Öreg fiú. No, de a nő is öreglány már. Meg­van tizenöt is. Ússzunk egyet! Megvetően lebiggyedt ajakkal, élvezve saját fiatalságukat, fris­sen, ruganyosán mind a hárman a vízbe fejeseinek, ott, ahol a tiltó tábla áll.' K. M.-Sz. Sz. J. Sok olyan tennivaló is akad az aprónép körül, amelyhez az apának sokkal pompásabb érzéke van, mint az anyának! Érdemes tehát megfi­gyelni és eltanulni egyéni megoldá­saikat. Jóatyám fésült, gereblyével- Apucika, kipotyogott a hajszala­gom! - rikkant a kislány a játszótéren.- Megkísérlem összehozni - mo­tyogja az atya, újságját leereszti, bo- rongós pillantását szalagra-gyerekre- hajra veti, majd munkához lát. Fürtö­ket fejtetőre gereblyézi. Na már most. Fele csutakra fogott hajcsomóra mas­nit rátekeri, és tizenháromszoros bogra köti. Gyereke máris kelleme­sen elüt az átlagcsemetéktől, s legin­kább egy öklelni készülő kölyök - kecskéhez hasonlatos. Apuka adta rám- Ma te viszed sétálni a gyereket, minden holmiját odakészítettem - ha­darja anyuka, és sietős puszik után elrohan. A legtöbb apa ilyenkor nem esik kétségbe. Ellenkezőleg! A legtöbb apa már a kabátka feladásába is bele tudja vinni lánglelkű egyéniségét. S ha jobb ötlete nincs, legalább avval, hogy a gombokat eggyel feljebb-lej- jebb gombolja. Ez gyermekének tüs­tént valami meghatározhatatlanul egyéni megjelenést kölcsönöz. És soha egyetlen nő se lenne képes olyan remekül beosztani egy aprócs­ka gyereksálat, mint a teremtés koro­nája! Sál hátul nyaknál fnbssze kilóg, oldalt ellaffog, s elfogja az oldalirá­nyú kilátást, mégis jut belőle előlre annyi, hogy a srác eget verő ordítás­sal hasra essen benne. , Igazi művészegyéniségük azonban leginkább a sapka feladásában tűnik ki. Már ahogy az apakéz körbeforgat­ja a fejfedőt, az a mozdulat beszél, s azt mondja: úgyse jövök rá, hogy me­lyik az eleje. Inkább nem is töpreng, hanem hunyt szemmel, elszántan rá­húzza gyerekére a sapkát. Sapkabojt ettől fogva a srác orrát veri, s vezetni kell, mert semmit nem lát. Többé nem bomlik ki Legyünk őszinték: cipőfűzőt se gengéd női kéz, se gyerekpracli nem képes tisztességesen megkötni! Ah­hoz férfikéz kell, s apaszív. Ha közös sétájukból sántikálva hazabiceg a srác, így sikolt anyuci:- Mi történt a lábikóddal? Akkor a gyerek megnyugtatja, • mert vígan ordít:- Semmi! Kibomlott az egyik cipő­fűzőm, s apucika megkötötte. Máris készül újabb tanulmányom, amelynek címe: Miért lesz vidámabb és piszkosabb a gyerek, ha apuka vi­szi sétálni? (Nők évkönyve: G. Szabó Judit) Divatajánlatunk Fő az elegancia E két divatkalap az angol Kan- gol kalapbemutatón szerepelt osztatlan sikerrel. Mindkettő va­lódi szalmából készült. Úgy tű­nik - útban Európa felé -, az ele­ganciához nekünk már csak ez hiányzik. (MTI Press 15

Next

/
Thumbnails
Contents