Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-27 / 151. szám

Szolnoki Extra 1992. JÚNIUS 27. Szolnoki agglomeráció Szolnok regionális központtá fejlődésében és a környékén elhe­lyezkedő agglomerációval való gazdasági-társadalmi-kulturális kapcsolatának kialakításában, for­málásában, a mai térszerkezet lét­rehozásában kitüntetet szerepe volt és van a közlekedésnek és hír­közlésnek, valamint a települések közigazgatási határát átlépő rend­szeres, naponkénti munkaerő-in­gázásnak. Jelentőségénél fogva nem is lehet egy cikk keretében utalni a fontosabb elemekre, így ma inkább a közlekedésre kon­centrálunk. A térség sugaras közlekedési há­lózatának kialakulásában megha­tározó szerepe volt az igen régóta működő szolnoki Tisza-átkelés- nek. Lényegében az átkelési funk­ció konzerválódásával terelődtek a modern közlekedés korszakában is Szolnok felé a közlekedési pályák. Szolnok már a vasút előtti korban is a távolsági kereskedelem rangos központjává fejlődött a Tisza-ha- józás és a távolsági utak révén. E funkciója igazából a vasúti és gőz­hajózás korszakában teljesedett ki, amikor távoli vidékek nyersanya­gai, termékei cseréltek itt gazdát, illetve feldolgozásukra megjelen­tek az első nagyipari üzemek. A legkorábban létesült vasúti fővo­nalak mellett alakultak ki az ország fő fejlődési-urbanizációs tenge­lyei. Ezek egyikét éppen a Szolnokot Közlekedés érintő Pest-Püspökladány-Kassa, illetve később Püspökladány-Ko- lozsvár-Brassó képezte kiemelke­dő fontosságú fővonali vasúti cso­móponttá, viszont az 1870-es évek végétől fejlődött Szolnok. A mai vasúti hálózat lényegében 1897-re épült ki. A közhasználatú közúti közleke­dés Szolnok térségében viszonylag lassan bontakozott ki, mert a sűrű vasúthálózat a legtöbb település számára lehetővé tette a közleke­dést, a teherszállítást, így a drá­gább autóbusz-közlekedés nehe­zen tudott versenyezni a vasúttal. 1950-ben még mindig csak hat buszvonal indult ki Szolnokról, bár ezek és a vasútvonalak az agg­lomerációs települések túlnyomó részét már elérték. A teljes kapcso­lati rendszer az utóbbi évtizedben valósult meg. A közlekedés súly­pontjait nézve tehát egy kettősség figyelhető meg. Egyfelől Szolnok az ország egyik legnagyobb vidéki vasúti csomópontja. Négy irány­ból, Nyugat-, Közép-, Délkelet- és Kelet-Európát összekötő nemzet­közi expressz- és gyorsvonatokat is hordozó elsőrangú vasúti vonal fut itt össze. Másfelől a közútak tekintetében a vasúthoz képest már kevéssé fontos csomópont Szol­nok, különösen ha az összefutó utak hierarchikus szintjét nézzük. Lényegében csak két főközlekedé­si út kereszteződik a városban. Az agglomeráció centruma és a vonzott települések többsége kö­zött a hálózati összeköttetés ked­vező. A huszonhárom agglomerá­ciós településből csupán tíznek nincs saját vasútállomása, illetve megállóhelye. A főúti kapcsolatot tekintve fordított a kép, hiszen tíz település kapcsolódik főúton a vá­roshoz. Igaz viszont, hogy az al­sóbbrendű utak inkább a vonzás- körzeti, agglomerációs viszonyla- tú forgalmat bonyolítják, a főútak tranzitforgalmával szemben. Az agglomerációs települések kevés kivétellel nagyobb kerülő nélkül, sugár irányban érhetők el Szolnok­ról. A fentiek meghatározzák az elérési lehetőséget is. Az elérési idő övezetekre bontja az agglome­rációt. Ez alapján beszélhetünk belső, középső és külső övezetről. A belső övezetet 20 percnél hama­rabb, a külsőt 40 percnél hosszabb idő alatt lehet elérni. A járatgyako­riság viszont másfajta elemzést tesz lehetővé. A kettő együtt már tömegközlekedési szempontból határolja le a szorosabb értelemben vett agglomerációt. Ide tartoznak sorrendben Szajol, Rákóczifalva, Zagyvarékas, Újszász, Abony, Rá- kócziújfalu, Tószeg. F.I. Nem volt felvásárlási láz . . . mondotta Tóth'László, az IBUSZ Rt. igzgatója. Annak elle­nére, hogy a napokban leértékel­ték a forintot, nem lepték el hatal­mas tömegek az utazási irodát. Mindezt azzal magyarázta, hogy egyrészt nem szivárogtak ki az információk, másrészt a leértéke­lés nagysága sem eget rengető. Tóth László abban reménykedik, hogy ügyfélforgalmuk július 1 -je után jelentősen emelkedni fog, amikor mindenki plusz 350 dol­lárt vehet fel éves keretére. Érde­kesség, hogy aki 1989 óta nem élt valutavásárlási lehetőségével, idén 500 dollárra tarthat igényt. Hnagsúlyozta, ez a rendelet kife­jezetten erre az esztendőre szól, az 1993-as év bizonytalan. Rákérdeztünk... Hogyan áll a Számítástechni­kai és Ügyvitelszervező Vállalat (SZÜV) privatizációja? Válaszol Hegyi István igazga­tó: - Alig több mint egy hete, hogy államigazgatósági felügyelet alá vonták cégünket, így még mi sem tudunk előre nyilatkozni a jö- vőnkről. A következő héten iktat­ják be a vállalati biztost, de az első találkozás után neki is kell egy kis idő, amíg áttekinti helyzetünket, ezt követően fejti ki álláspontját. Világkiállítási elő­készületek Szolnokon teni az expóhoz kapcsolódó be­fektetőket és vállalkozókat. Gya­korlatilag a Polgármesteri Hiva­tal Vállalkozási és Informatikai Irodája felkészült az expóval kapcsolatos döntéselőkészítő munkára (témafelelős: Kányási Tibor főelőadó), valamint a me­gyei és országos expoirodákkal való folyamatos kapcsolattartás­ra és együttműködésre. Az előkészítő munka során több alternatívát is megvizsgál­nak a szükséges anyagiak előte­remtésére. Ilyen, hogy a szolnoki rendezvényeket teljes mértékben az önkormányzat költségvetésé­ből finanszíroznák. Másik, hogy koncesszióba adnák a rendezvé­nyek lebonyolítási jogát, finan­szírozás mellett. Végül azt is megvizsgálják, hogy miként len­ne lehetséges egy tisztán vállal­kozói alapon történő lebonyolí­tás, amelynek következtében el­sősorban az önfenntartó rendez­vényekre helyeződne a hang­súly. Mindezzel az a céljuk, hogy lehetőleg a konkrét igényekhez rugalmasan alkalmazkodni ké­pes szervezeti és pénzügyi konst­rukciót dolgozzanak ki. Remé­lik, hogy az expo kapcsán ismer­tebbé és vonzóbbá tehetik Szol­nokot a bel- és külföldi vállalko­zók számára.- sz.p. ­Igaz-e ... ? ... hogy megcsappant a strandok, fürdők látogatottsága?- Egyértelműen állíthatom, hogy a jegyárak emelkedése ellenére az első negyedévben, valamint az azóta eltelt egy-két hónapban körülbelül ugyanannyi vendégünk volt, mint az elmúlt esztendőben - tájékoztatott Szűcs Lászlóné, a Víz- és Csatornamű Vállalat előadója. - Egyelőre talán a Damjanich uszodában lehet észrevenni annyi változást, hogy kevesebb a sportoló, ami természetesen magával vonja, hogy kevesebb bérletet vásárolnak. A Tiszaligeti strandon május I-je helyett május végén nyi­tottunk ki, de az elmúlt kánikulai hétvégéről pontos adatokkal tudok szolgálni. Amíg a tavalyi csúcsunk egy augusztusi vasárnapon 3700- 4000 látogató volt, addig szombaton 1100-1200-an, vasárnap pedig 2500-2500-an látogattak ki a Tiszaligetbe. Véleményem szerint ez nem rossz szám, és azt mutatja, hogy a látogatottság nem esett úgy vissza, mint ahogyan várni lehetett. Persze a tényékhez hozzátartozik, hogy a Tisza magas vízállása miatt a szabad strandok egyelőre nem tudtak beindulni. 1991-hez képest az áremelkedésünk tíz százalékos, ami a Damjanich uszodában ötven helyett hatvan forintos felnőttjegyet jelent, a Ligetben pedig hatvan helyett hetven forint ellenében tudnak a felnőttek fürdőzni. Itt egyébként újdonságokkal állunk vendégeink rendelkezésére: amellett, hogy a Vegyiművek az önkormányzat segítségével egy strand­röplabdapályát hozott létre, mi a gyerekeknek egy felfújható légvárral kedveskedünk. Az ezzel kapcsolatos üzemeltetési szerződést már megkö­töttük, így a tervek szerint ezen a hétvégén már birtokukba vehetik azt a nebulók. (ko-) Bár az 1996-os világkiállítást Budapest rendezi, az esemény a vidék fejlődéséhez is számos vo­natkozásban új utakat nyit meg. Nem kivétel ez alól megyénk sem, ahol már megkezdődtek az előkészületek. Ezekről nyilatko­zott a szolnoki önkormányzat ne­vében Várhegyi Attila polgár- mester. Az önkormányzat a világkiál­lítással kapcsolatos koncepcióját döntően három tényre alapozza. Először is arra, hogy az expónak csak egy helyszíne van, és ez Bu­dapest. Másodszor: az állami költségvetés nem vállal részt az expo finanszírozásából. És végül arra, hogy bár az expóhoz kap­csolódó esetleges vidéki rendez­vények során régiókban és nem egy-egy településben kell gon­dolkodni, Jász-Nagykun-Szoi- nok megye programja (Nemzet­közi Közlekedéstörténeti Kiállí­tás; Színházi Világtalálkozó) alapvetően Szolnokra épül. Mindezek következtében az úgynevezett „vállalkozói” ala­pon szerveződő expóval kapcso­latban felmerült az önkormány­zat vállalkozói tevékenységének problémaköre. A polgármester elmondta, hogy vállalkozási koncepciójuk­ban meghatározott közvetett mó­don már jelenleg is készek segí­Elfogynak, akár a gyertyaszál... Ez egy olyan iskolai összejövetel volt, ahol az öregdiákok egyike sem mondhatta már harsány szó­val: Osztály, vigyázz! Tanár úrnak tisztelettel jelentem, hogy az 1932- ben végzett szolnoki, városi fiú fel­sőkereskedelmi a és b osztályainak akkori tanulói közül a hatvanadik érettségi találkozóra 8, azaz nyolc személy megjelent. Hogy is mond­hatta volna, hiszen az egyik fő szer­vező, Hegedűs Lajos bácsi is már a nyolcvanegyediket tapossa, és ha a hajdani szeretett-tiszteit osztályfő­nökeik, Kemény Laci bácsi és Bre- ier Géza tanár urak élnének, közel járnának a százhoz, ha meg nem haladták volna már. Pedig hat évti­zede a két osztályból ők is ötven- hatan érettségiztek. A bések hu­szonkilencen, akik közül húszán már megtértek pihenni abba a föld­be, amelyből vétettek. A huszonhét ásból is már csak tízen maradtak, így a két osztály tizenkilenc élője közül nyolc jött el és tisztelte meg látogatásával a jeles eseményt. Mi­vel a régi iskolájukat - amelyik a Vasipari helyén volt -1944-ben le­bombázták, ezért a legutóbbi ösz- szejövetelt a Közgazdaságiban tar­tották. Ezek a deres halántékú volt diákok, akik között akadt 79, 80 és 81 éves is, rövid időre felidézték ifjúságuk korát. Azt, hogy orszá­gos és az egész világra kiterjedő válság volt akkor, és alig tudtak állást keresni, elhelyezkedni. Vé­gül jó részük a vasútnál talált ke­nyeret, ami akkoriban jó helynek, biztos állásnak számított. Azután jött a második, nagy vi­lágégés: ahol ki a zsidó mivolta miatt, ki a munkaszolgálatban, ki a lövészárkokban szenvedett. És az életben maradtak, ki tudja, hányad­szor, ismét talpra álltak. Sajnos, a kor, a kaszás kérlelhetetlen velük szemben, egyre többet visz közü­lük magával. Már-már szomorúan keveset tudnak egymásról. így Bakos Béla Dél-Amerikában él, Demény Dezső a Járműjavító­ból került nyugdíjba, Hommer Bé­la Szolnokon, Hoffman Lajos az USA-ban, Őri József Debrecenben és Péter László szintén Szolnokon él. A másik osztályból Jancsó Ist­ván lakik a megyeszékhelyen, míg Kovács Mártont Kanadába, Cs. Molnár Ferencet, Rudas Ferencet, Szabó Lászlót, Szűcs Zoltánt és Triznya Józsefet Pestre vetette a sors. Az egyik fő szervező, Hegedűs Lajos is Szolnokon maradt. Válto­zatos volt az élete, dolgozott Szol­nokon, majd Erdély egy részének visszakerülése után Besztercén, Szászrégenen, a Székelyföldön. Később Békésen és Szolnokon. Mindig olyan helyeken a futuránál, ahol sok munka, kevés bér adódott. Ráadásul olykor üveggyári mun­kás, máskor műbútorasztalos volt a vezérigazgatója, a kor szellemének megfelelően. Mondhatjuk, a sorsa tipikus, magyar kisemberi sors. A találkozó befejező részét a Ti­sza Szállóban tartották. Ettek, ittak, felelevenítették a régmúlt időket, amikor még nem a doktorokat, ha­nem a a strandot, a Tiszát látogat­ták. Szép volt, jó volt, küzdelmes volt. Végül úgy döntöttek, ha lesz még találkozó, ezt már Pesten tart­ják. Elvégre ott élnek közülük töb­ben, és noha ők már ingyen utaz­hatnak, az a helyes, ha a kisebbség vonatozik. Mert valahogy az a helyzet, hogy lassan-lassan elfogy­nak, akár a gyertyaszál... D. Szabó Miklós Megszűnik egy óvoda Szolnokon a Hősök téri óvoda a 9. Számú Óvodai Intézmény tagóvodája a Dobó útival és a Baross útival együtt. Hetvenki­lenc férőhelyén az 1991/92-es tanévben kilencvenhárom gyer­mek elhelyezését oldották meg. Mivel körzetében az idősebb la­kosok száma a meghatározó, ezért az utóbbi években az intéz­mény jórészt a Széchenyi város­rész óvodáztatási gondjainak megoldásában segített. A gyer­meklétszám másik része a város egész területéről szórtan tevő­dött össze. Most az óvoda becsukja kapu­it. Megszüntetésére maga az in­tézményvezető tett javaslatot. Indokait a város önkormányzatá­nak el kellett fogadnia, dönté­sükben azonban az is tükröződik: törekedtek arra, hogy a megszű­nő óvoda „ne hagyjon űrt” maga után. A Hősök téri intézmény iránti igény saját körzetéből évek óta csökken: 1991/92-ben mind­össze öt gyermek számára kértek innen elhelyezést. Az épület alapvetően nem óvodai célra épült, állaga pedig folyamatosan romlik. Az 1992 februári műszaki felmérés (OGSZ) szerint a teljes körű fel­újítás 17 millió forintba kerül. Udvari területe tűzfalakkal hatá­rolt, sivár, összesen 112 négyzet- méter. Ez az esetleges felújítás után sem lenne megfelelő a gyer­meklétszám kívánta igényeknek (ez gyermekenként 20 négyzet- méter). 1992 februárjában leszakadt a tornaszoba mennyezete, helyre- állításának összegét az intéz­mény költségvetése nem bírja el. A Hősök téri óvoda megszün­tetése ötvenhat gyermeket (har­minchétén iskolások lesznek szeptember 1-től), nyolc óvónőt, hét technikai dolgozót (hat daj­ka, egy mellékfoglalkozású fűtő) érint. A gyermekeket a szülők által igényelt óvodákban helyez­ték el. Az intézmény megszünte­tésével az alkalmazotti létszám csökkentésére sem kerül sor, mert az óvodai hálózatban elhe­lyezésüket biztosítani lehet. A városi férőhelyek száma a meg­szüntetéssel ugyan átmenetileg kissé csökken, de ezt a gondot az önkormányzat a hálózaton belüli megoldásokkal ki tudja küszö­bölni. Az épület a Kálmándy-hagya- ték része, s az örökhagyó rendel­kezése szerint gyermeknevelési és szociális célokra használható fel. Ennek szellemében - előze­tes egyeztetés alapján - az épüle­tet a Napsugár Gyermekház ve­hetné birtokába 1993 nyarától, így az óvoda kényszerű meg­szüntetése az önkormányzat szá­mára egy évek óta gondot okozó kellemetlen társbérlet felszámo­lását teszi egyidejűleg lehetővé a Bartók Béla Zeneiskola és a Napsugár Gyermekház között. Sz. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents