Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-24 / 148. szám
4 Érdekességek 1992. JÚNIUS 24. Fogyókúrás ágazat Tejben, vajban (be)fürdünk? Lassan már alig emlékszünk vissza arra az időre, amikor a tej ára típusonként és országosan egységes volt. A több éve tartó tejmizéria egyik nem éppen örvendetes kísérőjelensége az árak folytonos változása, amelyet maga a kormányzat is elősegített akkor, amikor - a 2,8 százalékos zsírtartalmú tej kivételével- valamennyi tejfajta és tejtermék árát szabadárassá tette. Ezzel egy időben azonban a tejtermelés legalább 15 százalékos csökkenését kellett átvállalniuk a termelőknek, és - mint az élet bizonyította - azt is, hogy a fogyasztói árváltozást a tej felvásárlási ára gyakorlatilag egyáltalán ne tükrözze. (1991-ben 14,30 forint volt a felvásárlási átlagár, alig 0,7 százalékkal több, mint 1990-ben.) Mindez oda vezetett, hogy amíg a fizetőképes kereslet tovább csökkent, s a termeléshez felhasznált ipari anyagok jelentősen megdrágultak (a számítások szerint 40-45 százalékkal), a tejtermelést nyereséggel már csak a korábbi termelői kör alig egytizede tudja folytatni. Az idén sem léphettek ki a szereplők az ördögi körből. A tejipar a fogyasztói árat ismét 15-20 százalékkal növelte, viszont a termelőknek csak 3-3,2 százalékkal fizet többet. így nem csoda, hogy a tavalyi első negyedévhez képest már 71 ezerrel kevesebb tehén adja a lakosság ellátásához nékülözhetetlen tej- mennyiséget, s a gazdák úgy ítélik meg, hogy még legalább 50 ezer tehén tartása bizonytalan. Ha sorsuk - elődeikhez hasonlóan - a méltatlan és korai pusztulás, akkor már a belföldi - igencsak lecsökkent kereslet - ellátása is veszéybe kerülhet. A csőd- és a felszámolási eljárások folyamatba tétele, az aszály és annak következtében a Tehén- „fogy ókúra” A szabolcsi példa takarmánytermelés csökkenése nagyon is valóssá teszi a tejtermelők aggodalmát. A Szarvasmarha-tenyésztők Országos Választmánya az ágazat megmentése érdekében szükségesnek tartja az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény mielőbbi elfogadását és abban a tej garantált árának meghirdetését. A tejtermelés jövedelmezőségének javítása érdekében elvárják, hogy vagy a fogyasztói árat emeljék (s egy időben hozzon a kormány szociálpolitikai intézkedéseket a lakosságra háruló terhek enyhítésére), vagy pedig részben, illetve teljes egészében térítsék vissza a termelőknek azokat az adókat, amelyeket az ipari anyagok felhasználása során von el tőlük a költségvetés. A hazai termelők érdekeit magasabb importvámokkal és a jogszabályokat kijátszók elleni szankciók következetes érvényesítésével is védeni kell, mert éppen napjainkban van példa arra, hogy egyes importőrök engedély nélkül behozott francia tejjel és tejtermékekkel jelentek meg a magyar piacon. Ám nemcsak a tej ára és mennyisége hanem minősége is kedvezőtlenül alakul a válságos időszakban. Nemcsak az okozza a gondot, hogy a harmadosztályú és osztályon kívüli minősítésű tej mennyisége már az összes mennyiség 20 százalékát is elérte tavaly, hanem az is, hogy az egyes tejipari vállalatok körzetéhez tartozó gazdaságok tejének a minősége is igen heterogén. Talán ezért is érdemel figyelmet a szabolcsi tejipari vállalat kezdeményezése. Ok ugyanis a minőségi tej előállítására vállalkozók részére 120 millió forint összértékű támogatást hirdettek meg, s aki öt évre köt velük a meghatározott feltételekkel értékesítési szerződést, annak a felvett összeg vissza nem térítendő segítséget jelent. Feltétele azonban a támogatás elnyerésének, hogy a minőségi átvétel komplex minősítési rendszerét vállalja az igénylő. Ezenkívül a termelésbe legalább öt, egyenként 4500 literes évi tejhozamú tehenet állítson be, és - az Agrárkamara tejtermelő tagozata vagy a gazdakör közvetítésével - csatlakozzék a megyei tejterméktanácshoz. S.J. (MTI-Press)- Őrá ne haragudj, mindenképpen meg kellett volna tennem. Hadd ne mondjam ki újra, hogy hány éves vagyok, ideje megoldanom az életemet.- És biztos, hogy ő az igazi?- Az ember semmit sem tudhat biztosan, de ő segített nekem a legtöbbet. Végre valaki, aki nem kért, hanem adott. Megtanultam tőle meditálni, kézben tudom tartani a testemet és a lelkemet, leszoktam az italról és a dohányzásról. Kiderült, hogy nem orvosokra volt szükségem, hanem őrá.- És én már nem vagyok érdekes?- Dehogynem, soha nem foglak elfelejteni, de a te sorsodban nekem nincs helyem. Ezt már mondtam neked. Elengedlek. A mai lányok, a te korosztályod, csodálatosan szépek, csupa édes kisbohóc, találsz köztük valakit, akivel el tudsz indulni. Borsos megkívánta az asszonyt, latolgatta magában, hogy megpróbálja-e lerohanni, de úgy gondolta, nem kockáztathatja meg az esetleges botrányt. Zsóka felkelt:- Éhes vagy?- Már reggeliztem. Legföljebb egy kávét kérek.- Főzök egy capuccinót. A nő a sarokba ment és bekapcsolta a gépet. Borsos tekintete a bőrkanapéra esett; még nem pakolták el az útiholmit, a ruhák között ott hevertek a Renault kulcsai is. Megremegett az izgalomtól, közelebb húzódott a székével. Kivárta, amíg Zsóka hátat fordít, és óvatos mozdulatokkal kiemelte a kulcstartót a halomból, kabátja zsebébe csúsztatta. Bárhogy is vigyázott, a fém megcsörrent reszkető ujjai között, szerencséjére az eszpresszógépból feltörő gőz sivítása elnyomta a zajt. Zsóka lerakta elé a capuccinót, Borsos észrevette, hogy nem a régi csészébe töltötte, de nem szólt, hallgatagon ivott egy kortyot.- Mi van a lábaddal? - kérdezte a nő.- Nem érdekes. El volt törve, de már rendbe jött.- Mi történt veled, amióta nem láttalak?- Nagyon megindultak a dolgok. Az elején minden jól ment, de most egy balhéba keveredtem. El kellett jönnöm Pestről.- A verseiddel kapcsolatban?- Azért is. Egyszer majd elmesélem.- Most mihez kezdesz? Visszajössz Mezőszegre?- Ide már soha többé. Elmegyek innen, kiváltottam az útlevelet - Borsos felnézett. - Tudsz adni valamennyi valutát? Zsóka megnézte a tárcáját:- Maradt Schillingen! az útról, talán ötszáz és az apró. Kell?- Köszönöm. Ahogy keresek, megadom.- Nem fontos. Hová akarsz menni?- Jugóba szól az útlevelem, le akarok jutni a tengerig, onnan átjuthatok Olaszországba. 172 A pécsi TrGvi,,t-----*-----------2?------------------* A híres Trevi kút megfelelője Pécsett, a Janus Pannonius ut cában található, amely egy vaskerítés. A történet szerint évekkel ezelőtt egy szegedi házaspár rakta fel az első lakatot, amelyet azóta több mint száz követett, köztük több külföldi is. A lakatok a Pécshez való kötődést, a visszatérés zálogát jelentik, de már a szerelmesek is lakatot helyeznek ide, közös kulccsal. (MTI-Fotó: Kálmándy Ferenc) Magyar tőke külföldön A tőke mindig a legnagyobb profitot ígérő ágazatokba áramlik, s ha az országhatáron belül nem talál ilyet, akkor másutt próbál szerencsét. Az országváltásnak azonban csak egyik oka a kedvezőbb adózás. A fejlődésben lévő gazdaságok előbb-utóbb eljutnak arra a szintre, amikor már nemcsak várják a külföldi befektetőket, hanem maguk is tőkeexportba kezdenek - véli a Tőzsde Kurír szakírója. Magyarországra eddig körülbelül hárommilliárd dollár működőtöké érkezett, ezzel szemben a hazai vállalkozók csak 105 millió dollárnyi tőkét fektettek be külföldön. Vajon mi motiválja a külföldi vegyesvállalat-alapításokat? Kelet népszerű lett A ’90-es éveket megelőzően a vállalatalapítások jellemző helye az Egyesült Államok és Nyu- gat-Európa volt. 1991-re ez a tendencia megfordult: a vállalkozók a volt KGST-országok felé fordultak. Ebben a régióban minimális tőkével (ez olykor a százezer forintot sem éri el) jegyeztethető be és működtethető egy minden gazdasági jogosítvánnyal rendelkező vállalat. Ehhez társulnak az induló vállalkozásoknak nyújtott adókedvezmények és egyéb könnyítések. Az igazi oka azonban nem ez a külföldön történő vállalatalapításoknak. Ma Magyarországon hasonló a helyzet - igaz, fordított előjellel -, mint amilyen a ’70-es években volt. Akkor a Nyugaton már elavult gyártórendszerek érkeztek az országba, hiszen az ilyen gépsorokon előállított termékek itthon még eladhatók voltak. Ma a majdnem teljesen amortizálódott gépek, berendezések jutnak el - főleg - a FÁK tagállamaiba. Főleg könnyűipari, textil- és cipőgyártó gépsorok kerülnek ki, de található az apportlistán például fagylaltgép is. Az újonnan létesülő vállalatok az első időszakban - ez egy-három év -, mivel új munkahelyet teremtenek, számtalan kedvezményben részesülnek. Gyakori nehézségként említik, hogy a megtermelt nyereséget nem lehet kivinni az országból. Nos, ha az adott országban bejegyzett cégről van szó, és nem egy „külső” kereskedőről, ez nem is olyan nehéz. Az alapító okiratban a külföldi partner általában garantálja: mindent megtesz azért, hogy az alapító a megtermelt nyereséget devizában vagy áruban kivihesse az országból. Vagyis a régi KGST-barter újjáéled, igaz, piaci alapokon és jóval kisebb volumenben, mint egykoron. Romániában és Cseh-Szlovákiában nagyjából megegyezik a pénzbetét és az apport nagysága. Az itt alapítandó cégeknél - az üzleti érdekek mellett - gyakran a segítő szándék is közrejátszik: a Magyarország határain túl élő rokonok viszonylag jobb anyagi körülményekhez juttatása is befektetési szempont. Kiskapu a foglalkoztatáshoz Miért alapítanak a magyar vállalkozók Nyugaton, főleg a közös piaci országokban vállalatokat? Az egyik ok gazdasági: számos nyugat-európai országban fő- vagy alvállalkozóként csak ott bejegyzett cégek indulhatnak egy-egy tenderen. A másik ok a munkavállalási engedélyek megszerzése. Az EGK-or- szágokban nagyon szigorúan betartják a foglalkoztatási kontingenseket. A külföldi vegyesvál- lalat-alapítás kiskapu, mellyel megkerülhetők a foglalkoztatási kontingensek. A fő ok természetesen a külföldi Vállalatalapítások révén biztosított piaci jelenlétből eredő gazdasági haszon. Egyre többen ismerik meg ezt a lehetőséget, s manapság az sem lebecsülendő, hogy a külföldi alapításhoz szükséges engedélyek beszerzése a leggördülékenyebb, leggyorsabb államigazgatási eljárások közé tartozik. H. A. (MTI-Press) Katonagalambok Svájcban Egy svájci katonai egység a hét végén ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. A Sand bei Schönbühl (berni katon) nevű helységben ez alkalommal, mint ahogy szokásos, „nyitott napot” rendeztek, hogy a lakosság is megismerkedhessen a katonai létesítményekkel. Nyitott kapu helyett azonban inkább „nyitott galambdúcot” kellett volna hirdetni. A laktanyában ugyanis - mint a helyi lapok megírták - a svájci hadsereg postagalamb- egysége állomásozik. A francia hadsereg nemrég törölte el a postagalamb-te- nyésztők kötelező katonai szolgálatát. Svájcban azonban továbbra is nagy számban használja a haderő az idomított galambokat futárszolgálatra. S ez így marad ajövőben is. A galambokra vonatkozó szabályzat szerepel a „Hadsereg 95” elnevezésű reformkoncepcióban is. A postagalambosztag a híradós alakulatokhoz tartozik. Jelenleg 7 ezer madár „teljesít szolgálatot,,. Szükség esetén azonban további 30 ezret lehet „mozgósítani”. Gazdáik az előírt zsoldot kapják. Egyeseknek talán nevetségesnek tűnhet, hogy galambok katonai szolgálatot teljesítenek. Svájcban azonban ez nagyon is hasznos. Az országot ugyanis kétharmad részben hegyek borítják, ami az elektromos hírtovábbításnál még a legfejlettebb technika alkalmazása esetén is problémákat okozhat. További érvek: a postagalambok alkalmazása olcsó. Repülés közben az ellenség nehezen veheti észre a kis futárokat. Lehallgatni nem lehet az állatokat. Lábaikon több száz kilométerre szállíthatnak mikro- chipeket vagy filmeket. Rekordsebességük 140 kilométer körül van óránként. A svájci hadsereg néhány postagalambot éjszakai szolgálatra is kiképzett. Ezeket „Ram- bo-galamboknak” nevezik. A többi állat a sötétben nekirepülhet telefondrótoknak vagy elektromos vezetékeknek. A postagalambokkal foglalkozó katonai egység még egy különleges eredményt ért el: úgynevezett „kétutas” madarakat idomított be. Normális esetben ugyanis, a postagalambokat valahol, állandó lakóhelyüktől távol szabadon eresztik, s az állatok visszarepülnek otthonukba. A hadsereg szakértői azt a trükköt alkalmazták, hogy a kiválasztott galambok nem találtak ennivalót hazai dúcukban, csupán másutt. A „menázsit” mind távolabbra helyezték el a galambok lakóhelyétől. Ezzel rászoktatták a hírvivőket, hogy 60 kilométerre is elrepüljenek otthonuktól, és csak azután térjenek haza, ha már jóllaktak.