Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-04 / 104. szám
1992. MÁJUS 4. Az Uj Néplap Kunszentmártonban 13 Jövőre már biztosan Felújítják a hidat Lj. / , . iiumaHrwl Efót * N ,é sVffB j 8 ||| Mmm®, . . /ith 3 .....wim Valamikor az 1900-as évek legelején épült az a Körösön átívelő vashíd, amely összeköti a várost az iparteleppel. Naponta több százan átbicikliznek, átautóznak rajta, szóval komoly forgalmat bonyolít le az öreg híd. S mára már alaposan megérett arra, hogy felújítsák. Három vagy négy évvel ezelőtt az akkori tanács kapott is 20 millió forintot a híd rendbetételére, de a számítások szerint már akkor is 100 millió forintra lett volna szükség. S így akkoriban nem is láttak hozzá a munkához, ám még szerencse, hogy az előzőekben emlegetett 20 millió forintot elkülönítették, ami mára a kamatokkal együtt 25 millióra növekedett. Nos, a legutóbbi ön- kormányzati ülésen olyan döntés született, hogy ki kell dolgozni azt a legolcsóbb műszaki megoldást, ami biztosítja a híd további használatát, de azt is figyelembe kell venni, hogy a munkák nem kerülhetnek sokkal többe 25 millió forintnál. A tervek szerint jövőre mindenképpen elkezdődik a híd felújítása, melynek során főleg statikailag erősítik majd meg az öreg vasszerkezetet. Hetvenéves a KUTE 1996 után Templom épül a városban? Az egyházi vagyon visszaadásáról szóló törvény gyakorlati megvalósítása Kunszentmártonban is elkezdődött. Ugyanis a nagy múltú karmelita rend, melynek egyik központja évtizedeken át a városban volt, most visszaköveteli a rend épületét, és a hozzá tartozó telket is, amelyen jelenleg a tűzoltóság épülete áll. Ennek a helyére szeretnének felépíteni egy templomot a karmeliták. A önkormányzat tagjai tulajdonképpen megértéssel fogadták a szerzetesek kérését, ám hogy mindez mikor valósul meg, az ma még a jövő titka. Egy biztos: 1996. december 31-e előtt a templom építéséhez hozzákezdeni nem lehet. Ezt a felek írásban rögzítették. Hét évtizede, 1922 januárjában alakult meg megyénk egyik legrégibb sportegyesülete, a Kunszentmártoni Torna Egylet. Legelsőként - mint általában mindenütt a világon - labdarúgószakosztálya kezdte el bontogatni szárnyait, de nem kellett sok időnek eltelnie, míg a vízilabdázók és kajakosok is szervezett keretek közt folytathatták test- gyakorlásukat. A Körös közelsége remek lehetőséget bizto sít(ott) számukra, mégsem tudtak igazán gyökeret verni a városban a vízi sportok. Annál sikeresebbnek mondhatják magukat a „kardforgatók”, Dani Baba révén még olimpiai játékokon is képviselték a piros-fehér-zöld színeket. A legtöbb érdeklődött a labdajátékok vonzották Kunszentmártonban is. Az ’50-es években a nagypályás férfi kézilabdacsapat a Nemzeti Bajnokság I. osztályában játszott, több ezer szurkoló buzdította őket az Újpest vagy Debrecen elleni összecsapásokon. Varga Mihály kapus még a válogatottságig is eljutott, de szintén ismert játékosnak számítottak a Schvingula és Pásztor testvérek. Akkor még nem az Érparti sporttelepen rendezték a mérkőzéseket, hanem a jelenlegi SZKI helyén létezett egy régi pálya, melyet az iskola építésekor felszámoltak. Harmadosztályig vitték a Kárpáti Zoltán testnevelő által dirigált fiú kosarasok az 1970-es években, és nem sikerült az NB 11-be jutás az osztályozókon a Lovas István vezényelte kispályás kézilabdázóknak sem. Ezenkívül létezett még hajdanán birkózószakosztály - Tóth Márton vezette, aki a Szolnoki MÁV-ban versenyzett -, súlyemelőcsapat, és ideig-óráig az egyesületben sportoltak még atléták és sakkozók. A futballisták mindig külön „kasztot” képviseltek. Legsikeresebb évük 1982 volt, mikor egy esztendeig a magyar labdarúgás harmadik vonalában szerepeltek. Náluk nevelkedett Há- bensusz Sándor - későbbiekben Sz. MÁV MTE -, Papp Imre és Kupeczky Sándor (SZEOL). Megkapaszkodniuk, bármennyire is szerettek volna, nem sikerült, azóta hétről hétre a megyei I. osztályban lépnek pályára. Nagyon reménykednek, idén szerencsésebbek lesznek, és újjáalakult együttesük kiharcolja a feljutást a nagy vetélytárs Jászapáti és Kisújszállás legénységével szemben. A város vezetése minden támogatást megad az egyesület számára, ez lehet a biztosítéka a következő jubileum megtartásának. Talán nem árulunk el nagy titkot, egy sportcsarnok építésén töri a fejét az önkormányzat, ami azonban csak a lakosság teljes összefogásával valósulhat meg. (gj) Száz év története könyvben elbeszélve Tűzoltás - önkéntes alapon A város Önkéntes Tűzoltó Egyesülete május 2-án és 3-án ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. A jubileum alkalmából kértük rövid beszélgetésre Varga Dezsőt, az egyesület elnökét.- Egészen pontosan mikor alakult meg a városban az önkéntes tűzoltóság?- 1891-ben született egy központi rendelkezés ezzel kapcsolatban. A kunszentmártoniaknak egyébként is régi vágya volt, hogy lehessen itt egy olyan csapat, amelyik tűzoltással foglalkozik. így 1892 januárjában meg is alakult huszonegy fővel az Önkéntes Tűz- oltó Egylet, s a toborzás után ez a létszám csaknem a duplájára nőtt. A hivatalos alapító okiratot pedig 1892. május 3-án állították ki. Egyébként ha valaki bővebben érdeklődik a helyi önkéntes tűzoltóság története iránt, most könnyű dolga van, hisz Józsa László tanár úr az évfordulóra megírta azt a könyvet, amiből mindenre fény derül. Ebben szerepel például az is, hogy Kunszentmárton kerületekre volt osztva, s hogy a toronyban mindig teljesített egy őr szolgálatot, és ő kongatott, ha valahol tűz ütött ki.- A mai napig sincsenek hivatásos tűzoltók Kunszentmártonban?- De vannak. Hárman. Ők viszont főleg a tűzvédelmi előírások betartásit ellenőrzik a különböző cfjg^kpéLÁhbtW tűz üt ki a Városkái gáDé^SÖ ban, akkor itt helyben jelenleg is csak az önkéntes tűzoltók azok, akik hadra foghatók.- Jelenleg hányán vannak?- Kunszentmártonban negyvenen, Kungyalun tizennégyen, Szelvényen pedig tizenhat önkéntes tűzoltónk van. Mindemellett nagy súlyt fektetünk az utánpótlásra, amit az is mutat, hogy most is legalább harminc-negyven diáktűzoltónk van.- Az idén mennyi pénzből gazdálkodnak?- Tavalyról megmaradt 360-370 ezer forint, ebben az évben az ön- kormányzattól kaptunk 700 ezret, szóval úgy egymillió forint körüli Összeg áll rendelkezésünkre. Szeptembertől Kungyalun Iskola az óvodában Bizonyára sokan emlékeznek még azokra az időkre, amikor egy-egy kistelepülést közigazgatásilag egy másikhoz csatoltak, s elvitték a faluból az iskolát, az Óvodát meg sok minden mást is, ezzel szinte-lehefetlenné1 téve az óttlakók életét. A hatvanas években ilyen sorsra jutott Kungyalu is, hisz a tőle 8 kilométerre fekvő Kunszentmárton lett a pici falu „igazi” gazdája. A kis település egyik fájó pontja, hogy nincs iskola a faluban. Ám ahogy változtak az idők, a helybeliek rögtön fontolgatni kezdték, miként lehetne újból elkezdeni Kungyalun az iskolai oktatást. Már tavaly meg szerették volna oldani a dolgot, csak éppen nem akadt pedagógus, aki az ottani tanítást vállalta volna. Ám most, hogy a napokban bekopogtattunk Réz László kunszentmártoni polgármesterhez, örömmel újságolta, hogy valóra válik a régi óhaj. Ugyanis sikerült találni egy olyan pedagógust, aki szívesen tanítaná helyben a kungyalui kisiskolásokat. S most úgy néz ki, hogy szeptembertől tíz alsó tagozatos gyerekkel - első osztálytól negyedikig - elindul a munka. Erre már tavaly a megyei önkormányzat 100 ezer forintot adott, s az idén pedig 150 ezer forintot biztosít. Mivel külön iskolaépület nincs a faluban, így szeptembertől az óvoda egyik termében az iskolások tanulnak majd, a másikban pedig az óvodások játszadoznak. Lehet, hogy apró dologról van szó, de mindenképpen nagyon fontos állomás ez az önállóság felé vezető úton. Hisz előbb- utóbb Kungyalu is a maga ura szeretne lenni. Levél a távolból Nemrégiben érkezett egy levél a kunszentmártoni polgármesteri hivatalba. A vaskos borítékot Németországban, egy Teterow nevű városkában adták postára. Az ottani polgármester írt, hogy szeretnének egy magyarországi kisvárossal kapcsolatot kialakítani, s Kun- szentmártonra esett a választásuk. A helyi képviselő-testület előzetesen már megtárgyalta a dolgot, s felhatalmazták a polgármestert, hogy vegye föl a kapcsolatot az ottaniakkal. Nyilván ez nem megy egyik napról a másikra, hisz több mint 1500 kilométer választja el a két várost egymástól. Mindenesetre most úgy tűnik, hogy a kunszentmártoniakon nem múlik majd a dolog. Bizonyára mindkét település vezetői tudnának újat mondani egymásnak, s mint hallottuk, a városüzemeltetési tapasztalatok kicserélése mindenképpen hasznos lenne. A későbbiekben pedig főleg diákok csereüdültetésére is sor kerülhetne, annál is inkább, mert Kunszentmártonban az iskolások közül egyre többen tanulják a német nyelvet. \ -'J .A- J\ rj • .'I ' Kunszentmárton főterének egy részlete - madártávlatból .
