Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-23 / 121. szám
1992. MÁJUS 23. Hazai körkép Megyénkben járt a Los Andinos. Csütörtökön este Kisújszálláson, majd Kunhegyesen lépett fel a dél-amerikai zenét játszó Los Andinos együttes. Mindkét helyen nagy sikert aratott zenéjével, valamint különleges hangszereivel és öltözékével. Felvételünk Kunhegyesen készült. (Fotó Mészáros) Diákok Angliába Szombathelyi mezőgazdasági középiskolás tanulók utaztak tegnap reggel Angliába, hogy tíz napon át egyrészt az angol nyelvvel, másrészt a mezőgazdasági középiskolákkal ismerkedjenek London egyik városnegyedében. A csereakciós utazást a Szombathelyen nemrég megalakult Rotary Klub közreműködésével szervezték. A Hermann Ottó Mezőgazdasági Szakközépiskola 15 diákjának és kísérő tanárainak útiköltségét a Brit Államvasutak és az I.C.I. vegyipari konszern állja. A szombathelyi diákok mostani látogatását megelőzte egy nemrégiben Vasban járt angol mezőgazdasági főiskolai delegáció. (MTI) Gépjármű-felelősségbiztosítás Május végén közlik a díjakat A pénzügyminiszter várhatóan május utolsó napjaiban teszi közzé a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás idei második félévben érvényes díjait - közölte a minisztérium tájékoztatási osztálya tegnap a Magyar Távirati Irodával. A tájékoztatás szerint a Kötelező Gépjármű-felelősségbiztosítási Bizottság legutóbbi ülésén egyetértés jött létre a díjkalkuláció és az eredményelszámolás kérdéseiről,. El tértek egymástól az álláspontok viszont a július 1 -je utáni díjakkal kapcsolatban. Más-más álláspontja volt a biztosítottak, a biztosítók és a kormány képviselőinek. A megbeszélések során azonban az álláspontok közeledtek egymáshoz. A bizottság a hazai motorizáció nehéz helyzetének mérlegelése alapján alakította ki véleményét. Az Állami Biztosításfelügyelet ennek figyelembevételével a jövő héten terjeszti elő hivatalos javaslatát, amely alapján a pénzügyminiszter meghozza döntését. (MTI) m. Tisztelt szolnoki lakosok! Május 27-e — a „Kihívás napja” Életünk állandó kihívásokkal telített, mégis úgy gondolom ez egy kicsit más mint a többi, vállalhatóbb, „sportszerűbb”, tisztességéhez nem férhet kétség. „Semmi mást” nem kell tenni, mint ezen a napon néhány perccel többet mozogni a megszokottnál, tehát felismerni azt, hogy - bár a nyugalom is nélkülözhetetlen életünkhöz, mégis - az igazi éltető erő a Sejtésem szerint a „Challenge Day” 24 órájának valamely időpontjában városunk nagyon sok lakója is próbára teszi saját akaraterejét, ki mikor ér rá Vállalkozásukat jómagam azzal a személyes példával kívánom ösztönözni, hogy ezúton is benevezek a szerda hajnali triatlon-versenyre, melyet erőm szerint becsülettel kívánok teljesíteni. Örülnék, ha a nap folyamán sokukkal találkozhatnék, és ne feledjük, az egész város is példát mutathat országnak-vi- lágnak összefogásáról. Ha netalántán a versenyt is meg- nyeijük, „az sem baj!” Kívánjunk tehát egymásnak jó egészséget! Várhegyi Attila polgármester *84107/ 1* Mostanság 40 éves terv A tömegkommunikáció különféle csatornáinak élvezete közben elképesztő időutazásokat tehetünk. Jelképek, szimbólumok áttekinthetetlen kaval- kádja teszi a múltat a jövőnél is bizonytalanabbá. Alkalmi választási jelvényként feltűnt már a Lajtabánság hivatalosnak mondott címere, később az állami címer heraldikai alakjai képeztek vitatémát. A jelképek erdejében, csak a turistajelzések alapján tájékozódók számára legfeltűnőbb Dózsa keresztes hadainak zászlaja volt Budapesten, a Kossuth tér 1-3. számú épület előtti téren, április 25-én. Nevezzük ezt a napot a születésnapom előtti napnak, így nem sértem meg sem a haragvók, sem az értem haragvók érzéseit. A keresztes elnevezésből alakult ki a kurucmozgalom neve is. Mostanság, amikor mindenki vitázik, hogy meddig nyúljunk vissza és hol keressünk tisztes szimbólumokat és szellemi elődöket nemzeti önépítésünk tisztes véghezviteléhez, megfeledkeztünk a kuruc hagyományokról. 1687-ben a Magyar Királyság rendjei lemondtak a nemzet szabad királyválasztójogáról, és kimondták a Habsburg-ház fiúágának örökös királyságát. Az 1711-ig tartó és szabad király választó eszméket valló kurucmozgalom bukása után, hosszú balszerencse-sorozat vette kezdetét. Először a leány ág nyerte el az utódlási jogot, majd 1921-ben az egész dinasztia került nehéz helyzetbe. Hazánk földrajzi atlaszbeli formáját pedig szigorúan, de igazságtalanul egészen takarékosra nyirkálták egy Trianon nevű palotában. Sok problémánk közepette megfeledkeztünk a szabad királyválasztó gondolkodók szigorúan alkotmányos alapon álló elképzeléseinek rehabilitásáról. Mindenki, így a jelenlegi parlamenti ellenzékiek gyors átalakulást, sok befektethető tőkét és mielőbbi gazdasági pezsgést szeretnének. Ugyanezt szeretnék, csak csendesebben a kormánypártok is. A megoldáson - mármint hogy hogyan szerezzünk rengeteg pénzt éppen aktuális adósságaink kifizetésére és gazdaságunk talpra állítására - sokan törik a fejüket a közgazdászok közül, de eddig halvány sikerekkel. A privatizáció ugyan megindult, de egyben megnövekedett a munkanélküliek száma is. Olyan intézményt kell tehát privatizálni, amely minimális számú munkaerőt foglalkoztat, és mégis számíthat fizetőképes külföld érdeklődésére. Ilyen problémát kizárólagosan történészi szakértelemmel lehet megoldani. A nagy lehetőség már benne rejlett az elmúlt évszázadokban is. Az államformánkon kell némi alkotmányos módosítást eszközölni. Hazánk lehetne a világ első országa, ahol az államfői posztot pályázati versenykiírás alapján töltenék be. Mivel történelmünk zömét monarchikus formában töltöttük, ezért az alkotmányos választókirályság államformáját kell felvennünk. A honi választott uralkodó mandátuma négy évre szólna. Személyét egy, a parlament által választott kuratórium jelölné ki. Pályázhatnának a világ mostani és valaha volt uralkodóházai, függetlenül vallási és faji hovatartozásuktól. Az ilyen dinasztiák száma nagyjából háromezer-ötszáz lehet. Minden pályázó uralkodóház egységesen egymillió dollár nevezési díjat fizetne. A nevezési díjak összege kevés szervezőmunkával is elérheti a három- vagy négymilliárd dollárt. Természetesen minden ciklusban mindenkinek újra kellene nevezési díjat fizetnie. Az alkotmányos uralkodói jogkör nemzetközi privatizálásával negyven év alatt könnyen letudható lenne összes tartozásunk, továbbá anyagi alapot létesíthetnénk egy következő kárpótlásra azok részére, akiknek ez jelenleg zsenge koruk miatt nem jár. Egyetlen akadálya lehet a vázolt negyvenéves terv sikerének, méghozzá az, ha gazdaságunk újabb hitelekre fanyalodna. Ugyanis még a fizetőképes dinasztiák száma is véges. Ebből is látszik, hogy a történettudományban elmélyült szakember számára sem köny- nyen megoldhatók az ország pénzügyi nehézségei.- W.A C 1 1 • ^ reieiein Käpujä A versek tetején egy nagyméretű, stencilezett, kapcsokkal összefogott füzet feküdt: a ,Jelzőtűz'' egyik száma, melyet Martintól kapott. Borsos végiglapozta, szeme megakadt egy cikken, mely a titkos rendőrségi lehallgatásokról szólt. Beleolvasott: a stílus és a felsorolt tények is arra vallottak, hogy Martin tollából származik, de valamilyen okból nem írta alá. A szerző felsorolta a lehallgatás módszereit és a védekezés lehetőségeit, utána azt fejtegette, hogy ezeknek a törvénytelen akcióknak szándékuk ellenére van egy nagy előnyük: a titkos magnótekercsek dokumentumként megőrzik a viták és magánbeszélgetések szövegét - ezzel az utókor képet kaphat majd az 1970-1980-as évek magyar világáról. Borsost elragadta az a következetesség és fölényes gúny, mellyel Martin kifejtette a mondanivalóját. Mikor végzett az utolsó bekezdéssel is, végiggondolta a cikket. Belátta, hogy nem versenyezhet Martin műveltségével és logikájával. Bárhogy is törekedne, nem tudná behozni azt az indulóelőnyt, melyet a támogató környezet adott az írónak és a későbbi évek csak növeltek. Hogy megőrizze lelki tartását, olyan tulajdonságokat kéréseit magában, melyek egyensúlyba hozhatnák a mérleg nyelvét. Úgy találta, az ő gondolkodása egyszerűbb, természetesebb, közelebb áll a magyar élethez, de nem tudta leküzdeni nyomasztó vereségérzetét. Négy óra után készülődni kezdett, visszaadta a folyóiratokat a polcra, és olvasójegyével a teremfelügyelő pultjához lépett. Csak most vette észre, hogy cserélődött a szolgálat; a fiatal, sorvadt kézfejű nő helyét egy magas, kopasz homlokú, de oldalt hosszúra hagyott hajat viselő férfi vette át. Borsosnak eszébe ötlött, hogy a Zsókának szóló leveleit ide kellett címeznie. Reménykedett benne, hogy hírt kaphat az asszonyról, megszólította a könyvtárost:- Ismeri véletlenül Pauli Zsoltot?- Egészen véletlenül - felelt a férfi elnyújtott hangon.- Hol találhatnám meg?- Itt a könyvtárban, én vagyok.- Jó napot kívánok, Borsos Ferencnek hívnak. A férfi elmosolyodott és kezet nyújtott:- Üdvözlöm, mi már rég ismerjük egymást. Újra itthon, kis pátriánkban?- Csak egy napra jöttem haza, valamit el kellett intéznem. Borsos körülnézett a teremben, alig néhányan ültek az asztalok mellett, és senki sem figyelt rájuk:- Mi történt Zsókával?- Újra meg kellett operálni, a múlt hónapban felvitték az egyik budai klinikára. Nem értesítette magát?- Nem, nem tudtam róla.- A maga leveleit mindig utánaküldtem, ezen nem múlhatott.- Nem tudom, hogy mi történt. Megadná a klinika címét, ahol fekszik?- Készséggel. 117
