Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-11 / 137. szám

1992. JÚNIUS 11. Hazai tükör 3 Egyenlőtlenségek a megyében I. Az iskolák is áldozatok A területi egyenlőtlenségek sokféleképp értelmezhető hatá­sai az általános iskolákat sem hagyják érintetlenül. Nem is hagyhatják, hiszen egy-egy tele­pülés vagy régió gazdasági, szo­ciális vagy kulturális elmara­dottsága az oktatási intézmé­nyek működését is befolyásolja. Jóllehet helyesen írni nem tudó, akadozva olvasó, fogalmazási és közlési zavarokkal küszködő ta­nulókkal nem pusztán kistelepü­léseken találkozhatunk (Szolnok bármely iskolájában akad erre bőven példa), ám arról a tényről semmiképp sem feledkezhetünk meg, hogy a hátrányos helyzet következményei az iskolák életé­ben fokozottan megjelennek. A fejkvótára épülő költségvetés különösen a kétezer fő alatti te­lepüléseket sújtja, melyeknek a száma a megyében csaknem el­éri a negyvenet. S ha jelentős különbség tapasztalható is Két- pó és Vezseny, vagy Tiszasas és Berekfürdő oktatási kiadásai­ban, az iskolák működtetésére fordított összeg a kistelepülések összes kiadásának alig 30 száza­lékát éri el. Ebből az is követke­zik, hogy az általános iskolák puszta fenntartása - akár a leg­elemibb tanítási feltételek meg­teremtése értelmében is - min­dennapos gond. Mert lassanként már fűtésre és világításra sincs elegendő pénz, nem szólva az alapvető tanesz­közök beszerzéséről. így fejlesz­tésről vagy belső innovációról - eltekintve a kormányzati politi­kusok hol bosszantóan, hol csu­pán mulatságosan magabiztos ítéleteiből - merő önáltatás még csak beszélni is. Ez annál meg­döbbentőbb, mert valóban mini­mális feltételekről van szó. Az általános iskolák háromnegyed része a szemléltetőeszközöket sem tudja megvásárolni, nem­hogy olyan felzárkóztató kísér­letekbe kezdene, melyek az amúgy is deprivált helyzetű ta­nulók kulturális esélyegyenlőt­lenségét mérsékelné. Mivel a költségek a tanulócsoportok szá­mához igazodnak, a kistelepülé­sek alacsony létszámú osztályai eleve hátránnyal indulnak. Ezen az sem változtat lényegesen, hogy - mint az köztudomású - a száz főn aluli általános iskolák félmilliós külön támogatást kap­nak. De nem csupán a szűkös költségvetéssel van itt baj, ha­nem azzal is, hogy a jelenlegi fejkvótarendszer annál hátrá­nyosabban érinti a települést, minél kisebb lélekszámú. Meg­fellebbezhetetlen tény, hogy a megyei kistelepülések általános iskoláiban egy tanuló tényleges költségeinek közel egyharmadát az önkormányzatoknak más for­rásokból kell finanszírozniuk. Ha figyelembe vesszük, hogy egy általános iskolásra átlagosan 45 ezer forintot fordítanak, az éves kiadás mértéke optimális­nak is tűnhet. Legalábbis addig, amíg nem szembesülünk azzal az adattal, hogy a városi iskolák­ban egy tanulóra jutó kiadások rendre meghaladják az említett összeg kétszeresét. Az ezer főnél kisebb lélekszámú településeken (mint például Mezőhék, Nagy­rév, Szászberek) ugyan több mint 50 ezer forint jut egy általá­nos iskolásra, de a 30 ezer forin­tos fejkvóta a kiadásoknak alig 56 százalékát fedezi. (Folytatása következik) Kerékgyártó T. István Falusi hírek Tiszaigar Május 12-én tartotta legutóbbi testületi ülését a község önkor­mányzata, melyen rendeletek el­fogadására került sor, döntöttek a testületek fellebezéséről, vala­mint elfogadták az 1991. évi zár­számadást, amely a tervezetnek megfelelően alakult. Sőt, kelle­mes meglepetésként - a pályáza­tok elnyerésének következtében - a bevétel megnövekedett. A fejlesztésre jutó 3-3,5 millió fo­rintból sikerült bekapcsolódni az országos távhívásos telefon- rendszerbe; mintegy 600 ezer fo­rintból útalapot építettek; átad­ták az új orvosi rendelőt, a vele járó szolgálati lakással együtt (így végre függetlenített orvos dolgozik a kevéssel több mint ezer lakosú faluban); ezenkívül sor került a közvilágítás rekonst­rukciójára. Ennek eredménye­ként a főutcák, sőt néhány mel­lékutca minden lámpaoszlopa immár fénnyel telíti be a környé­ket. * Ebben az esztendőben 22-23 milliós költségvetésből gazdál­kodik a település, ebből az ösz- szegből durván négymillió jut fejlesztésre. Az útalapépítés és az aszfaltozás egy kilométer hosszúságban közel másfél mil­lió forintot vesz el a „bukszá­ból”. Köztudott, hogy a víz mi­nősége sem felel meg a követel­ményeknek - ezt sokan kifogásol­ták a lakosság részéről. A meg­oldás végett a helyi önkormány­zat a tiszaörsivel összefogva ki­lencmillió forinthoz jutott pályá­zaton keresztül, amelyhez saját pénzeszközből 300-400 ezer fo­rint csapódik majd. Orvosi gép­műszer vásárlására egymilliót fordítanak (400 ezer itt is pályá­zatból futott be), de akad tenni­való a tetőtéri szolgálati lakáson is. Felújításra szorul még az óvoda, a halottasház, a kultúr- ház padlózata - ugyancsak egy­milliós értékben. * Tóth Nándor polgármester úr számára a legnagyobb gon­dot a szociális igények igazsá­gos eldöntése jelenti. A tiszigari lakosok 70(!) szá­zaléka létminimum alatt él, az aktív dolgozók egyharmada munkanélküli, rajtuk kívül sok a nyugdíjas, így a tényle­ges rászorulók között is sze­lektálni kell. Ennek alapját az egy főre eső jövedelem képe­zi. A termelőszövetkezet átala­kulása - mint minden helyen •> létfontosságú a lakosok foglal­koztatása szempontjából. A van gyonnevesítéssel kapcsolatos papírokat kiküldték, a gondolko­dásra július 15-ig van lehetőség. * Az általános iskolában a to­vább tanulni szándékozók közül mind a 14 nyolcadikos megtalál­ta a neki pillanatnyilag tetsző he­lyet, ám ketten semmilyen lehe­tőséggel nem kívántak élni. Ugyancsak az iskolánál marad­va: a szülők kérésére nemrégi­ben arról döntöttek, hogy ősztől a 7-8. osztályban is bevezetik az angol nyelv oktatását (alsóbb osztályokban már a harmadik évet húzták le). * Június 23-án tartja soron következő képviselő-testületi ülését az önkormányzat, ahol az önkéntes tűzoltó-egyesület beszámolóját fogják meghall­gatni, sor kerül rendelet alko­tására, az AMK igazgatójának kinevezésére, valamint az in­tézmények alaptevékenységé­nek fölülvizsgálatára. Várjuk a nyugati turistát A termék jó, de nem tudjuk eladni Vállalkozás - kultúra - turiz­mus címmel nemzetközi konfe­renciát rendezett tegnap Szolno­kon, a városi művelődési köz­pontban a megyei művelődési és ifjúsági szolgálat és a megyei népművelők egyesülete A Vál­lalkozó Társadalom Kultúrájáért Alapítvány javára. A konferencián - amelynek té­mája volt többek között a hazai és a megyei idegenforgalom helyzete - külföldi szakemberek is tartottak előadást. Alan L. Godsave egy angol egyetem, az University of Surrey egyik team­jének (Research Group) kelet­európai projekteinek felelőse. Két éve Magyarországon él, megismerkedett megyénk és ha­zánk idegenforgalmával, a turiz­mus jó és rossz oldalával. Ma­gyarországi tapasztalatairól kér­deztem a marketingszakembert.- Milyennek látja a magyar idegenforgalmat?- Órási lehetőséggel rendelke­zik, de általában az a tapasztalat, hogy nem értékelik azokat az adottságokat, amelyek léteznek; nem tudják megfelelően „elad­ni” azokat. Tehát a legtöbb eset­ben maga a „termék” jó, csak más „csomagolás” kell ahhoz, hogy eladható legyen.- Ezalatt a propagandát érti?- Nemcsak azt, hanem a meg­jelenítését is egy témának. Saj­nos nagyon is elképzelhető, hogy egy nyugati vendég úgy távozik Magyarországról, hogy nem is hallott ennek a megyének a léte­zéséről.- Milyen lépéseket kellene ten­ni, hogy észrevegyenek bennün­ket?- Az alapoktól kell elkezdeni. Nem elég, hogy működnek jó szállodák, éttermek, vannak ne­vezetességek. Szükség van egy olyan megyei idegenforgalmi szervezetre, amely összefogja a megye idegenforgalmát.- Amelyik menedzseli?- Igen, és kordinálja is. Na­gyon fontos, hogy egy tájegy­ségnek legyen saját arculata. A turistának tudnia kell, hogy ha ebbe a megyébe jön, akkor mit várhat.- A megyékben működik ide­genforgalmi hivatal, amelynek az összefogás, a kordináció a fel­adata. Ezek szerint nem jól vég­zik a munkájukat?- Nem erről van szó. Sokáig a kelet-európai piacra rendezked­tek be. Ez most összeomlott, a Nyugat felé kell fordulni. Ez a váltás szükségszerű. Senki nem kérdőjelezi meg, hogy ezek a hi­vatalok a múltban jól dolgoztak. De most másra van szükség.- Miben tudnak segíteni Önök, nyugati szakemberek?- Ismerjük a világ idegenfor­galmát, hogy milyen tényezők, szempontok kerülnek előtérbe. Ebből kiindulva megvizsgáltuk a megye helyzetét, javaslatokat tettünk. Ötven elképzelést, tervet határoztunk meg, amely fejlesz­tést érdemelne.- Tehát nem tartja reményte­lennek a helyzetünket?- Nagyon távol állnak a re­ménytelenségtől. De ha az or­szág, a megye nem halad pozitív irányba, az egyéni kezdeménye­zések, vállalkozások kudarcba fulladnak. A legjobb létesítmény is meghal, ha nincs, aki oda irá­nyítsa a turistát. - pé ­Pénz, money, das Geld Az IKV-szindróma Egyre több városból érkezik a hír, a helyi IKV-k sorra kerülnek csődhelyzet elé. Legutóbb a kecskeméti megoldás borzolta fel az emberek kedélyét, no, nem maga a tény, hogy az ottani IKV fizetésképtelen, hanem a megol­dás módozata, a nem fizetők ki- pellengérezése. Ez nemcsak azért szerencsétlen dolog, mert nem hozhat igazi megoldást, ha­nem főleg azért, mert az esetek jelentős részében a vétleneket sújtja. Ez kiderült legutóbb a szolnoki önkormányzat ülésén is, minthogy az itteni IKV-t is elérte balvégzete. A vállalat 1992. évi márciusi fizetési köte­lezettségei meghaladták a 110 millió forintot, s mindez a köz­vetlen csőd veszélyét jelentette. A vállalat ezen helyzetben min­dent megpróbált és próbál meg­tenni, hogy ténylegesen ne kell­jen bejelenteni a csődöt. Meg­próbálják az összes számlát az előírt 90 napon belül rendezni. A közvetlen veszély elhárításában az önkormányzat is részt vesz. A vállalat pedig a lakások és egyéb bérlemények üzemeltetése és karbantartása során csak azokat a feltétlenül szükséges munká­kat végezteti el, ami a használha­tóságot biztosítja. Mindez persze nem jó az IKV-nak, nem jó a szolgáltatóknak - elsősorban a TÍGAZ-nak és a Víz- és Csator­namű Vállalatnak -, nem jó a lakosságnak, s végül, de nem utolsósorban nem jó az önkor* { mányzatnak, amely így erején 1 felül kénytelen kötelezettséget^ vállalni. Az erőn felül való kötelezett- ségvállalás szükségessége, amennyire természetes az ön­kormányzat számára, legalább annyira hirtelen merült fel, mint kézzel fogható valóság. Valószí­nűleg ez is késztette a képviselő­ket a helyzetelemzésre, amelyet a cjkk címében IKV-szindróma- ként értelmeztünk. Mert miről is van szó? Igazából arról, hogy a maga valóságában szembekerült a testület, s ezen keresztül a vá­ros lakossága egy olyan problé­mával, amelynek gyökere az el­múlt 40 évben keresendő, s amely szinte megoldhatatlan probléma elé állítja az önkor­mányzatokat, de a kormányt is. Igazából itt nem az IKV csődjé­ről van szó - mint azt az egyik képviselő megfogalmazta. Emö- gött a lakáspolitika, az elmúlt időszak egész politikájának csődjéről van szó, amely valami­lyen formában érintette a lakás- viszonyokat. Beleértve azt is, hogy a bérekbe a lakhatás költ­ségei nem voltak beépítve, s amíg a dotációkat az utóbbi időkben sorra leépítették, a bé­rek emelkedése nem kompenzál­ta azokat, sőt a reálbérek több­nyire csökkentek. Egyik oldalon tehát növekvő reálköltségek, a másikon csökkenő jövedelmek, amelyek előrevetítették ezt a csődhelyzetet. Hogy miért az ön- kormányzatok vannak a legké­nyelmetlenebb helyzetben a la­kosságon kívül? Erre is egyszerű , a magyarázat. A dotáció megvo­nása - amely önmagában helye­selendő cé| -' a fent leírt módon "gyakorlatilag a központi költ- • ségvetés támogatásának megvo- Aását jejenti az önkormányza­toktól. Ők ugyanis - elsősorban a szociális célú kifizetések révén - az elmaradt dotáció egy részét visszapótolják a jórészt vétlen lakosságnak. Hogy ez ma még nem hatékony, azt bizonyítja az IKV felgyülemlett tartozása, az, hogy sokan bár tudnának fizetni, nem fizetnek, s helyettük is a becsületes embereknek kell a pénztárcába nyúlni. A leírtak alapján látható, hogy egy önkormányzat nem sokat te­het. A kintlevőségek egy részére nincs fedezet, a lakosság jöve­delmi helyzete rövid időn belül nem változik, az IKV jelen álla­potában semmit nem tud tenni. Nem véletlen, hogy a szolnoki önkormányzat kiegészítette az előterjesztett javaslatot, s esze­rint az önkormányzati szövetsé­gen keresztül a kormány elé ter­jeszti a problémát, sürgetve töb­bek között a szociális törvényt is. Önmagában az önkormányzat bármit lép is, nincs garancia a jó megoldásra. Az egyértelmű: a szolgáltatást folytatni kell. Ezért is járult hozzá az önkormányzat egy 44,6 milliós hitel felvételé­hez. Többen keményebb fellé­pést sürgetnek, ahol lehet, a szol­gáltatások megvonását. Ez utób­bi sem egyszerű. Télen fűteni kell, a meleg víz esetében már lehet gondolkozni a szolgáltatás szüneteltetéséről, főleg azoknál, akik tudnak, de nem fizetnek. A szociális mérlegelés nem az IKV dolga, sokkal inkább az önkor­mányzaté. Vagyis a szolgáltatá­sok díjának behajtásánál nem az IKV-nak kell mérlegelnie, kinek ad kedvezményt, kinek nem. Egy-két év távlatában a bérlaká­sok privatizációja segíthet, mert ebben az esetben a lakosság a szolgáltatókkal kerülne közvet­len kapcsolatba. Füle István Moldova György: A félelem kapuja Az egyik öregnek állást kínáltak egy csökkent munkaképességűeket foglalkoztató szövetkezetnél, felajánlotta, hogy szólni fog a fiú érdekében is. Borsos megtörölte a rumosüveg száját, és ivott egy kortyot:- Kösz, de miattam ne törd magad. Én nem maradok itt.- Hová mész?- Ki akarok menni Franciaországba. Jelentkezek az Idegenlégióba.- Fogod bírni? Azt mondják, kegyetlen a kiképzés, minden altiszt szadista. A másik hozzátette:- A sivatagban harcolna, Vietnamban pedig a mocsarakban.- Ha nem bírom, legfeljebb lelépek.- Az nem olyan egyszerű. A Légió húsz évig nem felejt, és bosszút áll a szökevényeken. I , A csövesek fantáziáját a gyakorlati részletek foglalkoztatták.- És pénzed lesz hozzá? Legalább százezer forint kell, hogy eljuss Franciaországba. i >i H- Forintot talán tudok szerezni, de dollár kellene.- Ha ismersz, zsidókat, tőlük kérj, nekik mindig van. Borsos a rumtól kábultan igazat adott neki. Sorra vette ismerőseit, Martinra gondolt, úgy érezte, joga van pénzt kérni tőle, mert nem adta vissza a verseit, és ezért ő különmunkára kényszerült. Már éjfél is elmúlt, mire aludni tértek. Borsos a hó ropogására és fojtott, de mindinkább közeledő beszélgetésre ébredt, feltápászkodott, és felriasztotta a két öreget is.- Keljetek fel! Jönnek! Holmijukat összekapkodva menekülni próbáltak, de a lépcső feljáratánál négy férfi zárta el az útjukat. Visszaterelték őket a szobába, elemlámpájukkal a csövezők szemébe világítottak. Borsos hiába kísérelt meg a fény mögé nézni.- Igazolványokat! Borsos karja megmozdult, hogy előrántsa Rambo kését, de a támadók kezében pisztoly körvonalait látta, értelmetlen lett volna szembeszállni velük! Átadta a személyijét, benne a félretett ezer forinttal.- Feküdjetek le hasra! Kezeket a tarkóra! Hogy ellenőrizhesse az adatokat a jövevények vezetője, lefelé fordította a lámpáját, a fiú felismerte benne az építkezést irányító művezetőt, emlékezete szerint szürke, vastag munkaruhát viselő emberei is a brigádhoz tartoztak.- Az adatok, úgy látszik, stimmelnek - mondta a művezető de mert önkényesen beköltöztetek más házába, megkapjátok a magatokét. , Borsos állva akarta fogadni a támadást, súlyát ép bal lábára helyezve felemelkedett, de ketten is nekiestek, gyomorszájon rúgták, majd egy ökölcsapástól újra a padlóra került. Egyik ellenfele ráállt a mellkasára és rugózni kezdett rajta. Borsos érezte, hogy megroppannak a bordái. Ismét feltápászkodott, de kicsavarták a karját, és térdre kényszerítették. Megfogták a lemberdzsek 149

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents