Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-05 / 105. szám
4 Megyei tükör 1992. MÁJUS 5. ,,Túron” kezdődik valami MUNKAHELYTEREMTŐ TÖREKVÉSEK Túrkeve, Mezőtúr - mindkét városunk a „szocialista’ ’ iparosítás áldozata, s ráadásul a mező- gazdaság átalakulása, válsága is érzékenyen érinti a két települést. Túrkeve eddig is kifejezetten iparszegény település volt, s most az ide telepített Afit is a teljes leépülés határán áll. Mezőtúr pedig a főleg budapesti székhelyű ipar leányvállalatait fogadta be, s a válság idején nyilván ezeket építették le először. Ezért is fontos, hogy most úgy tűnik, megmozdulnak a két város befektetni vágyó s magukban erőt érző polgárai. A megyei munkaügyi központhoz ugyanis nem kevesebb mint 10 pályázat érkezett erről a vidékről munkahelyteremtési célzattal. A közeljövőben összeülő munkaügyi tanács nem lesz tehát könnyű helyzetben, minthogy a korábbiakhoz képest - ez egyébként örvendetes - jelentősen megnőttek az igények. További pozitívum, hogy a kereskedelmi vállalkozásokkal szemben megjelentek a termelni vagy legalábbis a termeltetni szándékozók. Szintén pozitívum, hogy a vidék hagyományaira, adottságaira építve szeretnék mindezt megvalósítani, s így talán a gyökértelen ipar helyén egy szerves fejlődés indulhat be. Nem véletlen tehát, hogy túlsúlyban az élelmiszer-feldolgozás áll. E szerint Túrkevén két húsfeldolgozó is indulhatna, továbbá sörfőzés és zöldségfélék, gyógynövények, gyümölcsök szárítása. E mellett egy kisebb ipari jellegű üzem is. Mezőtúron a libatenyésztés és száraztésztaelőállítás mellett a helyi termékekre alapozott gyorsfagyasztó és mélyhűtő létrehozása adhat perspektívát a településnek. Az ipari szolgáltatótevékenység itt is megjelenik, ráadásul mezőtúri székhellyel. Önmagában már ez is örvendetes eredmény. A beruházások jelentős része, úgy tűnik, meg is valósul, tartósan biztosítva néhány száz ember megélhetését a két városban és környékükön. F. I. Okulni a jó példából Társulások segítik az önkormányzatokat Két társuláshoz is csatlakozott a törökszentmiklósi önkoimány- zat. A Városi és Megyei Önkormányzatok Működésvizsgálati Társulásának központja Veszprém. Célja, hogy javítsa az ön- kormányzati munkát, a lakossággal való kapcsolatot, az ön- kormányzati vagyonnal való gazdálkodást. Szeretnék elősegíteni, hogy a polgármesteri hivatalok minél gazdaságosabban, egyszerűbben, áttekinthetőbben működjenek. E célok eléréséhez modelleket (legjobbnak tartott szervezeti és működési megoldásokat) dolgoznak ki. Megismerik és alkalmazni kívánják a legjobb külföldi módszereket. A társulás legközelebb május második felében Sárospatakon- Itt a faluban nem is tartja ülését. A társulásba való belépés évi 15 ezer forint tagdíjat jelent a törökszentmiklósi ön- kormányzatnak. Döntöttek arról is, hogy csatlakoznak a Jász-Nagykun Területfejlesztési és Kistérségi Együttműködési Társuláshoz. Ezt a társulást a megyei közgyűlés hozta létre ez év elején. Céljuk a megye terület- és település- fejlesztésének kölcsönös érdekeltségen alapuló koordinálása. Azt remélik, hogy ezzel elősegítik a települések társadalmi-gazdasági felemelkedését, a kistérségi és települések közti együttműködést. A társulás feladatai közé tartozik többek között tanácsadás, szolgáltatás, közös tevékenység szervezése például a különös és általános hátránnyal ék hol lakni. küzdő települések, térségek gondjainak megoldásában; szakmai, szervezési, pénzügyi támogatásában; a szociális, a foglalkoztatási gondok mérséklésében. Feladatuk segíteni a megye infrastrukturális elmaradottságának felszámolását; a lakosság iskolázottsági, képzettségi szintjének emelését; a vállalkozások, a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtését; befektetésekhez tőkéstársakat, külföldi partnereket keresni. Szakértőket közvetítenek, képzéseket, továbbképzéseket szerveznek, nyilvántartják a piaci lehetőségeket, tanácsadással segítik az önkormányzatok gazdálkodási, vállalkozási, településüzemeltetési tevékenységét.- Ide jöhetnél hozzánk, az egyik szobánk úgyis üres, pénzt nem kérnénk érte. Később pedig az Isten tudja, hogy alakulnak a dolgok. A házigazda rákacsintott, Borsos nem értette, hogy mire céloz. Csak később, a mind nyíltabb utalásokból fogta fel; arra gondol, hogy hátha összekerülnek az ő lányával. A nő épp belépett a szobába boroskancsót hozva kiázott vörös kezében, Borsos tekintete végigfutott sárfoltos melegítőnadrágján, a vállán megfeszülő, kopott férfizakóján, megborzongott a gondolattól, hogy valaha is hozzáérjen, de uralkodott az arcvonásain és cinkosan visszahunyorított az öregemberre. Úgy gondolta, jobbak az esélyei az eladásra, ha nem oszlatja szét ezt a reménységet. Ittak egy pohár bort, aztán rátértek az alkura. A vevők nyolvcvanezer forintot ajánlottak, Borsos ismerte annyira a helyi szokásokat, hogy felmérje: kilencven-százezer forintos végső árra gondolnak, ezért a maga részéről százhúszezret mondott. Ezrenként engedve-emelve végül kilencvenötezerben állapodtak meg. Az új tulajdonos huszonötezer forint foglalót rakott le, figyelmeztetve Borsost, hogy ha a vétel az ő hibájából meghiúsul, az összeg dupláját kell visszafizetnie. Tanúkat hívtak át a szomszédból és megfogalmazták a szerződést, a fiú átadta a birtoklapot, és írásos ígéretet tett, hogy egy hónapon belül lehozza vagy leküldi a gyámi kinevezéséről szóló bizonyítványt, mely testvérei aláírását pótolja. A hivatalos ügyek végeztével a háziak marasztalták Borsost, megivott még egy pohár bort, de tíz óra felé elköszönt, arra hivatkozott, hogy másnap a hajnali busszal akar elutazni. Búcsúzásnál az öregember el akarta kérni a kulcsokat, de Borsos attól tartott, hogy ha a kezébe kaparintja a házat és az istállót, ezzel birtokon belül kerül és nehezebben lehet rajta behajtani a pénzt. Azzal tért ki, hogy hamarosan újra lejön Kerkahidasra, és akkor elrendezik az ügyet. A magas, esetlen lány kikísérte, a kerítésajtóban leálltak beszélgetni. A régi osztatlan iskolát emlegették, melybe gyerekkorukban együtt jártak. Borsos emlékezett rá, hogy a már akkor is nehézkes, merev mozgású lányt szülei folyton rózsaszín ruhában járatták. Hirtelen megcsapta az öltözékéből áradó savanyú moslék- és tejszag, elfogta az undor, néhány kényszeredett mondat után búcsút vett. Anyja egykori gondozónője már rég lefeküdt, Borsos egyedül maradva a konyhában, újra átszámolta a foglalót. Eddig megtakarított pénzével együtt már több mint ötvenezer forintja gyűlt össze, eltöprengett, hogy mihez kezdjen vele. Eredeti elképzelése szerint kereshetett volna egy albérleti szobát és elhagyhatta volna a szállót, de innen nem vezetett tovább út. Szívesebben vásárolt volna egy kis telket valamelyik Pest környéki faluban - ahogy a gazdának említette. Feltételezte, hogy a pénze csak előlegre lesz eleglendő, de úgy gondolta, hogy nagy összegű részletekben tudná törleszteni a maradékot. Reggel vásárolt két üveg pálinkát, az egyiket Káplárnak, a másikat munkatársainak szánta, elrakta a sportszatyrába és elindult. A vasárnapi ritkább járatok miatt csak tizenkét óra után ért fel Mezőszegre, meg kellett várnia az esti gyorsot. 86 Harmincöt év után • • Öregdiákok az iskolapadokban- Nyolcadik fiúosztály, vigyázz! Tanár úrnak tisztelettel jelentem, a létszám harmincnégy, jelen van tizenhárom. Hárman már sajnos meghaltak! - mondja hangosan, de kissé szomorúan az alkalmi hetes harmincöt év után Kunhegyesen, a Kossuth iskola azon termében, ahol 1957-ben ezek a srácok nyolcadikosok voltak. (Ma már szinte hihetetlen, de akkoriban még az a szokás járta, hogy a lányok is meg a fiúk is külön osztályokban tanultak, sőt még szünetekben sem találkozhattak, hiszen az udvart magas fal, épület osztotta ketté.) Leül a társaság, az alkalmi osztályfőnök Görögh Sándor tanár úr lett, hiszen Bori Laci bácsi, aki pallérozta, vezette őket, a fekete fedeles hintón már régen kiköltözött a temetőbe. Néhány embernek gyanúsan fénylik a szeme, mások pedig ugratják egymást.- Jé! Te lennél az, Lajos? Hová tűnt a hajad? Tán a tévéreklámot nézed? Úristen, te megterebélye- sédtél! Te sem panaszkodhatsz, komám, mert ahogy elnézlek, ritkán késed le az ebédet! A heccelődésnek gyorsan vége, majd következik a névsorolvasás, a rövid beszámoló az eddig eltelt időről. Az ábécésorrendben az első Bemáth Lajos, aki az est költségeinek a jó részét biztosította. 1967-ben fordított hátat az országnak, bár akkor még disszi- densnek számított. Azóta Frankfurt mellett él, gazdag ember lett, mivel festővállalkozó. Huszonhárom évig nem jöhetett, noha a rendszerváltás óta sűrűbben felkeresi özvegy édesanyját, akinek házat is vásárolt. Boldog ember, mint mondja, mert még nőtlen. Botos Jancsi Kisújon végzett, és hosszú idő óta a villamos iparban dolgozik. Három lánya van, és ez a tény húsvét táján kész ráfizetés. Csete Lukács Máté a másik főszervező: ő leszázalékolt rokkantnyugdíjas. Asszony helyett a rádiókkal kötötte össze az életét, van neki 625 különböző korú, azután 89 televíziója és 52 lemezjátszója. Elmondása szerint ezek kezesebbek minden feleségnél, mert ha megunja őket, egyszerűen elzárja, csavarja a gombokat. Szó ami szó, ebben akad bizonyos igazság. Cicze Jóska, noha itt él, valamiért nem jött el. Megérkezett viszont Csortos Gabi, akinek a tanult szakmája a kereskedés, bár volt már öntödei munkás, képesítés nélküli pedagógus, újságíró, népművelő, könyvtáros és a jó ég tudná felsorolni, még mi minden. Nyugdíjas, és jelenleg Csepelen a Helytörténeti Múzeum mindenese. Nős, 25 éves fia repülőtiszt. Galambos Jancsi technikus, autószerelő, akit Békéscsabára vetett a sors. A felesége úgy rendelte, hogy a fia után lánya szülessen, és mivel ő szófogadó férj, így is lett. A srác főiskolás Szolnokon, a lány pedig most érettségizik. Holocsi János Kunhegyesen lakik: nős, két lány édesapja. Jelenleg egy kft. dolgozója, de elmondása szerint a helyzete nem kimondottan biztató. Király Árpit egykoron remek asztaliteniszezőként ismerték. Tanulni is szeretett, és érettségije után gyógyszerészdiplomát szerzett. Ma a Kőbányai Gyógyszergyárban osztályvezető. Két gyerekük van, és a felesége is szakmabeli. M. Kiss Sanyi Pesten szerkezetlakatos. Nős, van egy 21 éves fia. Kun Lajos műszaki egyetemi diplomával rendelkezik, és Miskolcon él, dolgozik. A felesége tanárnő, a lányaik közül az egyik egyetemre, a másik gimnáziumba jár. Lipták Laci hűséges típus: 31 évet egyfolytában lehúzott a Volánnál. Mégis kitellett neki, csúnya szóval leépítették, és most portás a nágykórházban. Nem sokáig, mert ott ő mondott fel. Nyúl Jancsi szintén nagyszerű sportoló volt, és hosszú ideig kapusként számított rá a helyi csapat. Évtizedek óta kereskedő, és nagyon bátor ember, hiszen négy gyereke van. A receptet is magyarázza: tudjátok, okos ember előbb pesztrákat csinál, aztán kezd a fiúkhoz. Ugyanis a két hölgyet két periszkópos követte a családban. Tar Géza a helyi ipari szövetkezetnél dolgozott, elnök is volt, most a vagyonkezelési munkát végzi, amely után valamilyen vállalkozó lesz. D. Tóth Gyuriról annyit tudnak, hogy honvéd őrnagy. Tóth Imre mezőgazdasági munkásként kereste a kenyerét, míg 1988-ban leszázalékolták. Tóth Karcsi Karcagon érettségizett, és húszegynéhány esztendeje Marcaliban lakik. Hivatásos tisztként szolgált. Ami a volt nevelőket illeti, Göblyös Sándomé, Zsóka néni tanított ebben az iskolában meg a gimnáziumban is. Már hosszú idő óta nyugdíjas, és finoman fogalmazva vallásos nézete miatt az elmúlt időszakban nem kevés sérelem érte. Ennek ellenére ő semmi törlesztésfélét nem tervez, vidáman, derűsen fogalmaz: mondván, ha esetlpg a negyvenéves találkozót nem éri meg, becsületes koszorút hozzanak a sírjára. Végül a jelenlévőkkel abban egyeztek meg, hogy ráér még ez a koszorú, helyette ismét meghívják Zsóka nénit a következő összejövetelre is 1997-ben. Füleki Sándor tanár úr közel negyven esztendeig volt a sport helyi, iskolai tudora. Hogy értette a szakmáját, mi sem bizonyítja jobban: a diákjai harmincnégy alkalommal jutottak be valamelyik sportág országos döntőjébe. Főleg röplabdában jeleskedtek. Időközben feleségestül Szolnokra költözött, közel a lányaikhoz, akik szintén pedagógusok, és ott tanítanak. Görögh Sándor tanár úr volt a harmadik megjelent nevelő. Noha tulajdonképpen nem kunhe- gyesi, hiszen 1955-ben ide nősült, azóta ízig-vérig kunná vált. Olyannyira, hogy a község - mivel akkor még az volt - krónikáját is megírta. Nagy Ferencné, Veress Barna György, Masáth Ilona tanárok, tanárnők már meghaltak, míg Bényi Árpád Debrecenben, Korom Kálmán és Móricz Béla Mezőtúron él. Az este a Bagolyvárban, jobban mondva, az ott lévő ebédlőben folytatódott. Mégpedig nem mással, mint borral, sörrel, pálinkával, konyakkal meg kötetlen beszélgetéssel. A finnyásab- bak kútvizet kaptak, ami a kun- hegyesi H2O minőségét ismerve nem kimondottan főnyeremény. A fehér asztaloknál kiderült: temérdek küszködéssel, bajjal járt ez a pár évtized 1957 nyarától 1992 tavaszáig. Ok valahogyan kibírták, noha néhányukat már magukkal vittek a rohanó esztendők. A jókedv a birka földi maradványainak a behozatalakor emelkedett ismét magasra. Húzták is Csete Lukácsot, aki a derék bégetőt vásárolta: - Komám, ez balerina lehetett, mert a hús hiányzik róla! Mások gratuláltak neki: - Pajtás, most vonulj vissza a birkavásárlástól, ugyanis nem sokat felejtenél. Egy szó mint száz, ezek igazi ugratásoknak tűntek, hiszen remekelt a szakács, és noha adódott, aki a gyapjas életkorát még az első világháború ideje körűire tette, azért mindenki kétszer-há- romszor szedett az elhunytból. Néhányan este nyolc előtt szede- lőzködtek, ámbár a legkitartób- bakat csak a tízórás hírek vitték haza. Mondván, soha nem lesz többé 35 éves találkozó. Ebben igazuk van, ezért fel a negyvenévesre! Csak még azt kell eldönteni addig, hogy akkor majd ki vegye meg a birkát... D. Szabó Miklós TízévesaFészek. Szolnokon az ország első Fészek Áruháza most ünnepli tizedik születésnapját. Ebből az alkalomból egyedülálló fürdőszoba-bemutatót rendeztek. Nyolc éve van kapcsolatuk egy jónevű olasz csempe- és burkolólapgyártó céggel, akik most a teljes termékskálájukat (mintegy százféle) kiállították. Szerdán a világhírű Black & Decker cég professzionális kisgépeiből tartanak bemutatót, német szakemberek részvételével.
