Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-29 / 152. szám
1992. június 29. Megyei körkép 3 „ÉLÉSKAMRA” A SZÉCHENYIN. A Mercató Kft. a Széchenyi körúton, az új butiksoron Éléskamra néven boltot nyitott, ahol elsősorban nagyon olcsó konzervek és bébiételek, valamint üdítők és különböző tésztafélék kaphatók. A több száz konzervből nyugodtan válogathatnak a kirándulók és az ínyencek egyaránt. (- nzs -) Sorsolás és licit Új forma a megye kereskedelmében (Folytatás az 1. oldalról) Ennek sorrendjét határozza meg a számítógéppel végrehajtott sorsolás, illetve a meghatározott számú havi részlet előre történő kifizetése útján folyó, licit a csoportgyűléseken. így minden hónapban hat-hét tag megkapja a megrendelt árucikket, s a legutolsó is 16-18 hónapon belül. Ráadásul olcsóbban, mint a boltokban, hiszen ők közvetlenül a gyártókkal állnak kapcsolatban. A gond az, hogy sokan azt hiszik, ők is forgatják a tagok pénzét, azt újabb vállalkozásokba viszik, így esetleg tönkremehetnek. Pedig a befizetett részletekért az adott havi sorsolás (közjegyző jelenlétében végzik) nyertesei, illetve legmagasabban licitálói kapják meg a választott árucikket. A kft. szerepe „csupán koordinatív”. A lényeg, hogy voltaképpen a tagok hiteleznek meg vásárlásokat egymásnak. így a cég tönkre se mehet - állította az irodavezető. Az irodavezető elmondta, hogy igyekeznek minél szélesebb áruskálából választékot nyújtani katalógusaikban. Ma fő „profiljukat” a legszélesebb értelemben vett tartós fogyasztási cikkek jelentik, ezt azonban rövidesen meghaladja majd erőteljesen fejlesztett bútorkínálatuk. Tervezik azonban más árucikkek árusítását is. Sz. P. Újszerűség a területi statisztikában Az elmúlt alkalommal a statisztikai szolgálat fennállásának 125. évfordulója alkalmából tevékenységük általános gondjairól faggattuk Fekete-Szabó Sándort, a Központi Statisztikai Hivatal Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatóságának vezetőjét. Most a megyében jelentke- , ző problémákról beszélgettünk.- Igazgató úr, tudomásom szerint a KSH megyei igazgatóságainak feladatai a közelmúltban kibővültek. Mennyiben?- Április 1-től adatszolgáltatóinkkal még közvetlenebbé vált kapcsolatunk, azóta mi adjuk ki a jogi személyiségű gazdasági társaságoknak (kft., rt. stb.) a statisztikai számjelet, amelyet eddig csak a KSH budapesti központjában kaphattak meg. Ez egyrészt új feladat, másrészt viszont az adatszolgáltatói fegyelem javulását várjuk a személyes találkozásoktól. Mi legalábbis tudatosan törekszünk arra, hogy felkészítsük őket a hosszú távú, kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésre. Emellett munkánk két, a lakosságot napjainkban leginkább érintő területére, az új ármegfigyelési rendszerre és az újszerű munkaerőösszeírásra hívom fel a figyelmet.- Miben áll újszerűségük?- Az árváltozások (infláció) mérését illetően abban, hogy átvettük az EGK-országokban alkalmazott ármegfigyelési rendszert. Ez a korábbihoz képest ugyan kevesebb termék, illetve szolgáltatás ármegfigyelését jelenti, de jóval több (mintegy kétszer annyi) felíróhelyen. A megyében havonta négy település mintegy négyszáz üzletében közel hatezer ár felírására kerül sor. A munka átfutási ideje is lényegesen lerövidült, a korábbi 25-30 napról 15 napra. Ezeket az információkat a KSH előre megállapított időpontban egyidejűleg, mindenki számára hozzáférhetően adja közre. Január elsejétől a Világbank anyagi közreműködésével és az ILO (az ENSZ munkaügyi szervezete) szakmai útmutatásával, lakossági megkérdezésen alapuló munkaerő-adatfelvételt végzünk. Ennek során a megye 27 településén élő 15-74 éves lakosok közül negyedévenként megyénkben mintegy kilencszáz személyt keresünk fel. Az előbbiek kapcsán itt a megyében foglalkoztatott összeírok számát 15- ről 29-re növeltük.- Növelték? Én az itt dolgozóktól úgy tudom, hogy éppen létszámleépítéstől, többen pedig egyenesen néhány megyei igazgatóság megszüntetésétől tartanak.- Ez nyilván abból adódik, hogy ők is tudják: az új feladatoknak megfelelően korszerűsíteni kell a hivatal szervezeti rendjét, felépítését is. Ez a munka csaknem két éve a budapesti központban kezdődött el, a megyei igazgatóságokon azonban még jelenleg is tart. Ennek során figyelemmel kell lenni az új követelményekre, az államigazgatás tervezett korszerűsítésére és a július elsejével részlegesen életbe lépő új köztisztviselői törvényre.- Ez szépen hangzik, de mégis: lesz leépítés vagy nem?- Mindenkit megnyugtathatok, nem lesz. A területi szervek dolgozóinak munkahelyét nem fenyegeti veszély, mert a szervezeti korszerűsítés nem a létszám- csökkentésre irányul. A megyei hivatalok megmaradnak, jogállásuk is azonos marad, de feladataik valószínűleg elsősorban a gépi adatfeldolgozás tekintetében eltérőek lesznek.- Igazgató úr, a statisztikai szolgálatot ért kritikák zöme a korábbi tájékoztatási gyakorlathoz, az e területen még a közelmúltban is létezett tiltásokhoz, korlátozásokhoz kapcsolódott. Mi változott e vonatkozásban a megyei igazgatóságok munkájában?- Három alapelvet igyekszünk érvényesíteni a tájékoztatási munkánk során: az objektivitást, a semlegességet és a szakszerűség elvét. Biztosítjuk továbbá a teljes nyilvánosságot a törvény adta kereteken belül. Ez azt jelenti, hogy a statisztikai tevékenység eredményeként rendelkezésre álló információk bárki számára elérhetők, kivéve az államtitkokat és szolgálati titkokat, valamint az egyedi adatokat. Kiadványaink, könyvtárunk és emellett a hivatal információs irodája bárki számára rendelkezésre áll. A tájékoztatási munkánkban számítunk a helyi tömegtájékoztatási médiák segítségére. A közvélemény rendszeres informáltságát jelenleg az Új Néplapban negyedévenként jelentkező „Társadalmi tükör”-ben, a kéthetenként megjelenő „Gazdasági tájoló”-ban és munkatársaink egyéb írásaival biztosítjuk elsősorban.- Mennyire élnek az adatfelhasználók az új lehetőségekkel?- Egyelőre kevéssé. Pedig valószínűsíthető, hogy nemcsak a felhasználók száma, hanem információigényük is lényegesen nőtt. így megpróbálunk a „lehetséges felhasználók” lehetséges információigényeihez igazodni, mert alig kapunk visszajelzéseket. Sokkal szívesebben elégítenénk ki konkrét „megrendelők” meghatározott igényeit. A magunk részéről biztosak vagyunk abban, hogy az adatok hozzáférhetősége sokat segíthetne, és nemcsak az újonnan induló vállalkozásoknak. Megérné élni az új lehetőségekkel! Sz. P. Dalok a könyvtárszobában Nemrégiben láttam egy videofilmét, amelyen Dinnyés József gitáros-énekes a határainkon túl élő magyar költők verseit énekelte. S miközben figyeltem az előttem pergő képsorokat és hallgattam a dalokat, bizony rá kellett jönnöm arra, hogy számtalan olyan magyar alkotó ember él szerte a világban, akikről eddig szinte semmit sem vagy alig-alig hallottunk. Holott az ő munkáik, verseik ugyanúgy hozzátartoznak a magyar kultúrához, mint azoknak a művei, akik az elmúlt rendszerben is publikálhattak, vagy tán még érdemtelenül is favorizálták őket. Szóval be kell vallani, hogy az élő irodalomról, a szemünk láttára alakuló művészetről - ami vagy fájdalmasan vagy örömök közt születik - vajmi keveset tudunk. Persze az biztos, hogy az olvasót, a hallgatót, a nézőt valóban nem érdekli, hogy milyen nehezen születik meg egy-egy versben megfogalmazott gondolat, ám azon viszont érdemes lenne elgondolkodnunk - mint Illyés Gyula mondta -, hogy az alkotó honnan jön és hová megy. Mert ez egyáltalán nem mindegy. És a két pont között létrejött versek, írások, amelyek nyilván a szerző életérzéséből fakadnak, nehogy már a haláluk után kerüljenek csak a tankönyvek lapjaira, mert akkor az olvasó nem lesz részese ennek a munkának. Hisz ki tagadná, hogy ha egy ma élő költőnek, írónak megjelenik a könyve, nos, annak sikere, bukása, esetleg közömbös fogadtatása mindenképpen befolyásolja a szerzőt. Mintegy visszaigazolja, hogy jó úton jár-e vagy sem. Tehát az olvasó formálja az írót, s természetesen fordítva is igaz a dolog. Van lehetőség a korrigálásra, nem úgy, mint azoknál, akik már nem élnek. Vegyük például Váci Mihály esetét, aki elindult ugye a homokról, bekerült a fővárosba, s a kommunista költészet első embere lett. Ez manapság pont elég ahhoz, hogy műveit kirakják az irodalmi tankönyvekből. Pedig ő volt az, aki a hazáról olyan pontosan fogalmazott, mint Petőfi óta nagyon kevesen. S tette mindezt akkor, amikor erről egy sor nem sok, de még annyi sem jelenhetett meg. Szó sincs róla, hogy rehabilitálni kéne Váci Mihályt? dé,az viszont biztos, hogy ha pontosan tanították volna a halála után, akkor most nem kerül ebbe a helyzetbe. Mint ahogy Radnóti Miklós zsidósága sem került volna előtérbe, ha közéletiségéről, kritikai munkásságáról és prózai műveiről is beszélnek, és nemcsak úgy, mint üldözött költőt ismerhettük volna. Nyilván akkor Győrben az emlékművét sem fröcskölik össze vörös festékkel. Vagy nem akarták volna Debrecenben eltávolítani József Attila szobrát, ha őt mint embert tanítják, és nemcsak a proletár költőről papolnak nekünk évtizedeken át. Sajnos, ők már halottak, s így védekezni sem tudnak. Az élő alkotók viszont itt vannak közöttünk. Jó lenne megadni számukra a lehetőséget, hogy még életükben elhelyezhessük verseink aranykönyvében azt az egy-két alkotásukat, amelyek segíthetik önmeghatározásunkat és hozzájárulhatnak saját magunk „építkezéséhez”. Tulajdonképpen ezt a célt szolgálja a bevezetőben említett videokazetta, amely „Dalok a könyvtárszobában” címet viseli, s a Krónikás Alapítvány támogatásával készült. A felvétel kereskedelmi forgalomba nem kerül, mert az alkotók tisztes szándéka szerint hovatartozásunk erősítéséből nem szabad üzletet csinálni. Mindenesetre az már biztató, hogy szűkebb pátriánkban is elindult a felmérés, hogy az oktatási intézmények és könyvtárak igénylik-e - s ha igen, hányat kémek a videokazettákból, amelyek darabonként ezer forintba kerülnek. Jóllehet, nem túl nagy összeg ez, ám nagyjából ismerve a közművelődési és oktatási intézmények gyászos anyagi helyzetét, előfordulhat, hogy számukra még ennyi pénz előteremtése is komoly nehézségekbe ütközik. Éppen ezért nem ártana, ha a különböző települések vállalkozói segítenének. Számukra ugyanis nem jelenthet különösebb gondot néhány-ezer-forint kifizetése, miközben mégis csak példaerejű lenne, hogy lám, a vállalkozók nemcsak a saját kis viskóikat csinosítgatják, és nemcsak az autóikat cserélgetik, amellett, hogy dolgoznak és munkaalkalmat teremtenek, hanem ilyesféle dolgokra is áldoznak. Nagy Tibor Humán szolgáltatás Francia kapcsolat - a megelőzés jegyében (Folytatás az 1. oldalról) Mint dr. Szőnyi Magda pszichológustól, a Humán Szolgáltatóközpont szakmai tanácsadójától megtudtuk, a választás azért esett megyeszékhelyünk intézményére, mert az ők, illetve vendégeik szakmai koncepciója, elképzelései, nemkülönben pedig intézményeik gyakorlata igen hasonló egymáshoz. Mindennek kulcsforgalma pedig a prevenció, azaz elébe menni olyan problémáknak, amelyek kezeletlenül hagyása később szociális és pszichés gócok kialakulásához vezethet. Franciaországban a szociális gondoskodás hagyományai igen nagyok, eredményeit mégsem tartják azonban elégségesnek. Ennek prevencióközpontú tökéletesítését - többek között az említett intézmények közreműködésével - most sokrétűen újragondolják. Ebben nyújt segítséget számunkra az együttműködés. Megoldandó problémáik egyébként nagyon hasonlóak az itteniekhez, ám anyagi erőforrásaik, a rendelkezésükre álló eszközök lényegesen jobbak. Ami a szolnokiakat illeti: júliusban lesz Strasbourgban az ún. Agóra-szimpózion, amelynek témája kifejezetten a prevenció alkalmazása a szociális munkában. Erre a Humán Szolgáltatóközpont és a szolnoki önkormányzat népjóléti irodája is meghívót kapott, ott referátummal kapcsolódnak majd be a munkába, melyet dr. Sziszik Erika, az iroda vezetője tart. Ez azt jelenti számukra, hogy rögtön a szakterület európai élvonalába tekinthetnek be, illetve csatlakozva ehhez, az ottani tapasztalatok, eredmények adaptációja hallatlanul értékes lehet majd további munkájukban.A vendégek egyébként igen jó hangulatban, szakmai értelemben pozitív tapasztalatokkal távoztak Szolnokról. Itt ugyanis a humán szolgáltatási tevékenység valamennyi intézményét (átmeneti szálló, éjjeli menedékhely, szociális foglalkoztató, szociális otthon, ifjúsági iroda), illetve ezek működését egy helyen (pontosabban egyetlen városban) figyelhették meg. Tevékenységüket igen magasan értékelték. Emellett külön kiemelték azt, hogy a városi önkormányzat és a humán intézményi szféra kapcsolatát mennyire jónak tartják. Ebben látják a szolnokiakkal való további eredményes együttműködés legfontosabb garanciáját is. Kívánjuk, hogy ilyen legyen: vendégeink és városunk kölcsönös előnyére.- székely Tiltó tábla - de minek? Ez a tábla ennek a CT 91 -41 -es autó tulajdonosának, úgy látszik, csak dísznek számít. A Várkonyi téri tizennyolc emeletes ház mögötti parkolóból sokszor csak különböző bravúrokkal lehet kijönni, mert kocsijával rendszeresen szabálytalanul áll be többszöri kérésünk ellenére is. (- nzs -)
