Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-29 / 101. szám

4

Nyílt tér

1992. ÁPRILIS 29.

Túl a „lehetőség napján”

Megméretett, könnyűnek találtatott

Rendbontás nélkül, méltósággal

Kisgazda-demonstráció közelről

Nem kutatván a „harag napja”, de még a „patakvér’ ’ eredete után sem, nevezzük mi is csak úgy egyszerűen, minden hivalkodás nélkül a „lehetőség napjá”-nak, ahogy azt a Vezér, a „Lehetőség Napjának Nagy Lehetősége” elnevezte.

Lezajlott, túl vagyunk rajta. Valljuk be, mindannyian megkönnyebbülten érezzük, hogy lehet, jóllehet „elpackáztuk”, a nagy lehetőség elmulasztásának következményei mégsem lesznek mohácsi vész méretűek. Pedig sokan tartottak ettől a naptól, mások meg valami nagyon jelentősét vártak tőle, de végül is - mint sokan vélekednek róla - nem történt semmi.

Pedig történt, de mennyire történt! Bekövetkezett, ami jó előre látható volt, kipukkadt egy elszabadult és magasabbra emelkedett, könnyű gázzal töltött léggömb. Ebben a léggömbben a követelések voltak a felemelkedést biztosító könnyű molekulák, melyek az emelkedés után a szétrobbanást is okozták. A könnyű molekulájú követelések egyetlen nagy lendülettel az ugorkafa szédítő magasságaiba repítették a nagy lehetőség szakértőjét, aki mindenki lemon- datásával, egy szakértői kormány követelésével és kijelölésével a demokráciát is lemondásra szólította fel.

Hanem, ahogy a jeles nap közeledett, úgy bizonytalanodott el maga a Vezér is. A végén már a harag napjáról sem akarva tudni - azt a patakvért is ki találhatta ki? -, a nagy lehetőség békés indítványozójaként indult a nagy kalandba. Mert nagy kaland volt, semmi egyéb. Nem kétséges, hogy többnek szánta, de annyira tellett. Nem

is sikerülhetett többre. A nagy szakértő ugyanis elmulasztotta a mindent tagadó, elutasító követelései mellé a reálisan megvalósítható megoldást felkínálni, Beérte az elégedetlenség szításával és azzal, hogy a felszított elégedetlenségnek odalökjön mindent, amit az elmúlt két év felmutathatott: a plurális demokráciát, a parlamentarizmust, a politikai stabilitást, és minden gazdasági eredményt, amit ez a nép koplalt meg. És mit kínált érte? Zsákbamacskát. Mert mi egyébnek lehet tekinteni egy olyan szakértői kormányt, melynek egyetlen tagja sem ismert, mely kormányt győzelem esetén maga a Vezér személyesen méltóztatik majd kinevezni, mert a szakértő miniszterelnök személyét illetően azért senkinek sem lehettek kételyei.

De lebecsülte a tömegeket. Nemcsak az előkészületek mulasztásai során, de mint kiderült, a helyszínen is. Elgondolkodtató volt látni, amint az önjelölt szakértő miniszterelnök önmagából kivetkezve harsogja a mikrofonba: Antall József mondjon le! Szó ami szó, ez a mai „laikus’ ’ miniszterelnök - állítólag a diplomáciában nem hátrány - mintha disztingvál- tabb politikai kultúrával rendelkeznék.

A tetthelyen aztán kiderült, hogy mindaz, amit az efféle politika nyújtani tud, már az induláshoz sem volt elég. Mert a beharangozott és annyira várt, ingyen utaztatott tömeg egyszerűen otthon maradt. A pártelnök hiába tízszerezte meg a jelenlévők létszámát nyilatkozataiban - mentvén, ami menthető -, mindenki számára világos volt, hogy egy nobilitás halálára is összejönnek egy világvárosban annyian, mint ahányan itt a kormány lemondatását követelők. A csalódás nehezen volt titkolható. A Vezér még saját tömegeit sem tudta tűzbe hozni. A jelenlévők szár- nyaszegetten, kedvetlenül és nagyon sokan megszégyenülten lopakodtak el, olvadtak bele az egyszerű érdeklődők arrajáró soraiba.

A lehetőség napja csak jelentéktelen epizódként kerül a történelem lapjaira. Ha szó esik is róla, csak annak bizonyításaként, hogy egy politikailag érett, sokat tapasztalt nép tudja, ösztönösen megérzi, hol talmi a csillogás, hol üres az ígéret. Tudja, hogy csak tagadással, a múltnak és jelennek egyszerre történő elutasításával nem rajzolható fel számottevő jövőkép.

A lehetőség napján sok ember szegényebb lett egy illúzióval, gazdagabb a szeméről markába hullott hályoggal, egy szeme láttára megsemmisült, könnyű ígéretekkel töltött „lufi” elenyészésé- nek látványával.

Dr. Horváth József

Nem volt célom külön tájékoztatóban közölni az FKGP által szervezett demonstrációt - hisz különböző tájékoztató szervektől, a résztvőktől, a főváros jelenlététől tudomást szerzett erről megyénk és országunk lakossága. Mégis el kell mondani azt a régi közmondást: „Visszájáról sült el a puska! ’ ’ Ugyanis az a puska, melyet ellenfeleink próbáltak tudatosítani: „Vigyázni, mert 25-én meg akarják tartani a harag napját.” Mármint a kisgazdák. Nos, ez részükre visszafelé sült el, mert ország-világ előtt mutattuk meg, hogy e hatalmas tömegmegmozduláson a szenvedések, gyötrelmek, megaláztatások és siralmas életkörülmények ellenére incidensek, provokációk, rendbontások nélkül, méltóságteljesen zajlott le a békés tüntetés - még akkor is, amikor a „gyönyörű” kárpótlási törvénnyel

Az Új Néplap e hó 22-i számában egy írás jelent meg a helyi SZDSZ-től „Elfogadhatatlan az oktatási törvénykoncepció” címmel, amelyben a szerzők felsorolják kifogásaikat a készülő új oktatási törvénytervezettel kapcsolatban. Minden építő jellegű, tárgyilagos és szakszerű bírálatot, észrevételt csak üdvözölni lehet, mert az jobbá, pontosabbá és időtállóbbá teszi, illetve teheti a megszülető új törvénytervezetet. Sajnos ez a „mű” nem ilyen! Először is azért nem, mert szerzőit a nagyfokú tájékozatlanság, a hozzá nem értés és a tények elferdítésének szándéka jellemzi. Másodszor azért nem, mert a benne felhozott kifogások nem felelnek meg a valós tényeknek, és emiatt értéktelenek a törvénytervezet számára. Tudjuk, hogy ez a csoport ugyanaz az úgynevezett „Szabadelvű Klub”, amely az iskolákban végzett felméréseivel egyszer már kudarcot vallott. Tagjai főleg laikus, nem hozzáértő, de mindenáron közszerepelni vágyó személyek. Eleve föltételezik, hogy az olvasó nem ismeri az oktatási törvénytervezetben foglaltakat, s ezért állíthatnak bármit. Mindjárt az elején azt írják:

. . tisztázatlan, hogy mit tartalmaz az alapellátás”. Először is a törvénytervezetben nem szerepel ez a fogalom. A törvénytervezet alapszolgáltatásról beszél, ami nem ugyanaz. Alapellátás mint fogalom az egészségügyben használatos. Lehet, hogy az „írásmű” ezen pontját egy egészségügyi „szakember” fogalmazta? Egyébként a törvénytervzet 127. paragrafusa tételesen fölsorolja, hogy mi tartozik az alapszolgáltatás keretébe. Persze, aki nem tudja, mi az alapszolgáltatás, és az alapellátást keresi, annak az hiányzik a törvénytervezetből. Ugyanez vonatkozik minden megállapításukra, vagyis az, hogy nem értik az egész koncepció lényegét, nem tudják, hogy melyik fogalom mit jelent, s így természetes, hogy nem találják meg azt, amit keresnek. Azzal sincsenek tisztában, hogy minden törvényt az Országgyűlés alkot meg, mert egyébként nem írták volna a következőt: „Elfogadhatatlan, hogy a pedagógusok jogállását nem az oktatási, hanem a közszolgálati törvény rendezi. . ., így kisok ember szembe lett állítva egymással: apa a fiával, testvér a testvérrel, még akkor is, amikor a munkásság feje felől eladják a gyárakat, és akkor is, amikor egyesek úgy próbálják az embereket béklyóba szorító bajok elkendőzésével a tátongó szakadékra a szélsőséges demagógiával, felforgató eszmével vádolt politikai irányvonalat rátenni - mintha a fennálló állapotoknak az lenne az oka -, s természetesen ezt igyekeztek megkoronázni a harag napjának beharangozásával.

Csakhogy lehullt a lepel, a viharfelhők közeledtével a tátongó szakadékba egyre többen látnak bele - milliók látják ma már, hogy meddő ábránd, hiábavaló siralmas próbálkozás annak az FKGP-nek a befeketítése, sárba tiprása, melynek legfőbb feladata e szakadékból való kivezető út biztosítása. Április 25-én kártyavárként omlott ősze egyes uraknak a félrevezetésre nagyon is gondosan előkészített teóriája. Igaz, nem okultak belőle, mert akik ország-világ előtt 10-15 ezerre taksálva, mellékrészleteket közölve tudatosítják mintegy 200 ezer ember méltóságteljes megjelenését a Parlament előtt és a kilométeres menetet - nem tudatosítva a petíció megszavazását, melyet a vezetők volt kommunistákkal akartak átvetetni a néptől -, nos

vonja a törvényhozás ellenőrzése alól az iskolaalapítás feltételeinek és a pedagógusok bérrendszerének meghatározását. ’ ’ Szerintük az oktatási és a közszolgálati törvényt két külön Országgyűlés alkotja meg? Nagyfokú hozzá nem értésről tanúskodik az is, hogy nem tudják, mi a különbség a tantárgy és a műveltségi terület között. Azt írják ugyanis: .. meg akarja határozni egyes tantárgyak minimális időkeretét ...” Ezzel szemben a törvénytervezet a következőképpen fogalmaz: „A Nemzeti Alaptanterv .. . megállapítja ... az egyes műveltségi területek oktatásának időarányait, a műveltségi terület ismereteinek elsajátításához szükséges legkevesebb időt” (lásd: 22. paragrafus (3) c pont). További felületességről tanúskodik az a megállapításuk is, hogy: „Az Országos Közoktatási Tanácsot nem szakmai képviseleti szervként határozza meg, jogköre tisztázatlan.” Ez teljes egészében igaz. mert az Or- szágos Közoktatási T ariácsot sehogyan sem határozza meg, annál is inkább, mivel ilyen a törvénytervezetben nem szerepel. Ezzel szemben részletesen meghatározza az Országos Köznevelési Tanács helyét és szerepét a közoktatás rendszerében, meghatározza feladatát, összetételét és jogkörét.

Azzal ugyanis, hogy kimondja: „Az Országos Köznevelési Tanács a művelődési és közoktatási miniszter tanácsadó testületé”, egyértelművé teszi - persze csak a hozzáértő számára -, hogy az nem érdekvédelmi, hanem szakmai tanácsadó szervezet, amely nem rendelkezik utasítási jogosultsággal. Az iskolák világnézeti semlegességével kapcsolatban a következőt írják: „Feladja az állami és az önkormányzati intézmények világnéakkor természetesnek látszik, hogy akiknek érdekükben áll, a feketét továbbra is fehérre festik, és valószínűnek látszik, hogy a népet továbbra is ordítozó, félrevezetett tömegnek, és százezrek bizalmát élvező politikai vezetőinket továbbra is demagóg szélsőségeseknek nevezik.

Nemrég olvastam: „. .. a harag napja helyett a realitások felmérésének napja lesz ...” Hát az lett! Akik pedig a realitások mérlegelésénél e hatalmas tömeget még mindig ordítozóknak, fizetett tap- solóknak tartják, azok a realitásokat éppúgy nem veszik figyelembe, mint a katasztrófa szélére sodródott ország jajkiáltását.

De ha e tömegmegmozdulás - melyhez hasonlóra nem emlékszem - nem egységes paraszt, munkás, értelmiségi népakaratot fejez ki, amit nemcsak a jelenlévők és Budapest kétmilliós lakossága, de az egész ország és ma már az egész világ megtudott, és ezt másképpen próbálják kimagyarázni, akkor, azt hiszem, ehhez kommentárt fűzni nem kell, csupán talán annyit, hogy a GALLUP amerikai közvélemény-kutató intézetet meg lehetne hívni, és kis hazánk kistelepüléseitől kezdve a nagyvárosokig véleménykutatást végeztetni.

Guth Sándor FKGP-szóvivő

zeti semlegességének elvét”. Vajon a szerzők tudják-e, hogy mi a világnézet? Mert ha igen, akkor nem írnának ilyen képtelenséget, hogy világnézeti semlegesség. Valamilyen világnézete ugyanis minden embernek van, amely egy hosszú folyamat eredménye. Az iskolának nem gátolni, hanem segíteni kell e folyamatot a lelkiismereti és vallásszabadság tiszteletben tartásával, a különféle világnézetek egyenlő esélyének a biztosításával. Az, hogy az iskolákban nem folyik tanórarend szerinti vallásoktatás, nem jelenti azt, hogy az világnézetileg semleges, annál is inkább, mivel a világnézet kialakításában fontos szerepet játszanak az olyan tantárgyak, mint a fizika, a földrajz, a biológia stb. Addig, amíg az iskolákban természettudomány i és társadalomtudományi tantárgyakat oktatnak, mindig jelen lesz a világnézet is.

Ezt illene tudni az SZDSZ oktatási tagozata „szakembereinek” is! Egyébként elismerésre méltó a szerzők önbizalma, bátorsága azért, mert a legminimálisabb szakmai ismeret és tájékozottság nélkül véleményt mernek mondani olyan témáról, amelyről csak „ködös” elképzelésük van. Tanulságként figyelmükbe ajánljuk, hogy a jövőben csak azzal foglalkozzanak, amihez értenek is. Itt is érvényes az a népi bölcsesség: „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.”

Magyar Demokrata Fórum szolnoki elnöksége

Az oldalban megjelent anyagok tartalmáért a szerkesztőség nem vállal felelősséget!- Aki egy pár éve már lent dolgozik, az megérzi, hogy mikor változik a légnyomás.

Megfürdött és átöltözött, munkaruháját az öltözőben hagyta. Szeretett volna hazamenni a szállóba, de a brigád áthívta egy közeli kocsmába. Borsos ismerte annyira a szokásokat, hogy belássa; nem térhet ki az invitálás elől, meg kell rendelni társainak a munkábaállásnál szokásos kört, az „einstand"-ot. Egy-egy korsó sört és egy fél konyakot hozott ki mindenkinek, ő maga is velük ivott, rögtön a fejébe szállt, most érezte meg, mennyire megnyomta a csatorna párás levegője.

Otthon lefeküdt és aludt néhány órát, kilenckor kellett jelentkeznie a pályaudvari postakirendeltségen. A műszak vezetője felírta a nevét egy lajstromba, letétbe elkérte a személyi igazolványát, aztán átkísérte a raktárba, egy kézikocsit bízott rá. Jóindulatúan vállon veregette:- Jó volna, ha letennéd a targoncavezetői vizsgát. Onnan hiányzik a legtöbb emberem és te is jobban kereshetnél.

Borsos előbb a belső rendezgetésnél segített, a nappali műszak összevisszaságot hagyott maga után, majd éjfél után kivezényelték a csarnokba, a postavonatokkal érkező szállítmányokat fogadták. A rakodók létszáma a szükségesnek alig a felét tette ki, így egy pillanatra sem lazíthattak, az utolsó fordulóknál Borsos térde már meg-megbicsaklott a fáradtságtól.

Mikor végeztek, átment az irodába és felvette a pénzt, megállapodott a főnökkel, hogy a műszak beosztáshoz alkalmazkodva, két nappal később újra beáll. A pályaudvari nagy óra fél ötöt mutatott, már nem lett volna értelme visszatérni a szállásra, engedélyt kért az éjjeliőrtől, hogy az öltözőben alhasson egy órát.

Nem az éjjeliőr keltette fel, hanem egy kövér, már fiatalon kopaszodó postás. Egy doboz desszertet emelt ki valamelyik csomagból, Borsost is megkínálta vele, de a fiú megrázta a fejét, a nehéz alvástól háborgó gyomra nem kívánta az édességet. Átment a zuhanyozóba, a postás utána jött, leült a sarokba és hosszan bámult rá. A fiú elfordult, de el volt szánva rá, hogy ha ajánlatot tesz neki, megveri.

Megreggelizett a pályaudvari büfében, utána, hogy magához térjen, gyalog tette meg a munkahelyére vivő út egy részét, de időnként így is vörös foltok viliództak a szeme előtt. Társai látták, hogy szokatlanul sápadt, valósággal belediktáltak egy pohár pálinkát. Az erős ital egy időre felélénkítette Borsost, de később fokozottabban tört rá a fáradtság.

Az előző napi szakaszra tértek vissza, folytatták a burkolatjavítást. Borsos egyre nehezebben emelte a vésőt és a kalapácsot, a néhány perces szünetekben sem tudta kipihenni magát. Osszeszorított fogakkal dolgozott tovább, délben félig önkívületben zuhanva kapaszkodott ki a csatornából.

Hazafelé tartva bement egy takarékfiókba, és betétkönyvet nyitott. Minden pénzét berakta, magánál csak kétszáz forintot tartott. Úgy számolta: egy-két hónap alatt összegyűlik annyi, hogy a szállóból átköltözhet egy albérleti szobába, ily módon többé nem volna kötve a Csatornázási Művekhez, és más munkahelyet kereshetne magának.

78

Zár a Nyílt tér!

Utolsó alkalommal jelentkezik ma lapunk politikai vitafóruma - vagyis bezár a Nyílt tér. Bizonyára az oívasó is érzi: a mai politikai közegben a rovat már egy ideje nem tölti be azt a szerepet, amit szántunk neki. Vitázó írások helyett többnyire politikai közlemények érkeztek, vagy politikusok vívták személyes csatáikat a hasábokon, amit az olvasók joggal kifogásoltak. Ne sajnáljuk tehát a Nyílt teret - márcsak azért sem, mert a továbbiakban is helyet adunk azoknak a politikai tartalmú írásoknak, melyek széles érdeklődésre, vitára tarthatnak számot.

Az Uj Néplap politikai vitafóruma

MDF-válasz az SZDSZ-nek

Ha hallgattál volna...