Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-04 / 131. szám

1992. JUNIUS 4.. Kunsági extra - Kunhegyes Esőre várva A Kunság Népe Tsz az utóbbi években több mint tízezer hektáron gazdálkodott, amelyből az egykori tulajdonosok vagy azok leszárma­zottai hatezer hektár körül kémek vissza. Akad benne szántó, gyep, de még erdő is. A kijelölést az érdekegyeztető fórum elfogadta, így a következő lépcső, jobban mondva feladat az árverés lesz. Ami a tavaszi munkákat illeti: szántottak, vetettek, és számottevő parlag nincs. A legnagyobb gondot jelenleg a tartós szárazság okozza, mivel a legutóbbi égi áldásokból is ide, erre a környékre jutott a legkevesebb. Bár az öntözőberendezések folyamatosan „mennek”, így közel ezer hektár kap éltető vizet, tény, a többi táblák szomjaznak. Napjainkban a szövetkezetnek még 888 tagja van, és a gazdaság ügyeit az átalakulásig két elnökhelyettes intézi. Noha tavaly jelentős kertészeti ágazattal is rendelkeztek, az értékesítési gondok következ­tében jelentősen leapadt a konyhakerti kultúrával foglalkozók száma. Néhányan azért továbbra is küszködnek babbal, uborkával, dinnyé­vel. Ugyanakkor a háztájiban változatlanul népszerű a hibridkukori­ca-termelés, amit az is igazol, hogy háromszáz hektáron vetettek az idén tavasszal is. Fülkemonológ Még hogy Kunhegyesen nem le­het telefonálni? Társaim nevében kikérem magamnak az állítást! Nézzenek ránk, kérem, szép sor­ban állunk, és várunk az elszállí­tásra a Heves Kereskedőház Kft. udvárán. Azt még megsúgom ma­guknak, hogy ezek az ügyes kezű szakik fémből meg műanyagból készítettek bennünket. Képzeljék el, annyira mutatósra sikeredtünk, hogy a budapesti, a debreceni és a szegedi távközlési igazgatóságok eddig már háromszáz társamra biztos vevők. Ez semmi, mert tu­dom azt is, ha nagyon muszáj, évi ezer darabot is összeállítanak belő­lünk. Nekem elhihetik, mert én ál­Még nő a munkanél­küliek száma A környező hat települé­sen és természetesen Kunhe­gyesen június elején mint­egy 2 ezer 700 olyan sze­mély található, aki munka- nélküli. Sajnos még ez sem tekinthető a mélypontnak, hiszen mintegy 700 további bejelentett létszámleépítés várható, akik tulajdonkép­pen majd a második félév­ben válnak állástalanokká. Ez főleg a BHG gyárát, a környező téeszeket, elsősor­ban a Kunság Népét érinti. Ha a szakképzettséget vizs­gáljuk, sok közöttük a beta­nított és a szakképzetlen munkás. Ugyanakkor némi reménysugárnak számít, hogy a fa- és építőipari szak­mákban elkezdődött a mun­kaerő-kereslet, de ez vonat­kozik a magánszektorra is. Számokkal alátámasztva, ily módon az esztendő második negyedévében már több mint húsz személyt alkal­maztak. Nem sok, nem sok, mondhatja valakiddé a sem­minél sokkal több. Nem be­szélve arról, hogy végre-va- lahára ezen a környéken nemcsak elbocsátások, ha­nem felvételek is vannak. Ugyanis eddig ez nem volt jellemző... lók itt az út mellett szélen, és sok mindent hallok, sőt már azt is tu­dom, állítólag Pestre kerülök. Re­mélem, nem a Rákóczi térre, mert amúgy szégyenlős vagyok ... Végre nyitva az étterem! Ottjártunkkor a szakemberek az utolsó simításokat végezték a bel­ső helyiségekben, hiszen másnap nyitott végre az étterem. Kissé hosszúra nyúlt bezárása alatt kí- vül-belül megújult őkelme: beve­zették a gázt, a felső szakaszon ebédlőt alakítottak ki, ahol péntek és szombat esténként csodafé­nyekkel viliódzó diszkó várja a fia­talokat. A konyha és a bárrész is 760 ezer forint hátralék Ha a statisztikának hinni le­het - és ebben az esetben miért ne lehetne -, azok azt igazolják, hogy a kunhegyesiek évekre, évtizedekre visszamenőleg jó adófizetők. Azért tavalyról csak maradt egy kevés be nem fize­tett összeg, 760 ezer forint hát­ralék. Ennek a döntő többsége, 600 ezer 242 forint út- és köz­műfejlesztési alap volt. Azután adódott 3 ezer 503 forint sza­bálysértési bírság, amelyet ki- sebb-nagyobb lopások, közle­kedési szabálysértések miatt róttak ki. Egyébként csökkent a hátralék, hiszen a 760 ezer fo­rintból eddig már 203 ezret jú­niusig ebben az évben befizet­tek. A városban közel 1 ezer 300 autót, motort, tehát gépjármű­adó alá eső berregő, zakatoló, rohanó masinát tartanak nyil­ván. Tulajdonosaik fizettek ér­tük 1 millió 503 ezer 455 forin­tot. Az összeg fele a városé, a másik fele pedig az államé lett. Ami szintén ide kívánkozik: külön helyi adó ez idő tájt Kun­hegyesen nincsen. olyan, hogy aki a régit látta, aligha ismerne rá. A létesítmény délelőtt tízkor nyit, és az igényeknek meg­felelően éjfél körül zár. Ami az étlapi ajánlatokat illeti, az árak 90-110 forint közöttiek és a tizenegy frissensültön, az öt készételen, az ötféle levesen kívül pizzák, saláták is szerepelnek a vá­laszték között. Kérésre az éhes vendég a rendelkezésre álló alap­anyagokból az étlapon szereplő ételeken kívül másfélét is rendel­het. Ami pedig az egyéb, kulturális elképzeléseket illeti, a későbbiek­ben az idősebbekre is gondolnak, mégpedig kabarék, műsoros estek rendezésével. Fürdő- rucivásár a kultúrban Egykoron a kultúra házában magvas mondanivalójú színda­rabokat játszottak az amatőr és a hivatásos színészek. Utána változott, módosult a helyzet, és kiscsoportok népesítették be a helyiségeket. Pénzszegény vilá­gunkban pedig újfajta szolgálta­tásokat láthatunk a művelődési központokban. így Kunhegye­sen is holnap reggel kilenctől délután négyig az előcsarnok­ban fürdőruha-, short-, bermu- davásár, cipő- és szandálbörze lesz. Ami a forintokat illeti, ál­lítólag azok sem csillagásziak, mivel úgynevezett nagykeres­kedelmi áron kínálgatják a mu­tatósnál mutatósabb lábbeliket, olyan szupermini fürdőrucikat, amelyekre kétszer kell ránézni, hogy egyszer észrevegye az em­ber. Kalendárium kínáltatik Dr. Szabó Lajos középiskolai igaz­gató szerkesztésében, összeállításá­ban - mint írtunk róla - az idén hosszú évtizedek után ismét megjelent a kun- hegyesi Nagykun Kalendárium. A másfél ezer darabnak jóval több mint a fele már elkelt, bár ahogy a hét elején hallottam, a kétszáz forintos naptárból még lehet vásárolni. Hogy hol árul­ják? Többek között a városházán, a könyvtárban, illetve a művelődési központban is. Mivel sok-sok fontos, helyi ismeretet tartalmaz, talán nem felesleges a javaslat, hogy a diákok év végi jutalomkönyvei közé is fel lehet­ne venni ezt az értékes kiadványt. Élt: huszonkét évet A BHG kunhegyesi gyára a fénykorát a nyolc­vanas esztendők közepén élte, amikor a falai között ezerkétszáz ember is készítette az ATSZK-típusú telefonközpontokat a Szovjetunió tágas térségeibe. Azóta megszűnt, nincs Szovjetunió, de nincs ter­melőmunka, azaz megrendelés sem. Olyannyira, hogy - mint felvételünk bizonyítja - egy év terme­lése látható odakinn a ládákban. Az utolsó 370 elbocsátó üzenetet az igazgató ottlétünk előtt pos­tázta ki a dolgozóknak. Igaz, a kaput végérvénye­sen még nem zárják be, hiszen marad egy vagyon­kezelő, őrző, karbantartó részleg, és a lakatosüzem is még valameddig huszonöt emberrel. Mindez aligha változtat azon a tényen, hogy a gyárban az alaptevékenység befejeződött, a dolgozók az elkö­vetkezendő napokat, heteket otthon töltik, és állás­időt fizetnek nekik, mielőtt tényleg munkanélküli­segélyre kerülnének. Elmondható: valahol Kunhe­gyes határában volt egyszer egy BHG. Élt: huszon­két egész évet és néhány töredékhónapot, míg 1992. június elsején az utolsó pár száz embernek is különös értesítést vitt a posta ... Este hat óra: a legelőről hazafelé ballag a csorda. Né­hányan elébük mennek, hogy a mozgó tejcsarnokok még véletlenül se tévesszék el a jó istállóba vezető utat. Fruzsi Korábban már írtunk róla, hogy Deme Fruzsina a Kossuth iskola 7/a osztályának oszlopos tagja, csak úgy mellékesen or­szágos első helyezett lett a Kos­suth szónoklatversenyben. Fru­zsi egyébként végtelenül egy­hangú bizonyítvánnyal rendel­kezik, hiszen az ötössel kezdő­dik, ugyanígy folytatódik, ráadá­sul így is fejeződik be. Ez még semmi, az ifjú hölgy legújabb csínytevése az, hogy a változa­tosság kedvéért legutóbb a Ver­seghy nyelvművelő verseny me­gyei döntőjében is győzött. Pe­dig tizenketten vetélkedtek az el­ső helyért (sok lány, kevés fiú), és a többórás megméretés írásbe­li feladatokból meg szóbeli kér­désekből állt. Díjat nem kapott, jobban mondva mégis: egyhetes felkészítő tábort az országos döntőre. Egyébként a tudását Koszta Béláné tanárnő gyarapít- gatta, úgy tűnik, nem is akármi­lyen eredménnyel. Ezért aztán Fruzsi legújabban nagyon várja a nyári szünetet, ráadásul megint egy országos döntőre készül. Mivel nem izgulós típus, előfor­dulhat itt bármilyen eredmény. Még az is, hogy ... Jaj, azért ezt előre el ne kiabáljuk ... Akár a cérna G y ő r i Béla, azaz Béci a Dózsa iskola ígéretes fo­cipalántája. Vé­kony. akár a cér­na. és a 150 centi­jéhez társul vagy tény, Béci, ha kell, öt percig is dekázik a labdával. Egyébként csongrádi, hétvége­ken hazajár, és már nagyon várja a nyári szünetet. Ami a bizo­nyítványát illeti: se egyes, se kettes, se négyes, se ötös. így már ugye nem nehéz kitalálni, hogy nagyjából milyen lesz .. . írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents