Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-01 / 128. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. JÚNIUS 1. Tiltakoznak az új utcanév ellen! HIABA FORDULTUNK Hat fia kiváló katona volt n AZ ONKORMANYZATHOZ?” ‘Közélet u’ftSlSSä UtcanévMi, a szandaszőlősi Vörösmező út lakói, 233 aláírással levelet juttattunk el Szolnok önkormányzatához, Várhegyi Attila polgármester úrnak címezve - április 8-án. melyben az utcánk Gorove névre változtatása ellen tiltakoztunk. Egyben nehezményeztük, hogy minden előzetes tájékoztatás, véleménykérés nélkül, a március 21-i Új Néplapból kellett megtudnunk - az 52/1992. (III. 10.) sz. határozatuk alapján - az utcánk nevének megváltoztatását. Elvártuk volna, hogy egy ilyen fontos döntés előtt tájékoztatják az érintetteket - hiszen a település egyik legnépesebb utcájáról van szó - úgy, ahogyan a gázvezetéképítés, csatornázás előtt is összehívták az embereket. A fiatalabbak számára a Gorove név ismeretlen, az idősebbekben pedig ellenszenvet vált ki, mivel a falu határában ilyen nevezetű föld- birtokosnak volt majorsága, kastélya. Úgy tudjuk, a demokráciában helyt kell adni az alulról jövő kezdeményezéseknek, az adófizető polgárok akaratának. Reméltük, hogy tiltakozásunk, kérésünk meghallgatásra talál, aminek nagyobb nyomatékot adva - a polgármesteri hivatal válaszát sürgető, május 14-i levelünkben - a döntés felülvizsgálatát, valamint a május 26-án tartandó közgyűlés elé terjesztését kértük. Ezzel szemben - a polgármester úr május 15- én kelt levelében már meg is kaptuk a választ. Ebben vázolja a közVit<r\rnu!rzé>l okitól a következő ni'MlosiiáMk wuk- JÍüftei — Mulcr utca liilililelé ágazik. — Sajtó utca Li<cM> ágának vállo/lalása. — Aradi utca kiscMi ágának vállo/.lali.va, — (Ül»» áron tér egyik ága. — O.ih^h Ariim ni egyik ága. — Mikszáth Kálmán út egyik ága, — a/ím, ..régi“ Ady Emire út. — Movm vi Mihály úl egyik ága. — József Attila út egyik ága. — (húsz György út ún. JiiMruiz" része. 14 órától selő-te költséhelyi vilii kor változtatásod Sntook. A város közgyűlése, .iának egyor március 10-én tárgyalja a közte* •. lendó táxaar rüktek elnevezésének, névváltoztatásának ügyét. A testület helyes döntéséhez a lakosság vé- leményét előzetesen kikérik. Ezért holnap 17 órától 1 városhálta dísztermében lakossági fórumot tartanak. Városrendezési okból a következő módosításokat látják szükségesnek: Meder. Sajtó. Aradi. Balogh Ádám, Mikszáth, „régi" Ady ^ndre, Mosonyi Mihály, József Attila, Orosz György utcák és a Gábor Áron tér „ágai”. Zagyvaréiul. A község kép területek névváltoztatásával kapcsolatos döntés mechanizmusát, megemlíti a közgyűlés tavaly októberi álláspontját, mely szerint a városrendezési igényeket is figye- lembeveszik; hivatkozik az ADÓVEVŐ c. városi kereskedelmi lap február 25-i, az Új Néplap március 2-i számára (a városi rádióra, tévére), melyben közölték, közhírelték a várható utcanév-módosításokat, hogy ezzel kapcsolatban lakossági fórumot tartanak, s jelezték a véleménynyilvánítás lehetőségét. Hangsúlyozza: a képviselő-testület körültekintően, a demokrácia szabályainak megfelelően készítette elő határozatát, így azt kéri, szíveskedjünk elfogadni. Mivel a hivatkozott újságbéli tájékoztatók egyikében sem szerepelt a Vörösmező út nevének várható megváltoztatása (mellékelve a lapkivágás), a polgármester úr válaszát, indoklását nem tudjuk elfogadni. Kérésünk változatlan: az utcabeliek kívánságának megfelelően, maradjon a negyven éve megszokott Vörösmező út, mely nem fűződik az elmúlt rendszerhez, és javasoljuk, hogy a névcserére szánt összeget járdaépítésre vagy artézi kút fúrására költsék. (233 aláírás) Szandaszőlős így mondja a nóta: Hej, de nagy bánat ért vasárnap . . . Engemet pedig azon a szombaton, amikor a kezembe vettem az Új Néplapot - 30 éve olvasója vagyok -, és megkapta a szemem: „Gratulálunk a kitüntetett édesanyáknak! ’ ’ Elszorult a szívem, mivel nekem is van egy galambszívű édesanyám, aki tizenegy gyermeket nevelt fel, s ebből hat fiú volt kiváló katona. Egyszerre ketten is sorkatonai szolgálatukat töltötték, mert senki nem nézte, hogy nagy családról van szó, hogy nincs családfenntartó. Mert édesapánkat korán elszólította a halál, így szegény édesanyánk egyedül nevelt bennünket. Bezzeg, amikor a beszolgáltatás volt, a végrehajtó odatalált a hajcsárokkal, hogy az utolsó darab jószágot is elvigye a gyerekek szájából; az utolsó tojást is nekik tojta a tyúk. Édesanyánk 3 km-re lakott az akkor még tanácsházától, ma pedig 300 m-re a Besenyszögi Polgármesteri Hivataltól. De senkinek eszébe nem jutna, hogy ez az édesanya is megérdemelne egy gratulációt, aki igen nagy áldozatot hozott a családjáért, aki 88.évében is gondoskodik egy fiáról; aki rendes, becsületes embereket nevelt ennek a nagyon szegény hazának ... Tisztelettel és szívbéli fájdalommal - egy idősebb lánya, aki maga is ötgyerekes anya: Sz. I.-né Zagyvarékas Leponyvázott roncsautók az utcában! Bosszantó, ha az ember azt látja, tapasztalja egy utcában, hogy régóta mozdulatlan roncsautó foglalja a parkolási helyet. Mint például a szolnoki Mária utcában, ahol több éve három leponyvázott, használaton kívüli autó áll, s talán már gyökeret is eresztettek a betonra. Mindez a városközpontban, zöldövezetben. Valaki már ráírta az autókra, hogy „szégyen”. Valóban az. De nemcsak a tulajdonosoknak, hanem a városra nézve is, hogy az illetékes hivatal ezt tűri. Nem mellékes, hogy az említett utcában üzletek működnek, amiket autóval próbálnak elérni az érdeklődők, de sokszor hiába, mert nincs hely a parkolásra. Nem lenne hiábavaló munka, ha végre eltüntetnék a Mária utca csúfságait, a roncsautókat. Orosz Márta Messzire vitték a „nagybanit” Elkeseredéssel olvastam az Új Néplapban nemrég a hírt, hogy új helyre költöztették a zöldség-gyümölcs nagybani piacot. Mert a korábbi helyén működését zavarta a külföldiek állandó jelenléte, a közlekedés sem volt megfelelő. Bezzeg velünk, akik a lengyel piac áldatlan állapotától szenvedünk nap mint nap - közelben lakók -, senki nem törődik. A lakásokat, garázsokat sokszor alig tudjuk megközelíteni; tűrjük a zsúfoltságot, a piszkot; a tömeg miatt számtalanszor érzéstől révület fogta el, mikor végre helyhez jutott egy sarokasztalnál, papírt vett elő, és egy verset kezdett fogalmazni:- „Tavasz, nyár. Vidám élet. Csillogj boldog napsugár Mindenütt zöldellő fák Virágok és Ti boldog szerelmesek..” Mikor kitette a pontot az utolsó szó után, elrakta a papírlapot és körülnézett. A hegyek felől hűvösödni kezdett, összeborzongott. Nem volt nála óra, de úgy gondolta, már hét körül járhat, nincs miért várnia tovább. Alig titkolt megkönnyebbülést érzett, nyomasztották a betegszobában lebonyolított randevúk, az asszony nem kockáztatta meg, hogy lefeküdjön vele, csak csókolództak, egymást tépve. Felhevülten és kielégületlenül szokta elhagyni a klinikát, hogy könnyítsen magán, az autóbusz-megálló kocsmájában próbált meg felszedni egy nőt. Ha sikerült találni valakit, becsempészte a sufniba, szeretkezés után pedig visszakísérte a városba. Borsos tekintetével már a pincért kereste, mikor a bejáratnál megjelent Zsóka. Az asszony sötét mintás selyemblúzában és hosszú szoknyájában még a szokottnál is soványabbnak tűnt, kezében egy nagyméretű kézitáskát hozott. Borsos elébe sietett, és az asztalhoz vezette.- Örülsz, hogy kijöttem? - kérdezte az asszony.- Persze. Hogy tudtál kiszökni?- A pongyola alatt átöltöztem, a pongyolát pedig kint az előtérben belevágtam a táskámba - körülnézett, és mélyen beszívta a levegőt. - Olyan jó itt. Milyen régen találkoztunk így szabadon.- Mit kérsz?- Igyunk egy kis vörösbort.- Szabad neked?- Szerintem már semmi bajom sincs. Az orvosok csak rutinból tiltanak el mindentől, a legszívesebben rám borítanának egy sajtbúrát. De unom már az egészet. A fiú kihozatta a bort, töltött a poharakba, Zsóka felnézett: - Miért ilyenkor jöttél, látogatási időben? Nem szoktál. Történt valami? Borsos az asztalra tette az újságot:- Ezt neked hoztam!- „Falusi Élet"? Még sohasem láttam ezt a lapot. Mi van benne?- Megjelent az első versem. A nyolcadik oldalra lapozott, az asszony hitetlenkedve vette át az újságot. Végigolvasta a verset, aztán szájon csókolta a fiút.- Én tudtam, hogy egyszer sikerül. Gratulálok. 132 lemaradunk a buszról; éjjel-nappal el kell viselnünk a zajt, a levegő- szennyezést s még sorolhatnám. Egy hasznunk volt, hogy a nagybanin megvásárolhattuk a zöldségfélét, a télire való krumplit, egyebeket, így a kömnyékbeli, főképp idős embereknek nem kellett messziről cipelniük. Tudomásunk szerint az önkormányzat sokat költött a piacra, hogy az a jelenlegi körülmények között üzemelhessen. Ott a nagybani is jól megfért, hiszen a lengyel piac 14 órakor bezárt, a nagybani 16 órakor nyitott! Sajnos az új helyén, az Alcsisziget kertészeti telepén nagyon sok ember nem tudja megkeresni, mert nem bírja messziről cipelni az árut - nem beszélve a drága utazási és fuvarköltségről. Erre is gondolhattak volna... N. M. Szolnok Türelem, szeretet vette körül a betegeket Nagyon súlyos állapotban vitt a mentő a múlt hónap végén a szolnoki MÁV Kórházba. Az I-es belgyógyászati osztályra kerültem, s nem túlzók, ha azt mondom, az ott dolgozó orvosoknak, nővéreknek, a kisegítő személyzetnek köszönhetem az életben maradásomat. Ott-tartózkodásom alatt azt tapasztaltam, hogy a betegekről lelkiismeretesen, hallatlan türelemmel, megértéssel gondoskodnak. Kimondhatatlan szeretettel, tisztelettel gondolok rájuk, és Istentől kívánom: hosszú, boldog életük legyen, jó egészségben, hogy még sokáig gondoskodhassanak a betegekről. Özv. Nagy Gáborné Tiszaföldvár Köszönet a rendőröknek Községünkben, Jászladányon szinte csoda történt május 22-24. között, hét végén, amikor egyszerre s egymás után több közlekedési rendőr ellenőrizte a járműforgalmat, mint eddig összesen az idén. Igaz, országos akció volt, aminek fölöttébb örültünk, hiszen a rendőrök megjelenése útjainkon fékezte, visszaszorította a gyorshajtó- kat, a szabálytalankodókat. Reméljük, nemcsak átmenetileg! A törvénytisztelő ladányi állampolgárok nevében köszönet a rendőröknek, s az akció folytatását várjuk. További munkájukhoz erőt, egészséget, sok sikert kívánunk. G. O. ‘Eiqpressz — ajáníva Gyermekeink egyedül a hosszú, forró nyárban Annak a hatgyermekes édesanyának a levele, aki nemrég panaszkodott a gyermekeivel történt megrázó élményíoirengern is rendkívüli módon felkavart. Talán van, aki emlékszik még olvasóink közül a sok évvel ezelőtt bemutatott világhírű angol krimire, az .. És hirtelen a sötétségire. (And soon the darkness.) Két angol diáklányról szól, akik kerékpárral járják be Franciaország kevéssé ismert útjait. Miközben gyanútlanul karikáznak az elhagyott dűlőutakon, eleinte nem is sejtik, hogy egy kéjgyilkos leselkedik utánuk. Csak a forró, rezzenéstelen levegő, egy-egy porosán zizzenő falevél, megreccsenő ág, szellő lebbentette fehémeműdarab jelzi a borzalmat, ami a nyomukban van. Később - mikor tudomást szereznek a hírekből az őrült gyilkos jelenlétéről - a pánik, az állandó tekerés és végül a gyilkos karjaiba zuhanás. Ez a vég. Érett szénaillat, megszáradt fű, és a vakító napsütés után hirtelen a sötétség. Ne! Ne tegye le az újságot! A hatgyermekes anyuka leveléből indultam ki, mégsem filmismertetés a célom, hanem egy nagyon is valós, a szolnoki Zagyva-gáton settenkedő veszélyre felhívni a figyelmét szülőknek, gyerekeknek egyaránt, hiszen jön a nyár! Az alábbi történetet ez az édesanya csak nevének szigorú titokban tartásával írta meg - még a rendőrségnek sem mert szólni. A levél tartalma röviden a következő: Négy tinédzser korú lánya és két fia - többi társaikhoz hasonlóan - gyakran kerékpároznak a Széchenyi-lakótelep mögötti Zagyva-gáton, az úgynevezett kőház környékén. A fiúk pecázgatnak, a nagylányok napoznak. A két nagylány éppen elterült a csendes, kihalt(nak látszó) Zagyva-parton, mikor távolról egy férfi tűnt fel. Messze volt még, csak az alakját látták, és hogy célegyenest feléjük tart. Először azt hitték, egy szokásos pecázó, aki valami jobb terület után kutat. Macskaszerű mozgása azonban nyugtalanította a két lányt (milyen szerencse!), fogták a ruhájukat, pokrócukat, és jóval messzebb költöztek. Ekkor mindkettőjüknek úgy tűnt, a férfi messzelátóval figyeli őket. Erre már fittyet hánytak, elvégre jó távolra mentek. Lehevered- tek, de valami rossz érzés hatalmába kerítette a lányokat. Riadtan ültek fel és tekintgettek a forró, rezzenéstelen, buja, május végi tájba. Ami ezután történt, azt az édesanya „külön kegyelem” szóval jellemezte. A férfi, nem tudni milyen indítéktól vezérelve, most a lányok közvetlen közelében tűnt fel, egy vékony bokor mögött - de! És ez a „külön kegyelem” - ahogy a levélíró írta - a Zagyva túlsó partján. Célja félreérthetetlen volt, csak valószínű, úgy gondolta, könnyebben a lányokhoz férkőzhet, észrevétlenebbül, ha a kicsire apadt Zagyva másik partjáról lopakodik előre, s majd váratlanul közvetlen elébük toppan. A két lány először mozdulni se mert, csak nézték a bokor mögött guggoló férfit. Azután döntöttek: minden erejüket megfeszítve menekülnek. Közben, míg ruháikat kapkodták magukra, előlépett a férfi pucéran, önmagát obszcén módon mutogatva. És micsoda szerencse! Ismét elszámította magát: a két lány biciklivel volt, ők tudtak gyorsabban tekemi, míg az őrült magamutogató kénytelen volt visszafordulni és „undorító macskaszerű mozgással bevetni magát a bokrok közé” - így a levél. Mit mondjak? Sok éve, mikor az angol krimit diákként néztem, örültem, hogy ez csak film, békés, magyar kisvárosban ilyen soha nem történhet. Akkor nem hittem volna, hogy expressz-ajánlva minden szülőnek el kell mondani, vigyázzanak gyermekeikre, mert jön a nyár, ezer veszéllyel teli; nem árt, ha felhívjuk rá a fiúk-lányok figyelmét, hogy nyáron is legjobb védelem a szülőkkel való együttlét, a közös, családi biztonság. 1 £\—" HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ „Nem visszahívtak, hanem elfogadták a lemondásomat” Az Új Néplap május 21-i számában, a Kunsági Extra - Kisújszállás oldalon jelent meg „A közgyűlés visszahívta” című cikk, s mint aki ennek főszereplője, egyes1 részleteihez - a tényszerűség végett - az alábbiakat közlöm: A tavalyi munkabérem 989.234 Ft volt, amiből 98.923.- a TB-járu- lék, 385.183.- a személyi jövedelemadó, s 3171 Ft a munkavállalói járulék. A minőségi ellenőr senkit nem szólított fel a címerezésre, hanem az egész tábla vagy táblarész kisi- lózására intézkedett. Az utóbbi történt. Tehát nem felel meg a valóságnak, hogy felszólítás ellenére sem szedtem ki a címereket. Az üdülésem alatt is én döntöttem, hogy a megmaradók érdekében az egyik holdat ki kell silózni, s nem mások. A továbbiakban nem egy személyben döntöttem az általam felvett 50 ezer Ft-ról, hanem többek egyetértésével. Igaz, nem az egész csoportéval. A cikk szerzője jól látta a döntési hibát. A lemondásomat, mint ahogy a közgyűlésen is elhangzott, nemcsak a fenti hibás döntés indokolta, hanem a mezőgazdaság jelenlegi helyzete a gazdaságon belül, illetve a szövetkezet belső állapota. Az alapszabály szerint a lemondás nem azonos a visszahívással, ez két külön kategória. A visszahívás az, ha a tagság egy része írásban kezdeményezi a közgyűlés összehívását, ahol kétharmados, azaz minősített, titkos szavazással döntenek az elnök visszahívásáról. Tehát a lemondásomat a közgyűlés elfogadta, s nem visszahívtak. Hogy „kiskirály voltam-e, és volt-e munkahelyi demokrácia?” Vezetésem alatt alakítottuk ki az önelszámoló egységeket, amelyek vezetőit a dolgozók maguk választották meg. A megszüntetett premizálások helyett - dolgozói javaslatra - az eredményből azonos százalékban részesültek a vezetők és fizikaiak egyaránt. Az elmúlt három év alatt sem dolgozót, sem vezetőt nem tettem „lapátra”. Azok a volt szövetkezeti tagok és vezetők, akik elhagyták munkahelyüket, azokkal a saját egységük és vezetőségük nem volt megelégedve. Igenis működött a szövetkezeti demokrácia, és a „kiskirályokra” nem a fentiek a jellemzőek. S hogyan ítélte meg a tagság az elmúlt 3 évemet? Úgy, hogy az előterjesztett fegyelmi indítványt a közgyűlés több mint 90 %-a elutasította. Fekete János Kisújszállás A szerző megjegyzése: Jobban örültünk volna, ha Fekete János elnöki erényeit nem önmaga, hanem valamelyik tsz-tag, esetleg tagok ecsetelik. Sajnos ilyen levelet nem kaptunk. Viszont rendelkezünk egy névvel, címmmel ellátott, igen elmarasztaló írással, amelyik jó néhány tsz- beli, helyi visszásságot szellőztet. Ezt egy kurtán-furcsán elbocsátott, volt tag családja küldte. Sőt tudomást szereztünk arról is, van, aki perre viszi „távozásának” körülményeit, okait. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné & iC 1
