Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-27 / 124. szám

I 4 Itthonról—idegenből 1992. MÁJUS 27. Befürödtek az Eddával Nagy felháborodást keltett a rajongók körében, hogy a napok­ban elmaradt a törökszentmikló­si sportpályára hirdetett Edda- koncert. A szervező Kazinczi Ist­ván, a tiszatenyői Polip Diszkó vezetője így mesélte el a történ­teket:- A koncertet a debreceni Ex Cívis műsorirodán keresztül szerveztük. Szerződés volt róla, hogy jönnek. Nagy reklámkam­pányt szerveztünk. A sportpá­lyán állt volna a színpad, meg is vettük hozzá a deszkákat és min­den kelléket. Nagy gondot fordí­tottunk a propagandájára, az egész megyében ki volt plakátol- va.- Az Edda mégse jött el. Mi­ért?- Másfél nappal a koncert előtt az Ex Cívistől kaptuk az értesí­tést, hogy Molnár Csaba mene­dzser indoklás nélkül lemondta a koncertet. Arra már nem volt időnk, hogy a koncert elmaradá- sát propagáljuk. ______________- A közönség persze jött.- Jött. Edda-zászlókkal, -pó­lókkal. Sokan Egerből, Hevesről utaztak ide. Volt, aki visszavál­totta a jegyét, más dühében össze tépte.- Ön mennyit veszített ezen a „bulin” ?- Azt hiszem, hogy itt a leg­nagyobb vesztes a közönség. Igaz, hogy mi is sokat buktunk anyagi téren. Körülbelül 40 ezer forint a veszteség. Az egészben az a pláne, hogy ugyanazon a napon az Edda Pesten részt vett egy bemutatón, másnap pedig Szolnokon lépett föl.- Ön ezt annyiban hagyja? Egy menő együttes azt csinál, amit akar?- Szóbeli ígéretet kaptam, hogy megtartanak egy koncertet, és abból levonják a vesztesége­met. Csak az a baj, hogy úgy érzem, a közönség most már bi­zalmatlan... ____________________________£i­A tüzelőolaj már nem jó a motorba! Az új szabványnak megfele­lően csökkent a kéntartalom a motorhajtó gázolajnál, így keve­sebb savas vegyület kerül az égéstermékeken keresztül a le­vegőbe, miközben lassul a dízel­motorok és a tüzelőberendezé­sek korróziós károsodása is. Nemcsak a kéntartalom csökkent, hanem nőtt a cetán- szám, vagyis a gázolajnak az a jellemzője, ami a gyulladási haj­lamra utal. A gázolajoknál ko­rábban téli üzemeltetési problé­mák is jelentkeztek, ezt ugyan­csak sikerült megszüntetni. Ezzel egyidejűleg szétvá­lasztották a háztartási tüzelőola­jat és a motorhajtó gázolajat. Korábban a dízelmotorok üzem­anyaga, a gázolaj és a háztartási, valamint ipari könnyű tüzelőolaj gyakorlatilag azonos minőségű termékek voltak, csupán az áruk és színük különbözött jelentő­sen. Emiatt a gépjárművezetők egy része az olcsóbb háztartási olajat töltötte kocsijába. A ház­tartási tüzelőolaj most már olyan ferrocén vegyületet tartalmaz, amely az égéskor - tartós hasz­nálat esetén - jelentősen károsít­ja, esetleg üzemképtelenné teszi a motort. Ismét több bűn- cselekmény Tavaly, a megelőző esz­tendőhöz képest 13 százalék­kal kevesebb - összesen 2120 - ember halt meg közlekedési baleset következtében. A sú­lyosan megsérült személyek száma 15 százalékkal, a könnyebb sérülteké 10 száza­lékkal csökkent. A statiszti­kusok következtetése szerint a balesetek számának mér­séklődése abból adódik, hogy csökkent a gépjárműforga­lom intenzitása. Idén, az év első két hónap­jában nem folytatódtak a ta­valyi kedvező tendenciák, a balesetek száma mintegy 8 százalékkal nőtt. Az átlagos­nál jobban emelkedett azok­nak a baleseteknek a száma, amelyeknél csak könnyű sé­rülés történt. Az év elején tovább növe­kedett a bűncselekmények száma: az első negyedévben országosan több mint 104 ezer bűncselekmény vált is­mertté, 16 százalékkal több, mint a múlt év hasonló idő­szakában. Különösen Buda­pesten és Pest megyében re­gisztráltak az átlagosnál több esetet, a bűncselekmények 31.4 százalékát Budapesten, 9.4 százalékát Pest megyében követték el. Az első három hónapban 76 embert öltek meg, 23-mal többet, mint egy évvel korábban. A vagyon elleni bűncse­lekmények során az első ne­gyedévben 6 milliárd forint kárt okoztak az elkövetők, 62 százalékkal többet mint a ta­valyi első negyedévben. (MTI)- Furcsa dolgok jutnak az eszedbe. Egyelőre fejezzük be ezt a témát, majd máskor folytatjuk.- Rendben van, de segítened kell rajtam. Holnap el kell jönnöm a szállóból, . és nincs hová mennem. Martin ingerülten vállat vont:- Miért tartozik ez rám?- Mert rajtad kívül senkit sem ismerek Pesten.- És ez azt jelenti, hogy segítenem kell rajtad? Miért zsarolsz a nyomoroddal? - kérdezte kiabálva, de Borsos felvillanó tekintetéből megérezte, hogy túlságosan messzire ment, visszafogta a hangját. - Ma már nem tudok elérni senkit, majd holnap reggel utánanézek. Dél körül hívjál fel itt a boltban.- Köszönöm.- Ne köszönd, nem tudok semmi biztosat ígérni neked, te is próbálj valamilyen megoldást találni. Pénzed van albérletre?- Három hónap lakbért le tudok rakni.- Nem tudom, nem kérnek-e egy fél évet. Most pedig légy szíves, menj el, szeretném befejezni a munkámat. * * * Martin nem merte egyedül vállalni a felelősséget, még azon az estén felkereste Vojtekovszkyt, hogy megbeszélje vele az ügyet. Várakozásával ellentétben, a költő nem háborodott fel Borsos magatartásán.- Én nem tekintem bűnnek, hogy nem számolt be a megkísérléséről. Egyszerű lélek - amit te és én úgy fogadtunk, mint szimpla taktikai trükköt, az őt összezavarta. És ha a lényeget tekintjük, őt sem tudták beszervezni. Sokkal többet nem lehetett várni tőle, egy pár hónapja jött fel vidékről.- Azt hiszem, nagyon könnyedén fogod fel az ügyet.- Te ismered őt személyesen, neked kell döntened. Mi a szándékod?- Le kell építenünk ezt a kapcsolatot, nem vállalhatjuk a rizikót, hogy a rendőrség beépüljön a munkánkba.- Ez jól hangzik, de nem fog simán menni. Ennek a fiúnak benned van minden reménye, kapaszkodni fog beléd. Jó volna elkerülni a nyílt szakítást.- Igen, egyelőre fenn kell tartani a formális kereteket. Úgy teszek, mintha semmi sem történt volna, közben lezárok minden közeledési lehetőséget a boltban, az anyámnál. Másról nem tud. Egy idő után magától le fog válni rólunk.- Nagyszerű, mégis van benne valami szomorú.- Mire gondolsz?- Sajnálom, hogy nem sikerült magunkhoz kötni ezt a fiút. Ha úgy vesszük, kudarcot vallottunk vele.- Nem hiszem, hogy túl fontos volna. Az idő nekünk dolgozik, előbb-utóbb jönnek mások.- Ez lehet, csak mi nem leszünk mások.- Ezt mire mondod?- Semmire, csak úgy eszembe jutott. Hát akkor, sok szerencsét, Nagy Taktikus. 124 A túlélés művészete A magyar társadalom közép­korú népességénak hangulata egyre pesszimistább. Mindenki szeretné túlélni az előttünk álló, inflációval, munkanélküliséggel terhelt esztendőket. A túlélés a célja a napjainkban folyó úgyne­vezett gazdasági hatalomátmen­tésnek is. De hiába a túlélés igé­nye, ha legtöbben nem nagyon tudunk átmenteni semmit saját, megszokással kikövezett joviális életformánkból a jövőbe. Mos­tanság mégis azon kevesek közé kerültem, akik optimistán vár­hatják a következő nehéz éveket. Jókedvem alapjait egy nagy hírű természetgyógyász rakta le. Előadásában elmondta, hogy Amerikában - ott pedig mindent tudnak - összeállították az embe­ri élettartamot megrövidítő rizi­kótényezők sorrendjét. Az élet- biztosítással foglalkozó társasá­gok azt is megtudták, hogy egy- egy rizikótényező hány nappal rövidíti meg a derék átlagember életét. A dohányzás például 2000 nappal, az alkoholfogyasztás 1500 nappal, a feketekávé 1000 nappal kurtítja porhüvelyünk földfelszíni ténykedését. Egyéb kellemes foglalatosságok szin­tén több ezer nap mínuszt jelen­tenek, így túltápláltság, ideges­ség, egyéb izgalmak. Összeszá­moltam, hogy is néz ki a saját rizikófaktorá-llományom. Ösz- szeadtam a három szenvedélyek­ből és a napi felesleges ideges­ségből adódó levonásokat, bele­kalkuláltam a bejáró dolgozó bosszúságait, például az időn­ként 50 kilométeres sebességgel vágtázó autóbuszt, az inflációt, a munkahelyet és a családot. Hoz­záadtam azt a pluszt, ami az el­magányosodás hiányából adó­dik, és a levonandó napok száma 15550-et tett ki. Ezt elosztottam 365-tel, így 70 esztendőt kaptam. Jelenleg 38 éves vagyok, helyte­len életmódommal eltékozoltam 70 évet, az összesen 108 év. Mint tudjuk, az ember ha sokáig bírja, 100 évet él. Nekem 8 évvel sike­rült túlélni önmagamat, és ez nem kis dolog egy olyan ország­ban, ahol a férfiak várható élet­tartama 65,4 esztendő. Most már nyugodtan elhiheti a kedves ol­vasó, nekem minden nap aján­dék. Mivel rizikótényezőkben gazdag életformám eddig is ren­geteg örömet tartogatott szá­momra, megpróbálom minél hosszabbra nyújtani ámyékvi- lágbeli jelenlétemet. Egyetlen dolog aggaszt, hogy vajon a pénzügyi kormányzat belenyug- szik-e abba, hogy az önhibámból egészségtelen életmódból követ­kezően eltékozolt 70 évemet adózatlanul hagyja. Ennek a magvas problémának a megol­dására bizonyára létrehoznak majd egy jogászokból álló bi­zottságot a megfelelő jogszabály előkészítésére. Ezzel a jogszabállyal viszont új rizikófaktorokat sikerül majd kialakítani. így kezdhetem újra a számolgatást. Ebből is látszik hallatlan optimizmusom. Célom egy nagy sikerkönyv megírása, melynek címe: A túlélés művé­szete. Remélem, mire elkészü­lök, nem nagyon lesz mit túlélni. Ha viszont lesz, akkor sem adom fel, hozzákezdek a második kö­tethez. A hivatásos rizikótényező­gyártók félrehallották a régi mondást, ami „Túlélni és túlélni hagyni” helyett egyszerűen így hangzik: Élni és élni hagyni. Wirth István A világ III/III-sai Már a Biblia is szól a kémkedésről-----------------------------------------------------­------------------------------------.------------------­M egfigyelték Chaplint, Thomas Mannt, Dürrenmattot Nagy visszhangot keltettek ko­rábban a 1II/III „ügyosztály” léte­zéséről, tevékenységéről kiszivár­gott, nagy nyilvánosságot kapott adatok. Mégis kevesen tudják, hogy mit takar a két római szám, és milyen tevékenységről van szó. Legtöbben csak sejtik, hogy ez va­lamilyen titokzatos tevékenységre létrehozott szervezete volt az előző rendszernek. Pedig ilyen szerveze­tek ma is működnek a világ vala­mennyi országában, csak nem III/III-nak nevezik őket. Hogy megismetjük e szerveze­tek helyét és szerepét az államok szervezetében, át kell tekinteni a kémkedés, a titkosszolgálatok ki­alakulását és történetét. Kémkedés az ember létezése óta megvan. Már az ősembernek is megvolt az a gyarló tulajdonsága, hogy figyelte szomszédját, hogy idejében meg­tudja annak rejtett ellenséges szán­dékát, és kilesse a maga hódító ter­vének kedvező időt és alkalmat. Ez volt a kémkedés primitív őskorsza­ka. Hadvezéreknek - főleg háború­kat megelőzően - voltak kémke­désre alakított osztagai az ellenség felderítésére, a meghódítandó terü­letek kikémlelésére. (Erre példa a Bibliában is található. Mózes, a zsidók vezére 12 főembert küldött az ígéret földjének, lakóinak, ere­jének kikémlelésére. Meghatároz­ta a „hírigényt”, ami a mai érte­lemben is korszerűnek mondható. Lásd: Mózes IV. könyve 13. rész) Amikor az államok - államnak nevezhető alakulatok - kialakul­tak, kezdtek kifejlődni a kémkedés korszerűbb formái. Már nem csu­pán egyes személyek, családok, törzsek, hanem a létrejött államok érdeke kívánta meg, hogy szem­mel tartsa ellenségeit, mert külső és belső ellenségből volt elég. Cél­ja volt: ideje korán megtudni a vélt vagy valódi ellenség rejtett szán­dékait, kilesni a maga hódító tervé­nek megfelelő, kedvező időt és al­kalmat. Az államok fejlődése során - törvényszerűen - szakosodott a kémkedés, elkülönült a katonai és a politikai kémkedés, bár a „poron­don” sokszortalálkoztak, egymást kiegészítették. A katonai kémkedés feladata volt: a vélt vagy valódi ellenfél katonai erejének, szándékainak, haditerveinek kikémlelése. (Jelen­leg a hagyományos módszereken kívül kozmikus, légi és elektroni­kus eszközöket is felhasználnak információk szerzésére.) A politikai kémkedés - hírszer­zés is szakosodott, kettévált: külső és belső hírszerzésre (belső elhárí­tásra). A külső politikai hírszerzés fel­adata: más államok, az ellenség, politikai szándékainak felderítése. (Egyes államok gazdasági és tudo­mányos-technikai hírszerzést is végeznek.) Tovább szakosodott a belső po­litikai hírszerzés is: kialakult a kémelhárítás és a belső elhárítás. A kémelhárítás tevékenysége arra irányul, hogy felderítse a más álla­mok által az országba küldött ké­meket, tevékenységüket leleplezze és megszakítsa. A belső elhárítás feladata létre­jötte óta: a „fennálló állami rend felforgatására törő belföldi elemek szemmel tartása” volt. E feladatot ellátó szervezetet nevezhetjük: ál­lambiztonsági rendőrségnek, poli­tikai rendőrségnek, belső elhárítás­nak - több országban ez a hivatalos elnevezése - KK. III, vagy III/III osztálynak, a lényege ugyanaz. Ma is ezen az elven alapul a biztonsági szolgálatok felépítése, szervezete a világ országaiban. Kevesen tudják, hogy a volt szocialista országokon kívül, a nyugati demokráciákban is voltak „III/III-as ügyek”, botrányok, a titkosszolgálati tevékenység, meg­figyelések, telefonlehallgatások és levélellenőrzések miatt. Az amerikai Szövetségi Nyo­mozó Iroda - FBI - rendszeresen gyűjtött adatokat, többek között vi­lághírű személyekről, mint például Thomas Mann, Bmest Heming­way vagy John Lennon. Legérde­kesebb Charlie Chaplin személye, akit 1922-től ötvenhat/?) éven ke­resztül ellenőriztek. Még halála után sok évvel is keletkeztek ügyé­ben jelentések. A Német Szövetségi Köztár­saságban 1988-ban az alsó-szász- országi kormány belügyminisztere az egyik politikus hálószobájába „poloskákat” telepíttetett, hogy rá vonatkozóan kompromittáló ada­tokat gyűjtsön. 1990-ben az osztrák belügymi­nisztériumban 38 ezer dossziét égettek el, amelyet a rendőrség gyűjtött a potenciálisan ellensé­gesnek tartott osztrák állampolgá­rokról. Angliában 1990-ben harminc­ezer telefont hallgattak le, aminek törvényességében a honatyák ké­telkedtek. Ezzel kapcsolatos kéte­lyeiket a parlamentben viharos kö­rülmények között vitatták meg. 1991-ben Svájcban egy parla­menti vizsgálóbizottság munkája során kiderült, hogy a rendőrségen van egy KK. III. (művészet/kultú- ra) osztály, amely neves írókat - például: Max Frisch, Friedrich Dürrenmatt - valamint kabarészer­zőket - Franz Hohler - „potenciális rendzavaréként, a rendszer ellen­ségeiként” tartott számon, róluk aktákat vezettek. Franciaország 1990: nyilvános­ságra került, hogy a Renseigne­ment Generaux - politikai adat­gyűjtéssel és megfigyeléssel fog­lalkozó rendőrség - központjában számítógépbe táplálják és nyilván­tartják az állampolgárok politikai, vallási és filozófiai nézeteit. így működnek a nyugati orszá­gok „III/III-sai”, mert az nem vi­tatható, hogy ezek nem tartoznak a diktatórikus rendszerek közé. Ezekben az országokban szigorú törvények szabályozzák a jogszerű titkosszolgálati tevékenységet és a titkosszolgálati eszközök haszná­latát. Mégis megtörténik törvény­telen felhasználásuk. Minden országnak, államnak joga van törvényes eszközökkel védekezésre azok ellen, akik az or­szág biztonságát, törvényes rend­jét veszélyeztetik. A védelemhez, az ország és a kormány működésé­hez információkra van szükség, amelynek egy része legálisan, más része csak titkosszolgálati úton szerezhető meg, a törvények betar­tásával. Mert titkok vannak és még so­káig lesznek. Amíg titkok lesznek, addig lesznek kíváncsi emberek, - államok - is, akik - amelyek - a titkok megszerzésére törekszenek. És addig lesz „III/III-as Ügyosz­tály” is, bármilyen elnevezést is adnak neki. Országunkban a titkosszolgála­ti tevékenységet, titkosszolgálati eszközök használatát az 1990-ben hozott X. törvény és egy miniszter- tanácsi rendelet „átmenetileg” szabályozza. Az „átmeneti” szabályozás bi­zonytalanságot okoz az állampol­gárokban, de okozhat a titkosszol­gálati munkát végzőkben is. Ezért indokolt lenne - hogy a III/III-as ügyek ne ismétlődhessenek meg - egy új törvény megalkotása, amely félre nem érthető módon szabá­lyozná e tevékenységet. K. V.

Next

/
Thumbnails
Contents