Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-11 / 137. szám

KERTBARÁT I;­Tudnivalók a szőlő termést szabályozó eljárásairól A szőlő a kert legértékesebb növénye. A sok fárasztó munkát és gondoskodást ízletes, küllem­re is tetszetős termésével hálálja meg. (1 ha szőlő megművelése évente 180-250 munkanapot igé­nyel.) A szőlő zöldmunkái közül igen fontos a hónaljazás és cson­kozás (tetejezés). E munkák szakszerű elvégzése nagy jelen­tőséggel bír az évi és a jövő évi termés szempontjából. A mun­kák sorrendjében először a hó­naljazás következik. A virágzás időszakára (napjaink) egyes faj­táknál (Saszla, Szőlőskertek ki­rálynője, Zalagyöngye) a levelek hónaljában képződött rügyek ki­hajtanak, ezek a hónaljhajtások. Általában nem nőnek hosszúra, csak abban az esetben, ha túl ko­rán végezzük a tetejezést. Szerepük több okból is hátrá­nyos. Egyrészt zsúfolttá teszik a szőlőtőkét, kevesebb napfény jut a fürtökhöz. Másrészt a védeke­zés hatékonyságát csökkentik (nem jut permedé a tőke belsejé­be). Továbbá feleslegesen von el tápanyagot a növénytől. A mun­ka elvégzése napjainkban idő­szerű. Arra nagyon vigyázzunk, hogy ne tőből törjük vagy vágjuk ki őket - bár ez a gyakori jelenség -, mert a mellette levő főrügy, termést hozó rügy is ki fog hajta­ni még a vegetáció során. Ez pe­dig egy esetleges fél- vagy szál- vesszős metszés esetén tavasszal már nem jöhet számításba a ter­més szempontjából. Ezt elkerü­lendő, legcélszerűbb a hónalja- zást görbe késsel végezni, és a hajtást egy-két levélre vissza­vágni. Gyakran előfordul, hogy a megmaradt levél tövében levő rügy kihajt, és újabb hajtást hoz. Ezt ugyancsak egy-két levélre visszavágjuk a későbbiekben. A csonkázás (tetejezés) is fontos munkaművelet. Szakmai hiba legtöbbször az időpont és a visszavágás helyének megvá­lasztásával szokott előfordulni. Mikor csonkázzunk? Június vé­gén, július elején. Erre az idő­pontra ugyanis befejeződik az in­tenzív növekedés. Megfigyelé­sek szerint a szőlőhajtás egyes napokon 8-10 cm-t is nőhet má­jusban. Mi a csonkázás célja?- A munkák megkönnyítése, ugyanis a támrendszeren túlnö­vő, lehajtó hajtások zavarják a közlekedést, a munkavégzést.- Erős szél esetén a kötözés könnyen elszakad, és az egész hajtásállomány a terméskezde­ménnyel együtt letörhet, káro­sodhat.- A növény a tápanyagot ne a további hajtásnövekedésre, ha­nem a vesszők jobb beérlelésére, a termés kinevelésére fordítsa.- Hatékonyabb védelem is in­dokolja a csonkozás elvégzését. Az állandóan növekedésben lévő friss hajtásokat a peronoszpóra, a lisztharmat fertőzheti, ami a fej­lődő fürtökre is veszélyes lehet. Túl korai csonkázás esetén in­tenzív hónaljhajtás-képződéssel számoljunk. A bevált gyakorlat szerint akkor csonkázzunk, ha a hajtások túlnőtték a támberende- zést, és visszahajlanak. A mun­kát metszőoltóval, egyes vidéke­ken külön e célra gyártott vágó­késekkel végzik. A gyalogműve­lésű szőlőkben sarlóval csonkáz­nak. Nagyon fontos tudni, hogy a fiatal telepítésű tőkéknél nem te­tejezünk. A gyökér fejlődése mi­att teljes hosszban meghagyjuk a hajtást, amelyet karóhoz ki kell kötni. A visszavágást esetleg szeptemberben végezzük, ha a növekedés nem állna le. A gyalogművelésű szőlőknél a tetejezést előbb végezzük, mint a karós támrendszer esetén, mert a hajtások súlyuknál fogva eldől­nek, és akadályozzák a talajmun­kát és a permetezést. A karós tá­maszd szőlőben a szőlő hajtásait a karó felett 25-30 cm-re vágjuk vissza. Huzalos támrendszer ese­tén a felső huzal felett 30 cm-re történjen a tetejezés. A szőlőtermesztésben érdekes művelet a termésszabályozás. Célja: a szebb, fejlettebb, külön­legesen nagy fürtök elérése. A HUZALOS TÁMAGZMAL flIíííTííT minim Csonkázás 8 I KERTBARÁT gyakorlatban is könnyen alkal­mazható eljárások az alábbiak:- Termőhajtások csúcsának visszacsípése. Az erős növeke­désben levő hajtások csúcsi ré­szét lecsípjük, de úgy, hogy a vi­rágfürt felett 5-6 levelet megha­gyunk. A tenyészcsúcstól meg­fosztott hajtásban 13-15 napra megáll a hosszanti növekedés, így több tápanyag jut a virágfür­tök és a jövő évi termőalap, a rügykezdemény kinevelésére. Legjobb eredményre akkor szá­míthatunk, ha a visszacsípést közvetlen virágzás előtt végez­zük. A visszacsípett hajtásoknál számítani kell a hónaljhajtások megjelenésére, azokat kezelni kell.- Fürt- és bogyóritkítás. Abban az esetben ajánlatos elvégezni, amikor annyi fürt jelentkezik a tőkén, amit kinevelni nem tud, vagy csak fejlődése kárára. Az csak közhiedelem, hogy sok fürt minden esetben bő termést is je­lent. Sok fürt esetén a bogyók apróbbak lesznek. Kevesebb fürt, fejlettebb bogyókkal ugyanannyi termést adhat, mint sok fürt, de apró bogyó. Különösen nem mindegy ez a piacra termelt csemegeszőlőnél. Mikor sok a fürt és mennyit hagyjunk meg - ezt csak gyakorlott gazda dönthe­ti el. Egy biztos és fontos. A fürt ritkításnál a jószívűséget, a saj­nálatomat félre kell tenni. A gya­korlat szerint egy jól fejlett, karós támaszd szőlőtőkén 15-18, egy kétszintű kördonművelésű tő­kén 35-40 fürt meghagyása indo­kolt, amennyiben a táperő bizto­sított. A fürt ritkítását minden esetben virágzás előtt kell elvé­gezni. A bogyóritkítást főként tömött fürtű csemegefajtáknál érdemes elvégezni a bogyók nagyobbra növése céljából. A ritkítást he­gyes oltóval június végén, július elején végezzük.- Gyűrűzés. A fürtök és a bo­gyók nagyságának fokozására használják a szőlősgazdák. Kiál­lításokra, bemutatókra így nye­rünk nagy fürtöket. A műveletet virágzás után az alábbi módon végezzük. Kiválasztunk egy jól fejlett hajtást, melyen egy fürt­kezdemény van. A fürt alatt (a fürttől 4-5 cm-re) a hajtáson 2 mm széles gyűrűben éles késsel körülvágjuk a háncsot, és lefejt­jük a farészig. A levelekben kép­ződött tápanyag a fürtöt neveli. Ajánlatos egy tőkén évente 3-4 hajtás gyűrűzése a tőke gyengü­lése nélkül.- Levelek ritkítása. Olyan ese­tekben célszerű alkalmazni, ami­kor a fürtök túlságosan borítottak levelekkel. Napfény nem éri a fürtöt, szín- és zamatanyagokban szegényebb lesz, s a károsítok is könnyebben megtelepszenek. A lényeg az, hogy a ritkításban tart­sunk egészséges mértéket, ne csak úgy szemre végezzük. Jó tudni ugyanis, hogy a levél négy- zetdeciméterenként naponta át­lagban 60-80 mg szervesanyagot képez. A legtöbb szerves anyag 22-23 C-foknál képződik. Ha a szőlő lombfelülete 1 százalékkal csökken, akkor a termés cukor- tartalma 0,028 ezrelékkel keve­sebb lesz. Bevált módszer, hogy a bo­gyók zsendülésekor a fürtük alat­ti és feletti leveleket ritkítjuk. A fürt és vessző teljes beéréséhez a levélre szükség van. Azért jó be­tartani az aranyszabályt, hogy a fürt felett 5-6 levél okvetlen meg­maradjon. Bindics István 9

Next

/
Thumbnails
Contents