Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-09 / 85. szám
1992. ÁPRILIS 9. Kunsági Extra—Karcag 5 A Déryné Művelődési Házban 40 órás számítógép-kezelői tanfolyam indult ezen a héten. A 10 fős csoport résztvevői a gépkezelői feladatokon túl szöveg- szerkesztői ismereteket is szereznek. A résztvevők életében sokat számít a tanfolyamon való részvétel, hiszen van közöttük munkanélküli (neki a munkába álláshoz lesz ez jó segítség), vállalkozó, már dolgozó (aki állásában csak a tanfolyam elvégzésbe esetén maradhat). A reggel 8 órától délután 4-ig tartó intenzív tanfolyam résztvevői pénteken vizsgáznak, ahol is minősített (megfelelt, jól megfelelt, kitűnő) bizonyítványt kapnak. A tanfolyamra a gépet a szolnoki SZÜV biztosítja. Előadó: Vágó Nándor (Szolnok, SZÜV). Kiért szólhat a harang? Számit-e a számítástechnika? énekeljük el a 90. zsoltárt. ’ ’ Isten ismerete és Isten-hit nélkül végzett egyházias szertartás csak megcsúfolása lehet annak, amit mi, elhívott lelkipásztorok Isten dicsőségének szolgálatában végzünk. Hangsúlyozom, nem a polgári temetés ellen van kifogásom! De: vagy ez, vagy az. Hogy világosabb legyen, amit mondani szeretnénk: tokaji bort sem töltenek hárslevelű feliratú tömlőbe. És ez a keveredés, amit H. Tóth úr a temetéseken csinál, nagyon sok emberben, jó érzésű ateistákban is tiltakozást, megbotránkozást vált ki. Azután itt van a harangozás kérdése. A harang mindenkié - állítja H. Tóth úr, amikor azt kéri, harangozzunk a polgári temetés alatt is. Emlékharang valóban mindenkiért szólhat, de a harang egyházban betöltött elsődleges szerepe az, hogy istentiszteletre hív. Ne feledjük el azt sem, hogy az egyháznak szolgálatai és nem szolgáltatásai vannak: nem vagyunk szolgáltató kisiparosok. Az nagyon jó, hogy ők vannak, szükséges, de a szolgáltatás nem a mi feladatunk. Harangozni pedig polgári temetés alatt, éppen a fent elmondott okok miatt, továbbra sem fogunk. Tiltakozást és botránkozást vált ki az is, hogy külsőségeiben is egyházi habitust vett fel H. Tóth úr a temetéseken. Hallottam már, hogy ,,H. Tóth tiszteletes úrnak” szólították. Egy beszélgetésünkkor kértük, végezze el a teológiát, ha már ennyire vonzódik az egyházi szertartásokhoz. Erre viszont nem hajlandó, így mi továbbra is tiltakozunk, és igazságtalan sérelemnek, sőt istenkáromlásnak tartjuk az ilyen jellegű keveredést. Amikor legutóbb találkoztam ifj. Nagy Kálmán református lelkipásztorral, említést tett egy különös problémáról, ami nemcsak a karcagi hívő emberek jóérzését botránkóttatja meg, de a megye több helységében a keresztyének tiltakozását váltotta ki. Ez pedig a polgári temetések egyházi szertartásokkal való keveredése. Mi ebben a probléma, és mi az alapvető baj ezzel a nemkívánatos, bizarr keveredéssel? Erről beszél az alábbiakban ifjabb Nagy Kálmán lelkész, kifejtve aggályait a karcagi polgári temetések egyházi szerként jogunk sincs, ami megint csak természetes dolog. Ami bennünket és az egész egyházmegyét felháborítja, az a megtévesztő hitelrontás, amelyet az egyházi szertartással keveredő polgári temetés okoz. Ma, amikor amúgy is óriási káosz, zűrzavar uralkodik az emberek fejében, csak még fokozza ezt a már-már tudathasadásos állapotot, amikor istenkáromló, istentagadó emberek teli torokkal zsoltárokat zengenek az elhunyt ateista ember sírjánál, aki - ki tudja? - talán maga is tiltakozna ez ellen, ha tudna. A harangok csak tisztán szóljanak tartásokkal való keveredésével kapcsolatosan.- Először is hangsúlyozni szeretném: a református gyülekezet és lelkészei akár Karcagon, akár máshol, tiszteletben tartják azt a tényt, hogy az ateista emberek polgári szertartással kívánják eltemetni hozzátartozóikat. Ez teljesen természetes, így van rendjén. Másodszor pedig azt is hangsúlyozni szeretném: beleszólni a polgári temetési szertartásokba nem akarunk, de ehhez egyébTalán morbid dolognak tűnik erről beszélni, de ugyanakkor elhallgatni sem lehet ezt a problémát. Az első baj akkor merül fel, amikor a polgári temetési szertartás egyházi frazeológiával keveredik, másodszor, mikor a polgári nyomtatványon kiírják, hogy a „református egyház szertartása szerint.” A család kérésének tiszteletben tartása az indok, amikor például Karcagon, a polgári temetéseket végző H. Tóth úr bejelenti: „most pedig Cukrász a jégen maradjunk - a vajúdás itt bizony gyötrelmes volt. Erdei Zoltán cukrász hétfőn nyitotta cukrászüzemét, ám a 23 éves vállalkozó fiatalember azt mondja, nem biztonságos az út, ami a nyitáshoz vezetett. Csúszós, nehéz, jeges pálya ez, amíg a jól menő, virágzó üzemig eljut az ember. Ezt a cukrászműhelyt hitel nélkül, családi adakozással kellett felépíteni. Adtak volna ugyan 500 ezer forint Start-hitelt - mint mondja -1 millió 200 ezer forint értékű biztosíték ellenében. Ez lehet arany, gyémánt és egyéb ékszerek vagy nyugati kocsi. De kinek van meg mindez? Csak a gazdagoknak. Miből startoljon, akinek nincs, de szeretné, hogy legyen? Előző karcagi oldalunkon ar- rosközpontban. Ezúttal ismét élről számoltunk be, hogy két új mondhatjuk: megszületett a kö- sikercs vállalkozás is indult a vá- vetkező. De - hogy a hasonlatnál Korró csokoládéval a jég hátán is meg lehet élni (ma még) A magyar nyelv kínai Lyndle Lindow az amerikai Béke Szolgálat követeként Washingtonból érkezett Karcagra. A Györffy István Általános Iskolában angol nyelvet és társalgást tanít, miközben maga is ismerkedik nyelvünk fortélyaival. A magyar nyelvi környezet következtében kiejtése már-már tökéletes. Szinte perfekt, ahogy mi „magyarul” mondani szoktuk. Viszont a nyelvtan még komoly feladat számára. A 25 éves fiatalember Washington egyik egyetemén kínai nyelvet tanult, ezért nevetve mondja: ,,A magyar nyelvtan egy kicsit kínai nekem. Főként az igék kétféle ragozása (alanyi és tárgyas), mint például tudom vagy tudok, tudja és tud, ezeket nehéz megtanulni”. Hazánk, elsősorban a táj, a hegyek, a síkságok, a csendes, szép folyók Virginiára emlékeztetik. Na és a gyerekek? Olyanok, mint amerikában. Vidámak, kedvesek, nyíltak, de: sokkal többet tanulnak, mint amerikai társaik. Egy amerikai általános iskolában lénveeesen kevesebb „Megszerettem ezt a várost, ezt az országot” tantárgy van, és ott nincs házi feladat (az iskolában végzik el). Elvétve, évente egy-két alkalommal, ha mégis akad házi feladat, akkor nemcsak az amerikai diákok vannak felháborodva a túlterhelés miatt, de a szülők is. Tiltakozni ugyan nem szoktak ez ellen az egy-két alkalom ellen, de mindenesetre megjegyzik. (Kedves magyar diákok, a hír hallatán fel ne lázadjatok a rátok szabott, bizony nem kevés feladat ellen. Legalább valamiben „legek” vagyunk a világban. És ha ez a tudás lesz ... a mondatotfejezze be ki-ki tetszése szerint. A szerk. megj.) A kedves, dallamos nevű Lyndle Lindow tanár úr bizonyára nemcsak kemény társalgási feladatokat ad tanítványainak, hanem példát az amerikai könnyedségből, jókedvből. Szabadidejét utazással tölti. Amerikai békeszolgálatos barátaival járja az országot, de Erdélybe is ellátogat, így magyar- országi tartózkodásának végén, jövőre ő is, tanítványai is gazdagabbak lesznek. Uj hangok a zeneiskolában Törő Erzsébet és a kis utánpótlás: Péter Csaba (trombita) A karcagi zeneiskolának összesen 372 diákja van, a város tanulóifjúságának 5-8 százaléka jár ide. Népszerűbb tanszakokon, a zongorán, a hegedűn kívül 14 fajta hangszeren tanulhatnak a növendékek. Az új hullám ide is betört. Az oktatást segítő különböző kísérletek folynak. így például Sípos Antal igazgató maga készített egy kisebb hangszert, ami a fuvola tantárgyat hivatott előkészíteni, s amelyen fiatalabb növendékek is játszani tudnak. A szolfézs és klarinét tanszakokon is folynak hasonló kísérletek. Az oktatáson kívüli új törekvésekről Törő Erzsébet, a harsona tanszak tanára számolt be. O álmodta meg azt az új zenekart, melynek neve: Puszta szalonzenekar. Céljuk népszerű programmal szolgálni a közönségnek, ugyanakkor ez szakmai fórum is az iskola tanárai részére, valamint lehetőség a volt növendékek és a jelenlegi legtehetségesebben tanulók részére. Március 28-án volt, illetve lett volna egy városi bemutatkozásuk, amelyre Karcag értelmiségi rétegeiből is számos jeles személyt meghívtak, ám alig tizenöten voltak ott a hangversenyen. Ahhoz, hogy a zenekar éljen, egy alapítványt kellett létrehozni. Ä „Pro Musica Karcag” Alapítvány mára megkapta az első, 50 ezer forintos támogatását a karcagi Patkó Kft.-től. Repertoárjukon Strausz-, Lehár-, Kálmán-művek szerepelnek. A 35 tagú szalonzenekar tagjai valamennyien karcagiak, kivéve a karmestert, Dömötör Zsuzsát, aki a kecskeméti Katona József színház zenei vezetője. A zeneker máris két kunhegyesi meghívással rendelkezik. Első igazi nagy karcagi bemutatkozásukra május 4-én kerül sor. Rendezvények- Kákonyi Csilla marosvásárhelyi festőművész kiállítása április 18-ignaponta 10-től 12-ig és 15-től 19 óráig, vasárnap 16-19 óráig tekinthető meg a Déryné Művelődési Központban.- Április 10-én 19 órától 24 óráig Jótékonysági bál lesz a kiskulcso- si iskola tornatermében, a „Kiskul- csosi Iskola Fejlesztéséért Alapítvány” javára. A bál védnöke: dr. Fazekas Sándor polgármester. Mindenesetre itt, a nagymama udvarán, apai segédmunkával mégis megindult egy új vállalkozás, amit azt sugallja, ők megélnek, az adó és egyéb akadályok ellenére, ajég hátán is. Szívdobogás Az egészségügyi világnap jelmondta ebben az évben „Szívdobogás, egészségünk ritmusa” volt. E jelmondat jegyében Valamennyi általános és középiskolás tanuló részére plakátrajzversenyt hirdettek meg. Felvételünk a plakátrajzpályázat zsűrizésén készült Az egészségügyi világnap rendezvényei keretében a Kátai Gábor Kórházban Gyermekkori és felnőttkori szívbetegségek címmel orvosi előadásra és szaktanácsadásra, valamint kóstolóval egybekötött táplálkozási bemutatóra került sor. Az előadásokat dr. Aradi Erzsébet és dr. Zsembeli József tartották. A fizikai aktivitás elősegítésére a város apraját-nagyját megmozgató közös futásra kerül sor a Múzeum parkban. Mindez a kórház, a polgármesteri hivatal és a Déryné Művelődési Ház közös rendezésében történt. Az oldalt írta: Kátai Szilvia Fotó: Korényi Éva
