Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-06 / 82. szám

] A szerkesztőség postájából 1992. ÁPRILIS 6. Az alkalmi kézbesítő elsüllyesztette... Tizenöt nap alatt a csiga is Kunszentmártonba érne címmel, március 5-én közöltük Nagy Fe­renc nagyrévi olvasónk levelét, melyben szóvá tette, hogy a „Ti­szazug” Mg. Termelőszövetke­zet vezetőségi ülésén azért nem tudott részt venni, mert az erről szóló levelet - a küldéstől szá­mítva -10 nap múlva kapta meg. Megemlítette még, hogy a nagyrévi postán feladott OTP- tartozása 15 nap alatt sem érke­zett Kunszentmártonba, és ezért késedelmi kamatot kellett fizet­nie ... Panaszát Makó Albert, a Debreceni Postaigazgatóság postaforgalmi igazgatóhelyette­se kivizsgálta, s megállapításáról az alábbiakban tájékoztat: A „közönséges” levél fel­adásának időpontjában, február 14-én alkalmi kézbesítőt foglal­koztatott a nagyrévi postahiva­tal, és gondatlansága miatt nem kapta meg a címzett, csak febru­ár 24-én. A kézbesítő az árus hír­lapok közé rakta, ahonnan a kör­zet kézbesítőjének visszatérte­kor került elő. A hivatalvezető ekkor intézkedett, de sajnos ké­sőn, mert a termelőszövetkezet meghívólevele már idejét múlta. Intézkedtem, hogy alkalmi kéz­besítő foglakoztatásakor a hiva­talvezető naponta ellenőrizze: a küldemények eljutottak-e a cím­zettekhez. Az OTP-részlettel kapcsolatban viszont nem mu­lasztott a helyi posta, a befizetett összeget még aznap elszámolta a hivatalvezető, s továbbította. Azonban a jelenlegi feldolgozá­si rend nem teszi lehetővé a be­fizetések 7-10 napon belüli jóvá­írását, s emiatt előfordulhat a ké­sés. Az ügyintézés jobbítása ér­dekében - a nagy forgalmú pos­tahivatalok körében - tervezem a befizetések számítógépes fel­dolgozását, és ettől elsősorban azt várom, hogy lényegesen csökkenjen a jóváírás időtarta­vai megszegett; ennek következ­ménye, hogy március 17-én az áramszolgáltatásból kizárjuk - ha addig nem rendezi tartozásait. Varga Imre erre a levelünkre nem reagált, így következett a kikap­csolás. A kikapcsolás utáni, azon­nali megbeszéléskor a tisztelt vál­lalkozóval megállapodtunk - a cikktől eltérően - nem havi nyolc­ezer és a végén tízezer forintos részletekben, hanem a következő kedvezményben: az első négyhavi részlet összege háromezer, majd hat részlet nyolcezer, az utolsó pe­dig 10.594 Ft-os. Amennyiben Varga úr - a véleményünk szerint méltányos - részletfizetési kötele­zettségeinek nem tesz eleget, úgy úton érvényesíteni jogos követelé­sünket. Nem feladatunk a vállalkozá­sok és vállalkozók minősítése, de az elvárható, hogy aki a szolgálta­tást igénybe veszi, az az ellenérté­két meg is fizesse. A TITÁSZ Rt. szolnoki üzemigazgatóságának dolgozói 147 ezer fogyasztót szol­gálnak ki - akik döntő többségében rendszeresen kiegyenlítik számlá­jukat -, és bízunk abban, hogy a jövőben is mindkét fél eleget tesz a szerződésben vállalt kötelezett­ségének. Rózsa Ferenc üzemigazgató Varga Károly kirendeltségvezetö kénytelenek vagyunk bírósági Az alapvető kérdésünk az volt, ha a magas áramszámla a Híd bisztró­nál keletkezett, miért a vállalkozó családi házát áramtalanították? Ha pedig az IKV emberei - csőtörés miatt - legalább egy hónapig dolgoztak különféle erősáramú gépekkel a területen, újabb kérdésként merül fel, hogy az is Varga Imrét terheli? És a vendéglátó-vállalatnak tényleg csak annyi köze van mindehhez, hogy havonta zsebre vágta a kemény bérleti díjat? Mi is a bíróságot emlegettük, mely minden bizonnyal humánusabb döntést hozott volna. (A szerk.) A rékasi gyerekek sikere s „Aramcsapda” címmel és némi megjegyzéssel tártuk a nyilvánosság elé (ín. 30- án) a vállalkozás keserves pillana­tait megélt szajoli Varga Imre le­velét. Erre válaszolt a Tiszántúli Áramszolgáltató Rész­vénytársaság Szolnoki Üzemigaz­gatósága - „azzal a szándékkal, hogy az érintett ügy ne csak az egyik oldalról legyen vizsgálva”, és többek között ezt írták: Varga Imrével 1991. január 3- án kötöttünk szerződést a Híd bisztró ellátására, illetve 1991. jú­nius 20-án kapcsoltuk ki - kérésére - az áramot. Számlázási rend­szerünknek megfelelően, a villa­mos energiáért mindig két hónap­pal később kell fizetni, így június­ban 46.252.40 Ft-os, augusztus­ban 24.341.60 Ft értékű számlát kellett volna kiegyenlítenie. Egyik fizetési kötelezettségének sem tett eleget. Több felszólítást küldtünk a bisztró címére, majd 1992. feb­ruár 20-án a szajoli címén is fel­szólítottuk. Erre március 3-án vá­laszolt: közli, hogy az áramszám­lákat túlzottnak tartja, és nem haj­landó megfizetni - többek között azért sem, mert az üzletben csőtö­rés volt, és az IKV emberei leg­alább egy hónapig dolgoztak kü­lönféle gépekkel; a munkálatokkal kapcsolatos számlát a vendéglátó­vállalatnak postázzuk. Március 9-i levelünkben közöltük, hogy a be­kapcsolás és kikapcsolás tényét, a fogyasztásmérő állását bizonyla­ton elismerte, ezen időszak alatt szerződésünk élt, amit ő a fizetés elmulasztásával és megtagadásá­A Zagyvarékasi Általános Is­kola és a szülői munkaközösség „kulturális délutánt” szervezett a helyi művelődési házban - már­cius 29-én. A nem mindennapos eseményt Agócs Gyula alpolgár­mester nyitotta meg, majd a mű­sorban felléptek azok a diákok, akik az 1991. október 29-i „Ré­kasi amatőr művészeti találko­zón” helyezést értek el, vala­sohasem próbálkozott ezzel a mozdulattal, nem merte megkockáztatni, félt, hogy esetlenségével nevetségessé válik. Keresztes kísérte ki a kapuig. Ahogy kiléptek a szobából, az ügyvéd arcáról eltűnt a mosoly. Mikor elfordította a kulcsot a zárban, a távozó vendégre nézett, a fiúnak úgy tűnt, mintha a házigazda mondani szeretne valamit, de végül nem szólt, csak latárta előtte az ajtót. * * * Karácsony hetében Borsos levelet kapott falujából, Kerkahidasról. Anyja jelentkezett, boldog ünnepeket kívánt és pénzért könyörgött, hogy ajándékot tudjon küldeni állami gondozásban tartott kisebb gyerekeinek. A levél aljára a szomszéd is írt néhány szót: „Édesanyád nagyon beteg, jól tennéd, ha meglátogatnád!" Mikor elolvasta a jobbra-balra dőlő sorokat, Borsos viszolyogva vállat vont. Már tizennégy éves korában a saját lábára kellett állnia, otthonról azóta sem kapott segítséget, úgy érezte, ezzel megváltotta a jogot, hogy a családja se követelhessen tőle semmit. Piaci keresetéből egy kétkazettás magnetofont vásárolt, a megmaradt pénzből egy új dzsekit és néhány divatos szabású szövetnad rágot szándékozott venni a január végi kiárusításon. Anyjának csak egy képeslapon válaszolt: nem segíthet, ő maga is nehezen él. Téves becslés folytán a környékbeli gazdaságok a szükségesnél kevesebb karácsonyfát szállítottak, a vásárlók az utolsó napokban szinte rohamot indítottak a lerakatok ellen, a csökött, formátlan példányokat is elvitték. A nagyobb készlettel rendelkező kereskedők tetszésük szerint szabták meg az árakat. Az a termelőszövetkezet is szerette volna learatni a maga hasznát, mely Borsost felfogadta, a fiú elvállalta, hogy Szenteste napján még egyszer kimegy a csemetekertbe és behoz egy rakomány fát - ezeket aztán le sem pakolták, eladták a teherautó platójáról. Borsos megkapta a járandóságát, ezt megtetézték egy kilónyi rántani való karajjal, ivott egy pohár bort és elköszönt a gyertyagyújtásra hazafelé iparkodó kereskedőktől. Kollégiumi szobatársai hazautaztak az ünnepekre, az egész épületben alig néhány fiú lézengett, akik Borsoshoz hasonlóan nem tudták családi környezetben eltölteni az ünnepeket. A klubszoba sarkába húzódva kártyáztak, egy tányér bejgli állt előttük, időnként meghúzták az asztal alá rakott demizsont. Az ügyeletes portás is otthagyta a helyét és beült közéjük. Borsos kiment a konyhába és húst sütött magának, napközben nem jutott hozzá, hogy egyen, most majdnem az egész kilónyi karajt elfogyasztotta. Ettől a bőséges és sietve befalt vacsorától egész teste elnehezedett. Egy ideig figyelte a kártyásokat, elfogadott tőlük egy pohárt bort, ettől végképp elálmosodott, megágyazott magának és lefeküdt. Bekapcsolta az éjjeliszekrényen álló új magnetofonját, egy karácsonyi dalokat tartalmazó kazettát rakott fel. A régi karácsonyokból csak apjára emlékezett, szemét becsukva újra látta a folyton verejtékező, kiálló pofacsontú cigányembert, aki az ünnepek előtti éjszakákon behúzódott a faragókamrába, meri minden gyerekének saját kezűleg készített ajándékot. Borsosnak egy fűrészlemezből kivágott lovacska jutott az eszébe. 40 mint azok a tanulók is, akik ked­vet kaptak a szereplésre. Előadá­sukra nemcsak a szülők voltak kíváncsiak, hanem rajtuk kívül még nagyon sokan. A közönség soraiban ott voltak a falu közéleti személyiségei, a lakóközösség fiatalabb és idősebb korosztályá­nak tagjai is. A zsúfolásig meg­telt művelődési házban várako­záson felüli sikert aratott a több mint 3 órás műsor, s ennek önfe­ledt örült a fellépő száznyolcvan tanuló is. Ezúton szeretnénk kö­szönetét mondani mindazoknak, akik az esemény előkészítésé­ben, lebonyolításában közremű­ködtek. (Ä beküldött képen: Tánczos Andrea és Zsíros Krisz­tián dunántúli táncokat ad elő.) Az ált. iskola szülői munkaközössége Zagyvarékas Hozzászólás cikkeinkhez ‘Ébressz — ajáníva A kulcsszó: adásvételi szerződés A rossz hírt vivő futárokat nemigen szívlelték hajdanán, s ma sem örülnek annak, aki lehangoló választ közvetít. Most én is hozzájuk hasonló helyzetben vagyok. Mesterszállási olvasónk arról panaszkodott, hogy a polgár- mesteri hivatal egy fillér támogatást sem ad lakásépítéshez és -vásárláshoz. Levélírónk panasza érthető, hisz máshonnan azt hallja, hogy az elsőlakáshoz-jutókat anyagilag segítik. Másrészt különösebb jogszabályböngészés nélkül is rájöhet arra, hogy a települések költségvetésében - hasonlóan az oktatás fejkvótáihoz - létezik olyan címzett támogatás, melyet a hasonló cipőben járó lakosoknak lehet nyújtani. Esetünkben az egyik kulcsszó: a lehet. A település önkormányzatának tisztségviselői is megerősítik e tényt, ám teljesen logikusan hozzáteszik azt is, mindez nem kötelező. A szóban forgó összeg átcsoportosítható olyan felada­tokra, melyeket sem helyi, sem központi pénzből nem valósíthat­nának meg. Ám esetünkben nem is ez a legfontosabb. Mint elmondták, valóban érkeztek az önkormányzathoz e té­mával kapcsolatos kérelmek, szám szerint hét. Ezek közül négy megfelelne rendeletük előírásainak. Megfelelne, van azonban egy olyan kitétel a jogszabályban, mely szerint a kérelmezők csak akkor kaphatnak támogatást lakásvásárlásukhoz, ha ezt a szándékukat adásvételi szerződéssel igazolják. Tekintsünk most el az egyéb - ám az állampolgár szempontjából nagyon is lényeges - szabályoktól, melyek korhatárokat szabnak meg, és azt többek között, hogy az igénylőknek nem lehet ingat­lanuk. Maradjunk a községházán szerzett hírnél. E szerint félreérthetetlenül kell bizonyítani, hogy vásárolnak, építenek. Az eset nem egyedi, megyeszerte találkozunk hasonlóakkal. A legjobb az lenne persze, ha nem kényszerülnénk arra, hogy az önkormányzattól várjunk segítséget. Ettől sajnos nagyon messze vagyunk. Pénzünk annyi, amennyi, és megszűntek azok a korábbi hitelforrások, melyek felhasználásakor talán nem mérlegeltek ilyen szigorúan. Molnár Mihály polgármester elmondta, hogy a lakáscélú helyi támogatásokról szóló rendeletet múlt év decem­berében alkották meg, eszerint nem adnak visszamenőlegesen támogatást. Megjegyezte, a kifizetésekre, illetve az átutalásokra nem is lett volna fedezetük. A jogszabály azóta megszületett, az önkormányzati testület ez alapján dönt. Azt hiszem, rossz hírt hoztam. hogy a diákoknak nem kellett megszakítaniuk a tanulóvi­szonyt, befejezhetik a megkez­dett szakma elsajátítását. Intézetünk ötszázötven tanu­lója ötvennyolc munkaadónál vesz részt gyakorlati képzésen. (A munkaadók száma az utóbbi két évben megháromszorozó­dott.) Tanulóink 30 %-a Karca­gon kívül négy városban, a hoz­zájuk tartozó vagy önálló köz­igazgatású községekben végzik a gyakorlati ismeretek elsajátítá­sát. A nagy távolságok miatt ta­nulóink munkafeltételeinek, jo­gainak érvényesítése válik ré­szünkről egyre inkább nehezen ellenőrizhetővé. Az említettek­ből adódóan, a vidéken foglal­koztatott diákjaink egészséges testi, szellemi fejlődéséért való aggódásom adhatott félreértésre okot. Tóth Ferenc mb. igazgató Ami még az igazsághoz tartozik A „Munkakönyvosztó igaz­gató vagy mi leszek én?” című, március 26-i írásunkhoz a karca­gi 629. Sz. Ragó Antal Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola mb. igazgatója az alábbi gondolatokat fűzte: A megjelent cikk egy beszél­getés kiragadott része. Ezzel a nyilatkozattal nem kívántam senkit megbántani, főleg azt a ta­nulót foglalkoztató partnervál­lalkozót nem, aki Sopronba vitte és jelenleg is Dunántúlon tudja csak foglalkoztami az intézet kö­zel húsz tanulóját. Az igazsághoz tartozik - a cikkből nem derül ki -, hogy a vállalkozó a tanulóképzést a kar­cagi Nagykunsági Építőipari Szövetkezettől vállalta át, mivel a szövetkezet - építőipari beruhá­zások hiányában - nem tudta to­vább fogadni a gyerekeket. A vállalkozó egyrészt az iskolán, másrészt a tanulókon segített az­zal, hogy - vidéki munkahelyen foglalkoztatva - folytatta a tanu­lók gyakorlati képzését. A döntés tavaly nyáron, többszöri tárgya­lás után született meg - az iskola, a szülők beleegyezésével. Ezzel a megoldással sikerült elérni, Teniszezők, Teniszbarátok! Bevallom, erősen meglepőd­tem, amikor a múlt heti Sportext­rában olvastam a megyei tenisz­szövetség főtitkárával folytatott beszélgetést. Azt hiszem, nem il­domos más tollával ékeskedni, pedig a cikk félreérthetetlenül azt sugallta, hogy a megye leg­rangosabb férfi teniszeseményét, a 100 ezer forint összpénzdíjazá- sú, a Turul Kft. által támogatott első osztályú teniszversenyét a megyei teniszszövetség rendez­né meg. A városi sportcentrum és a Szolnoki Utánpótlás Sport- centrum Egyesület teniszszak­osztálya azért vállalkozott egy ilyen rangos teniszverseny meg­rendezésére, hogy a megye egyre terebélyesedő utánpótlása és minden teniszkedvelő élőben láthassa az ország legjobb férfi teniszezőit. Érdemes lesz kilátogatni júni­us 12-15-ig a Tiszaligetbe, hi­szen az országban az idén alig egy tucat hasonló kiemelt kate­góriájú versenyt rendeznek, így valószínűleg a legjobbak is itt lesznek. És még egy kis plusz a versenyhez: ha e sorok olvasója igazolt teniszező, és már 12 éves elmúlt, maga is szerencsét pró­bálhat a versenyen - persze nem egyből a főtáblán, de a selejtező mezőnyében már elindulhat egy pénzdíjas tenisztornán. Visszakanyarodva az előbb említett cikkhez, örömmel olvas­tam, hogy rangos nemzetközi korosztályos viadal megrende­zését vállalta a megyei szövet­ség, gondolom, a verenyhez ren­geteg erőforrást mozgatnak meg. Jó lenne, ha legalább ekkora fi­gyelmet fordítanának a megyei utánpótlás-nevelésre is, ha meg­keresnék a szakosztályokat, se­gítenék munkájukat, mert akkor talán tisztább lenne a szövetség előtt is, ki mennyit tesz a megye teniszéért. A cikkben csak egy korosztá­lyos versenyt említenek, de a tel­jesebb kép kedvéért hadd em­lítsem meg, hogy a megye több szakosztálya is 2-3 országos korosztályos versenyt rendez. Az 1992-es idény megyei rende­zésű verenyének sorát a Szolnoki Utánpótlás Sportcentrum Egye­sület Külker. Bank Kupa elneve­zésű országos hivatal korosztá­lyos versenye nyitja meg - április 25-26-án, ahová minden kis teni­szezőt és teniszbarátot szeretettel várunk. Radócz Zoltán Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
Thumbnails
Contents