Új Néplap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-19 / 117. szám

1992. MÁJUS 19. Megyei tükör 3 Falusi hírek r Xeddijeayzet Cserkeszőlő A község önállóvá válásá­nak 40. évfordulója alkalmá­ból június 6-án egész napos ün­nepségre kerül sor Cserkesző- lőn. Délelőtt az épülő római katolikus templomban isten- tisztelettel kezdődik a prog­ram, majd egy műsor erejéig a diákok kerülnek a középpont­ba. Az iskola ezenkívül zöld­ség- és dísznövény-, valamint falutörténeti kiállításnak és borászati bemutatónak ad ott­hont. Délután az idősebb kor­osztály kap szereplési lehetősé­get, a veterán autók Kunszent- mártonnal közösen rendezen­dő felvonulásán. Az iskola a nap második részében sem csendesedik el, hiszen többek között vidám műsor, táncbe­mutató, citerazenekar szóra­koztatja majd az érdeklődő­ket. Nem marad el a tiszakürti anyaközség pávakörének be­mutatója sem, este pedig bállal zárul a rendezvény. * Az 50 millió forintos költség­vetésből előreláthatólag 10 mil­liót sikerül az önkormányzatnak kigazdálkodni fejlesztésre. Eb­ből az összegből folytatódik a vízhálózat bővítése, valamint a termelőszövetkezet által kialakí­tott mintegy nyolcvan telek köz­művesítésében is segít a községi költségvetés. A szilárd úthálózat jobbítása keretében a külterületi Máté-dűlőn egy kilométert építe­nek, és a szőlők könnyebb meg­közelítése érdekében ezen a ré­szen készül még szilárd burkolat. * Az általános iskola 213 ta­nulóját kizárólag szakos taná­rok, tanítók irányításával nyolc csoport fogja össze. Az okatatók egyik „célpontnak” a számítástechnikát szemelték ki, míg a másik törekvés, hogy néhány éven belül első osztály­tól kezdve tanítsák a német nyelvet. Körülbelül 50-60 gyermek foglalkozik zeneta­nulással (furulya, zongora, ci- tera). Utóbbiak éppen nemré­giben halásztak el egy ezüstér­met a Szegeden megrendezett „Én ezt tudom” vetélkedőn, a kamaraegyüttesek kategóriá­jában. * Alapítványok, ha létrejön­nek ... Az egyiket a Faluház építésének céljából hozta létre az önkormányzat, amelyhez immár magánszemélyek közül is töb­ben csatlakoztak, míg a másikat a református templom létrehozá­sa „ihlette”. Mindkét építmény a központban kapna helyet, utóbbi a katolikus templommal szemben. * Szokolai Lajos vállalkozó jó­voltából műanyagüzem van ké­szülőben Cserkén, a környezet- védelmi terveket ez idő tájt véle­ményezik. * Egy hónapja tartotta utolsó ülését a képviselő-testület, ahol a fő hangsúly az idegen- forgalmi idényre való felké­szülésen volt, valamint módo­sították a helyi adókról szóló rendeletet. Ezek közül hármat szednek a lakosoktól: a telek­adót, az építményi (lakóházak­ra nem vonatkozik, csak az egyéb építményekre) és az ide­genforgalmi adót (azokat érin­ti, akik nem állandó lakosok, sem üdülőjük nincs a faluban, és 48 óránál többet tartózkod­nak a településen). A módosí­tás a telekadó kapcsán merült fel, ez minden belterületi be­építetlen földre vonatkozik, és egy négyzetmétere tíz forintba „került”. Ezt csökkentették le jövő évi hatályba lépéssel hét forintra. Tiszaderzs könnyen indulatba jön A cigánybíró (középen) a tüntetés szervezője volt, mely mindenben megfelelt a demokrácia követelményeinek Tiszaderzs közsé­get minden bizony­nyal sok sérelem érte az elmúlt években. Emlékezhetünk rá, a téeszszétválás során milyen könnyen in­dulatba jött a falu: most ugyancsak készségesen vonul­tak az utcára azok a tiltakozók, akik a polgármester és a körzeti orvos szemé­lyével nem tudnak megbékélni. Az illető dr. He- rédy Dezső, aki ti­zenhét éve él a köz­ségben. A doktor so­ha nem volt az a ha­gyományos gyógyí­tó, aki kenetteljes szavakkal vagy választékos mo­dorral próbálta volna elnyerni a betegek bizalmát. A szakmájától meglehetősen távol eső vagány- ságot elegyítette a kapcsolatai­ban. Túlzott közvetlensége kez­detben jópofaságnak tűnt, és a páciensek még jó néven is vet­ték, hogy harsány kedélyeske­déssel oldja a betegek szorongá­sát. „Na, öreglányok, vetkőzni!” - invitálta be a várakozó asszo­nyokat a rendelőbe, és ők derül­tek a közvetlenségen, lám, ilyen orvosunk van nekünk. Aztán különböző vállalkozá­sokba kezdett a doktor úr: libákat nevelt, gazdálkodott, mondják, néhány üveg italért felfogadott munkásokat, és persze gyarapo­dott is. Ezt már gyanakodva néz­te a lakosság, ám a maradék nép­szerűségből még futotta arra, hogy nyerő legyen a polgármes­teri választáson. Jól hangzott, amint kijelentette, hogy egy, azaz havi egyetlen forintért látja el a község vezetését. Aztán rá­jött, hogy az egy forintból ebben az inflációs időben nem lehet megélni, így elfogadta a fizetést, majd pedig újra rendelni kezdett, merthogy egy időre orvosi mun­káját szüneteltette. Amit egy jópofa körzeti orvos megengedhet magának, úgy lát­szik, azt nem engedheti meg a falu első embere: polgármester­ként a kijelentései nyomatékot kaptak, szavának nagyobb súlya lett. A viccelődése kinyilatkoz­tatássá vált, egyszóval dr. He- rédy Dezső nem vitte magával az új hivatásába a közéleti embertől elvárt felelősséget. Orvosként a bizalmat akkor vesztette el so­kak szemében, amikor a betegla­pokat kezdte szorgalmazni: mondják, aki nem vitte magával a papírt, azzal szóba sem állt, lett légyen az illető bármilyen beteg. Aztán az anyagiasságát is sze­mére vetik: aki százassal fizetett, annak visszaadta a papírpénzt, tegye el, hadd pirosodjék még. így volt, nem volt, erre hites ta­nút találni nem lesz könnyű. Mindenesetre a tüntetés hangu­latába ez a szál is beleszövődött. A tüntetést a cigányság kezd­te, a kiváltó ok pedig az volt, hogy nem kaptak meg egy épü­letet klubhelyiségnek. Ez a sére­lem hozta felszínre azt a kinyilat­koztatást is, amely egy lakoda­lomban állítólag úgy hangzott, hogy dr. Herédy két éven belül kiirtja Tiszaderzsen a cigányo­kat. A tüntetés minden szélsőség nélkül ért véget, s a demonstrá­ció a tiltakozók mellé állította az önkormányzat tagjait is. A testü­let nem hajlandó a polgármester­rel együtt dolgozni, ám szemmel láthatóan megszabadulni nem lesz könnyű tőle. Fegyelmivel lehetne állásából eltávolítani, kérdés, hogy lesz-e ehhez az ön- kormányzatnak elég érve? Beszéltünk természetesen dr. Herédy Dezsővel is, aki elmond­ta, hogy a tömeg hangulatával nem kíván szembeszállni, ezért nem is ment le a petíciót átvenni, másrészt nem is érti, miért éppen a cigányok kezdeményezték a tüntetést, hiszen a szociális tá­mogatások 80 százalékát ők kap­ják a faluban. Márpedig ők az 1600 lakosból úgy 200 főt tesz­nek ki. Hogy őt faji elfogultság­gal vádolják, nevetséges. Az or­vosi esküje kötelezi arra, hogy csak embert ismerjen, és ne te­gyen különbséget a bőrszín sze­rint. Egyébként ő jól érzi magát Derzsen, lemondani nem kíván, sem pedig elköltözni a faluból. Néhányan a tömegben meg­próbáltak érvelni a doktor mel­lett, őket azonban a többség le­hurrogta. Itt tart a dolog. Egy utcai tüntetés nem alkalmas arra, hogy végső igazságot tegyen bárki. Mind az önkormányzati, mind pedig az orvosi szakmai feletteseknek alaposan végig kell vizsgálni, mi szól Herédy doktor ellen, mi mellette, s dön­teni csak azután lehet a törvé­nyesség szellemében! A tüntetés mindenesetre nyomós érv volt ez ügyben, amit nem lehet figyel­men kívül hagyni, ám nem hi­szem, hogy közjogi problémákat az utcán kellene megoldani. Ér­deklődéssel várjuk a fejlemé­nyeket, melyekről termé­szetesen részletesen beszámo­lunk.- pb - Fotó: Tarpai AMI MÁSNAK ÜZLET, NEKÜNK MIÉRT NEM? . O C■ S'. Régi motoros vagyok, s mint ilyen, pok évtizede kuncsaftja az Áfomak. A kapcsola­tunk közel sem mondható felhőtlennek: a kom­fort nélküli kutaknál az évek során magam locsolhattam le saját magamat tankolás közben az úgynevezett önkiszolgáló módi jegyében. Ugyané módszer okán kell könyörögve a pén­zemmel a kútkezelő után loholni, mivel sze­gény egyszerre legalább öt helyen próbál eleget tenni a vásárlók kérésének. Hogy levegőt kérek a gumimba, és nem kapok, merthogy a komp­resszor sztrájkba lépett, igazán szóra sem érde­mes. Hogy áramszünet miatt vagy épp tankolás következtében kell remegve a következő kútig balanszírozni, szót sem érdemel. Mivel eleddig azt hittem, hogy mindezt nem lehet másként. Hát lehet! Ez ugyan most itt nem a reklám helye, mégsem hagyhatom szótlanul, amit a Széchenyi-lakótelep közelébe telepített ÖMV építése során tapasztaltam. Először is az épít­kezés úgy haladt, ahogyan az a nagykönyvben meg vagyon írva. Dolgoztak télen, dolgoztak este lámpafény­nél, érkeztek a berendezési tárgyak, és mindig minden a helyére került. Megépítették az utat időben, nem hamarabb, nem később, majd el­kezdődött a reklámhadjárat. Repülő vontatta a magasban a transzparenst, ami a kút megnyitá­sáról tudósított, meghívót kapott boldog-bol­dogtalan, de nem ám protokollkoccintásra, ha­nem azért, hogy a technikát megismerve kedvet kapjon az illető az ottani szolgáltatásokhoz. Egyszóval tömeg volt a megnyitón, s lám, a jelenlévők közül számtalan autóssal találkoz­tam a következő napokban. Mert azóta több ízben megfordultam a kútnál magam is. Ahol működik minden, s ha valamit kézbe vesz az ember, máris ott terem az okvetetlenkedő segí­V _________________________________ t ő, aki azt firtatja, tiszta, világos-e a munkafá­zis, amit el akarok végezni? Egyszóval annyi ember van a komplexum környékén, hogy már- már idegesítő. Mert úgy látszik, az üzemanyag­forgalmazás meg a gépkocsi-csinosítás olyan szakma, ami jól fizet. Mondhatná valaki, könnyű ezeknek az osztrákoknak, behozzák az olcsó üzemanyagot, és eladják nekünk a mi magas árainkon. Hát nem így van: Magyarországon vásárol­ják a benzint, és csak akkor hozzák majd kül­földről, ha itt már drágább lesz, mint a világpi­aci ár. És így is megéri. Nem tudom, hogy van ez. Érdemes lenne utánaszámolni, hogy itthon miért nem üzlet az üzemanyag-forgalmazás - a szolgáltatásokról már ne is beszéljek? Hogy történhetett meg, hogy az Afor lefuttatta az egykoron megbecsült benzinkútkezelő szakmát? Miért van az, hogy olyan kevés ember mozog az Áfor-kutak körül? Most, hogy már számlát is kémek egyesek, még inkább kitűnik, mennyire le vannak terhel­ve kútkezelőink. A jövedelmüket pedig meg sem szabad kérdezni, mert ömlik a panasz az emberekből. A miértre alighanem az öntelt mo­nopolszemlélet adhatna választ. Jóllehet a nemzetgazdaságunk a kárát látja, én mégis örü­lök, hogy az Áfomak fel van adva a lecke, hiszen a megnyitón az is elhangzott, hogy eb­ből az Európa-nívójú komplexumból hamara- son egész hálózat lesz nálunk. Akkor pedig nemcsak én fogok úgy ügyeskedni majd az üzemanyaggal, hogy egy kulturált töltőállomá­son merítsem tele a tankomat. Azt hiszem, ennyivel tartozom a sok évtizedes mellőzésért az Áfomak! Palágyi Béla ____________________ J Moldova György: A félelem kapuja |- ...De itt sajnos nem a művészi szempontok számítanak. Ezek a versek kimerítik a fél Büntető Törvénykönyvet, megvalósítják a rendszerellenes izgatást, a felbújtást ellenforradalmi cselekményekre, felelős vezetők rágalmazását és így tovább.- Ezeket csak magamnak írtam, senki más nem olvasta. Ezt szerintem a törvény nem tiltja.- Azt mondja? Amennyire látom, ez a szöveg sokadik másolat, hová lett az első, a második és a többi példány? Egyről sejtjük hol lehet; lent Mezőszegen egy bizonyos hölgynél...- Őnála nincs semmi. Különben se keverjék bele az ügybe!- Ez nem rajtam múlik, ha valami köze van az ügyhöz, őt is ki kell hallgatnunk. A másik példány hollétét viszont bizonyosan tudjuk: Martin Györgynek adta át, feltehetőleg azzal a szándékkal, hogy leközöltesse a „Jelzőtűz" című illegális kiadványban. Alapos okunk van feltételezni, hogy a kéziratot Martin más személyeknek is megmutatta, tehát ez izgatás, és a többi ezzel kapcsolatos bűncselekmény nagyobb nyilvánosság előtt valósult meg - és ez már nem haboskávé kuglóffal. Mit szól hozzá? Borsos szembefordult a rendőrtiszttel:- Megmondaná nyíltan, hogy mit akarnak tőlem?- Szeretném, ha megértené, hogy rossz lóra tett. Ezen az ügyön maga csak veszíthet.- Én? Nekem nincs mit veszíteni.- Elhiszem, hogy most nehezen él, nem leányálom naponta leszállni a csatornába, biztos az is bántja, hogy nem jelennek meg a versei, de tudnia kell: Martin és a hozzájuk hasonlók nem azért akarják megdönteni a rendszert, mert az a céljuk, hogy maga könnyebben érvényesüljön! Maga beszélgetett Martinnal, ismeri az elképzeléseit: abban a világban, ahol az ő kezükbe kerülne a hatalom, egy munkásfiúnak nem volnának esélyei. Mi többet tudunk segíteni, ha... A százados nem fejezte be a mondatot, Borsos megrázta a fejét:- Nem tudom, mit akar kihozni belőle, de én nem leszek „tégla"!- Ne keverje össze a fogalmakat; senki sem akarja beszervezni magát. Egy rövid ideig tartó alkalmi együttműködést ajánlok, néhány információt várunk magától, erre sokkal nagyobb és híresebb emberek is hajlandók voltak. Természetesen garantáljuk a teljes titoktartást.- Szerintem ezt hívják „tégla"-munkának.- Azt hiszem, akárhogy hívják, magának nincs más választása, túl messzire ment. Borsos elfordította a fejét, és nem felelt, a százados lezárta a jegyzőkönyvet:- Gondolom, egy alkalomra ennyi elég volt. Jöjjön vissza valamikor a jövő hét közepén, akkor majd folytatjuk - egy papírszeletre felírt egy telefonszámot -, ne a központi számon hívjon, hanem ezen, könnyebben elér. Figyelmeztetem, hogy mindaz, amiről most beszélgettünk, államtitoknak számít, és ha közli valakivel, súlyos büntetést kaphat. Kíván még valamit? 109

Next

/
Thumbnails
Contents