Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-09 / 85. szám
i 2 Hazai körkép 1992. ÁPRILIS 9. A nyomor komfortosítására Cél: a humánus szocializmus vállalkozhatnak... Münnich után Május 1. Társaság (Folytatás az 1. oldalról) az elszegényedés folytán az alsó középosztályból is mind többen kényszerülnek - olykor családostól is - szó szerint az utcára.- Kamarájukat a hajléktalanok támogatására hivatott szervezetekben dolgozók alapították. Milyen intézmények foglalkoznak ezekkel a feladatokkal?- Állami és társadalmi szervezetek egyaránt vannak közöttük, a legfőbb jellemzőjük azonban az, hogy - a feladathoz mérten - igen kevesen és igen kis kapacitással dolgoznak. A legnagyobb probléma, hogy nálunk semmilyen jogszabály nem írja elő a hajléktalanok ellátását, aki hajléktalanná válik, annak semmilyen ellátásra nincs garanciája.- A meglévő szervezetek mit adnak az erre rászorultaknak?- Inkább arról tudok beszélni, hogy milyen éllátásra lenne szükség - mert óriási szakadék Van a rászorulók és a meglévő „kapacitások” között. „Első szinten” mindenkinek valamiféle, akár csak egyetlen éjszakára szolgáló hajlékot kellene biztosítani. Ezenkívül kellenének nappali melegedőhelyek és ingyenkonyhák. Jelenleg a hajléktalanok elenyésző kisebbsége kaphatja meg ezeket a szolgáltatásokat.- Az esténként biztosan megkapható ágy, az ingyen konyha elviselhetőbbé ,,teszi az elesett ember” életét, de tudnak-e az erre hivatott szervezetek olyan segítséget adni, amellyel a hajléktalan visszakerülhet a társadalomba?- Vannak szervezetek, amelyek nemcsak hajlékot igyekeznek adni, hanem a társadalomtól leszaka- dottakat hozzásegíteni az újbóli felzárkózáshoz. A probléma azonban az, hogy a leszakadtak rétege egyre szélesebb. Társadalmunk élesen kettévált, és egyre kevesebb esély van az egészségesebb rétegekbe való visszajutásra. Mi csak a kiszolgáltatottság „komfortosítására”, az életben maradás megkönnyítésére vállalkozhatunk. A szociális munka eszközei semmiképpen nem alkalmasak arra, hogy a gazdaságnak a társadalmat ma tragikusan átstrukturáló erőivel szembeszegüljenek. V. Sz. J. A fekete doboz fekete foltjai \ Jut eszembe! Nem tagadom, időnként Krú- dyék szellemét próbálom fellelni Szolnok vendéglátóhelyein. Nem sikerül. Legutóbb például arra jöttem rá, hogy a vendéglősök (hát persze, hogy nem ilyen szép szóval illetik őket) fölöttébb bizalmatlanok. Néhány ételbárt, bisztrót, sörözőt, pizzeriát, mifenét végigjártam, és megpróbáltam hitelt kérni. No, nem azért, mintha nem lett volna pénzem, hanem hát a bizalom okán. Mindenüttelutasító vállvono- gatás volt a válasz, amiben nagyjából az fejeződött ki, amit jó néhány évvel ezelőtt még egy otromba pik- togrammal adtak tudtunkra: „Hitel - alma”. Nem bíznak bennem, a vendégben a korcsmárosok. Fura dolog: hát én miért bízzak bennük? Márpedig nekem kell a nagyobb bizalommal lenni, hiszen én eszem meg az állott ételeiket, a másnapos gombáikat - már tisztelet a kivételnek -, és mégsem hordok a nyakamban olyan táblát, amely azt közhí- relné, hogy a bizalmamat végleg megvonom a magyar vendéglátástól. Nem érdem, de már éltem a zónapörköltök, a kockás abroszok, a velőscsontok, a termelői kisfröcs- csök és a házi sütésű kenyerek világában. És már akkor is a világon voltam, amikor kockás füzetbe vezették a megszorult törzsvendégek tartozásait. Akkor még bíztunk egymásban - és alighanem ez volt a magyar vendéglátás aranykora.-PbV _______J ( Folytatás az 1. oldalról) Ezek egy részéhez eleve nincs szervizhálózat, alkalmi „szakemberek” végzik el a szükséges javításokat, sőt amolyan pletykaszinten vannak olyan módszerek is, amelyek segítségével „kiiktatható” a fekete doboz, s kevesebb adót fizet a tulajdonos, mint ami a valóságos jövedelem után járna. Márpedig „az adócsalás azonos értékű a hazaárulással” - hangsúlyozta hozzászólásában Halász István országgyűlési képviselő, a Mo(Folytatás az 1. oldalról) oktatási intézményeknek nyújt segítséget az idegen nyelvi oktatás személyi és tárgyi feltételeit fejlesztő Több Nyelven Alapítvány. Ösztöndíj adományozásával, költségátvállalással segítik az idegen nyelvi diploma megszerzéséért folytatott tanulmányokat. Kiegészítő támogatást nyújtanak az idegen nyelvet tanító pedagógusok községi letelepedéséhez, külföldi tanulmányútjaikhoz. A megyei ön- kormányzat 4 millió forintot fordít ezekre a célokra. Az egyházügyi alapra azok az egyházközségek pályázhatnak, nopoly csoport tagja, aki mindvégig jelen volt az ankéton. A Monopoly csoport, de Halász István külön is önálló indítványt adott be a parlamentnek, amelynek az a legfontosabb eleme, hogy fel kell tárni az adóalapot képező jövedelmeket, s mindenkit kötelezzenek számlaadásra. A javaslatot egyébként majd az áfatörvény tárgyalásakor vitatja meg a Tisztelt Ház. A tegnapi ankéton mindenesetre bemutattak egy fekete dobozos taxiórát. T. G. melyek templomaikon jelentősebb beruházási, felújítási munkálatokat végeznek. Mint a megyeházán megtudtuk, előnyben részesülnek azok a falvak, ahol a fejlesztés már elkezdődött. Az ifjúsági, oktatási, kulturális tevékenység támogatására is biztosítottak pénzügyi hátteret. A cigány kultúra és a cigány nyelv hagyományainak ápolására, az általános iskolás gyermekek továbbtanulásának elősegítésére, a társadalomba való beilleszkedésüket segítő alapról - a többiekhez hasonlóan - a szakemberek tájékoztatták az érintetteket. A sport kapja a legtöbb pénzt Dr. Ungor Tibor, a volt oktatási igazgatóság nyugalmazott vezetője azon régi pártvezetők közé tartozik, akik úgymond nem lettek hűtlenek korábbi nézeteikhez. Az MSZMP megszűnése után bekapcsolódott a frissen alakult Münnich Ferenc Társaság munkájába - a megyei elnök tisztét töltötte be. Vezető funkciót visel a Munkáspárt megyei koordinációs bizottságában, és nevéhez fűződik a tavaly létrejött Május 1. Társaság megalakítása, sőt annak országos elnökévé választották. Ilyen politikai aktivitás láttán óhatatlanul felmerül a kérdés: miért nem vonult vissza a politizálástól, mint kor- és vezetőtársainak többsége?- Tulajdonképpen több dolog indokolja, hogy aktív politikus maradtam - válaszolja dr. Ungor Tibor. - Először is az, hogy az elmúlt évtizedekben nem kerültem olyan erkölcsi, politikai helyzetbe, hogy most bármiért is szégyenkeznem kellene. Ezenkívül nincs okom arra, hogy korábbi nézeteimet, önmagamat feladjam. Ma is kommunista vagyok - igaz, ezt kijelenteni most hátrányos, de azt hiszem, így a tisztességes. Végül meggyőződésem, hogy egy modem közösségi, szocialista társadalom nincs még „leírva” Magyarországon. Természetesen mindenkinek magánügye, hogy milyen indokok és meggyőződés alapján vállal szerepet a politikai közéletben. Közfigyelmet érdemel viszont, hogy egy politikai szervezet megalakításának gondolata éppen megyénkből indult el, és Szolnokon él a társaság országos vezetője. Ezért dr. Ungor Tibortól elsősorban a Május 1. Társaság megalakulásáról, politikai céljairól, tevékenységéről érdeklődtünk. Nos, a szervezet - ahogy megtudtuk - tulajdonképpen a Münnich Ferenc Társaság jogutódja. A jogelőd tavaly márciusra „betöltötte történelmi szerepét” például hozzájárult az MSZMP újjáalakulásához -, a választások után azonban a társaság stratégiai elképzelései már nem voltak tarthatók. Felvetődött a hogyan tovább kérdése - a megoldást pedig egy olyan új szervezetben látták, amely „megőrzi, egyben meg is haladja a Münnich Ferenc Társaság hagyományait”. Az előkészítő munka során több variáció vetődött fel egy jogutód társaság létrehozására. Ezek közül dr. Ungor Tibor koncepcióját fogadta el az országos közgyűlés. Ez alkalommal elnökké is megválasztották az új - a Május 1. Társaság nevet választó - szervezet élére. Mi a társaság fő célja? Az elnök szerint a szervezet hosszú távon a humánus, közösségi, szocialista Magyarország megteremtésének híve. Párttá nem akar válni, de együttműködik a baloldali pártokkal. Az országban - a tájékoztatás szerint - 60-70 tagcsoportja működik, a megyében három; Szolnokon, Mezőtúron és Kisújszálláson. BI. Röplabda, Magyar Kupa a legjobb négy közé jutásért Szeged került a negyeddöntőbe Férfiak: Szolnoki Vegyiművek SE-Papiron SC Szeged 0:3 (-6, -7, -8) Szolnok, 100 n„ v.: Békési, Huszti Szolnok: Januscsika, Gulyás, Szűcs, Hajdú, Tóth, Kri- vec. Csere: Makai, Illés, Csá- szi, Pásztor. Edző: Liszi Ferenc. Szeged: Lapsin, Hulmann, Rácz, Petheő, Voronkov, Vámos. Csere: Polgár, Streze- neczki. Edző: Nyári Sándor, Nusser Elemér. Egy tőzsgyökeres szolnoki drukkernek már a bemelegítés során kellemetlen látványban lehetett része, ha a Vegyi térfelén landoló labdák erősségét szemrevételezte. Azok ugyanis gyakran a parkett után a plafonnal találkoztak. Ha nem is ennyire élesen, de a meccs során ugyanez a „felállás’ ’megmaradt, ami után nyilvánvalóvá vált, a Papíron a visszavágót közel sem veszi félvállról. A szolnokiak nem jeleskedtek a nyitásban, ráadásul védelmükben is meg lehetett találni a „fehér foltokat”. Igaz, az első játszmában 0-3 után még 3-4-re feljöttek, onnan viszont 12-ig meg sem állt a vendégegyüttes. Sáncaikról, mint betonfalról vágódtak vissza labdák, így hiába kapart össze újabb három pontot a hazai gárda, néhány pillanat múlva térfélcseréhez sorakozhatott. A második szettre Makai állt be csereként, vele a pontgyűjtés is változatosabbá vált (egy-két pontos előnyt kellett rendre ledolgoznia a Szegednek)egészen 7-7-ig. Attól kezdve azonban Hulmann, Petheő és Voronkov révén ismét beindította ütőhadjáratát a vendéggárda, ezzel pedig nem tudtak megbarátkozni a hazaiak. Utóbbiak a továbbiakban egyetlen pontot sem szereztek, így a végeredménytől függetlenül, két nyert szettel már ekkor továbbjutott a Papíron. Egyértelmű fölényük és erejük a harmadik játszmára sem lankadt, bár időnként kellett egy jókora Hulmann-ütés vagy Vámos-sánc ahhoz, hogy a bóbiskoló nézők feleszméljenek. A vegyiseknél Gulyás és Tóth ütései tartották a frontot, persze ez csak a szépítéshez volt elegendő. Továbbjutotta Papíron SC Szeged 6:l-es játszmaaránnyal. Jók: Tóth, Makai, Gulyás, ill. Lapsin, Hulmann, Voronkov, Vámos. (ko-) körülbelül négy-öt hónapig vagy Kivetkőzött... vagy kivetkőztették? Szűcs Tibor rendőr főhadnagy, a Szolnoki Városi Rendőrkapitányság közlekedési alosztályvezetője nagyon jól emlékszik egykori munkatársára, Kiss Mihály főtörzsőrmesterre. Amit mond, tán még egyféle pozitív jellemrajzként is felfogható.- 1981 márciusában szerelt fel - meséli. - Nagyon rövid ideig volt a közrendvédelmi szolgálatnál, mert pár hónap után átkerült ide, a közlekedési alosztályhoz. Amikor én forgalom-ellenőrző járőr lettem, akkor ő már itt dolgozott. Nagyon ritkán - talán mindössze kétszer-háromszor - teljesítettünk együtt szolgálatot. Már akkor is az volt a véleményem, hogy rendes ember, s később, vagyis ’86-tól, amikor a parancsnoka lettem, nem olyannak ismertem meg, aki agresszívan vagy durván viselkedett volna. Sőt. Intézkedései mindig abszolút differenciáltak és megalapozottak voltak. O sohasem ment bele olyan dolgokba, amiknek nem látta a végét. Ha túlórázni kellett, elsőnek jelentkezett.- Szóval jó rendőr volt...- Igen. Nagyon jó. Hisz a rábízott feladatokat maradéktalanul elvégezte, kinézetre sem volt soha topis, sokkal inkább pedánsnak látszott. Persze eléggé visszahúzódó meg szerény volt, de ugyanakkor kapcsolata járőrtársaival kifogástalannak mondható. Vele mindenki szeretett szolgálatba járni. Időközben - emlékszem - meghalt az édesapja, s az egy kicsit visszavetette.- Meg történt egy balesete is, ugye?- így van. 1988. augusztus 1- jén Szajol és Törökszentmiklós között a trafipaxos kocsijával - ugyanis azzal járt - frontálisan ütközött egy busz mögül szabálytalanul kielőző Trabanttal. A trabantos sajnos meghalt, de nem Misi volt a hibás. Akkor nagyon súlyos sérülései lettek, s utána tán még annál is tovább nyomta az ágyat.- Amikor visszajött, nem vettek észre rajta valamilyen változást?- Nem. A munkáját ugyanolyanjói végezte, mint a balesete előtt. Szerényen, visszavonultan élt, egészen 1990. december 31- ig, amikor is leszerelt innen.- Illetve azt beszélik, hogy nem önszántából döntött így, hanem mennie kellett, mivel a rossz nyelvek szerint homoszexuális kapcsolataira fény derült.- Erről azt tudom mondani, hogy 1990 novembere körül az akkori városi rendőrkapitány felhívott engem telefonon, hogy menjek át hozzá. így is történt, s ahogy megérkeztem, pár percre rá megjelent Kiss Mihály főtörzsőrmester is. S miután leült, csak ennyit kérdezett tőle a kapitány: Misi, a magánéletedben van-e olyan változás, ami gondként jelentkezik, és nem egyeztethető össze a rendőri szolgálat ellátásával? Erre először Kiss főtörzs nem szólt semmit, majd némi gondolkodás után, valahogy így válaszolt: - Igen, van. Történt ilyen változás. - Akkor vond le a szükséges konzekvenciát - mondta a kapitány.- Hát ennyi hangzott el azon a beszélgetésen - áll fel az asztaltól Szűcs Tibor -, és december első napjaiban Misi önként be is adta leszerelési kérelmét, melyben magánéletbeli dolgaira hivatkozott, s ’90 legvégén itthagyta a rendőrséget. (Természetesen megkerestem dr. Rubos Mihályt, az akkori városi rendőrkapitányt is, aki megerősítette a hírt, miszerint Kiss Mihálynak valóban azért kellett leszerelnie, mert parancsnokai tudomására jutott, hogy férfiakkal intim kapcsolatot tart fenn - a szerző.)- Mit szólnak ehhez, amivel most gyanúsítják egykori kollégájukat? - kérdezem a főhadnagytól elmenőben.- Teljes a megdöbbenés - feleli -, mert senki sem tudta volna elképzelni róla, hogy ilyesmire képes. * * * Nos, Kiss Mihály, miután leszerel a rendőrségtől, a mentőknél köt ki. Természetesen ott is érdeklődöm felőle.-1991. február 11-én került ide a Misi - böngész a papírok között dr. Lückl Jenő, a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Mentőszervezet vezető főorvosa -, és nem egészen egy évet dolgozott nálunk. Előbbi életéről annyit tudtunk, hogy rendőr volt. Ismertük mindannyian, mert trafipaxos kocsival járt. Egyszer aztán beállított hozzánk, hogy szeretne itt dolgozni. Akkor kértünk róla információkat, és mindenhol azt mondták, hogy nyugodtan vegyük föl, nincs vele semmiféle gond.- Tényleg nagyon rendes volt - szól közbe dr. Imre Anikó, a Szolnoki Mentőállomás vezető főorvosa. O Kiss Mihály közvetlen főnöke volt. - Nem lehet rá mondani semmi rosszat - folytatja. - Sőt, én örültem, amikor a rohamkocsira került, mert szolgálatkész embernek ismertük, olyannak, aki minden helyzetben föltalálja magát. Sohasem mondta azt, hogy nem. Szilveszterkor még vele dolgoztam, de semmi változást nem lehetett látni rajta.- Rá mindig lehetett számítani - veszi vissza a szót dr. Lückl Jenő. - Ha valaki nem jött be dolgozni, és kitelefonáltunk neki, azonnal ugrott, csinálta, amit kellett. Sohasem késett el, sohasem volt mulasztása. Meg lehetett vele bárhol jelenni, tudott viselkedni. S amikor a főorvos észreveszi kétkedő pillantásaimat, még hozzáteszi:- Higgye el, nem bírok róla rosszat mondani. Sőt, az egyik legjobb emberünk volt. Osszekavarodom. Hisz Kiss Mihályról eddig ugye mindenki csak szuperlatívuszokban beszélt, miközben mégiscsak egyre valószínűbb, hogy gyilkolt egy autóért. Vajon milyen állomásokon át juthatott el odáig? Nem hagy nyugodni a kérdés. Persze még emellett is nagy a kuszaság, az összevisszaság ebben az ügyben. Dr. Lückl Jenő, mintha megérezné, hogy mi zajlik bennem, újra megszólal. Mintha segíteni akarna. így aztán eldöntőm, hogy elmesélem neki mindazt, amit eddig megtudtam, és természetesen megemlítem dilemmáimat, megfogalmazom kérdéseimet, amikre eddig még senkitől sem kaptam válásit. (Folytatjuk) Nagy Tibor
