Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-06 / 106. szám
4 Megyei tükör 1992. MÁJUS 6. A májusi nyeretlen lottószelvények között TÍZ AUTÓ AZ OTc _______________ OSON! ajándéksorsolási akció pályázat! db BMW és 1 db FORD személygépkocsi kerül kisorsolásra június 8-án Nem véletlenül... Borsos átnyújtotta a személyi igazolványát, a rendőr belelapozott, aztán magánál tartotta:- Van valami baj? - kérdezte a fiú.- A bejelentkezési rovat szabálytalanul van kitöltve. Nem nagy ügy, de nem maradhat így. Most át kell jönnie velünk az őrsre, onnan be tudunk telefonálni a megyei nyilvántartóba és kijavítjuk. Ha felmegy Pestre, már nehezebb lesz elintézni. Borsos nem értette pontosan, hogy mit akarnak tőle, de nem vitatkozott, vállára akasztotta a sporttáskáját és követte a rendőröket. Végigvonultak a rampa mellett, messze a raktárokon túl álltak meg egy földszintes téglaépület előtt, az egyik rendőr kinyitotta az ajtót és intett a fiúnak, hogy menjen be a hátsó szobába. Csodálkozva nézett körül: az ablaktalan helyiség nem emlékeztetett rendőrségi irodára; madzaggal átkötött régi újságokat, használaton kívüli törött bútorokat tároltak benne. Borsos magyarázatot kérőén visszafordult, látta, hogy a hozzá legközelebb álló rendőr ökle előrevágódik, de már nem tudott elhajolni, az ütés gyomorszájon találta, a fájdalomtól elállt a lélegzete és hányni kezdett. A három egyenruhás körbevette, lecsatolták gumibotjukat, újra és újra lesújtottak rá, de Borsos alig érezte a csapásokat, a gyomorszáját ért ütés egész testét görcsbe rántotta. Ösztönösen végigvetette magát az újsághalmokon, összegörnyedt és a kezével betakarta a fejét, így a hátán és az altestén puffantak a gumibotok, majd testét hirtelen elernyesztve, ájulást imitált. A rendőrök egy idő után abbahagyták a verést, vizet loccsantottak az arcába, Borsos úgy tett, mintha lassan magához térne. Az egyik egyenruhás elment, egy zárt kocsiszekrényű kis teherautóval tért vissza, megállt az épület előtt, a fiút belökték a hátsó rakodótérbe, majd utána dobták a táskáját, az egyik pálinkás üveg eltört, az ital szaga átütött a vastag műbőrön is. Borsos arra számított, hogy a kapitányságra állítják elő, de a kocsi hosszan futott vele, a külső zajok nem visszhangoztak közeli házfalakon, el kellett hagyniuk Mezőszeget. Talán egy félóra is eltelt, mire megálltak. A rendőrök kiemelték a kocsiból, a fiú a sárhányóra támaszkodva körülnézett: néhány méternyire látszott a megyehatárt jelző tábla.- Remélem, elég volt, amit kaptál, Ferikém! - mondta a rendőrök parancsnoka -, nem szeretnék mostanában találkozni veled Mezőszegen, mert akkor megkapod a párját!- Mi bajuk van velem? Mit követtem el: loptam vagy raboltam?- Ne üvölts! Jegyezd meg, hogy semmi szükségünk nincs olyan szemét alakokra, akik keverik a szart - az országút mellett futó vasúti pályatestre mutatott -, most pedig állj be a sínek közé és indulás. Ha sietsz, még elkapod a vonatot, ha nem sietsz, akkor a vonat kap el téged. Borsos nehezen emelte a lábát a talpfákon, megvárta, amíg a rendőrautó megfordul és eltűnik a lejtő alján, aztán visszatért az országútra. 88 gelye mentén fekvő városok és azok környezetéhez tartozó falvak vannak viszonylag kedvező helyzetben. Az egészségügyi, az oktatási, a kereskedelmi intézményhálózat térségielhelyezkedésében is hasonló egyenlőtlenégek vehetők észre. Nem szólva a minőségi mutatókról, melyek szembeötlő egyértelműséggel érzékeltetik például a karcagi és a kunszentmártoni egészségügyi infrastruktúra közti különbségeket. A hátrányos helyzetű települések funckionális szövetkezése (akár a turizmus élénkítése, akár a kistáji együttműködés érdekében) sokat mérsékelhetne az egyenlőtlenségeken, ha valóban rendelkezésre állnának fejlesztési források. S ha a területi érdekintegrációt nem nehezítenék az önkormányzatok közötti rivalizációk. Ugyanakkor a kialakult patthelyzet magyarázatul szolgál arra is, hogy megfelelő gazdasági háttér híján az elszegényedett települések szövetkezése nem sokesélyt kínál. S kivált nem akkor, ha a helyi társadalom belső problémái a regionális együttműködés ki- teljesedését is gátolják. Akár abból eredően is, hogy a vidék kizsákmányolásának folyamata nem szűnt meg. Mert aki teheti, ugyanúgy menekül Tiszaböről, mint Tiszaugról. Nem akar másodrangú állampolgárként élni egy olyan településen, ahol minduntalan szembesülnie kell a hátrányos léthelyzet gazdasági és kulturális következményeivel. Az anyagi és az erkölcsi síkon is jelentkező kiszolgáltatottsággal, melyet a peremre sodort települések megállíthatatlan leszakadása nap mint nap felszínre hoz. Kerékgyártó T. István „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj” - írta Radnóti Miklós egyik versében. Ám ahogy egyre lejjebb ereszkedünk, és földet érünk, rögtön változik, siralmasabbá válik a kép. Hisz csak pár lépést kell tennünk, hogy az értelmetlen pusztítás és rombolás nyomaiba botoljunk. Pedig hányán és hányszor elmondták, leírták már, hogy a szupertechnika meg a csodákra képes gépek világában egyre inkább a vérünkbe, a génjeinkbe kéne,hogy ivódjon a fegyelem, a precizitás, s az, hogy tudjunk magunknak parancsolni. Persze naponta találkozva a barbarizmus legkülönfélébb jeleivel, rá kell döbbennünk arra, hogy mindez csak pusztába kiáltott szó, csupán óhaj, mert sok emberben a rombolás indítógombja ma még gyakran bekapcsol. Mert kevesen vannak, akik elhiszik azt, hogy csak véletlenül égetik ki a házgyári lakások PVC-padlóit az építőmunkások, hogy csak véletlenül szakítják fel éles késekkel a vonatok bőrüléseit egyesek, hogy csak véletlenül szerelnek le a nyilvános illemhelyek mosdóiról és az utcai telefonfülkékből minden mozdíthatók és véletlenül borogatják ki a házak előtti kukákból a szemetet, vagy fordigatják föl a parkok padjait valakik. Elgondolkodtató az is, hogy vannak olyanok, akik szeretteik - feleségeik, gyerekeik - vagy kedvenc focicsapataik nevét ugyanolyan természetszerűséggel vésik, karcolják a drága bevonatú építmények falaira, mint az út menti fákba, a játszótéri padokba, vagy éppen a budik oldalára. Nem, ezek a dolgok nem lehetnek véletlenek. A rombolás itt van, együtt élünk vele. A más munkáját semmibe vevő, a mások tulajdonát Csáki szalmájaként kezelő magatartás bekéredzkedett közénk. Mindenesetre egyszer érdemes lenne kiszámolni, hogy a rombolás, a rongálás, a közöny, a nemtörődömség vajon mibe kerülhet nekünk. Tíz-, ötven-, száz-, kétszázmillióba, vagy még ennél is többe? Kár találgatni, ám azon nem volna haszontalanság elgondolkodni, hogy pont abból a pénzből, amibe a helyreállítás kerül, esetleg lakások, iskolai tantermek épülhetnének, vagy új munkahelyek létesülhetnének. Éppen ott,.ahonnan azok valók, akik tehetetlen dühükből, heccből vagy jópofaságból mostanában csak pusztítani képesek. - n. t. A pályázat beérkezési határideje: 1992.június 4. V pályázat a 18-22. heti, lll.a májusi előfizetéses és sxámtáblás lottószelvényekből állítható össze A Játékosoknak az akció keretében összesen 1000 Ft értékű nyeretlen lottószelvényt kell egy pályázathoz borítékban beküldeni a •SZERENCSE 1830 BUDAPEST" címre A sorsolást követően a nyeremónyjegyzéket a Népszabadság, a Nemzeti Sport és a Sportfogadás című lápokban Is közzétesszük. SZERENCSEJÁTÉK KL AMACKMt OLIMPIAI CSAMX ARANY FOKOZATÚ XtMOGAIÖIA A gazdasági és az infrastrukturális fejletlenség jellemzői túlságosan is szembeszököek ahhoz, hogy egyértelmű különbséget lehessen tenni a megyében lévő települések között. Az utcakép is erről árulkodik, de még inkább azok a mutatók, melyek az újabban előtörő fejlettségi eltéréseket érzékeltetik. Kezdve attól, hogy egyáltalán vannak-e munkaalkalmak az adott településen, mennyi az eljárók száma, hogyan emelkedik vagy csökken a népesség. Mert ezek olyan jelzőszámok, melyeket lehetetlen csupán önmagukban értelmezni. Az egyenlőtlenségek kifejezői is egyben, s a hol nyíltan, hol rejtetten bevallott hátrányok szaporodásáról tanúskodnak. Hiába fogalmazódik meg az igény a területi különbségek csökkentésére, ha olyan áthághatatlan falakkal kell számolnunk, melyekaz arányos területfejlesztést eleve lehetetlenné teszik. Nem mintha hiányozna a jó szándék vagy a szakértelem, hanem inkább a nehézségek abból adódnak, hogy évtizedekre visszanyúló mulasztásokat kellene pótolni. Ha lenne elosztható pénz, s ha rendelkezésre állnának fejlesztési források, melyek legalább hosz- szabb távon járulnának hozzá a leszakadási folyamat megállításához. De erre kevés remény van. Nemcsak és nem is elsősorban azért, mert a történelmi-kulturális különbségek, melyek például a jászsági és a tiszafüredi térség között évszázadok óta húzódnak, folyamatosan növekednek, hanem azért is, mert újabb és újabb válsággócok alakulnak ki. Beszédes bizonyítékként említhetjük a munkanélküliségi rátát. Karcag, Tiszafüred és Kunhegyes körzetében például meghaladja a 20 százalékot, mely csaknem nyolc százalékkal több a megyei átlagnál. Vagyis - ha bevalljuk, ha nem - a munka- nélküliség új területi-kistérségi koncentrációja kezd körvonalazódni. S ahogyan más térségekben is szűkül a munkaerőpiac, abban a mértékben válik megállíthatatlan- ná az amúgy is válságtérségbe tartozó települések leszakadása vagy peremre sodródása. Hiszen a tradicionális elmaradottság felszámolása nem csupán az ipari, a mezőgazdasági és az infrastrukturális beruházás mértékétől függ, hanem attól is, hogy a különböző településeken élőknek milyen lehetőségük nyílik önmaguk helyzetének megváltoztatására. Munkanélküli-segélyből tengődve sem fogyasztani, sem beruházni, sem vállalkozni nem tudnak. S különösen nem akkor, ha a vonzáskörzetben még munkaalkalmat sem találnak. így egyre inkább nyilvánvaló, hogy a történelmileg elmaradott térségek az újabb válságövezetek elválaszthatatlan részei. Jóllehet a válsághelyzetet kiváltó okok különbözőek, mégis gyakori, hogy ugyanazt a körzetet egyszerre sújtja az elmaradottság és a rendszerváltással együtt járó gazdasági szerkezetváltás. Ipari és mezőgazdasági munkahelyek szűnnek meg egyik napról a másikra, ám a vállalkozások száma korántsem gyarapodik olyan mértékben, mint amennyire kívánatos lenne. A létbizonytalanság és a visszacsúszás árnyéka, illetve komor realitása az egész megyére rávetül, s különösen azokat a kis régiókat érinti, melyek a gazdaságikulturális elmaradottság több évtizedes hátrányait hordozzák. így például a Tiszazug településeit említhetjük, melyek már-már kilátástalan helyzetbe kerültek. A cseppet sem enyhülő elszigeteltség és elzártság olyan tehertételt jelent számukra, amelyeknek bénító hatása alól az önkormányzatok sem vonhatják ki magukat. Miközben a területfejlesztésre és a munkahelyteremtésre irányuló támogatások látszólag emelkedtek, a kedvezőtlen adottságú, iparszegény körzetek önfejlesztési forrásai szemmel láthatóan szűkülnek. Még ha oly sokszor beszélnek is meggyőzően arról, hogy a terület- fejlesztésben elengedhetetlenül szükség van a középszint megteremtésére, a pénzügyi források drasztikus csökkenésével az úgynevezett térségi feladatok szükségképpen háttérbe szorulnak. S így a táji, a gazdálkodási, a kulturális hagyományokon alapuló kistérségek között óhatatlanul növekszik a különbség. Csak a Jászságra, a Nagykunságra és a Tiszazugra kell utalnunk, s máris észrevehetjük az egyenlőtlenségeket. Nagyobbrészt az önkormányzatok saját településeik kínzó gondjaival vannak elfoglalva, s a kistérségi szinten megoldandó feladatokat legfeljebb „menedzselni” tudják. Holott a területi-kistérségi érdekek integrációjára annál is inkább szükség volna, mert a megye elosz- tófunckiója teljességgel háttérbe szorult. A kormányzati hatalom kiépült rendszerét ugyanakkor nem ellensúlyozzák az amúgy is atomizált helyzetbe került önkormányzatok. Valójában már a vonzáskörzetek regionális szerepéről is korlátozottan beszélhetünk, hiszen - a szolnoki agglomerációt kivéve - a térségi kapcsolatrendszerek funkcionálását számos tényező nehezíti. így - egyebek között - a közlekedési helyzet. Az utazási lehetőségeket tekintve ugyanis csupán Jászberény-Szolnok-Karcag tenGondolatok nélkül bámult ki az ablakon, figyelte az üres vágányokat, mikor valaki hirtelen megrázta a vállát. Borsos felnézett: három rendőr állt mellette, parancsnokuk közelebb hajolt hozzá: '- Kérem az iratokat! Egyenlőtlenségek a megyében Ha a leszakadás megállíthatatlan
