Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-07 / 83. szám

2 Hazai körkép 1992. ÁPRILIS 7. T otónyeremények A Szerencsejáték Rt. tájékoztatása szerint a totó 14. fogadási hetének nye­reményei a következők: 13 plusz egy találatos szelvény 77 darab, nyereményük egyenként 133.422 forint, 13 találatos szelvény 71 darab, nye­reményük egyenként 41.567 forint, 12 találatos szelvény 3631 darab, nyereményük egyenként 1130 forint, 11 találatos szelvény 33.209 darab, nyereményük egyenként 309 forint, 10 találatos szelvény nem volt. A hatos lottó nyerőszámai A Szerencsejáték Rt. tájékoz­tatása szerint a Budapesten megtar­tott április havi hatoslottó-sorsolás nyerőszámai a következők: 4,11,31,35,39,41. A pótszám: 13. Jut eszembe! Siheder gyerekek bizony irigykedve bámulnak a sziré­názva száguldó rendőrmotoro­sok után. „Hű, ez a gép azért nem akármi” - mondják egy­más közt, amikor elzúg mellet­tük egy-egy ilyen kétkerekű. Hát tegnap délután úgy fél öt tájban nem irigyeltem a nyereg­ben ülő rendőrt! Egy intézke­déshez siető, szirénázó rendőr­autó nyomában tépett a két mo­toros járőr a Tisza-hídról, ami­kor kifordult eléjük egy kis Polski. A gyengébb idegzetűek behunyták a szemüket, és csak jóval a csattanás után nyitották ki. Aztán már nem is akarták elhinni, amit láttak. Ugyanis a kocsi izzé-porrá törve, ugyan a motor is a földön, de a rendőr a bőrruhájában már ül, és kábán rázza a fejét, melyről lerepült a bukósisak. Aztán feláll, intézke­dik, később a motorját is két ke­rékre emelik, az autót pedig vi­hetik a roncstelepre. Lám, ez az élet nagy pillanatai közül az egyik: amikor az egér amúgy az egész egértársadalom nevében elégtételt vesz,, és legázolja a macskát. V __________________ A z SZDSZ és Kiskegyed az önkormányzatok Uj színes hetilap küzd az olvasókért Sajtótájékoztató a megyei lapoknak A településfejlesztés volt a központi témája annak a napok­ban tartott sajtótájékoztatónak, melyet a Szabad Demokraták Szövetsége budapesti székházá­ban rendeztek meg. Az SZDSZ vezetői a regionális lapok napjá­ra a megyei újságok képviselőit hívták meg. Tölgyessy Péter, a párt elnöke a kormányzat és az önkormány­zatok viszonyát elemezte. To­vábbra is erős a települések füg­gősége - állapította meg. Megíté­lése szerint, lehetőségeiket leg­alább 80 százalékban a központi államigazgatási szervek döntései határozzák meg, a centralizáció mégis a középszinten figyelhető meg legjobban. Az önkormány­zati feladatokat ellátó megyék szerepe gyengül, az így keletke­zett űrt a köztársasági megbízotti hivatalok töltik ki. Hozzátette, hogy a jelenlegi országgyűlési ciklus végén, de legalább a kö­vetkező elején új törvénnyel kell a feladatokat szabályozni. Fon­tosnak tartják a települések összefogását. Mint ismeretes, az önkormányzati testületekben meghatározó szerepet játszanak a szabaddemokrata képviselők. A közös tanácsú községek szét­válása után, a függetlenedési tö­rekvések mellett, éppen ellenté­tes irányú folyami figyelhető -meg. A céltámogatások, a pályáza­tok intézménye erősíti a különb­ségeket - fogalmazták meg. A vezetők rutinján és kapcsolatán múlik, hogy melyik településre áramlik több pénz. Területfej­lesztési törvénynek kellene sza­bályozni a támogatások miként­jét, és meghatározni a kedvez­ményezettek körét. Az elosztás­ban pedig fontos lenne azt szem előtt tartani, hogy ha valamely település jobban jár, azért a má­sik még ne kerüljön rosszabb helyzetbe. Az SZDSZ szerint olyan elképzeléseket érdemes tá­mogatni, melyeket az adott tér­ség - az adottságoknak megfele­lően - meg is tud valósítani. Az eddigi gyakorlat jellemzője az, hogy milliárdokat adnak egy- egy régiónak, és ezzel olykor in­kább ártanak, mint használnak - mondották. A dekoncentrált szervekre bízott területfejlesztés egyet jelent az osztogatással, jó­szerivel az a lényeg, hogy az is­merősi hálózat erős legyen - hangsúlyozták. A kormánynak pedig érdeke e klientúra fenntar­tása. A jogszabályok nem elégsége­sek az egészséges egyensúly fenntartásához. Az érdekszövet­ségek, polgári jogi alapokon nyugvó gazdasági társulások működése sikeresebb lett. Sz. Z. Vízszintes olajkút Kiskundorozsmán (Folytatás az 1. oldalról) A kút kitisztítás után mintegy 180 ezer liter olajat termel napon­ta. A részletes mérések, kapaci­tásvizsgálatok e sorok írásakor még folynak. Ami a vízszintes fúrások, illet­ve kutak további alkalmazását il­leti, jelenleg egy tanulmányt ké­szítenek az olajipari szakem­berek. Ebben elemzik, mely olajtele­pek alkalmasak hazánkban víz­szintes kutakkal történő terme­lésre. Váradi Géza Miskolczi Miklós főszerkesztő bemutatja a lapot Ettől a perctől kezdve a Kiske­gyed meg akarja nyerni az olvadók kegyeit - mondotta Miskolczi Miklós, az Axel Springef-Búda- pest Kiadó április 7-étől megjele­nő új színes hetilapjának főszer­kesztője a lapot bemutató tegnapi sajtófogadáson. A lapot azoknak szánják, akik­nek kettessel kezdődik a személyi száma - hangsúlyozta Miskolczi Miklós -, közülük is elsősorban talán a 25-50 év közötti korosz­tályhoz szól, akikkel „még min­den megtörténhet”, szeretnek, há­zasodnak, elválnak, vásárolnak. Bayer József, az Axel Springer- Budapest Kiadó ügyvezető igaz­gatója kijelentette: nem más la­poktól akarnak olvasókat elhódí­tani. Véleménye szerint bővült a piac, új vásárlóközönség jelent meg, s egy ilyen jellegű lapra igény van. A Kiskegyed első számában egyebek között cikket találnak az olvasók a kozmetikai mellműté­tekről, arról, hogy miért nem akar­nak nősülni a magyar férfiak, va­lamint hogy mit tett Medgyessy Péter bankelnök - exminiszterel- nök-helyettes - öt perccel a váló­pere után. A divatoldalak ismert divatcégek közreműködésével ké­szültek, a kozmetikai tanácsokat a legjobb hazai francia és német szakemberek adják. Az új lap ára 29 forint. Magyar repülök Angliában (Folytatás az 1. oldalrólJ fi Most a fiatalok kapcsolatának kialakítása a célunk. S^er^tfignk, ha megismernénk, egyrijás mű­szaki eszközeit. Ma^yár-vendé­geinknek megmutatunk néhány várost és főleg Londont is.- Ennek a kapcsolatfelvételnek lesz folytatása?- Ez csak a kezdet. Szeretnénk, ha tanulhatnánk egymástól.- Közismert, hogy a magyar légierő a szovjet technikára és a szovjet kiképzési módszerekre épült. Eredményezheti-e ez a kapcsolat a magyar légierő tech­nikai és kiképzési fejlesztését?- Igen, elképzelhető. Ez még csak az első, általános lépés ah­hoz, hogy valami kialakuljon, de M. A. Gaynor légügyi attasé az már politika dolga. Most még csak a hosszú elszeparálás utáni ismerkedésről van szó.- Engedjen meg egy személyes kérdést: hogy érzi magát Ma­gyarországon?- Másfél éve vagyok Budapes­ten, azelőtt nem teljesítettem diplomáciai szolgálatot. Navigá­tor voltam a légierőnél. Buda­pest szép város, a magyarok szimpatikusak, s az aki több nyelvet beszél, a diplomácia ber­keiben jól feltalálja magát. Va­dászni is szoktam, a feleségem pedig kulturális érdeklődésű - így Magyarország mindkettőnk igényeit jól kielégíti.- Köszönöm a beszélgetést. (simon) Az Új Néplapban közreadott tudósítás után ugyanis napok, hetek teltek el, s még mindig er­ről a legvadabb krimitörténete­ket is lepipáló, brutális gyilkos­ságról beszéltek az emberek. Az ismerősök megállították egy­mást az utcán - s mint ahogy ilyenkor általában lenni szokott -, lábra kapott egy újabb szóbe­széd. Mert a „jól értesültek” tudni vélték, hogy amikor Szolnokon, a cukorgyári tóból előkerültek Jónás Mátyás testének foszlado­zó darabjai, a búvárok a parttól jóval távolabb találták meg azo­kat. Felerősödtek az olyan han­gok, hogy biztos többen is benne vannak ebben az ügyben. S a „pletykafészkek” malmá­ra hajtotta a vizet az is, hogy Kiss Mihály tényleg nem egy Herku­les, nem olyan, aki tíz másodperc alatt futja a százat, vagy tíz mé­terről dobná a kosarat, nem olyan, aki egy kézzel kinyomna fél mázsát, hanem sokkal inkább gyönge, csenevész kis ember. S innen aztán jött a következtetés: egyedül aligha tudta a parttól jó messzire belódítani Jónás Má­tyás hatfelé darabolt testét. Főleg úgy nem, hogy előtte még jókora téglákat is rákötözött a fejre, a törzsre, a lábakra meg a kezekre. *** Nos, elhatározom, hogy e na­gyon is hihetőnek tűnő szóbe­széd nyomába eredek, s ha törik, ha szakad, felkutatom a búváro­kat is. Budapesten, a Nemzeti Szabadkikötőben bukkanok rá­juk. Ugyanis ott van a központja a Fővárosi Tűzoltó-parancsnok­ság egyik speciális egységének, melynek tagjai jártak Szolnokon. Ők hozták a felszínre Jónás Má­tyás holttestének darabjait febru­ár 17-én, azon a borongós téli hétfő délutánon. Amint belépek az épület kapu­ján, Springel István tűzoltó had­nagy, parancsnokhelyettes jön elém. Beljebb invitál az irodájá­ba, hellyel meg kávéval kínál, s miközben kortyolgatom a forró feketét, beszélgetőtársam hosz- szabb monológba kezd. Mintha kötelességének érezné, hogy be­mutassa a „céget”.- Ez egy annyira speciális egy­ség - magyarázza -, hogy az or­szágban nincs is másik ilyen, s nekünk hármas feladatunk van. így a szárazföldi és a vízi tűzol­tás, valamint a vízbefúltak felku­tatása. Persze munkánk jelentős részét sajnos ez utóbbi teszi ki. 1981 óta - lapozgat a füzetében - összesen 376 esetben kellett megtalálnunk valamit a vízben. Főleg holttestek után kutatunk, de felszínre hoztunk mi már fegyvereket, töltényhüvelyeket, sőt páncélszekrényt meg autót is. Én tizennyolc esztendeje szol­gálok a tűzoltóknál - folytatja -, de ilyen esettel, mint a szolnoki, még nem találkoztam. Jóllehet előfordult már, hogy egy horgász kivett egy fél lábat a Dunából, de ami ott, maguknál történt - bólint felém -, hát az minden képzele­tünket felülmúlta. Már csak azért is, mert nekünk először azt mondták a pesti rendőrök, hogy nejlonzacskóba van minden da­rab becsomagolva. Persze még véletlenül sem így volt. Eddig jutunk a beszélgetésben, amikor nyílik az ajtó, s katonásan belépnek a fiúk. Jókötésű fiatal­emberek mind a hárman. Bemu­tatkozunk. A nevüket gyorsan felírom, el ne felejtsem: Szabó László, Jenei Zoltán és Karvaly Sándor merülésvezető. Jóllehet, négyen jártak akkor Szolnokon - mondják -, de a társuk, Róth Zoli most éppen szabadságon van. Egy szóbeszéd nyomában ... Szót váltunk még erről-arról, s amikor a lényegről kérdezem őket, Szabó László mély lélegze­tet vesz, s belevág.- Az egész úgy kezdődött, hogy február 14-én - az egy pén­teki nap volt -, miután elmond­ták, hogy miről van szó, megkér­dezték tőlünk a parancsnokaink, hogy egyáltalán ki az, aki hajlan­dó ezt a munkát elvégeznn Ter­mészetes, hogy egyikünk sem mondta, hogy nem csináljuk meg. így aztán február 17-én, hétfőn elindultunk, s délelőtt fél 11 körül érkezhettünk Szolnok­ra. Ott a rendőrségen még beszél­gettünk egy kicsit, majd kimen­tünk a tóhoz, és megvártuk, hogy a budapesti rendőrök megérkez­zenek a gyanúsítottal. Meg is jöt­tek, és Kiss Mihály egyből meg­mutatta, hogy hová dobálta be áldozata testrészeit.- Megkérdeztük tőle - vág köz­be Jenei Zoltán -, hogy mibe cso­magolta a darabokat, de még ak­kor sem mondta, hogy csak a fej van reklámszatyorban. Nekünk azt válaszolta, hogy közönséges nejlonzacskókba. Csak miután előkerültek a kezek, lábak meg a törzs, akkor láttuk, hogy nincs rajtuk semmi, csak mindegyiken egy-egy tégla...- Szóval kihúztuk és lebójáz- tuk a köteleket - idézi fel a'kez­deti pillanatokat Karvajy -Sán­dor. - Erre azért van szükség-, mert lenn a vízben nem íehet lát­ni semmit, s a kötél vezét Perf- nünket.- Délután egy óra lehetett, ami­kor először lemerültünk - fog be­le megint Szabó László. - Én meg a Róth Zoli kezdtük, ugyanis ná­lunk előírás, hogy mindig ketten kell lemennünk, és mindig ösz- szeköttetésben kell maradnunk. S alighogy eltűntünk a víz alatt, tán még öt perc sem telt el, ami­kor jeleztem a társamnak, hogy találtam valamit. Erre ő is visz- szajelzett, hogy ugyancsak talált valamit. Jó, akkor menjünk ki, adtam a tudtára. így is történt. Ő hozta a fejet a zacskóban, én meg az egyik lábat. Utána rögtön indultunk vissza. Megtaláltuk a két kezet meg a másik lábat. Azt hoztuk ki együtt. Sőt, akkor én már tudtam, hogy hol kell keresni a törzset is, mert ahogy fordultam vissza, a lábammal érintettem azt. Csak kihozni nem bírtam. Higgye el, mi edzett fickók vagyunk, de a látványtól mégis teljesen kibo­rultunk. Tudja, mikor fölemel­tem a szerencsétlen kezét, a bőre ráragadt a gumikesztyűmre. Rá­adásul beázott a búvárruhám is.- Ezek után mi ketten öltöztünk be - gombolyítja tovább a beszél­getés fonalát Karvaly Sándor, és Jenei Zoltán felé bólint. - Felhoz­tuk a törzset. Képzelje csak! Drótból még egy fogantyút is hajlított rá, olyan volt, mint a bőrönd füle. Biztos azért, hogy jól bele lehessen kapaszkodni.- Bizonyára szót váltottak Kiss Mihállyal. Mondják: hogy visel­kedett? Ideges volt?- Én direkt fürkésztem az arcát - válaszolja Szabó László. - Ott álltam mellette, de azonkívül, mint amikor valaki rágógumizik és mozog itt hátul a rágóizma - mutatja -, semmit sem vettem észre rajta. Teljesen nyugodtnak látszott. Ha az utcán találkoznék vele, azt mondanám, hogy egy átlagember. Nem úgy nézett ki, mint aki ilyenre képes.- Felénk beszélik - vetem közbe hogy állítólag a parttól jóval távolabb találták meg a testda­rabokat. Nyilván ezzel azt sejte­tik, hogy esetleg többen is benne lehetnek ebben a bűnügyben. Alig érek a mondat végére, máris tagadólag rázzák a fejü­ket.- Ez nem igaz - mondják szinte egyszerre. Kizárt dolog. Ez any- nyira közel volt a parthoz, hogy bőven elég hozzá egy ember ...- Hallani azt is, hogy az áldo­zat ruháját nem hozták fel.- Valóban - bólogat Szabó László. - Mint mondtam, beázott a ruhánk, meg már ránkestele­dett, arról nem is beszélve, hogy tiszta jeges volt a víz. Teljesen átfagytunk.- De mi megbeszéltük a rendő­rökkel - teszi hozzá Karvaly Sándor -, hogy ha szükségük lesz a ruhákra, akkor egy másik alkalommal lemegyünk és meg­keressük. Eddig még nem szól­tak ... (Folytatjuk) Nagy Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents