Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-30 / 102. szám

A KUNSZENTMÁRTON ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET tájékoztatja kedves ügyfeleit, hogy a betéti kamatok 1992. május 15-től az alábbiak: bruttó kamat nettó kamat Könyves betétek: évi % évi % 1 éves lekötött betét 28.75 23.00 2 éves lekötött betét 28.75 23.00 3 éyes lekötött betét Takaréklevél betét: 30.00 24.00 1 év után 30.00 24.00 2 év után 31.00 25.25 j.Sjéivután Lakáscélú betétek: 33.75 27.00 5 éven túl 30.00 24.00 t-5 év között Értékpapír kamata: 25.00 20.00 Letéti jegy Értékjegy: 30.00 1-6 hónap között 24.00 6 hónapon túl 28.75 *82291/1* Fúr — farag — kertészkedik — pihen? Keresse meg az AGROKER RT. AGROKERTÉSZ ÁRUHÁZAT, megéri! NÁLUNK RENDKÍVÜL OLCSÓN VÁSÁROLHAT- 3/4”-os kerti locsolótömlő, NSZK, 25 m-es 1.750 Ft- Japán váltós MURRAY (USA) kerékpárok 15.800 - 24.000 Ft-ig- Műanyag kerti garnitúrák -1100 W-os porszívó- Permetezők - kedvező áron!- Kéziszerszámok 30 %-os árengedménnyel (gereblyék, kapák, sövénynyírók stb.)- Kertészeti segédeszközök nagy választéka. ' Várjuk a tisztelt érdeklődőket! Szolnok, Kombájn u. 1. Tel.: 56/41-811 Telex: 23-314 Fax: 56/41-843 Nyitva tartás: hétfőtől - péntekig 8-16 óráig szombaton 8-12 óráig *82293/1* DINOK Természet- és környezetvédelem 7 Az ártéri erdők segítségért kiáltanak Magyarország a trianoni békeszerző­déssel nemcsak területeket, hanem igen jelentős természeti értékeket is elvesztett. Legjelentősebb veszteség az erdőkben történt, mivel a korábbi 7,4 millió hektár­ból mindössze csak 1,1 millió maradt. A legnegatívabban ez a fenyőféléket érin­tette, amelyek területe korábban 24 szá­zaléka volt az összerdőterületnek, 1920 után pedig lecsökkent 4,1 százalékra, mi­vel a fenyőre mint jól megmunkálható fára nagy szükség volt és van ma is. Természetvédelmi szempontból en­nek nem örülhetünnk, hiszen az Alföldre telepített elsősorban fekete fenyvesek élővilága nagyon szegény. Mégis el kell fogadnunk jelenlétüket, mert azt is tud­juk, hogy fára is szükség van. Van erdeinkben ennél egy sokkal sú­lyosabb gond, mégpedig az ártereken. A múlt században megvalósított folyam­szabályozások következtében kialakult az árterek mai képe, amely össze sem hasonlítható a szabályozás előtti állapot­tal. A szabályozások után a Tisza és mel­lékfolyói menntén 25.000 ha, a Duna és mellékfolyói (Dráva is) mentén 29.000 ha ártéri erdőnk maradt, illetve részben em­beri tevékenység eredményeként ma ennyi van. Ártéri erdeinket két fő csoportba so­rolhatjuk. Egyik csoportba a különböző természetes társulások tartoznak, mint pl. a fűz, nyár ligeterdők vagy a tölgy, kőris, szil, keményfa ligeterdők stb. A másik csoportba az emberi tevékenység eredményeként létrejött kubikerdők (bo­toló füzek) tartoznak, amelyek élővilága olyannyira gazdag, hogy azok veteked­nek az előbbi kategóriával. A legutóbbi idők emberi tevékenységének „köszön­hetően" egyre nagyobb területen talál­kozhatunk nemesnyár-ültetvényekkel is. Ezek biológiai értéke nagyon alacsony. Mint a számokból kitűnik, ma Ma­gyarországon 54.000 ha ártéri erdő van, papíron. Sajnos ezek többségéből is ki­egyelték a kőrist mint különösen értékes fát. A 30.000 hektárnyi ártéri erdőt kore­losztás alapján is értékelni kell. Ez még aggasztóbb, mert az öreg erdők aránya nem éri el az összes ártéri erdő területé­nek 40 százalékát sem, azaz kb. 20.000 ha. Mivel ezek biológiai értéke igen magas, természetvédelmi szempontból az lenne a kívánatos, ha azok vágásérettség esetén is csak szálaló vágással lennének felújít­va. Ne feledjük el, hogy az ország teljes területének (9.3 millió hektár) ezek az öreg, biológiailag is különösen értékes erdők mindössze 0,2 százalékán találha­tók csak meg. Megőrzésük, fenntartá- sukk alapvető kötelességünk. De felvet­jük úgy is ezeknek az erdőknek a kérdé­sét, hogy azt sem tudjuk, akarjuk megen­gedni a természetnek, hogy az ártéri erdő formájában az ország 0,2 százalékán fennmaradjon? Nem hiszem, hogy léte­zik olyan felelős, politikai vagy gazdasá­gi döntéshozó, aki erre Magyarországon 1992-ben nemmel válaszolna. A kérdés reális megítéléséhez még az is hozzátar­tozik, hogy Európa más országaiban ha­sonló vagy még rosszabb a helyzet, ezért a folyóink mellől eltűnő minden hektár ártéri erdő nemcsak minket tesz szegé­nyebbé, hanem egész földrészünket. A WWF-program keretén belül, úgy tűnik, sikerült fentieket megértetni az ár­tereken igen jelentős területeken erdő- gazdálkodó vízügyi igazgatóságokkal. mű/ L H 1 J De vajon mi lesz a többi tulajdonossal, hogyan lehet elérni, hogy tovább ne csök­kenjenek a természetes erdők? Erre végső választ csak az új erdőtörvény adhat. An­nak elfogadásáig azonban a természeti értékekért felelősséget érző közösségek­nek, szervezeteknek még sokszor hangot kell hogy adjanak követeléseiknek, ame­lyet az egész társadalom érdekében fo­galmaznak meg. Azok, akik erdeink mai szerkezetét kialakították, akik kis híján az utolsó ártéri erdőket is gazdasági érdek­ből kitermelnék, nem olyan erdőtörvényt készítenek elő, amelyik az egész társada­lom számára elfogadható lenne. Meg kell fogalmaznunk a legfőbb ter­mészetvédelmi követelményeket. Ezek a következők: 1. Az ország összes erdőterülete és azon belül az egyes erdőgazdasági tájak erdőterülete egyetlen hektárral sem csök­kenhet. 2. Erdőgazdasági tájanként még átme­netileg sem csökkenhet az élőfakészlet. 3. Ä jelenlegi erdőterületeken felújítás csak Magyarországon honos fafajjal vé­gezhető. 4. Új erdőtelepítésnél országosan arra kell törekedni, hogy ahová csak lehetsé­ges, őshonos fafajt kell telepíteni. Magyarázat a pontokhoz: 1. A jelenlegi erdőtörvény is kimondja, hogy az erdők területe nem csökkenhet. Csakhogy eddig ez csak országosan volt kimondva, aminek az lett az eredménye, hogy ha valahol az országban megszűnt egy erdőterület, függetlenül attól, hogy az bükkös, tölgyes stb. volt, annak helyé­be Bács-Kiskun megyében fenyőt, nyárat, illetve akácot telepítettek, így nem kelet­kezett hiány az összes területben. A fent megfogalmazott javaslat ezt lehetetlenné teszi, különösen a 3. ponttal kiegészülve. 2. Bár az ország összes élőfakészlete folyamatosan növekszik, a bükk csök­ken. Annak érdekében, hogy az öreg - nagy fatömeggel rendelkező - erdők ará­nya ne csak országosan, hanem az egyes régiókban is kedvező legyen, szükséges a 2. pontban foglaltak törvényi szintű szabályozása. 3. Minden további fafajcserét, aminek következtében tovább növekszik a nyár, akác és fenyő állománya a honos fafajok élőhelyén, meg kell akadályozni. Az ártéri erdők sorsa külön kezelést, odafigyelést igényel. Ezért a WWF a Ti­sza menti önkormányzatokkal együtt­működve kezdeményezte az érintett tele­pülések polgármestereinél egy Ártéri Er­dővédelmi Bizottság felállítását. Mivel az ártéri erdők bizonyos típusa­inak jelenlegi formában való fenntartása alapvetően vízügyi érdek is, önként kí­nálkozik a lehetőség a helyi lakosság, a vízügyi és természetvédelmi szakem­berek együttműködésére. Mindenkinek az az érdeke, hogy az erdő minél hosz- szabb ideig álljon, és a lakosságnak folya­matosan - lehetőleg a kitermelés ellené­ben ingyen - biztosítson tűzifát, a vízügy­nek állandóan biztosítsa a gátvédelmet, és a természetvédelem megvalósíthassa elemi célkitűzését, a biológiai sokféleség védelmét. Ilyen egyszerű lenne az egész? Igen. Annak ellenére így van ez, hogy 40 évig szinte mindenki ellenére műkö­dött a rendszer, és a javasolt, illetve rész­ben már alkalmazott megközelítésben egyetlen új elem sincs. Ahhoz azonban, hogy országosan megvalósulhasson, még sok a tennivaló. Haraszthy László Világ Természetvédelmi Alap (WWF) Magyarországi Képviselete

Next

/
Thumbnails
Contents