Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-06 / 133. szám

1992. JÚNIUS 4. Megyei krónika 3 KERMI-tapasztalat: Mostanság Drága mosogatónak híg a leve A reklámhadjáratok zajához nem szokott vásárló egyre nehe­zebben igazodik el a felsőfokú jelzőkkel dekorált termékek kö­zött. E propagandadömpingben az egyik - ha nem az egyetlen - biztos igazodási pont a KERMI, a forgalomba kerülő termékek minőségét üzleti szempontoktól mentesen, tudományos alapos­sággal vizsgáló intézet. Munkatársai - a gyártók és a kereskedelmi vállalatok megbí­zásából - fél év alatt több mint 10 ezer új hazai termékről, illetve importelőmintáról készítettek szakvéleményt. Megállapításaik arra figyelmeztetnek, hogy az esetek nem kis részében más a reklám és más a valóság. Mert a minták 61 százalékát ugyan megfelelőnek találták, de 33 szá­zalékánál már hibákat, hiányos­ságokat tapasztaltak, 6 százalé­kánál pedig gyakorlatilag teljes használhatatlanságot regisztrál­tak. Néhány adalék a KERMI- szakvéleményekből: gyakori a minőségi fogyatékosság a hús- feldolgozó kisiparosok készítet­te olcsóbb készítmények, főként a kolbászok, a disznósajtok és a hurkafélék esetében - főként mert értéktelenebb nyersanya­gokat használnak, s nem megfe­lelő a feldolgozás technológiája. A ruhaipari termékek körében a borsos áron kínált külföldi por­tékák között sem ritka, hogy si­lány az alapanyag, igénytelen a kikészítés, az alkalmazott tech­nológia. Az iparcikkek között meglehetősen sok a gyatra minő­ségű áru - főként a luxus-árkate­góriába tartozó energiatakarékos készülékek között. Sok kellemetlen meglepetést okozhatnak az import híradás- technikai cikkek: minőségi vizs­gálatok sora jelzi, hogy - kivált a távol-keleti, esetenként márka­jelzés nélküli - termékek eseté­ben indokolt az óvatosság: több­ségük tetszetős külseje csökkent értékű, gyatra minőségű tucat­árut takar. A külföldről behozott gépko­csik közül kiemelkedően jól sze­repeltek a minőségi vizsgán a Hyundai Lantra és a Sonata gyártmányú autók, a Daciák és az Oltcitok ellenben alig-alig ütötték meg a minimális követel­mények mércéjét. A bútorpiacon is örvendetesen sok külföldi gyártmány kínálja magát - de ezekkel is vigyázni kell: tekinté­lyes részük kellékhiányos, nincs ellátva minőségi bizo­nyítvánnyal, kezelési útmutató­val és jótállási jeggyel sem. Mennyiségben, választékban erős versenytársak a vegyipari termékek piacán a külföldi áruk. De a vizsgálati tapasztalatok azt mutatják, hogy például az olasz és osztrák mosószerek gyöngéb­bek a hazaiaknál, s a mosogató- szerek is általában hígabbak. Ugyanez áll a hajsamponokra és a habfürdőkre is. Ahogy a szak­emberek mondják, a bemutatott importkészítmények mintegy fele lényegesen kevesebb ún. felületaktív anyagot tartalmaz, minőségük gyöngébb - viszont külső megjelenésük, illatuk és csomagolásuk vonzóbb, mint az itthoni termékeké. (bolt) Ferenczy Europress Nagyváradi múltból jászladányi jelen Bíró András tavasz óta Jász- ladányban él. Noha korábban már egyszer úgy alakult az élete, hogy tizenkét évig fővárosunk lakója volt, hazautazott, és Vára­don egy munkahelyen harminc- három esztendőt húzott le. A csa­ládi tragédia valahogyan bősége­sen sújtotta, hiszen 1986-ban meghalt a felesége, tavaly pedig eltemettette harmincéves lányát is. Egyetlen fia Dombóvárra nő­sült, és most is ott él. András remek kezű festő: ha kell, csoda­szép virágokat, gyümölcsöket varázsol a konyha, a szoba falá­ra, de a vászon és az ecset vilá­gában szintén otthonosan mo­zog. Nem véletlenül, hiszen jó néhány képzőművészeti iskolai év maradt mögötte. Ladányban vele lakik az élettársa, Joó Berta is: neki szintén meghalt a férje. Egyetlen fia, Sándor két éve, út­levéllel érkezett, majd Diósdon a csapágygyárban helyezkedett el, de a munkanélküliség nem kí­mélte. O is, akár a menyasszo­A Bíró család nya, Ibolya, aki szintén velük él, váradi. Mind a négyőjüket Cseh Ist­ván fogadta be, aki András élet­társának a rokona. Helyet, lakást, szállást adott nekik, és tartja őket. Éppen ezért minél hama­rabb szeretnének elhelyezkedni. Keresik a munkát, és bíznak ab­ban, egyszer jobbra fordul a sor­suk. Csak ennyit szerettem volna dióhéjszerű módon elmesélni négy olyan emberről, akik vára­di múltjukat ladányi jelenre cse­rélték. És keresik a jövőjüket, a boldogulásukat a mi megyénk­ben egy jó hónapja, április 29. óta ... D.Sz.M. Címzett: az MDF Városi Elnöke és Önkormányzati Frakcióvezetője Válasz Szolnok polgármesterétől A múlt szombaton „Szolnoki helyzetjelentés” címmel jelent meg lapunkban az MDF Szolno­ki Szervezete Elnökségének és Önkormányzati Frakciójának ér­tékelése az önkormányzat tevé­kenységéről - és a héten még egy másik nyilatkozatuk is megje­lent. Szolnok polgármesterének válaszát - ígéretünkhöz híven - ezúttal közöljük. Tisztelt Uraim! Mivel hiszem azt, hogy való­ban kölcsönösen tiszteljük egy­mást és elfogadjuk, hogy ki-ki saját meggyőződése szerint él és cselekszik, ezen alapgondolattól vezéreltetve döntöttem úgy, hogy május 30-i (Új Néplapban közölt) „Szolnoki helyzetjelen­tés” meditációjukra nem kívá­nok részletesen reagálni. Mindez az Önök, illetve Önök által kép­viselt szervezet álláspontja. Biztos vagyok benne, hogy a város polgárai nélkülem is el­mondják véleményüket a cikk­ben foglaltakról nyilvánosan, vagy barátaikkal, ismerőseikkel egymás között. Sőt nagy részük már korábban kialakította érték­ítéletét Szolnok város önkor­mányzatáról, információi, csa­ládja és személyes sorsa alapján ítéli meg ma is azt, hogy a koráb­bi időszakhoz képest miképp változott életútja, sikereiért kit dicsér, kudarcaiért kit okol - kor­mányt vagy önkormányzatot, pártokat, esetleg saját magát. Sorolhatnám azokat a megje­lent közleményeket, melyek döntéseink előtti állapotokat, pá­lyázatokat, lakossági fórumokat híreitek meg - meggyőződésem szerint időben -, ugyanakkor pél­dául a mindenki számára nyilvá­nos közgyűléseinken megjelenő lakosok száma engem is elgon­dolkodtat. Engedjék meg, hogy az Önök által megfogalmazottakkal kap­csolatban egyetlen dologra még­iscsak kitérjek, és ez az idézőjel­be tett független szó. A sors fintora, hogy épp en­nek a lapszámnak előző, 4. olda­la közepén jelezzük azt a június 15-én induló (SZONDA-IPSOS által elvégzésre kerülő) közvéle­ménykutatást, melynek fő célki­tűzése, hogy független és ne „független” kutatói szakvéle­mény álljon rendelkezésünkre az 1990 ősze óta végzett munkánk­ról. (A megbízási szerződést 1992. május 13-án írtam alá.) Ha Önök például egy ilyen jellegű tudományos munkát (benne a véletlenszerűen kiválasztott 500 felnőtt személy válaszait, szán­dékát, akaratát) esetleg már ele­ve megkérdőjeleznek, nehéz lesz közösen ezért a városért, egymásért dolgozni. Az előzőek figyelembevéte­lével együtt tisztelettel kérem Önöket, fogdják el meghíváso­mat június 15-én (hétfőn) 17 órára a Városháza épületében arra a kerekasztal-beszélgetésre, melyre a képviselő-testület vala­mennyi frakcióvezetőjét is hí­vom, és a város alpolgármestere­ivel együtt szeretném, ha közvet­len politikai vitában győznénk meg egymást arról, mit jelent számunkra több mint 80 ezer em­ber sorsa. Erre a találkozóra a városban működő három legnagyobb tö­megkommunikációs intézmény vezetőjét szintén invitálom, kér­ve őket arra, hogy az eseményről újságírói hitvallásuk szerint ad­janak tudósítást. Zárásképpen hadd adjak iga­zat majdnem ironikus befejező soraiknak: Bár Szolnok ma is Európa egyik városa, „európai város”- sá valóban nem a közigazgatási határaihoz kihelyezett tábláktól fog válni. Kocsmai történet értelmiségieknek A TEsz-vesz városi Vasutas vendéglő egy hosszú, csendes utca végén szerénykedik. Az utcát ne­vezhetnénk Via piának is. Törté­netünk főhősei G. és B. nagytudo- mányú iskolamesterek, akik elűz- hetetlen szomjúságuk csillapítása céljából akár naponta többször is megjárták a züllésnek ezen élet­erős gömbakácokkal szegélyezett útját. Évek hosszú során koptatták már a nevezett utca hólyagos asz­faltját, és délceg alakjuk lassan közismertté vált a vendéglő törzs- közönsége körében. Megszokták, hogy az ablak közelében elhelye­zett sakkasztalnál telepednek le, és legalább fejenként két üveg jófajta sörrel csillapítják vissza-visszaté- rő rosszkedvűket. Hangos szóvál­tás, vita, veszekedés messze elke­rülte a jó hírű műintézetet. Egyik esőre hajló délelőttön, mikor B. és G. megérkeztek, har­sányan vitatkozó szesztestvéri gyülekezet fogadta őket. A vitat­kozás hevében többen fogadásokat kötöttek. Megrendelték söreiket, és mint sörkedvelő értelmiségihez illik, nyugodt mozdulatokkal inni kezdtek. A vitatkozó felek két pártjának vezéregyéniségei elunva a haszta­lan veszekedést, köreink asztalá­hoz léptek, és előadták az egyenet­lenség okát. A vitatkozás azon rob­bant ki, hogy melyik ivóhelyek al­kalmasak ülve történő fogyasztás­ra Budapesten a Keleti pályaud­vartól a Dunáig, a 2-es autóbuszok nyomvonalán. Az eredmény siralmas volt, alig tudtak megnevezni néhány búfe- lejtőt. G. és B. ezt nem hagyták annyiban - megosztva a feladatot, felsorolták a kérdéses utcák páros és páratlan oldalán lévő vendéglő­ket és talponállókat, egészen a Mó­ricz Zsigmond körtérig. Az egyre népesülő hallgatóság teljesen fel- villanyozódott a fővárosi alkohol­kedvelők lehetőségeitől, és elisme­rően néztek a két előadóra. A fel­sorolás végén egy következetesen barackpálinkát pusztító törzsven­dég szólalt meg:- Rögtön láttam, hogy ti olyan tanárféle, művelt emberek vagy­tok. Valóban, B. és G. a fővárosban végezték egyetemi tanul­mányaikat. A tudás, amit nemcsak iskolapadokban szereztek meg, ez­úttal nem várt elismerést szerzett számukra. A tudás mindig nagyon fontos, és az is, hogy hol szerzi az ember, hiszen mire mentek volna hőseink ebben a helyzetben, ha Oxfordban szerezték volna diplomájukat... Gambrinus 1991-es KSH-záróadatok Dinamikusan jön a tőke Nemzetközi gazdanapok Magyarországon és a világ másik 15 országában 1000 cég kapott meghívást Bábolnára a szeptember 16-18-a között meg­rendezésre kerülő nemzetközi gazdanapokra. A Bábolna Rész­vénytársaság és az IKR (Iparsze­rű Kukoricatermelési Rendszer) azzal a céllal rendezi meg a nagy­szabású termékbemutatót és ta­lálkozót, hogy az átalakuló ma­gyar mezőgazdaság viszonyairól tájékozódhassanak az agrárága­zat vállalkozói, bővíthessék nemzetközi és hazai piaci kap­csolataikat. A Központi Statisztikai Hiva­tal adatai szerint a külföldi tőke beáramlása továbbra is dinami­kusan emelkedik. 1991-ben 122 milliárd forint külföldi tőke ke­rült Magyarországra, és így az év végén 215 milliárd forint volt a külföldi tőkeállomány. Ejz több mint kétszerese az .1990. évinek, és hétszerese az 19891 évinek. A KSH által regisztrált külföldi ér­dekeltségű vállalatok száma ta­valy év végén 11 ezer körül ala­kult, ezek közül 9117 mérlegbe­számoló adatai állnak rendelke­zésre. kizárólag külföldi tulajdonú, 2004 külföldi, 5923 pedig hazai többségi tulajdonban van. A kül­földi érdekeltségű vállalatokban a külföldi részarány növekvő tendenciát mutat. 1989-ben 24, 1991-ben pedig már 45 százalék volt a külföldi partnerek részese­dése. A külföldi tőke 57 százaléka az iparban, 16 százaléka a keres­kedelemben, 16 százaléka pedig a szolgáltatás területén működik. Részesedése az építőiparban, közlekedésben és mezőgazda­ságban elenyésző. A 9117 vállalat közül 1190 Moldova György: A félelem kapuja Borsos nem akarta bevallani a származását, úgy gondolta, ha megtenné, elveszítene minden alapot, hogy ehhez a körhöz tartozhasson és lemondhatna az egyetlen, nehezen megtalált megjelenési lehetőségről is. Hasztalanul igyekezett feltámasztani magában az önbizalmat, hogy vitába szálljon a szidalmazókkal, hiába ismételgette apja régi mondását: „én büszke vagyok rá, hogy cigánynak születtem", úgy érezte, a rejtőzködés kínálja számára az egyetlen esélyt, hogy előre juthasson. Hogy megóvja maradék önérzetét, elhatározta: a kötet megjelenése után szakít ezzel a társasággal. Nyomasztó magányosság fogta el, helyét keresve a világban, hirtelen Martin György jutott az eszébe. Úgy képzelte, vele, mint zsidóval természetes szövetségesek lehettek volna. Ő mindent megtett, hogy fenntartsa ezt a kapcsolatot, Martin viszont nem volt hajlandó elfogadni a barátságát. Felidézte a szerkesztő lenéző mondatait, gorombaságát, kézirataival kapcsolatos nemtörődömségét - és épp olyan ellenségének tekintette, mint a kisvendéglőben körülötte veszekedő társaságot. A szóváltás után Borsos nem találta alkalmasnak a helyzetet, hogy a verseskötetről tárgyaljon Némethtel. Magához húzta a táskáját és kivárta, amíg Káplár megérkezik, az öregember egyenesen rákérdezett:- Szervusz Ferikém, hogy állsz a kézirattal?- Nagyjából elkészültem vele.- Nálad van? Mutasd. Káplár átnézte, elégedettnek látszott, csak néhány szórendi cserét javasolt. Egyébként kiválónak találta a tervezett kötetet, elvállalta, hogy ő írja meg az előszót.- Adjuk most oda Ernőnek, gyere velem. Az öregember félrevonta Némethet, hármasban leültek az egyik csendes sarokba, Káplár ráfektette kezét a dossziéra:- Már beszéltem neked, Ernő, erről a kötetről, fenn az elnökségben is tudnak róla. Sokat dolgoztunk rajta Ferivel, kicsit megnyesegettem a fiatalúr oroszlánkörmeit és most már teljes szívvel merem ajánlani neked. Azt szeretném, ha te lennél a hivatalos lektora ennek a kis könyvnek, mind az ízlésed, mind a személyes tekintélyed sokat használna az ügyünknek. Borsos feszülten figyelt, biztos volt benne, hogy Némethben még él összecsapásuk emléke és elutasítja az ajánlatot, meglepetésére a szerkesztő szívélyesen bólintott:- Nagyon örülök, Józsi bátyám, hogy rám gondoltál. Elhiheted, hogy nem mindegy nekem egy olyan fiatal költő sorsa, aki a mi lapunkban indult.- Mik a gyakorlati lehetőségek? Te mégis csak közelebb állsz a tűzhöz.- A legjobbkor jöttetek, tudod, hogy félévenként egy kötetet tudunk kiadni, és épp a jövő héten dönt majd a bizottság a következőről. Most hagyjátok nálam a kéziratot, én rögtön elolvasom, megírom a lektori jelentést és az egészet együtt felviszem az elnökségnek. Borsos átadta a dossziét, a szerkesztő végiglapozta:- „A fából faragott lovacska" is benne van? Az a kedvencem, nem is tudod, hogy milyen jót írtál! De az egész nagyon érdekesnek látszik, pofás kis kötetet lehet csinálni belőle - búcsút intett -, akkor majd értesítelek titeket, hogy mi történt, de vegyétek elintézettnek az ügyet. 141 Várhegyi Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents