Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-25 / 149. szám
BIZTOS, AMI BIZTOS(ITOTT) A biztosítás - öngondoskodás Gazdasági és magánéletünkben egyaránt nélkülözhetetlen társunk a biztosítás. Élet, egészség, lakás, autó, utazás... Talán többet tudhatnánk a biztosításokról. Ebben segít a Magyar Biztosítók Szövetségének elnöke, dr. Trunkó Barnabás:- A biztosítás, illetve a biztonságra törekvés talán az egyik legalapvetőbb emberi igény, ősi ösztön. A biztonságot az ember sokféleképpen megteremtheti.- A biztosítás mint intézmény mozgósítja a társadalom erejét a biztonság megteremtésére: megszervez egy közösséget a hasonló vagy azonos veszélynek kitett emberek csoportjából. Például: az autósokat egy ún. veszélyközösségbe tereli. Ha elég nagy létszámú ez a veszélyközösség, matematikai módszerekkel meg tudja állapítani, hogy általában mekkora veszély fenyegeti ezeket az embereket és azt is, hogy mi ennek az ára. Tehát gyakorlatilag egy biztonsági ígérvény áruként jelentkezik a piacon, amelyet - ez a kötvény - az erre igényt tartók megvásárolhatnak. A biztosítás alapfilozófiája az öngondoskodás. Az államnak is és a társadalomnak is gondoskodnia kell az ál lampolgárról. A Társadalombiztosítás ezt különféle színvonalon és módon oldja meg, de az öngondoskodásnak még a legfejlettebb, a leggazdagabb társadalmakban is igen nagy lehetőségei vannak.- Van ma már igazi biztosítási piac Magyarországon?- A biztosítás majdnem négy évtizeden át nagyon kemény, nagyon szigorú állami monopólium volt. Tehát ez idő alatt más nem foglalkozhatott biztosítással, csak egyetlen egy: az állam által alapított biztosító intézet. A biztosítás területén 1986-ban kezdődött el a rendszerváltás, amikor ezt az intézményi monopóliumot a szó szoros értelmében kettévágták, és gyakorlatilag két állami biztosítót csináltak belőle. Noha mind a két vállalat állami tulajdonban volt, ennek a lépésnek mégis az volt a célja, hogy felülről piacversenyt gerjesszen. De az csak a verseny szimulálása volt. A hatalmi eszközzel történő kettéválasztásnak érdekes módon az lett az eredménye, hogy a két biztosítóintézet elkezdett versenyezni egymással, s a díjakban egymás alá kínálni. Amíg a fogyasztó ebből alig érzett valamit, a két mamutbiztosító majdnem tönkrement, s folyt a kulisszák mögötti harc. Ugyanis úgy gondolták a biztosítók, hogy a versenynek egyetlen szférája lehet: a díjverseny. Mára azonban már kiderítette a piac, hogy az állampolgár nem akkor örül, hogy ha valamit megspórol, hanem ha több vagy jobb szolgáltatást kap a pénzéért. De ma már több biztosító is működik az országban. Ezek között is kialakul előbb-utóbb a verseny. Eltörölték azt a régi tilalmat, mely szerint csak állami monopólium működhet, ezért gyakorlatilag lehetőség nyílt korlátlan számú biztosító alapítására, ha van hozzá pénz.- Komolyan gondolhatták, hogy akad, aki letesz egymillióid forintot az asztalra?- Valóban magasan határozták meg ezt az összeget, s ezzel egyszer s mindenkorra - vagy legalább is hosszú időre - a magyar biztosítási díjak sorsa eldőlt.- Sokan azzal is vádolták az illetékeseket, hogy kiárulják a magyar biztosítási piacot.- Erről nincs szó. Az az igazság, hogy a magyar biztosítási piac- és intézményrendszere nagyon rossz állapotban van. Öt év alatt 11 biztosítóintézet alakult! Ezt természetesen nem lehetett volna megoldani a külföldi tőke részvétele nélkül. De nem az a legfontosabb, hogy a külföldi tulajdonos befizeti a Nemzeti Bankba az alaptőkét, hanem az, hogy ide hozza az értékesítési, az informatikai, a lebonyolítási rendszerét és a termékeit is, azokat a termékeket, amelyeket másutt már viszonylag fejlett környezetben letesztelt és kipróbált.- Kell-e Magyarországon ennyi biztosítóintézet? Negyven évig egy, majd kettő is ellátta a feladatokat. Nem kellene inkább a már meglévőket erősíteni?- Csak összehasonlításként mondom, a két világháború között 71 biztosító működött Magyar- országon. Ausztriában - amely sok tekintetben hasonlít hazánkra - majdnem száz a ma működő biztosítóintézetek száma. Szóval a piac nagyon sok biztosítótársaságot elbír. A sokszínűség gazdagítja a kínálatot. A jövő, véleményem szerint, a kis és közepes biztosítóintézeteké, amelyek speciális igényekre épülve próbálják „telíteni” a magyar biztosítási piacot. A vállalkozási szférában is nagy az igény, mert a magyar vállalkozásokat mindig a tőkeszegénység jellemezte. Meg kell tehát szoknunk, hogy mindennapi életünk állandó kísérői lesznek a különféle biztosítások.- Hány külföldi biztosítótársaság van tulajdonképpen Magyarországon?- Tizenegy. Az AEGON az Állami Biztosító részvényeinek 75 százalékát vásárolta meg! A Co- lonia ugyancsak nagyon rangos európai biztosító, amely részvényese az Atlasznak, de alapított egy százszázalékos külföldi tulajdonban álló társaságot is Magyarországon. Itt van a Generali csoport - trieszti székhelyű, de inkább osztrák cég. A francia GAB biztosítási csoport is saját biztosítóintézetet alapított. A holland Nationale Neder- landen ugyancsak életbiztosítót létesített Magyar- országon. Gyakorlatilag az olasz, az osztrák, a holland, a francia, a német és az amerikai tőke is képviselteti magát.- A Magyar Biztosítók Szövetségének mi a szerepe?- Előre kell bocsátanom. hogy mind all cég Magyarországon bejegyzett, magyar biztosító vállalat. Függetlenül attól, hogy a részvénypakettek Kölnben, Münchenben, esetleg Párizsban vannak. Külföldi tulajdonlásról meg külföldi tőkéről beszéltünk, de ezek magyar vállalatok, tehát a magyar jog alapján, magyar cégbíróságnál bejegyzett, a magyar jogszabályok alapján működő biztosítók. Szövetségünk fogja össze őket. Kétirányú feladatunk van: az egyik a szakma érdekképviselete és érdekvédelme. Nem vitás, hogy minden szakmának - így a biztosítási szakmának is - vannak nagyon sajátos érdekei, amelyeket az egyes intézeteknek üzleti céljaiktól függetlenül, közösen kell képviselniük, elsősorban az állami szervekkel, a hatóságokkal és a Pénzügyminisztériummal, mint a biztosítási szakma felügyelőjével kapcsolatban. A szövetség másik funkciója, hogy megpróbálja koordinálni azokat a tevékenységeket, amelyeket a biztosítóintézetek eddig házon belül végeztek, vitatható hatékonysággal. Vonatkozik ez például még olyan területekre is, mint a biztosítási csalások elleni szakmai fellépés. 12 i BIZTOS,AMI BIZTOS(ÍTOTT) térítik és vannak olyan szervizek is, ahol használt alkatrészeket szerelnek a kocsikba. A másik módszer: a balesetet okozó fél a felelősségbiztosításról fizeti az avult kárt, majd a károsult megveszi az új alkatrészt, és a különbözetet a saját cascojával érvényesíti - ha van cascoja! Van egy harmadik eset is, amikor a kárvallott számlával igazolja, hogy a sárhányója vagy alkatrésze újnak számít, akkor természetesen nincs avulási tényező. Ez utóbbi rendszer már működik nálunk is. Az avulásnak egyébként vannak szabályai. Magyarországon hat biztosítótársaság vállal autó- biztosítást, mindegyik máskép számol az avulással. Van, ahol a megtett kilométerek szerint, van, ahol a gépkocsi korának alapján állapítják meg az avulás mértékét, de van, ahol ötvözik a kettőt. A gépjármű-biztosítás másik nagy „fejezete” a casco biztosítás. Ez olyan önkéntes biztosítás, amit a tulajdonos önmaga, saját jó szándékából köt meg. Tudja, hogy okozhat kárt, mert nem csalhatatlan, de úgy is érheti kár, hogy nem tehet róla: ellopják az autóját, jégeső éri, rádől egy fa, vagy bármiféle kára lesz. Az elv az, hogy amíg vagyon van, addig kár is van. Ezért önként választja azt az utat, hogy inkább rendszeresen fizet a biztosítónak egy viszonylag kis összeget, és ha kára van, azt a biztosító megtéríti. A casco biztosítás most forradalmon megy keresztül, hiszen követnie kell az inflációt. Ez nem könnyű dolog! Mi szerződést kötünk az ügyféllel, és úgy gondoljuk, hogy ennek a szerződésnek hosszú távon kell élnie! Az ügyfél is úgy gondolja, hiszen ő évekig fogja ezt az autót birtokolni, tehát évekig akarja azonos biztosítási díj fejében ugyanazt a biztosítási fokozatot élvezni. Ezalatt a gépkocsi értéke is változik, a forint értéke is változik, minden változik, csak a szerződési feltételek nem. Pedig az elmúlt években az átlagosnál lényegesen magasabb volt a gépjármű-biztosításban a kárinfláció! A 30-35 százalékos infláció mellett a kárinfláció 60- 70 százalékos volt. A Lada ára például 120 ezerről 400 ezer forintra emelkedett, ami több mint 300 százalékos szuperinflációt jelent. Az elmúlt öt évben átlagosan háromszor olyan gyorsan nőttek a gépkocsizással kapcsolatos költségek, mint azelőtt. Az infláció kezelésére a biztosítótársaságok egyfajta indexelési lehetőséget építenek be a cas- cóba, vagyis az adott inflációnak megfelelően változnak a díjak. Természetesen ez azt jelenti, hogy esetleg lejjebb is mehet a díj. De nem kell jósnak lennem ahhoz, hogy tudjam: a közeljövőben nem a csökkenés tendenciái érvényesülnek majd. Ha az alkatrészek árát és az autószervizek számláit vizsgálom, akkor nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy az indexelt, tehát a drágább casco, ha lehet, még nagyobb biztonságot nyújt a gépkocsi-tulajdonosoknak. 5 ft
