Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-13 / 139. szám

I 1992. JUNIUS 13. Szolnoki Extra / Épül a megyei Suzuki-center Újabb ipari műemlékkel lelt szegem ebb Szolnok belvárosa. A Baross út-Konstantin utca sarkán az egykori kerékpárjavító műhely, majd később Szöv-Taxi garázs helyén ugyanis impozáns Suzu- ki-kereskedés és autós-szolgáltatóközpont körvonalazódik a Pintér Group Kft. beruházásában. Mint dr. Pintér Zoltántól, a cég ügyvezetőjétől megtudtuk, a kifejezetten autószalonnak épülő, a legmagasabb gyári követelményeknek megfelelő háromszintes építészeti remekmű első üteme várhatóan szeptemberben kerül átadásra. Az épület földszintjén kapnak majd helyet a Magyaror­szágon gyártott Suzuki-emblémás bemutatóautók, valamint a márkaszerviz és az alkatrészraktár. A kft. tervei szerint a szolnoki Suzuki-center megyei központként fog funkcionálni, amelynek fióküzletei lesznek Jászberényben, Tiszafüreden, Karcagon és Mezőtúron. Rajzos sikerek az „Újvárosi”-ban „Kedvünkre való volt a téma, felpörögtünk valahogy” A címadó mondat idézet Sza­bó Ágnestől, a szolnoki Újvárosi Általános Iskola és Speciális Szakiskola rajz szakos művész­tanárától. Az iskola tanulóinak rajzos sikereiről oly szerényen nyilatkozott a tanárnő, mintha a legtermészetesebb dolog lenne, hogy végy egy fehér lapot, ültess elé egy tanítványt, s a kész mű ott lesz Genfben, a világkiállításon. Merthogy ez történt. A Magyar Vöröskereszt és a Vörös Félhold Világszervezet hirdette meg a pályázatot „Segít­sünk a katasztrófák megelőzésé­ben . ...” címmel. A 670 alkotás közül a legjobb négy egyikeként értékelte a zsűri Kun Erzsébet 6. c osztályos tanuló pályaművét, amit elküldték Svájcba, a világ- kiállításra. Erzsiké munkájának színes fénymásolata felkerült a főfalra a Budapesten megrende­zett kiállításon is, ahol a legjobb 45 mű között Kis Gábor 8. a és Szentmártoni Sándor 7. c osztá­lyos tanulók képviselhették még az „újvárosi színeket”. A tehet­séges kislánynak, aki a megyei Kolumbusz-pályázaton már ért el helyezést, ez volt az első or­szágos megmérettetése. A tanár­nő és tanítványa a nyár során egyhetes salgóbányai alkotótá­borban a fa mitológiáját szeretné feldolgozni. * Rajzos sikereket hozott még az iskolának az „Erdészeti Lapok” szerkesztősége által meghirde­tett „így látom az erdőt” című országos pályázat is, amelyre több mint hatezer(!) alkotás ér­kezett. Egyhetes nyaralási lehe­tőséget nyertek Márta Aranka 6. a, Raffai Angéla 6. b, Papp Hen­riett 6. c és Árvái Zsuzsanna 8. a osztályos tanulók. Az Újvárosi is­kolát az elért eredmények alapján külön dicséretben részesítették. Egyhetes üdülést nyert még megyénkből Kiss Krisztián, aki a szolnoki Délibáb Úti Általános Iskola tanulója. Cs. J. Hallássérült kicsinyekért Nemcsak szűkebb pátriánk­ban, de az egész országban hiá­nyolják a szakemberek az egy- három éves gyerekek teljes, de legalább széles körében végezett korai hallásszűrést, hallásneve­lést. Nem szembetűnő fogyaté­kosságról van szó, talán ezért for­dít erre kevesebb figyelmet a tár- sadalom. Az állami egész­ségügynek természetesen ezzel is kell foglalkoznia, azonban te­vékenységüket hatékonyan ki­egészítenék az olyan egyesüle­tek, melyek kimondottan e gye­rekek érdekében tevékenykedné­nek. Több rokon területen alakul­tak érdekvédelmi csoportok, de a kicsinyeknek, illetve az ő szüle­iknek még nincs ilyen. A hallás- sérültek szervezetének csak ti­zenéves, illetve felnőtt tagjai le­hetnek. Faragó Péter, a MÁV Kórház­ban dolgozó audiológiai műsze­rész egy szolnoki egyesület ala­pítását fontolgatja, ám ennek alapfeltétele, hogy legalább tíz érdekelt szülő jelentkezzen. Vár­ja őket. Az országban szerencsé­re már létrejött a „Szülők a Hal­lássérült Gyermekekért Alapít­vány”. Múlt heti szolnoki ta­nácskozásukat is Faragó Péter szervezte. Az alapítvánnyal tár­sulhatna egy ilyen helyi egyesü­let, amely hozzájárulna a gyer­mekek hallászavarainak kiszűré­séhez. A beidegződések miatt többen nem tulajdonítanak külö­nösebb jelentőséget ennek. Haj­lamosak hamis érvekkel nyugtat­ni magukat, pedig a korán felis­mert és kezelt érzékszervi zavar orvosolható. Az országos alapítvány múlt heti rendezvénye iránti érdeklő­dést jól jellemzi, hogy a Városi Művelődési Központban hét szakág, „fehér köpenyes” fog­lalkozás másfél száz képviselője jelent meg. A külföldön már évek óta be­vált kezelési módszerek nehezen honosodnak meg nálunk. Ilyen például az intézeti munka kiegé­szítése, illetve felváltása az ott­honi házi neveléssel, később a gyerekek közösségbe történő be­illesztése. Szolnoki értékelés Az utóbbi időben megszapo­rodtak az Új Néplap hasábjain az értékelő-elemző cikkek száma a város önkormányzatának tevé­kenységéről. A szocialisták ugyan nem hívei egy város ese­tében a pártpolitikai szempontú értékelésnek, minthogy meg­győződése, amíg az ország életé­ben helye van az ilyen megköze­lítésnek, addig egy város életét ez kifejezetten hátráltatja - még­sem térhetünk ki a saját szem­pontú elemzés elől, mert bár­mely oldalú cinkosság vádja hangozhatna el. Ezt viszont nem vállalhatjuk, mert nem tartjuk igaznak. Mindenekelőtt szeret­nénk hangsúlyozni: az MSZP frakciója 3 emberével még a 10 százalékot sem éri el a város ön- kormányzatában. A liberális frakcióknak kényelmes - éppen kétharmados többsége - volt az indulásnál, nincsenek tehát rá­szorulva az MSZP támogatására. Az MSZP sem tett ilyen jellegű javaslatot. Egyrészt mert nem volt ilyen helyzetben, másrészt - és ez a fontosabb - mi a város érdekeit szeretnénk első helyre tenni, ami a gyakorlatban azt is jelenti, hogy legjobb szakmai tu­dásunk szerint választunk a tá­mogatandó vagy nem vállalható kérdésekben. Közel sem hisz- szük, hogy sikerült mindig he­lyesen dönteni. Az a tény azon­ban, hogy az átlagnál gyakrab­ban szavazzunk a liberális pár­tokkal szemben az MDF-fel egy­formán, bizonyítja, hogy igazá­ból nincsenek előítéleteink. Úgy véljük viszont, hogy nem a mi tevékenységünk kritikája, hogy az esetek nagy részében együtt szavazunk a közel sem egységes - liberális frakciókkal. Az MSZP-nek a város fejlődé­si sarokpontjait illetően megvan a maga programja. Ma is aktuá­lisnak tartjuk, még akkor is, ha tudomásul kell venni, nem mi irányítjuk a várost. Azt is tudo­másul vesszük, hogy a város nem rendelkezik olyan anyagi eszközökkel, amelyből átfogó városkoncepciót lehetne megva­lósítani. Erőfeszítéseink jelentős része arra irányul, hogy a város még így is működőképes legyen, az iskolák, az egészségügy, a vá­rosüzemeltetés, a szociális véde­lem megkapja azt, amit megkap­hat, s az a jelen körülmények között a lehető leghatékonyabb, a legigazságosabb elosztás útján történjen. A szocialista frakció azt vallja, hogy mindezt akkor tudja képviselni, ha részt vesz a bizottságok s más az önkor­mányzathoz kapcsolódó szerve­zetek munkájában, s vállalja a döntések felelősségét. Mi, szo­cialisták úgy véljük, az a tisztes­séges magatartás, ha a bizottsá­gokban, az önkormányzati ülé­seken kiderül, miért szavazunk igennel, nemmel, vagy miért tar­tózkodunk. Ezért vállaltunk részt minden bizottság munkájá­ban. Ezért vállaltuk a munkaügyi tanácsi tagságot, bizottsági, albi- zottsági elnöki tisztséget, mert úgy érezzük, ha a lakosság egy része megtisztelt bizalmával, ak­kor mindez kötelességünk is. Visszatérve a - szerintünk is hiányzó - városkoncepcióra, hangsúlyozni kell, hogy fejlesz­tésre fordítható eszközök nélkül mindez csak papírtigris lehet. Az ország nincs abban az állapot­ban, hogy a településeknek a fenntartásod túl lényeges mennyiségű eszközöket juttas­son. Egy település pedig nincs abban a helyzetben - főleg az előző okból következően -, hogy olyan bevételre tegyen szert, amelyből lehetne aktív várospo­litikát gyakorolni. Ez az alap­helyzet. Ezzel együtt is abban egyetértünk az MDF frakciójá­val, hogy valamiféle koncepció­ba kellene összefogni lépésein­ket, bármilyen természetű is le­gyen az. Az MSZP erre többször is felhívta a figyelmet. Mindez nyomon követhető a bizottsági, önkormányzati jegyzőkönyvek­ben. Ennek kimunkálása nem az MSZP-frakció dolga, bár ha le­hetőségünk lesz rá, szívesen részt veszünk benne, minthogy ez a dolgunk. Az olvasó talán hiányolja, hogy konkrét kérdésekben nem mondtunk véleményt. Az alter­natív gimnáziumról, az IKV-ról, a Művelődési Központról és más kérdésekről nekünk is van véle­ményünk. Ezekről az önkor­mányzat más frakcióival tovább­ra is az önkormányzat fórumain szeretnénk szót váltani a jobb megoldás érdekében. Hisszük, a jó megoldás csak ezen viták eredményeként születhet. Vá­lasztóink elé viszont bármikor nyugodt lelkiismerettel állunk ki, vállalva tévedéseinket is. MSZP Szolnok városi önkormányzatának frakciója Áfát vissza nem adunk! Történt, hogy egy gyenge pilla­natomban lakásfelújításba vágtam a fejszémet, nem számolva azzal az ezernyi veszéllyel, amely ez ügy­ben a gyanútlan emberre leselke­dik. Az első meglepetés akkor ért, amikor a gomb miatt az egész ka­bátot ki kellett cserélni, a vízórasze­relés ugyanis romhalmazzá változ­tatta az egész fürdőszobát. S a lavi­na megállíthatatlanul robogott to­vább a villanyvezeték, a burkoló­csempék, a vízmelegítő és mosoga­tó cseréjén, a festés-mázoláson át egészen addig, amíg csak az anyag- költséget tartalmazó számlákból össze nem gyűlt 157 ezer forintnyi. Amikor a falbontás és a festők ga­rázdálkodása között volt egy-egy tiszta pillanatom, azzal nyugtatgat­tam magam: sebaj, úgyis visszaté­rítik az áfát! De akkor ért a másik meglepetés, amelytől napok óta eszelős a tekinte­tem és megrögzötten hátrafelé me­gyek! Az állami dézsmahivatalban egyébként nagyon rendesek és kész­ségesek voltak, de hát a jogszabály az jogszabály! így esett meg, hogy az abszolúte szabályos és hiteles szám­lák gondos átvizsgálása és levonato­lása után a remélt kb. 31 ezer forint áfa-visszatérítés helyett végül is alig több mint kilencezer ütötte az akkor már erőtlen markom. Mert a követ­hetetlen szabályok szerint a laká­son belül végzett munkák fennfor­gása esetén - de csak ha azok elérik a 100 ezer forintos számlaösszeg­határt - a tízezer forint feletti áfa téríthető vissza. Magyarul: tízezret azonnal a helyszínen levonnak! De ez még mind kismiska ahhoz képest, hogy mi esik áfa alá. Mert pl. egy ártatlan mosogató esetében csak a fém­edényre térítenek, a tartószekrény­re már nem. A yjzyezetéknél pedig csakis a csőre és a csapokra, a többi tartozékra (tömítés, könyök, WC- ülőke stb.) már hem. (Minek az a nagy flanc, ha ame apróságok nél­kül nem működik a fürdőszoba, az az ő baja!) De még hosszasan sorol­hatnám azokat az anyagokat és esz­közöket, amelyekről hiába van áfás számlája az illetőnek, a cikkek ITJ- száma olyan, hogy arra minden más jár, csak áfa-visszatérítés nem. Csak azt nem értem: miért kell az áfával izgatni és dolgoztatni ennyi embert? Inkább mondják azt, hogy a vécéülőke nem 800, hanem 1200 forint, és akkor nem rohangálok to­vább a számlával, sőt még azt sem kérek, csak kíméljék az idegeimet!-1. ó. ­A mama néz Célunk elérése érdekében olykor kénytelenek vagyunk kellemetlen fizikai akadályokkal szembenézni. Ilyen eset történik egy nyáridöben közlekedő helyi járatú autóbuszon, amely bőszülve gyorsít, hirtelen fé­kez, és folyton rángat. Számtalan vadidegen egymás közvetlen közelében, mindenki egy pontra bámul kifelé az ablakon. Egy férfi arca szinte az enyémben, többnapos, kétes szépségű fekete sörték állnak ki belőle,fehér pólója ujjatlan, a felső kapaszkodótfogja. A következő megállónálfelszáll két kisfiú, testvérek. A fiatalabbik cso­dálatos bátorságról tesz tanúbi­zonyságot, és megkéri a bácsit, hogy vegye el a diplomatatáskáját a hátsó üveg párkányáról. A bácsi húz egyet a száján, elveszi, a két fiúcska immár feléri az ablakot, és integet a megállóban maradt, lát­hatólag megtört szívű nagymamá­jának. Most már vissza lehet tenni, szól újra a kicsifynjre ß válasz csak ez: mos’má’ minek. A gyerek zavartan és értetlenül néz fel, tekintetében ott a kérdés: miért olyan ingerült a bácsi?-B­• • Ösztöndíjat kapott a polgármester A városban az önkormányzat megbízásából több felmérést vé­geznek, melyek résztvevői hiva­talos igazolásokat kapnak. A vá­rosháza vezetői felhívták a la­kosság figyelmét, hogy kérjék a hozzájuk csöngetőktől a megha­talmazólevelet, ugyanis elkép­zelhető, hogy vannak olyanok, akik visszaélnek az emberek bi­zalmával. Minden felméréssel megbízott személy rendelkezik meghatalmazással. A városháza megbízottainál lévő igazolvá­nyon a város pecsétje is szerepel. Az Egyesült Államok kor­mányának tájékoztatási hivatala és az USA magyarországi nagy- követsége ösztöndíjat ajánlott fel négy magyar polgármester­nek, melynek célja az amerikai közigazgatási szervezet tanul­mányozása. Székesfehérvár, Kecskemét, Nyíregyháza mel­lett Szolnok polgármesterét is meghívták július 4-től 25-ig. Minden költségüket a vendéglá­tók fizetik - tájékoztattak minket a városházán. Hozzátették, a vi­déki városok közül Szolnoknak a legszorosabbak a kapcsolatai az USA-val. Az ösztöndíj oda­ítélését ezzel indokolta az ame­rikai fél. Már két hete kiállították Szol­nok általános rendezési tervét a polgármesteri hivatal bejárati csarnokában. A terv hamarosan a közgyűlés elé kerül. Június 15- én meghívják a szolnokiakat a városháza dísztermébe, ahol 14 órától három előadást hallgat­hatnak meg a tervek részleteiről, s egyúttal a résztvevők is el­mondhatják véleményüket. Hol étkezzünk olcsón hét végén? Még mielőtt valaki felkapná a fejét, hangsúlyozom: ez nem a reklám helye, hanem a takarékos (idővel, pénzzel) táplálkozás le­hetőségeinek kutatása. Mert a kopogtató nyárral valóban hús­bavágó kérdés az olcsó, a szabadidőt és a pénztárcát egya­ránt kímélő hét végi ebéd megol­dása. A mai árak mellett ugyanis már nem a legolcsóbb „mulat­ság” az otthoni főzés sem, rá­adásul rámegy egy fél nap. Ezért is vehettük örömmel észre Szolnokon azt a nemrég gazdát cserélt Hét éttermet, amely - szeréncsére - nem a kocsmajellegben rejlő gyors megtollasodásra, hanem az elér­hető árakkal és jófalatokkal való tartós vendégkör megszerzésére tette a vállalkozás fő célját. Az egyik a Sólyom gyorsétke­ző (a volt Múzeum étterem mö­gött); a másik pedig a Woodstock vendéglő (a Damjanich strand melletti volt Kassai söröző). Mindkét helyen egy százasból már jóllakhat a betérő, s nem akármilyen falatokkal (pacal, rántott gombafejek, babgulyás stb.). Az árak azért figyelemre méltóan kedvezőek, mert ma már 80 forint az üzemi koszt át­lagára is, a magukat „elegán­sabbnak’ ’ tartó helyeken pedig a duplájáért kínálják a hasonló, ám adagban olykor kisebb étele­ket.-így-

Next

/
Thumbnails
Contents