Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-20 / 145. szám

1 12. Azt beszélik Tiszaroffon... 1992. JÚNIUS 20. A község szenzációja Országos, sőt, világhírnévre a helységből a Compack Douwe Egberts Részvénytársaság tisza- roffi gyáregysége tett szert. Ta­valy februárban privatizálták a volt vállalatot, a holland tulajdo­nos jól tartja magát és a dolgozó­it.- Minket fűszercsomagoló gyáregységnek jelölt ki az új gazda - mondja Fehér Sándor áruforgalmi osztályvezető. - A privatizálás még folyamatosan 4ajlik, a korábbi termékskálából (pörkölt mogyoró, mazsola, kó­kuszreszelék stb.) fokozatosan állunk át a fűszerkeverékek ter­melésére és csomagolására. Épp tegnap volt a központban 35 féle fűszerkeveréknek a bemutatója nagyon szép kivitelben. Volt ételkóstoló is olyan ételekből, amikbe ezeket a fűszerkeveréke­ket főzték, és nagyon ízletesnek találtattak. Elsősorban belföldi fogyasztásra készülnek a termé­keink, de reméljük, ez a cég ex­portra is ki tud majd menni. Úgy tudom, hamarosan Hollandiában is lesz egy ilyen termékbemuta­tó. Ez a gyáregység 159 főt fog­lalkoztat, majdnem kizárólag helybélieket. Fehér úr szerint, Szolnok megyében keresni kel­lene egy másik ilyen céget, ame­lyik ilyen jól Fizet. A csomagoló­nőknek például tizennyolcezer forint körül van a fizetésük. Az egységet természetesen fejlesztenék, de - mint ez manap­ság közhely - minden a piaci vi­szonyoktól függ. Ezt már Tisza­roffon is tudja bárki éjjel kettő­kor is, álmából felköltve. Na és a világhírnév? Részben megvan, igaz, nem a termékek jóvoltából (egyelőre). A gyári tűzoltóraj parancsno­ka, Mohácsi László tartalékos százados elmondta, hogy Auszt­riában ’85-ben és ’89-ben a nemzetközi tűzoltóversenyen bronz és ezüst fokozatot értek el. Ez a lehető legmagasabb, ami elérhető, hisz az arany fokozatot csak a profik kapják ... Helyi hírek Elmondta: Mészáros László jegyző Úgy tűnik, sikeres gazdasági évet fogunk zárni, ha a normatív támogatások nem csökkennek. A tiszasülyi út pályázatát nyerte el ez a térség, a napokban indult a beruházása, októberben meg átadják a Tiszaroff-Tiszasüly út­szakaszt. Ezzel közel kerül a Jászság, és vagy 30 kilométerrel közelebb lesz Pest. * Régóta áhított vágyunk, hogy tornaterem legyen az iskolában. Most nyertünk egy pályázatot, ezt az úgynevezett Cél és címzett támogatást. Negyven százalékát adja az Országgyűlés, hatvan százalékát kell saját erőből fe­dezni. Valószínű, ez a tornacsar­nok is elkészül ebben az évben. * Beindult az önerős közműfej­lesztési beruházás. Összefogott most 126 telektulajdonos, és az utcában utat építenek. Telken­ként tizenötezer forinttal járul­nak hozzá, a többit kiegészíti az önkormányzat. Úgy néz ki, júli­usban elkészül mintegy tizenhat- ezer négyzetméter út, ahol eddig földút volt. * Nagyon fellendült Tiszarof­fon az idegenforgalom, egyre jobban kelnek el a telkek. Három éve parcelláztunk üdülőtelkeket, az már mind elkelt, most már a családi házas telkeket vásárolják fel és építkeznek itt a más­hol, jobbára városokban (főleg Budapesten) élők. Most az a szándéka az ön- kormányzatnak, hogy má­sodik lépcsőben egy újabb üdülőterületet jelöljünk ki. Úgy érzékeljük, van jövője az idegen- forgalom patronálásának. Az el­múlt 6-7 év során mintegy 120 parasztházat vásároltak meg hét­végi háznak, mindez könnyen az enyészeté lett volna. * A közbiztonság az országos átlagnál itt jobb, olyan mértékű betörés és rablás nincs, mint ál­talában a megyében, de azért már itt is érezhetően növekszik a bűncselekmények száma. * A munkanélküliség viszont nagy, és a termelőszövetkezet privatizálása is előreláthatólag tovább fogja növelni. Év végére egy húszszázalékos munkanél­küliségi ráta várható. * A téesz úgy alakul át, hogy szétválik, bizonyos körök kivál­nak. Ez hozza magával, hogy mindenki a számára elfogadható számú és szakértelmű embert akarja. Több csapat van, válogat­nak, lesz egy optimális létszám, és többen munka nélkül fognak maradni. n * A községben jelenleg 30 vo­nalas „dugdosós” telefonháló­zat van, ez a gond hamarosan megoldódik. Huszonkét telepü­lés alapította a Körös-Com Tár­saságot, amely az egyik legmo­dernebb telefonhálózatot építe­né ki ebben a községben is. Egyik fékje a dolognak, hogy még nincs távközlési törvény. * Készül a gázprogram tanul­mányterve, novemberre készül el. Tiszaroffon ültünk össze, ide hívtuk a környékbeli hasonló helyzetben lévő községeket, hogy összehangoljuk a munkát. * A községben a tökmagter- mesztés egy holdról harminc­negyven ezer forint nettó árbe­vételt szokott biztosítani. Az idén ebből nem lesz semmi, mert az aszály miatt a tök ki sem kelt. * Az önkormányzati választá­sok után kezdeti személyeskedé­sek voltak a jellemzők. Ma már elmondható, hogy a személyes­kedések elültek, és a képviselő- testületben egyre eredménye­sebb a munka. Szúnyogirtás? Harangoztak a kultúrának gős-romantikus könyvek egyál­talán nem fogynak, állítása sze­rint ilyen a vidék. Néha vásárol­nak (főleg 15 éves korúak) „játé­kos-kockázatos” regényt, vagy­is (hajói értem) kalandregénye­ket, krimiket. Reggel héttől dél­után háromig szokott „árulni” a fiatal apuka, a volt építőmunkás, utána nem érdemes. Van nap, amikor egy rágót sem ad el, más­kor meg bejön akár ötezer forint, amiből tíz százalék az övé. Ez nem egy nagy kereset - ál­lapítja meg bölcsen -, éppen csak azért van, hogy ne üljön otthon az ember. Napidíjat fizet a helyért, mivel könyvet árul, a polgármesteri hi­vatal engedett a díjból, így csak ötven forintot penget le egy nap­ra. Oh, mily nagylelkűség!... Mintha tiszteletünkre gyűlt volna fel a temető. Talán gondol­ták, ha már jöttünk, legyen vala­milyen esemény. A polgármes­teri hivatal udvaráról robogott elő tülkölve-szirénázva a tűzoltó kiskocsi, de ötven méterrel ar­rébb meg is állt az élelmi­szerüzlet előtt. Csak nem vizet tankolni? - ötlött fel bennünk, de választ nem tudok rá most sem, mert mi hamarabb értünk a sűrűn füstölgő temetőbe, mint ők (ha egyáltalán odaértek). A temetőben égett az avar, a szemét, víz hiányában lapátcsap­kodással kísérletezett nem sok sikerrel a néhány, a közeli föl­dekről érkezett önkéntes. Ilyen szúnyoginvázió évtize­dek óta nem volt Tiszaroffon, mint az idén - hallottuk vagy fél­órája. Panaszt tettek a helybéli lakosok az önkormányzatnál, hogy mit csinálnak, mert eszik meg a szúnyogok az embereket. Ám az irtásuk nagyon sokba ke­rül, egyetlen permetezés vagy százezer forintba. Ahhoz, hogy eredményes legyen a védekezés, négyszer-nyolcszor ismételni kellene. A hivatalnak egyetlen akcióra van pénze, minden to­vábbi annak a függvénye, mennyi pénz gyűlik össze a la­kosságtól, ugyanis a testület ada­kozásra szólította fel az embere­ket. A községben nagyon szkep­tikus véleményeket hallottunk a felhívás eredményességéről. Talán kitalálták, hogy a füst lehet olyan hatásos, mint a vegy­szer. A temetői gyújtogató(k) kilé­téről semmit nem tudtak az ép­pen oltogatást mímelők. De olyan hamiskásan mosolyogtak, mintha tudnának valamit... Lelassulta» ! i |ij i é: % r,i kednek, nyomják, tolják egymást. Itt min­denki beszélget, ráér. Ha az ember végig­megy a falun, ötvenen megkérdezik, hogy hogy van. Pesten, a panelházban, ahol lak­tunk, azt sem tudtam, ki a szomszédom. Az oldalt írta: Molnár H. Lajos Fotó: Tarpai Zoltán voltam. Volt egy saját üzletem a Flórián üzletközpontban, egy finomacéláru-üzlet. A férjem nagybátyja élt itt, Tiszaroffon, a fér­jem sokszor nyaralt itt gyerekkorában. A lányom karatézott, az edzőjének itt van nya­ralója, egyszer lejöttünk, és aznap vettem egy telket. Ez ’86 áprilisában volt, augusztusban le­költöztünk, felszámoltuk a pesti lakást, üzle­tet, mindent, és megvettük ezt. Ez egy rom­épület volt, 250 ezerért megvettük, és el­kezdtük rendbe hozni. És ez lett belőle. Ez egy 130 négyzetméteres épület, van egy étel­bár, egy játékterem, raktárhelyiség, van ez a presszó, van a terasz, a tekepálya ...- Hány alkalmazottal dolgozik? Gondo­lom, van egy szakács ...- Igen, az én vagyok. Van egy segítségem . . . Megszerettem ezt a községet, nagyon hamar befogadtak az emberek, ez nagyon jóleső érzés volt. Nem kívánkozom el. Egy kicsit furcsa volt az elején, itt nagyon le van lassulva az élet Pesthez képest. De már meg­szoktam. Furcsa volt, mert hozzá voltam szokva a fővárosi rohanáshoz, hogy mindenhol tüle­Mondták, a művelődési élet­ben itt teljes a pangás. (Hol nem az?) Se kórus, se népi együttes, se színjátszás, semmi. De még rendezvény sincs. Ha pedig van ... Láttam egy plakátot, misze­rint nemrég itt járt Harangozó Teri és Lehr Ferenc „vendégsze­replésben”. Összesen hat néző volt. A „koncertet” így is meg­tartották, mert a fellépés ki volt fizetve, azaz elvitt húszezer fo­rintot. De állítólag hívhatnának ide „jobb nevű” haknizó mű­vészt is, arra se mennének. Eset­leg az EDDA-ra, de azokat meg nem lehet megfizetni. Nincs már olyan - panaszolták -, amilyen volt, hogy rá lehet be­szélni a téesz valamelyik rész­legvezetőjére, hogy adjon el öt­ven jegyet. Most meg magától nem megy. Ilyen „antikulturális” légkör­ben szinte csodálatra méltó, hogy valaki könyvárusítással próbálkozik a községközpont­ban. Ez a vállalkozó kedvű utcai könyvárus, Szerencsi István el­mondta, hogy még csak két hó­napja csinálja, azelőtt Pesten la­kott, ott is dolgozott a feleségé­vel együtt, de haza kellett jönni­ük, mert kisfiúk született, és az albérletben nem engedték to­vább lakni. Hogy mit tud eladni? A rágó­gumin kívül nem sok mindent. Érdekes mód, a szerelmes, érzel­A füllesztő melegben szinte felfrissített egy eszpresszó-ételbár neve: Oázis. Be is léptem, és egy kávé iszogatása közben elbe­szélgettem a tulajdonossal, Pállné Kovács Erzsébettel.- Hogy megy az üzlet?- Őszintén? ... Hát a régihez viszonyítva nagyon rosszul, de még mindig nem panasz­kodom. Van, amikor nagyobb a forgalom, máskor kisebb. Azt rögtön észrevesszük, amikor a munkanélküli-segélyt kiosztják, akkor egy kicsit megindul. Olyan nagy prob­léma még most sincs. Inkább az italfogyasz­tás hoz többet a kasszába, ez egyértelmű. Az étel inkább a hétvégeken megy, amikor jön­nek a nyaralók meg rengeteg az átutazó. A Tisza partján van ez az üdülőövezet, ott na­gyon sokan építkeznek, azok rendszeresen ide járnak enni. Az ételeknél megpróbálunk a helybéli árak alatt maradni.- Hogy sikerül?- Nehezen. Ez az adórendszer senkinek nem jó, csak az államnak. Azt viszont nem érdekli, hogy a maszeknak jó vagy sem. Én nem most kezdtem a maszekoskodást, mert mielőtt leköltöztünk Pestről, előtte is maszek

Next

/
Thumbnails
Contents